Békés Megyei Hírlap, 2007. február (67. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-16 / 13. szám
2007. JANUÁR 16., KEDD - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 15 labdarúgás Pillér Sándor hatvan esztendőt töltött kedvenc sportágában. Ahogy a legtöbb gyerek, labdarúgóként kezdte, majd volt edző, sportvezető, tagja volt a Magyar Labdarúgó-szövetségnek. Most búcsúzik a megyei szövetségé éléről, átadja helyét a fiataloknak. AZ IGAZGATÓ ÚR BÍZIK A FaTÁMADÁSBAN Pillér Sándor névjegye Született: 1932. október 24., Mezőberény Legmagasabb iskolai végzettségei: Közgazdaságtudományi Egyetem, tervezés, statisztika, könyvvitel tanári szak; Testnevelési Főiskola, edzői szak Munkahelyei: Békéscsabai Közgazdasági Technikum/Szakközépiskola, 1955-1995 (tanár, majd igazgató). Eötvös József Iskolaalapítvány Szakközépiskolája, Békéscsaba, 1995- (igazgató) Labdarúgósport-pályafutása: Mezőberény, Békéscsabai Dózsa, Békéscsabai Előre, 1947-től Edzői pályafutása: Békéscsabai Előre pályaedző, majd edző; Gyulai SE edző Társadalmi tisztségek Békés Megyei TSH labdarúgó-szakfelügyelő; Békés megyei ifjúsági válogatott edzője; a Békéscsabai Előre Spartacus labdarúgó-szakosztályának elnöke; a Békés Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke; Az MLSZ ifjúsági bizottságának elnöke helyezésével lehet megállítani. Ma azonban rezignál- tan jegyzi meg: — Szomorúan tapasztalom, hogy sokunk korábbi intő jelei ellenére nem valósult meg az, | amit lefektettünk a fiatalok-1 ról az előrelépés reményében. A 12 éves ifjúsági bizottsági elnöksége idején a kezdetben még számos siker részese volt az utánpótlással. Akkoriban ott volt az utánpótlás Eb-n és világ- bajnokságokon a fiatalokkal akik, szemben a felnőttválogatott sikertelenségével zat nélkül választottak meg. Úgy gondolom, ez a sportág érdekében kifejtett erőfeszítéseim helyességét igazolják. Érdekes, az utolsó ciklust már nem akartam elvállani, de egész egyszerűen a klubok, szakosztályok vezetői rábeszéltek. így jutottunk el a mai naphoz, amikor már viszont nem vállalok egy újabb ciklust. Amikor a visszavonulás okairól kérdezem, kissé merengve beszél, mintha csak félne attól, űr marad benne: — A család elköltözött Pest megyébe, Telkibe. Én is velük tartot- m. Ott van a két ragyogó unokám, akikkel szeretnék több időt tölteni. így is a munkám miatt négy napot Békéscsabán vagyok, de a hét vé- mindenképpen velük szeretném tölteni. Márpedig, ha nem jutok el a megyei mérkőzésekre, akkor nem még némi színt hoztak a magyar labdarúgásba: - Igaz, ott voltam az 1987-es malajziai utolsó utánpótlás-világbajnokságon is, amelyre még kijutott a magyar csapat. Azóta sem sikerült eljutni a legnagyobb világ- eseményekre az utánpótlással. Viszont büszkeség tölti el, amikor a megyei szövetségben tizenhét éven át betöltött elnöki tisztségéről beszélgettünk: - A rendszerváltás utáni első demokratikusan választott elnöke voltam a testületnek. Valamennyi alkalommal ellenszavaelég szoros a kapcsolatom a csapatokkal. Ez az egyik oka annak, hogy nem vállalom tovább. A másik pedig, tizenhét év után a szövetségnek is váltani kell. Jöjjenek a fiatalok! Ám az egész életemet az iskola és oktatás mellett a labdarúgás határozta meg, ezért továbbra sem kívánok elCsabai illusztris vendégek- Közel az Előre-pályához, a Puskin utcában éltem le életem nagy részét - mondja. - A lakásomon és természetesen a Kórház utcai pályán olyan nagy egyéniségek fordultak meg, mint Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Baráti Lajos, Mészöly Kálmán... Velük is sokat értekeztem a hazai labdarúgásról Amikor még a magyar foci jegyzett volt a világban, akkor azért, amikor hanyatlóba fordult, akkor pedig a jobbítás érdekében. püléseken a lehetőségekhez mérten támogassák a sportágat. Mi hoztuk létre elsőnek az országban a számítástechnikai rendszert a labdarúgásban, amit azóta szinte minden megye átvett tőlünk. Végül Békésből került ki az elmúlt időszakban a legtöbb magasan képzett és a nemzetközi porondon is foglalkoztatott játékvezető. Azt is hozzátette Pillér Sándor, hogy mindez nem valósulhatott volna meg, ha nincsenek olyan munkatársai, mint Tóth Márton (akinek egyébként még edzője is volt az Előrében), Győri László, Szabó László, Varsányi Pál, idősebb Megyebíró János... Pillér Sándor neve Békés megyében összeforrt a labdarúgással. Volt játékos, edző, szakfelügyelő, szakosztályelnök, legutóbb a Békés Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke. Tizenhét esztendőn át. Jávor Péter Kevesen tudják, hogy a ta- nár/igazgató úr 44 .esztendőt töltött a