Békés Megyei Hírlap, 2007. február (67. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-16 / 13. szám

2007. JANUÁR 16., KEDD - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 15 labdarúgás Pillér Sándor hatvan esztendőt töltött kedvenc sportágában. Ahogy a legtöbb gyerek, labdarúgóként kezdte, majd volt edző, sportvezető, tagja volt a Magyar Labdarúgó-szövetségnek. Most búcsúzik a megyei szövetségé éléről, átadja helyét a fiataloknak. AZ IGAZGATÓ ÚR BÍZIK A FaTÁMADÁSBAN Pillér Sándor névjegye Született: 1932. október 24., Mezőberény Legmagasabb iskolai végzettségei: Közgazdaságtudományi Egyetem, tervezés, statisztika, könyvvitel tanári szak; Testnevelé­si Főiskola, edzői szak Munkahelyei: Békéscsabai Közgazdasági Technikum/Szakközépiskola, 1955-1995 (tanár, majd igazga­tó). Eötvös József Iskolaalapítvány Szakközépiskolája, Békéscsa­ba, 1995- (igazgató) Labdarúgósport-pályafutása: Mezőberény, Békéscsabai Dózsa, Békéscsabai Előre, 1947-től Edzői pályafutása: Békéscsabai Előre pályaedző, majd edző; Gyulai SE edző Társadalmi tisztségek Békés Megyei TSH labdarúgó-szakfel­ügyelő; Békés megyei ifjúsági válogatott edzője; a Békéscsabai Előre Spartacus labdarúgó-szakosztályának elnöke; a Békés Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke; Az MLSZ ifjúsági bizottsá­gának elnöke helyezésével lehet megállí­tani. Ma azonban rezignál- tan jegyzi meg: — Szomorú­an tapasztalom, hogy so­kunk korábbi intő jelei elle­nére nem valósult meg az, | amit lefektettünk a fiatalok-1 ról az előrelépés reményében. A 12 éves ifjúsági bizottsági elnöksége idején a kezdetben még számos siker részese volt az utánpótlással. Akkoriban ott volt az utánpótlás Eb-n és világ- bajnokságokon a fiatalokkal akik, szemben a felnőttválogatott sikertelen­ségé­vel zat nélkül választottak meg. Úgy gondolom, ez a sportág ér­dekében kifejtett erőfeszítéseim helyességét igazolják. Érdekes, az utolsó ciklust már nem akar­tam elvállani, de egész egysze­rűen a klubok, szakosztályok vezetői rábeszéltek. így jutot­tunk el a mai naphoz, amikor már viszont nem vállalok egy újabb ciklust. Amikor a visszavonulás oka­iról kérdezem, kissé merengve beszél, mintha csak félne attól, űr marad benne: — A család elköltözött Pest megyé­be, Telkibe. Én is velük tartot- m. Ott van a két ra­gyogó uno­kám, akik­kel sze­retnék több időt tölteni. így is a munkám miatt négy na­pot Békéscsabán vagyok, de a hét vé- mindenképpen velük szeretném tölte­ni. Márpedig, ha nem jutok el a megyei mér­kőzésekre, akkor nem még némi színt hoztak a ma­gyar labdarúgásba: - Igaz, ott voltam az 1987-es malajziai utolsó utánpótlás-világbajnok­ságon is, amelyre még kijutott a magyar csapat. Azóta sem sike­rült eljutni a legnagyobb világ- eseményekre az utánpótlással. Viszont büszkeség tölti el, amikor a megyei szövetségben tizenhét éven át betöltött elnöki tisztségéről beszélgettünk: - A rendszerváltás utáni első de­mokratikusan választott elnöke voltam a testületnek. Vala­mennyi alkalommal ellenszava­elég szoros a kapcsola­tom a csapatokkal. Ez az egyik oka annak, hogy nem vállalom tovább. A másik pe­dig, tizenhét év után a szövet­ségnek is váltani kell. Jöjjenek a fiatalok! Ám az egész élete­met az iskola és oktatás mellett a labdarúgás határozta meg, ezért továbbra sem kívánok el­Csabai illusztris vendégek- Közel az Előre-pályához, a Puskin utcában éltem le éle­tem nagy részét - mondja. - A lakásomon és természete­sen a Kórház utcai pályán olyan nagy egyéniségek for­dultak meg, mint Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Baráti Lajos, Mé­szöly Kálmán... Velük is so­kat értekeztem a hazai lab­darúgásról Amikor még a magyar foci jegyzett volt a vi­lágban, akkor azért, amikor hanyatlóba fordult, akkor pe­dig a jobbítás érdekében. püléseken a lehetőségekhez mérten támogassák a sport­ágat. Mi hoztuk létre elsőnek az országban a számítástechni­kai rendszert a labdarúgásban, amit azóta szinte minden me­gye átvett tőlünk. Végül Békés­ből került ki az elmúlt időszak­ban a legtöbb magasan képzett és a nemzetközi porondon is foglalkoztatott játékvezető. Azt is hozzátette Pillér Sán­dor, hogy mindez nem valósul­hatott volna meg, ha nincse­nek olyan munkatársai, mint Tóth Márton (akinek egyéb­ként még edzője is volt az Előrében), Győri László, Szabó László, Varsányi Pál, idősebb Megyebíró János... Pillér Sándor neve Békés megyében összeforrt a labdarúgással. Volt játé­kos, edző, szakfelügyelő, szakosztályelnök, leg­utóbb a Békés Megyei Labdarúgó-szövetség elnö­ke. Tizenhét esztendőn át. Jávor Péter Kevesen tudják, hogy a ta- nár/igazgató úr 44 .esztendőt töltött a békéscsabai közgé falai között. Négy éven át középisko­lás diákként, majd egyetemi ta­nulmányait követően még negy­ven esztendőn át tanárként, majd az iskola igazgatójaként. Innen ment nyugdíjba. Azt vi­szont már sokan tudják, hogy egész életében örökmozgó, ten­ni akaró ember volt, így nem is tudott nyugdíjasként pihen­ni. Elvállalta 1995-ben az Eötvös József Iskolaalapít­vány Szakközépiskola igazgatói tisztségét, ame­lyet ma is nagy szeretet­tel csinál. Hetvenöt esztendősen. És továbbra is len­dületesen. Ezerrel kerültek ki kezei alól az is­mert tanítványok. De nemcsak az iskolából, hanem a labdarúgásból is. Egész életét meghatározta a sport, a futball. Bár sokszor ke­sereg, hogy ez a mai foci már nem olyan, mint a régi, s a gye­rekek sem olyanok, mint né­hány generációval ezelőtt. De a tenni akarás még így sem lo­hadt benne. Ismert személyisé­geket igyekezett mindig is meg­nyerni a megyén belül és kívül a sportágnak, s gyakran csábí­tott Békéscsabára egykori is­mert nemzetközi csillagokat, hogy általuk is kedvet csináljon a fiataloknak a labdarúgáshoz. Tizenkét esztendőn át elnöke volt a Magyar Labdarúgó-szö­vetség ifjúsági bizottságának. Büszkén állítja, az elsők egyike volt, aki csaknem harminc esz­tendővel ezelőtt tapasztalatai alapján kijelentette: - A ma­gyar labdarúgás hanyatlását csakis az utánpótlás előtérbe szakadni sportágamtól, hatvan esztendős tapasztalatommal segíteni kívánom utódomat és az egész Békés megyei labda­rúgást. De most fiatal elnökre és elnökségre lesz szükség, akik kihúzhatják labdarúgá­sunkat a kátyúból. Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, mire a legbüsz­kébb sportvezetői pályafutása során. Nem sokat gondolkodik rajta, s már sorolja is: — Mint már említettem, a legfontosabb, hogy harminc évvel ezelőtt el­sők között fogalmaztam meg: arccal az utánpótlás felé. Nyu­gat-európai tapasztalataim is mind ezt támasztották alá. Kü­lönösen a velünk hasonló né­pességű országok, mint Norvé­gia, Hollandia példáit hoztam fel mindig. Büszke vagyok arra is, hogy az eltelt tizenhét év alatt a Békés megyei bajnoksá­gok mindig rendezett körülmé­nyek között zajlottak. Még ak­kor is, ha a mai kissé elvadult világunkban a magyar valóság a sportpályára is betör időn­ként. Ugyancsak büszkeséggel tölt el, hogy a megye 54 tele­pülésén él a sportág, és ma már 34 helyen van villany- világítás, ami az esti edzé­seket nagyban elősegíti. Nagy dolognak tartom, hogy immár tizenkét esz­tendeje megrendezzük a pol­gármesterek találkozóját és fociját. Ezek a fontos kapcsola­tok erősítik, hogy az adott tele­Miért nehéz jó utánpótláskorú focistát találni hazánkban? Amikor a mai magyar labda­rúgásra terelődött a szó, már nem is volt olyan elfogult sportága iránt Pillér Sándor. Sőt, kemény kritikával illette az utóbbi időszakot: - Azt ál­lítjuk magunkról hogy mi, magyarok sportnemzet va­gyunk. Ez ba­darság. Min­dent mindig olimpiacent- rikussággal né­zünk. Tény, büszkék lehetünk, hogy egy ilyen kis nemzet képes ennyi dobogós sportolót kinevelni ám nem ettől lesz egy nemzet sport­nemzet. Sokkal inkább attól, hogy az összlakoságból mek­kora arányban sportolnak. Márpedig nálunk még mindig nagyon kevesen gondolják úgy, hogy szükség van a min­dennapi testmozgásra. Megint csak labdarúgópéldát hoznék fői. Európában és Dél-Ameri- kában jóval nagyobb arányban űzik a sportágat, mint ná­lunk. Gondoljon bele, évente Ma­gyarországon százezer gyermek születik. Nagyjá­ból fele fiú. Am kö­zülük mindössze nyolcezer fiatal ismer­kedik meg a sportág alapjai­val. Aztán sok el is tűnik egy idő után. Pedig a szervezeti keretek jónak mondhatók. Ám az emberi problémák mi­att vesznek el a gyerekek a labdarúgás számára. Pedig az is kijelenthető: a nyolcezer gyerek is kevés. Ebből a kevés gyerekanyagból kellene precíz munkával kinevelni a jövő ütőképes focinemzedékét. Ha minden megye évente ki tud­na nevelni két-három utánpót­lás-válogatott fiatalt, sokkal előrébb járnánk. Ám hazánk­ban profit nevelni nehéz olyan körülmények között, amikor három és fél millió ember dohányzik, hét-nyolc­százezerre tehető az alkoholis­ták száma. Mindez, sajnos, a sportban is visszatükröződik. Nem beszélve a genetikai ha­tásoktól. Milyen gyerekek szü­letnek az ilyen hátrányos helyezetii családokban? Mit tanulhatnak a szülőktől ezek a fiatalok? Pillér Sándor (az álló sorban középen) egy időben edzője, majd szakosztályelnöke volt a Békéscsabai Elérő­nek. Az 1982-es együttes alighanem a kedvencei közé tartozott, hiszen válogatottakat is adott az országnak. Hatvan esztendőn át tevékenykedett az ország, illetve Békés megye lab­darúgásáért a békéscsabai Pillér Sándor tanár úr.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom