Békés Megyei Hírlap, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-29 / 303. szám
2 2006. december 29. SZILVESZTER Vasárnapi Békés Megyei Hírlap előfizetési és terjesztési üßrekkel kapcsolatban várjuk a Munkácsy u. 4. szám alatti Tel.: 06 (80) 922-012. BÉKÉS A V TOURIST UTAZASA NE CSAK ALOM LEGYEN. Utazzon télen, utazzon nyáron a Békés Touristtal a legjobb áron! Békéscsaba, Andrássy út 10. (a borozó és az OFOTÉRT között). Tel./fax: (66) 323-448. Gyula, Vásárhelyi P. u. 2. Tel.: (66) 463-028. WWW. INGATLAN-BERLET .hu • 300 m üzlet • saját parkoló • Békéscsaba, Kétegyházi út 7. • 600 m2 üzlet ,, • saját parkoló • Gyula, Csabai út • 300 m raktár • saját parkoló • Gyula, Csabai út • 15-30 m irodahelyiségek • saját parkoló • Békéscsaba, Kétegyházi út 6 ■ Telefon: (30) 9154-732 I j ggg m \ pf ' "Hí é W1 f \ m Telefon: (30) 9154-732. M WWW. INGATLAN-BERLET.hu Szigorúan amit most leírok, szigorúan titkos. Kérem is Önöket, ne adják tovább, ugyanis most olyan kulissza- titkok birtokába juttatom az olvasót, amit egy évben csak egyszer lehet Mondjuk szilveszterkor! Különösen azokhoz a kíváncsi olvasókhoz szólnék, akiket jobban érdekel, hogyan keletkezik egy Reggel 7 óra 45 perc: Tárcsázom a velem együtt tyúkokkal kelő (ez nálunk külön méltányolandó körülmény) újságíró kolléganőmet. Csak annyit mondok: 16 óra!!! így, három felkiáltójellel. És ő ebből pontosan tudja, hogy ketyeg az óra. Aznap 16 óráig nyomdába megy a melléklet, aminek a címlapját neki kell szöveggel és képpel megtölteni. A helyzetet persze bonyolítja, hogy a címlapon hirdetések is vannak. Természetesen nem tudjuk, menynyi, így azt sem, mennyi hely marad a cikkekre. Hívom a hirdetési tanácsadót. Nem veszi feL (Semmi különös. Néha ilyen tünetem is van.) 8 óra 30: Újra hívom a hirdetési tanácsadót. Tárgyal. Később kellene hívnom. (A szívverésem negyedik sebességben, ez nálam még normális.) 9 óra: A melléklet hirdetési szerkesztőjétől végre megtudom, a címlapon fél oldal a mienk, azaz a szerkesztőségé. Tárcsázom az újságírót, tisztázzuk a helyet. Fotó is kell, de csak fekvő kép jöhet szóba. Vállalja, hogy megbeszéli a fotóssal. (Annyira olajozottan mennek a dolgok, hogy elfog az ijedtség.) 10 óra 30: Hívom az újságírót, hol tart a szöveggel. Elküld. Maradjunk annyiban, hogy nagyon messzire és melegebbre. Azt mondja, hat másik rovatba, felületre is dolgozik, amiket még aznap kell leadnia. Újra elmondom a 16 órát, lecsapja a telefont. (Na most kilencven és száz között ketyegek', ettől megnyugszom: tehát beteg vagyok.) 11 óra: A fotós már elindult, megerősítem, hogy csak fekvő kép fér el az adott helyre. Megértette. (Ha valaki valamit megért, az mindig gyanús. Elfog a pánik. Jaj, ez biztos pánikbetegség!) 12 óra 30: Túl vagyok egy csomó munkán, újra előveszem a mellékletet. Nézem a nézetet, ahová az anyagnak kellene megérkeznie a számítógépen keresztül. Nincs. Tárcsázom az újságírót. Kiabál és sír. Elromlott a rendszere, nem tud küldeni. Hibaelhárításra vár. (Enyhe lefolyású infarktusom lehet. Tuti, hogy enyhe, különben nem tudnám ilyen higgadtan azt gondolni, hogy enyhe.) titkos! újságcikk, mint az, hogy annak mi a tartalma. Nos eljött az ő idejük. Ajánlom, a következő sorokat pezsgő mellett, december 31-én, pontban éjfélkor fogyasszák! Az alábbiakból megtudhatják, miként veszíti el az emberiségbe vetett hitét egy szerkesztő, mire egy adott cikk a nyomdába kerüL 13 óra 35: Hívom a fotóst, hol tart a képpel. Megvan, mondja. Hurrá, mondom, de azért a biztonság kedvéért még nem örülök annyira. Fekvő? — kérdezem óvatosan. És mond három betűt, amitől azonnal kiújul a szívritmuszavarom. Erről a témáról nem lehetett fekvőt! — magyarázza kissé hangosabban, mint amit a telefon hangszórója elbír. (Az említett szívritmuszavart még a telefonálás alatt diagnosztizáltam.) 13. 50: Tárcsázom a hirdetési tanácsadót, hogy ki kellene segítenie még egy hirdetéssel, hogy megtöltődjék a 15 óra 30: Hívom az újságírót, hol az új szöveg. Nem beszél szépen, sem halkan. Lefagyott a gépe,' nem tud küldeni. Mindjárt lapzárta. Diktálni kezdi a szöveget, az én gépem még jó. (írok, de közben zsibbad a kezem. Na ez a mai második infarktusom már biztos nem lesz enyhe lefolyású.) 15 óra 40: Az archívumban keresek hozzá képet. Megkérem a tördelőszerkesztőt, vágja körbe, hogy szebb legyen. Mivel ez időigényes feladat, ezért a tördelő ‘„örül”. Látom az arcán. felület. Picit remeg a hangja (talán ideges?), de megígéri. (Emlékszem, hogy otthon betettem egy bétablokkolót. Vagy mégsem? Mi az, felejtek? Agy érelmeszesedés, agylágyulás vagy Alzheimer-kór.) 14 óra 30: Nézem a nézetet. A szöveg még mindig nincs. Hívom az újságírót. Csúnyákat mond. A lényege az, hogy még mindig áll a rendszere. (Na nézd! Összeugrik a gyomrom. Csak nem fekély?) 14 óra 50: Megérkezik a fotós. Nem hazudott. Tényleg nem fekvő a kép. Gyönyörű felvételek, de a témája miatt nem címlapra való. Tárcsázom az újságírót, ezt belső oldalra kell tenni. Ide „címlapsztori” kell! