Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-30 / 304. szám

* i <v - föffl 2006. DECEMBER 30., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SZILVESZTER 13 ALLATI VICCEK Kalapjával sunnyogott a ravaszdi A hosszú gatya törvénye száműzetés Kollégánk szenvedése a forró dombegyházi pusztában Mennyország és pokol a nagy fene Unióban A róka megy az erdőben. Hirtelen rájön a szükség és beugrik a bokorba. Elvégzi a dolgát. Meglátja a medvét és megijed, hogy az mit szól hozzá. Odamegy a medve, de a róka hirtelen rádobja a kupacra a kalapját. Megkérdi a medve:- Mit csinálsz, róka?- Gyíkot fogok.- Megnézhetem?- Jó, de hozz egy botot és üss a kalapra, nehogy elszaladjon. Jött a medve, rácsapott egy jó nagyon a kalapra. Megszólal a róka:- Na nézzük! — felfordítja a kalapot és így szól:- Hú wazze! Ezt szarrá- verted! A pajzán kiskakas csúcsprédája Új kakas érkezik a tyúkudvar­ba. Egész nap a tyúkokat hajt­ja. Amikor már a libákat is megkettyinti, az öreg kakas fi­gyelmeztetően így szól:- Nem lesz ennek jó vége! A kiskakas nem törődik vele, folytatja a pajzánkodást. Egyik nap az öreg kakas a tyúkól tete­jén látja a kiskakast kiterülve, mozdulatlanul, fölötte egy dög­keselyű köröz.- Megmondtam én, hogy nem lesz jó vége! Erre a kiskakas:- Pssszt! Még elijeszted ne­kem! Bérelt tevével a szakadéknál A turista tevét bérel. Mondják neki, hogy hangra indul és áll meg. Hú-ra indul, hí-re megáll. Elindulnak, a turista mondo­gatja neki, hogy hú. Egyszer csak látja ám, hogy szakadék felé közelednek. Hiába gondol­kodik, nem jut eszébe a másik szó. Épp a szakadék szélére ér­nek, amikor végre felkiállt: — Híí! — a teve fél méterre a szakadék szélétől megáll. A tu­rista remegő kézzel törli le pa­takzó homlokát:- Húú! a szilvesz­teri mel­lékletbe. Talán or- d í t a n i akart, ám félig holt állapotában csak arra fu­totta neki, hogy egy po­hár vízért kö­nyörögjön. Utolsó szavaival meg va­ÁÁÁÁ, hát ez mind a Rotchildból van! — rántotta le a leplet farsanggyőztes öltözékének titkáról Péter. Az inget fotósunk édesanyja karcsúsította George Michael-fazonra. lamí esküfélét nyö­gött arról, hogy ha ki­rúgják is, soha többé nem húzza magára a farmerjét. Cégünk száguldó fo­tóriportere népes baráti körének tartozunk első­sorban magyarázattal, de aki nem ismerné őt (legfeljebb a tranzituta­sok), annak sem árt tud­ni, mi a pálya mifelénk. Az egyik, ami feltűnik a történetben, hogy fotósunk feltehetően először és utoljá­ra esdekelt vízért. Egy lesifotós lencsevégre kapta őt a télvégi maszkabálunkon, ott például valami piros lé (bor?) lötyögött a poharában. Lehó ekkor éppen George Michaelt adta elő Oscar-díjas alkotásában, utolérhetetlen ki­sugárzással, el is vitte az arany szobrocska helyett a nálunk tor­ta néven meghonosodott első dí­jat. De kanyarodjunk csak vissza a dombegyházi pusztába! Ami­kor éppen búcsúzni készült kollégánk a földi világtól, még megkérdeztem tőle, mi a fenéért vette téliesre a figurát júliusban. Nincs nálad egy rövid gatya vagy nem mersz átöltözni, mert félsz, hogy kivillan a fehér fe­neked? - kíváncsiskodtam. — Ne félj, nem lát meg senki. Ha már a pokol szélén agoni­zált, ezen a ponton el is szaba­dult vele. Valahogy megjött a hangja, mert a kagylót fél mé­terre tartva a fü­lemtől is érzé­keltem, hogy üvölt, mint bo­lond ember a zárt osztályon. A lel­kem száműzte a rövid gatyákat, amióta az új főnök megtil­totta a nyári viseletét mun­ka közben. No, gondoltam, ha egyszer véget ér Péter iszo­nyú szenvedése, egy hűvös tonik mellett a büfé­ben elmesélem neki, hogy vala­mikor a fotósok többféle viseletét pakoltak be autó­juk csomagtar­tójába. A