békéscsabai közgé falai között. Négy éven át középiskolás diákként, majd egyetemi tanulmányait követően még negyven esztendőn át tanárként, majd az iskola igazgatójaként. Innen ment nyugdíjba. Azt viszont már sokan tudják, hogy egész életében örökmozgó, tenni akaró ember volt, így nem is tudott nyugdíjasként pihenni. Elvállalta 1995-ben az Eötvös József Iskolaalapítvány Szakközépiskola igazgatói tisztségét, amelyet ma is nagy szeretettel csinál. Hetvenöt esztendősen. És továbbra is lendületesen. Ezerrel kerültek ki kezei alól az ismert tanítványok. De nemcsak az iskolából, hanem a labdarúgásból is. Egész életét meghatározta a sport, a futball. Bár sokszor kesereg, hogy ez a mai foci már nem olyan, mint a régi, s a gyerekek sem olyanok, mint néhány generációval ezelőtt. De a tenni akarás még így sem lohadt benne. Ismert személyiségeket igyekezett mindig is megnyerni a megyén belül és kívül a sportágnak, s gyakran csábított Békéscsabára egykori ismert nemzetközi csillagokat, hogy általuk is kedvet csináljon a fiataloknak a labdarúgáshoz. Tizenkét esztendőn át elnöke volt a Magyar Labdarúgó-szövetség ifjúsági bizottságának. Büszkén állítja, az elsők egyike volt, aki csaknem harminc esztendővel ezelőtt tapasztalatai alapján kijelentette: - A magyar labdarúgás hanyatlását csakis az utánpótlás előtérbe szakadni sportágamtól, hatvan esztendős tapasztalatommal segíteni kívánom utódomat és az egész Békés megyei labdarúgást. De most fiatal elnökre és elnökségre lesz szükség, akik kihúzhatják labdarúgásunkat a kátyúból. Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, mire a legbüszkébb sportvezetői pályafutása során. Nem sokat gondolkodik rajta, s már sorolja is: — Mint már említettem, a legfontosabb, hogy harminc évvel ezelőtt elsők között fogalmaztam meg: arccal az utánpótlás felé. Nyugat-európai tapasztalataim is mind ezt támasztották alá. Különösen a velünk hasonló népességű országok, mint Norvégia, Hollandia példáit hoztam fel mindig. Büszke vagyok arra is, hogy az eltelt tizenhét év alatt a Békés megyei bajnokságok mindig rendezett körülmények között zajlottak. Még akkor is, ha a mai kissé elvadult világunkban a magyar valóság a sportpályára is betör időnként. Ugyancsak büszkeséggel tölt el, hogy a megye 54 településén él a sportág, és ma már 34 helyen van villany- világítás, ami az esti edzéseket nagyban elősegíti. Nagy dolognak tartom, hogy immár tizenkét esztendeje megrendezzük a polgármesterek találkozóját és fociját. Ezek a fontos kapcsolatok erősítik, hogy az adott teleMiért nehéz jó utánpótláskorú focistát találni hazánkban? Amikor a mai magyar labdarúgásra terelődött a szó, már nem is volt olyan elfogult sportága iránt Pillér Sándor. Sőt, kemény kritikával illette az utóbbi időszakot: - Azt állítjuk magunkról hogy mi, magyarok sportnemzet vagyunk. Ez badarság. Mindent mindig olimpiacent- rikussággal nézünk. Tény, büszkék lehetünk, hogy egy ilyen kis nemzet képes ennyi dobogós sportolót kinevelni ám nem ettől lesz egy nemzet sportnemzet. Sokkal inkább attól, hogy az összlakoságból mekkora arányban sportolnak. Márpedig nálunk még mindig nagyon kevesen gondolják úgy, hogy szükség van a mindennapi testmozgásra. Megint csak labdarúgópéldát hoznék fői. Európában és Dél-Ameri- kában jóval nagyobb arányban űzik a sportágat, mint nálunk. Gondoljon bele, évente Magyarországon százezer gyermek születik. Nagyjából fele fiú. Am közülük mindössze nyolcezer fiatal ismerkedik meg a sportág alapjaival. Aztán sok el is tűnik egy idő után. Pedig a szervezeti keretek jónak mondhatók. Ám az emberi problémák miatt vesznek el a gyerekek a labdarúgás számára. Pedig az is kijelenthető: a nyolcezer gyerek is kevés. Ebből a kevés gyerekanyagból kellene precíz munkával kinevelni a jövő ütőképes focinemzedékét. Ha minden megye évente ki tudna nevelni két-három utánpótlás-válogatott fiatalt, sokkal előrébb járnánk. Ám hazánkban profit nevelni nehéz olyan körülmények között, amikor három és fél millió ember dohányzik, hét-nyolcszázezerre tehető az alkoholisták száma. Mindez, sajnos, a sportban is visszatükröződik. Nem beszélve a genetikai hatásoktól. Milyen gyerekek születnek az ilyen hátrányos helyezetii családokban? Mit tanulhatnak a szülőktől ezek a fiatalok? Pillér Sándor (az álló sorban középen) egy időben edzője, majd szakosztályelnöke volt a Békéscsabai Elérőnek. Az 1982-es együttes alighanem a kedvencei közé tartozott, hiszen válogatottakat is adott az országnak. Hatvan esztendőn át tevékenykedett az ország, illetve Békés megye labdarúgásáért a békéscsabai Pillér Sándor tanár úr.