Békés Megyei Hírlap, 2007. február (67. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-05 / 4. szám
2007. JANUÁR 5., PÉNTEK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP POSTABONTÁS Tanulni Amerikától: egyesíteni és nem megosztani a társadalmat Régimódi élettörténet emlékezés Gacsári István tiszteletes Füzesgyarmaton született Húsz évvel ezelőtt jelent meg hazánkban az első kétnyelvű újság Itt az idő, s az alkalom vegyük át Amerikától a jót is! Azt a politikai kultúrát például, amellyel a „félidős ” választás eredményét az államelnök elfogadta; nem esett a sértett hiúság csapdájába, hanem a tárgyalóasztalhoz hívta győztes partnerét. ló példa továbbá, hogy Amerika valóban az amerikaiaké, nem pedig kettészakítva, a republikánus- és/vagy a demokratapárt-hí- veké. Egyik ország sem működhet eredményesen, ha egyik felének az egyik párt, a másiknak annak riválisa ígér s biztosít szebb jövőt. Az sem lehet büntetlen állapot, ha a jóakaratú írástudók bölcs szavát rendre elnyeli az utcazaj, és az országféltő sóhajok, s okos intelmek baráti körben hallatszanak csupán. Tudjuk: a társadalmakat nem a megosztó akarat, hanem az együttműködés ereje segíti át a válságokon. Mindazonáltal indokolt igény, hogy a közélet színpadára olyan szereplők lépjenek, akik államférfiak, azaz: egyesítik, nem pedig megosztják a nemzetet. ■ Szemenyei Sándor, Békéscsaba A közelmúltban közvetítette az ml Szabó Magda Régimódi történet című regényének tévéváltozatát, amit bizonyosan sokan megnéztek Ebben megjelenik Gacsári István nagytiszteletes úr is. Gacsári István 1791. december 25-én született Füzesgyarmaton. 1804-ben édesanyjának és gyámapjának ellenzése dacára a Debreceni Református■ Kollégium diákja lett, majd a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait, ahová a füzesgyarmati református egyház anyagi segítségével jutott ki. Egy év múlva „alapos tudomány- nyál” és nagy-nagy lelkesedéssel tért vissza hazájába, Füzesgyarmatra. Gacsári István fejedelmi megjelenésű, atléta termetű, az ifjúság örök eszményképe volt. Füzesgyarmaton, a Nagy utca 320. szám alatt lakott feleségével és gyermekeivel. Fogadószobájában mindig akadt vendég, s mind azt érezhette, hogy jelentős személy otthonába lépett, hisz Gacsári könyvespolcain máris halhatatlanságra ért nemzeti irodalmi képviselők mellett német, angol, francia klasszikusokat láthatott. Gacsárit az egykori tanulótársai, Európa különféle országaiban szolgáló lelkésztársai rendszeresen ellátták könyvekkel, folyóiratokkal és virágmagokkal. Felesége zöldséges- és virágoskertjének csodájára jártak. Gacsári Istvánt már a debreceni kollégiumi diákévei korában vonzotta az irodalom, s kezdte kézzel írni a füzesgyarmati református egyház történetét. Művét élmény olvasni, mert kevéssé ismert világba visz és fejezetenként sok érdekességet tartogat. A krónikát 1974-ben adta ki a községi tanács és a megyei szervek, a tevékenykedő Csánki Dezső Helytörténeti Szakkör kezdeményezésére. Ezen írással emlékezzünk rá halálának 160. évfordulóján. m Borbíró Lajos, Füzesgyarmat Szabó Magda megörökítette nemrég filmben is bemutatott regényében Gacsári István alakját. Húsz éve, 1986 decemberében, Farkas Pál felelős szerkesztő munkája nyomán jelent meg a Romano Nyévipé, azaz a Cigány Újság, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének lapja. Ez volt az első kétnyelvű újság, melyben Lakatos Menyhért „Lenni vagy nem lenni” című vezércikkében határozta meg a lap küldetését, és a máig érvényes feladatát, „a cigányság szellemi szintjének társadalmi szintre való emelését, mert ez az egyetlen, ami megóvhat bennünket a történelem tragikus megismétlődésétől”. Az első számban Péli Tamás rajza mellett Choli Daróczi József műfordításában József Attila „Betlehem - Betlehemo” és Nagy Gusztáv „Mint azúr— Sár o raj” című verseit is olvasni lehetett. ■ Hevesi József Az olvasói leveleket szerkesztett formában közöljük. A levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet. Hová vezetett a mérhetetlen pazarlás? pusztaottlaka Simonka György szerint a falu korábbi vezetése hibát hibára halmozott Mint Pusztaottlaka szülöttje, nem tűrhetem tovább azt a hazugsághadjáratot, amit a háttérből a nevük eltitkolásával Pusztaottlaka vezetése ellen indítottak, mostanra már a vezetőség hozzátartozóit is alaptalanul támadva. Azt, hogy kik írják ezeket a minden igazságot mellőző rágalmakat? Lehet sejteni! Csak az előző vezetés és kegyeltjei köréből származhatnak ezek a felháborító hazugságok. Az biztos, hogy több cikluson át tejben-vajban fü- rödtek, szemben sok családdal, akik ezt a fényűzést csak kívülről szemlélhették. Az önkormányzaton belül jóformán csak családtagok dolgozhattak, ami nem is tett volna baj, ha az elvégzett munka arányában kapták volna a fizetésüket. A vak is láthatta, hogy ez nem így történt. Ez ellen szavazott Pusztaottlaka 75 százaléka az őszi önkormányzati választáson. A mostani vezetés ennek az állapotnak végett vetett. Olyan személyi változtatásokat hajtott végre, melynek keretén belül a régi fizetések töredékéért dolgoznak, olyan személyek kerültek felvételre, akik valóban elvégzik a rájuk osztott munkát. Tény, hogy nem csak falubeliek dolgoznak a hivatalban, de a csapatépítés során a legfontosabb szempont az adott posztra a legalkalmasabb ember kiválasztása. A tisztviselők, a közalkalmazottak, a közhasznú munkások végre dolgoznak. A polgár- mester, a képviselők és a bizottsági tagok nem veszik fel a járandóságukat, pedig heti rendszerességgel üléseznek több eredménnyel, mint az elődeik 16 év alatt, akik minden rekordot felülmúlva pazaroltak. Felélték az önkormányzati vagyont, a polgármester 330 000 forintos fizetése mellé 60 000 Ft-os költségtérítést kapott, és hogy a kép teljes legyen, emellé még szolgálati gépjárművet és telefonokat is használt, természetesen a falu pénzén. A képviselők és a bizottsági tagok inkább csak harmadikán jártak be a hivatalba, hogy a tiszteletdíjukat felvegyék. Fejlesztéseket nem hajtottak végre, kivéve azokat, amiket meg sem tudtak volna akadályozni (gáz, kövesutak, telefon). Ezek is csak a szolgáltatóknak köszönhetők. A falu mind hangulatában, mind látványában leamortizálódott: elhanyagolt épületek-porták, sáros utcák, működési feltételeknek nem eleget tevő intézmények. A fiatalok menekülnek, a szülők nagy része elmenekítette a gyermekeit a szomszédos Medgyesegyháza iskolájába. Szeptemberre már csak 15 gyerek tanult a helyi iskolában. Mindez egy alkalmatlan, gyáva és kapzsi vezetésnek köszönhetően, akik most sem mernek kiállni az emberek elé, csak a háttérből próbálnak viszályt szítani. E mellé az örökség mellé párosult még: 65 millió Ft forráshiány, hitelek a számlavezető banknál, teljes káosz a helyi adók terén, átláthatatlan, irreális szerződések, eltűnt vagyontárgyak, üres kasz- sza, utolsó pillanatban megítélt jutalom és jubileumi pénz, mely kifizetése alighanem azonnali cs& döt jelentene, kilátástalan jövőkép. Az október előtti hatékonyságról csak néhány momentum: a konyha 899 Ft-ból állít elő 1 adag ételt, amikor 400 Ét-ért helybe hozzák. A falugondnoki szolgálat és a házi segítségnyújtás működési engedélyét 16 éven keresztül nem sikerült elintézni, annak ellenére, hogy az az alapító okiratban is szerepel. A közhasznú munkások irányítás nélkül csak pihenni jártak a munkahelyükre. Az intézményeknél dolgozó rokonok fizetése — a lehetőségekhez képest - ötszörösen terhelte meg az önkormányzat kasszáját. Az iskola, a minimumkövetelményeket is mellőzve, évi 28 millió Ft veszteséget termelt. A képviselők és a polgármester tiszteletdíja több mint évi 10 millió Ft. A háziorvosi szolgálattól minden támogatást elvontak, méltán kiáltva ezzel a háziorvos elégedetlenségét. Falugyűlést nem tartottak évek óta. Előlegek, útalapra összeszedett pénzek, pályázatokon nyert pénzek holléte kérdéses. Több százezer Ft-nyi díj olyan szerződésekre, amikért nem kapott a falu semmit. A szolgálati gépjárműveket nagy részben magáncélra használtak. A közösség összekovácsolása, kulturális és nemzetiségi programok helyett a vezetők rendszeresen Romániába jártak kirándulni a falu pénzén. Eladott és felélt önkormányzati ingatlanok. Az érdekképviseletekben részt sem vettek. A falu érdekében lobbitevékenységet vagy pályázatok általi fejlesztéseket csak alig végeztek. Ezzel szemben a mostani képviselő-testület 2 hónap alatt létrehozott Csabaszabadival egy körjegyzőséget (elődeik 8 év alatt eredménytelenül tárgyaltak, holott ez a fennmaradás alapvető feltétele). Az iskolát az évről évre nagyobb forráshiány és a reálértékben csökkenő normatív támogatás miatt 15 gyerekkel felelősen fenntartani nem lehetett. Ezért Medgyesegyháza és Pusztaottlaka iskolafenntartási társulást hoz létre, mely által a kisiskolások a legmagasabb szintű oktatásban vehetnek részt. Januártól falugondnoki szolgálat és házi segítségnyújtás fog működni a lehető legmagasabb színvonalon a rászorulók részére, ezáltal sok munkahelyet is teremtve. Rendet raktak a közterületeken, a temetőkben. Befejezik a területrendezési tervet és a környezetvédelmi programot. Végre funkcionál a kisbusz. Közmeghallgatáson adnak tájékoztatást a végzett munkáról. Pénzt szereztek az orvosi rendelő felújítására. Az iskolából idősek napközi otthonát alakítanak ki. Visszaszerezték Pusztaottlaka becsületét a kistérségben, a megyében, a pénzintézeteknél. Mindenhol hallatják a hangjukat, ezáltal támogatást szerezve a további működésre és fejlesztésre. Alapítványokat hoztak létre. Együttműködnek a környező önkormányzatokkal, kisebbségi ön- kormányzattal, egyesülettel és mindenkivel, aki építeni kívánja Pusztaottlakát. Elindultak egyéni kezdeményezések, az országban is párját ritkító rendezvényeket, közösségformáló összejöveteleket szerveznek, például az elszármazottak találkozói. Ezt a munkát magánszemélyek és a Purdi Mihály Egyesület egymástól függetlenül, de nagy egyetértésben, önzetlenül szervezik. Ezáltal sok ezer Ft-ot összegyűjtve az evangélikus és az ortodox templomok felújítására is. Valami elindult! És nagyon jó irányba halad. Ez a csapat nem alszik, annak ellenére tudtak többet dolgozni, mint elődeik évekig, hogy nagymértékben hátráltatták az előző ciklus iratainak hiányosságai és a polgármesteri tisztség átadásának tologatása. A kormányzati megszorítások, például közgyógy, segélyek, stb. mellett, igen, hoztak népszerűtlen döntéseket is: konyha-, iskolabezárás, de megtettek mindent annak érdekében, hogy a lehető legkisebb rosszat válasszák. Háromszor jártak a minisztériumban, megszámlálhatatlan tárgyalás és telefonon történő egyeztetés a megyei szerveknél, kistérségeknél. Ha egy évvel ezelőtt felelősen döntenek és a dombiratosi iskolával megkötött megállapodást nem rúgják fél, vagy elfogadják a Medgyesbodzás által kínált nagyon is előnyős megállapodást, ma nem itt tartunk. Az előző vezetésnek az iskolafenntartási társulással az volt a gondja, hogy a kiadásokat ésszerűsíteni kellett, eltűntek volna a jól fizető állások és nem lett volna hol eltüntetni a pénzeket. Ha az előző vezetés tizedannyit dolgozott volna az ügyön, akkor Pusztaottlakán maradhatott volna az iskola. Leépítések: csak azoknak kellet menni, akiknek a munkabérét nem lehetett kigazdálkodni a költségvetésből, vagy munkájukat tizedannyi pénzből is meg lehetett oldani összevonásokkal. Nem tudnak segélyt osztani, ez is a negatív örökség számlájára írható. Január elsején kommunális adót vetnek ki. Az elmaradt szemétdíjat, helyi adót behajtják. A rendezetlen portatulajdonosokat megbírságolják. Közmunkán csak azok vehetnek részt, akik valóban dolgoznak. Megszüntették az ebédpénzt, kilométerpénzt. Visszavették az önkormányzat tulajdonait, bérleti díjakat állapítottak meg. Igen, ez mind igaz, de ne felejtsük el, hogy a falu arra szavazott, hogy végre rendet tegyen valaki. A szabályok mostantól mindenkire egyformán érvényesek, kivétel nélkül. Akinek ez túl szigorú, az elmondhatja a véleményét falugyűlésen, vagy leírhatja a kiosztott lapokon, melyeken mindenki tudathatja a vezetéssel az elégedetlenségét. A rendre, a fennmaradásra és a hosszú távú fejlesztésekre tettek ígéretet, de csak akkor, ha ebben a lakosság partner. Ez egy sok szempontból hálátlan munka, amit a testület önzetlenül végez. Minta legelején, most is úgy gondolom, hogy ha a falu elveszti a vezetésbe vetett bizalmát, úgy félreállnak. De ehhez az kell, hogy a sötétből mérgezett nyilakat lövöldözők lépjenek elő, mutassák meg a kiutat az adósság csapdájából, vázoljanak alternatívákat a fennmaradásra, fejtsék ki a koncepciójukat a fejlesztésekre, mutassák meg, hogy nem csak ketten-hárman vannak a színfalak mögött. És ha úgy érzik, hogy nemcsak alaptalan vádakra képesek, hanem munkára, irányításra is, akkor azt hiszem, itt lesz az ideje újra megkérdezni a választókat, hogy kire bízzák a saját és a falu sorsának alakítását. Addig is, míg erre nem képesek, legyenek szívesek hagyni a testületet nyugodtan dolgozni. Emögötta két hónap mögött rengeteg munka van. Kérdezem én: - Azok, akik támadják ezt a csapatmunkát, azok megérdemlik-e hogy ezek ez emberek értük ingyen dolgozzanak? Tudomásul kell venni, hogy a kormányprogramban szereplő reformok ész- szerűsítésről és megszorításokról szólnak. Az árral szemben úszni nem lehet, csak elsüllyedni! Alapjaiban jobb örökséggel rendelkező önkormányzatok is rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek és lehet, hogy tűnnek el. 2007 nem a fejlesztés éve, hanem a túlélésé. Ennek ellenére minden hozzáértő szakember azt prognosztizálja, hogy Pusztaottlaka jó pályára állt, és ez mind rövid, mind hosszú távon Pusztaottlaka fennmaradását és fejlődését jelenti. Simonka György ▲ ■ „A csapatépítés során a legfontosabb szempont az adott posztra a legalkalmasabb ember kiválasztása.” ■ „A falu arra szavazott, hogy végre rendet tegyen valaki. A szabályok mostantól mindenkire egyformán érvényesek.”