hólánc (téli riportok­hoz kell, amikor a hótól elzárt tanyákra küldjük őket fényképezni) közelébe szo­kás beállítani a gumicsizmát. íi Ez a praktikus lábbeli kétféle munkához illik: árvízhez (ezért szorosan mellé az esőkabátot kell dugni) és tehéntelepi fotó­záshoz, különösen, ha a hely­színhez közel esik a trágya­domb. A pezsgős fogadásra való öltönyt fehér inggel, nyakken­dővel, lakkcipővel a csomagtar­tó ellenkező zugába ajánlatos sorakoztatni, hogy még akkor se találkozzanak a másik sarok­ba rakott holmikkal, ha százöt­vennel veszi be a hajtűkanyart. Na, és ezek közé, mintegy elvá­lasztásképp lazán dobja be a rö­vid gatyát a pólóval, strandpa­puccsal, hogy a dombegyházi kiküldetéshez is legyen cucca. - Neked, öreg harcosnak kell magyaráznom, hogy farmerban csak a reggeli értekezleten kell megmutatnod magad, a csanád- apácai kanyarban már viríthat rajtad a bermuda?! - böktem ol­dalba néhány nap múlva, ami­kor már csak a pirosra égett ar­ca emlékeztette kollégánkat a pusztai megpróbáltatásra. Félek, Péterben a dombegyhá­zi megrázkódtatás örökre meg­maradt. Ősszel beállított, szin­tén rendkívül szerényen, hogy rekord méretű halat fogott ki a Tiszából. - Tiszta nyár volt októ­berben, éjszaka sem fáztam a hajóban - áradozott, majd az or­rom alá dugott egy képet, szem­öldökét szaporán fel-alá mozgat­va, hogy most aztán dobjak egy hátast, mert ekkora nyurgapon­tyot még nem láttam! Biztos, ami biztos, visszakérdeztem: meleg volt, Peti, mint júliusban? Esküszöm! - emelgette napbar­nított karját, majd bizonyítás­ként rábökött szokásos kániku­lai viseletére, a bokáig érő, hosz- szú, lila melegítőre... Ez meg egy bőrülés szimulátor Békéscsabán, ami éppen akkor akadt ki és állt meg, amikor fotóriporterünk tesztelte. Mindig mondom halk szavú fotóriporterünk­nek, ne légy olyan sze­rény emberünk, nálad már csak egy birkapász­tor beszél kevesebbet a végtelen pusztában. Az esztendő legforróbb nyári napján Lehoczky Péter tényleg ott találta magát a dombegyhá­zi földeken. Bokáig érő farmer- nadrágja épp rásülni készült sztárfotósunk csinos lábaira. Elhaló hangokat hallottam a telefonban:- Ne tudd meg, hol vagyok. Dombegyház után a pusztában, kihozott egy alak, mert én nem fogom tönkretenni a Volvómat ezen a szar úton, letett, aztán elhajtott, azt mondta, csináljak, amit akarok, neki dolga van. Aztán jött egy másik, tovább vitt, majd egy harmadik, egyre beljebb a semmibe, de mind itt hagyott. Leültem egy fa alá, itt, a 40 fokban fogok megdögleni. Sehol egy lélek, errefelé aztán nem lesz földtani mérés. Elbal- tázom a napomat (úgy emlék­szem, nem pontosan ezeket a szavakat használta) ezer forin­tért, szétrohadok a hőségtől, fo­galmam sincs, hogy megyek vissza, hol az autóm! Nem tu­dod, mit keresek én itt? Azt hittem, lehet még vele viccelni, és amikor kifogyott a szuszból, igyekeztem vigasztal­ni: nem baj, Petikém, bekerülsz A nyurgaponty a hosszú, lila mele­gítő hatására esett kómába. A mennyország az, ahol az an­golok a rendőrök, a franciák a szakácsok, a németek a techni­kusok, az olaszok a szeretők és az egészet a svájciak szervezik. A pokol, ahol a németek a rendőrök, az angolok a szaká­csok, a franciák a technikusok, a svájciak a szeretők és az egé­szet az olaszok szervezik. Az Unión kívül is van élet, hát még tanulság! Amerikai iskola, a tanítónő felad­ja a házi feladatot: Másnapra mindenki gyűjtsön egy tanulsá­gos történetet a családja életéből. Másnap:- No, kis Jack, milyen tanul­ságos eset történt a ti családo­tokban?- Egyszer vittünk egy nagy ko­sárban tojást a vásárra, de kiesett az egyik kerék, a kosár kiborult, és az összes tojás összetört- És mi ebből a tanulság?