Békés Megyei Hírlap, 2007. február (62. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-17 / 41. szám
2007. FEBRUÁR 17., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 9 POSTABONTÁS Európai határ, balkáni közlekedés Nagyszalonta és Kötegyán között Egy nyugdíjas feljegyzései spórolás Régi könyvekkel és paprikás krumplival nosztalgiáznak A szónál sokkal beszédesebb az, amit tesznek a politikusok A tömegkommunikációs csatornák a vérnyomás ingadozását, szapora szívverést okoznak a nézőknek. Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásával nemhogy olcsóbb, hanem drágább lett a határ menti vasúti közlekedés. A Kötegyán és Nagyszalonta közötti tizenhárom kilométerért oda-vissza több mint 1800 forintot kérnek el. Ráadásul Sarkadon nem lehet jegyet váltani sem Nagyszalontára, sem Nagyváradra. Legutóbb decemberben utaztam Szalontára. Három kocsiban ketten ültünk, mert az emberek inkább odasétálnak a közúti határátkelőhöz, ahol lestoppolnak autósokat, akik három-négyszáz forintért átviszik őket Nagyszalontára. A kialakult helyzetért a Körös Volán Zrt. is felelős. Még mindig nem oldották meg, hogy Békéscsaba-Nagyvárad között legyen végre autóbusz-közlekedés. A busz Békéscsabáról Gyulán, Sarkadon, Méhkeréken és Kötegyánon át, Nagyszalonta érintésével érkezhetne Nagyváradra. ■ Susánszki Imre, Sarkad AZ OLVASÓI LEVELEKET SZERKESZTETT FORMÁBAN KÖZÖLJÜK. A LEVELEK TARTALMÁVAL SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. 1. ELVESZ(T)ETT SZINKRONHANG (JANUÁR 23.) Vajon mit csinálhat egy beteg kisnyugdíjas, akkor ha több mint negyvenhárom esztendő közalkalmazotti munkaviszony után annyi járadékot kap a precízen levont járulékok után, hogy egész öregségi nyugdíja rámegy a téli rezsiköltségre? Csak sóhajt egy nagyot és takarékosan él felesége nyugdíjából, aki harmincnyolc esz- tendeji munka után elérte a többszörösen hátrányos régió átlagjövedelmét. A régi könyvek újraolvasása jelenti a nosztalgiát, a tömegkommunikációs hullámhosz- szok és csatornák pedig a vérnyomás szeszélyes ingadozását, a szapora szívverést, annak ellenére, hogy mostanság nem engedhetjük meg magunknak a betegség luxusát. Nézem a te- ^ levízió matiné műsorát: Der- | rick tíz órakor. Ismétlés ez is, £ mint annyi más, de hát régi jó ismerőseimmel szívesen találkozom. Derrick beszéde mély és öblös lett, nem illik hozzá, de Klein hadnagy is idegenné vált. A szereplők ugyanazok, ám a hangjuk külön úszik utánuk, a test nem tud bebújni az orgánum köntösébe. Az egész dolog zavar és idegesít, nem tudom elfogadni. Szabó Gyula vagy Szilágyi Tibor hangja nélkül Columbo és Maigret is más lenne. Egy illúzióval kevesebb. 2. ZSÍROS KENYÉR ÉS PAPRIKÁS KRUMPLI (JANUÁR 31.) Menü kisnyugdíjasoknak, ha olyan a helyzet. Most ilyen, mert az ajánlott modern étrend kétszer-háromszor többe kerül, s még nem is szóltunk a beszerzési lehetőségekről. Maradt a mélyszegénység, a munkanélküliség, az elöregedés, meg a közintézmények felszámolása. Minek a tejcsarnok, a patika, a takarékszövetkezet, a posta, a vasút, a háziorvos, a védőnő, az állatorvos, a rendőr, a mezőőr és a többi pénzbe kerülő státus, ha már az iskola s az önkormányzat is élethalálharcát vívja?! Változnak az idők, s jaj annak, aki nem tud velük együtt változni. A menü is változik, illetve visszamászik a múltból. A 30-as, 40-es években zsíros kenyeret nyomott a kezünkbe édesanyánk, most jó a paprikás krumpli. Hogy nem egészséges? Hogy a vérzsír ereink falára lerakódik? Majd szédül egy kicsit, nehezen kapkodja a levegőt, azután szép csöndesen el- battyog a többiek után, hogy javítson valamelyest az elöregedő társadalom nyugellátási statisztikáján. ■ Szász András, Geszt A jelenkor terheit hordozó többség csalódottan értesül arról, hogy miközben életkörülményei nehezednek, sokmilliós villák épülnek, horribilis összegű jutalmak, végkielégítések jutnak egyesek zsebébe. Nem váltott ki tetszést az a hír sem, hogy az országgyűlési képviselők nem a hirdetett elvek szerint kapják a juttatásokat. Természetesen nem az átlagnál nagyobb jövedelem a „szálka”, hiszen nyilvánvaló: az ország érdekében felelősséggel végzett munkájukat tisztességes jövedelemmel garantált életminőség illeti meg. A nemtetszést az váltotta ki, amely már 1990 óta honos, hogy a juttatások jelentős része úgyszólván elszámolási kötelezettség, ha tetszik, ellenőrizetlenül vándorol az opálosodó „üvegzsebekbe”. Különösen rossz szájízt kelt ez napjainkban, amikor a közterhek növekednek és folyton takarékosságról, megszorításokról szól a kommunikáció. Úgy tetszik a szándéktól a tettig még hosszú út vezet. Üdvös lenne, ha a nagy szavak és ígéretek az ország javát szolgáló tettekben testesülnének meg; és az igenekre és a kérlelhetetlen nemekre épített szóháború mámorát az érdemi vita és a cselekvés felelősségének józansága venné át. ■ Szemenyei Sándor, Békéscsaba HIRDETÉS Alacsony percdíjak minden irányba További részletek és szerződéses feltételek: 1412. www.t-com.hu A A 1 A