- Nem szabad az összes to­jást egy kosárban tartani!- Nagyon jó. Hát te, kicsi Jane?- Egyszer vittünk egy nagy kannában tejet a vásárra, de megbotlott a ló, a kanna kibo­rult, és az összes tej kifolyt.- És mi ebből a tanulság?- Nem szabad az összes tejet egy nagy kannában tartani!- Nagyon jó. Hát te, kicsi Joe?- Bob bácsikám zöldsapkás volt Vietnámban, és egy nap a vietkongok lelőtték a helikopte­rét. Nem volt nála más, csak egy üveg whisky, egy géppus­ka és egy dzsungelkés. Miköz­ben zuhant a helikopter, megit­ta a whiskyt, nehogy kárba menjen, ha a becsapódáskor el­törik az üveg. Amikor kikászá­lódott a roncsok közül, látta, hogy száz vietkong vette körül. Hatvanat lekaszált a géppuská­val, de elfogyott a tölténye. Har­mincat megölt a macsétával, de az aztán kicsorbult. A maradék tízet kénytelen volt puszta kéz­zel megfojtani.- Jézusom, kicsi Joe, mi lehet ebből a szörnyűségből a tanul­ság?- Ne molesztáld Bob bácsit, ha részeg!!! Mese a gyorsan mozgó póznáról meg az ugró sövényről kárbejelentő „Lehúzódtam az út szélére, megláttam az anyósomat és nekimentem a vasúti töltésnek” Néhány jól sikerült vá­lasz a biztosítók baleseti kárbejelentőjéró'l, a „Bal­eset oka” rovatban (meg­történt esetek): 1. Hazafelé tartva véletlenül rossz házba álltam be, és ösz- szeütköztem egy fával, ami az én kertemben nem volt. 2. A másik autó nekem ütközött anélkül, hogy ezt a szándékát előre jelezte volna. 3. Azt hit­tem, hogy az ablakom le van húzva, de aztán rájöttem, hogy nem, amikor kidugtam a kezem rajta. 4. Ütköztem egy álló kamionnal, ami a szembe­jövő sávban közeledett. 5. A teherautó a szélvédőn keresz­tül a feleségem arcába tolatott, ó. Egy gyalogos nekem jött, és az autó alá feküdt. 7. A fickó elfoglalta az egész úttestet, jó néhányszor kikerülteni, mie­lőtt elütöttem. 8. Lehúzódtam az út szélére, megláttam az anyósomat és nekimentem a vasúti töltésnek. 9. Abbéli igyekezetemben, hogy agyon­üssek egy legyet, nekimentem egy telefonpóznának. 10. Egész nap növényeket vásárol­tam, majd hazaindultam. Ami­kor egy kereszteződéshez ér­tem, egy sövény ugrott elő és megzavarta a látásomat, így nem vettem észre a másik au­tót. 11. Negyven éve vezetem az autómat, de most elalud­tam a kormány mellett és bal­Dupla baleseti veszély: állítólag enyhítő körülmény a rendőrségen. esetet szenvedtem. 12. Végve­szélyben az orvoshoz siettem, amikor a csuklóm kificamodá- sa balesetet okozott. 13. Ami­kor a kereszteződéshez értem, egy stoptábla jelent meg az úton, ahol eddig semmilyen tábla sem volt. Nem tudtam elég gyorsan fékezni és így el­kerülni a balesetet. 14. Hogy elkerüljem az autóm első lök­hárítójának sérülését, elütöt­tem egy gyalogost. 15. Az au­tóm szabályosan parkolt, mi­közben beletolatott egy másik autóba. 16. Egy láthatatlan au­tó előtűnt a semmiből, neki­ment az enyémnek, majd el­tűnt. 17. Bár azt mondtam a rendőröknek, hogy semmi ba­jom, amikor levettem a kalapo­mat, azt vettem észre, hogy ko­ponyasérülést szenvedtem. 18. Biztos vagyok benne, hogy az az öregember nem is akart át­menni a másik oldalra, amikor elütöttem. 19. A gyalogos csak bóklászott, nem tudta, merre menjen, így hát elütöttem. 20. Láttam egy lassan mozgó, szo­morú arcú öregembert, amint lepattan az autóm motorházte­tőjéről. 21. A baleset közvetett okozója egy kiscsávó volt egy kis autóban, nagy szájjal. 22. Kirepültem az autóból, amikor az leszaladt az útról. Később talált meg néhány kóbor macs­ka. 23. A telefonpózna nagyon gyorsan mozgott. Megpróbál­tam kitérni az útjából, amikor nekem ütközött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom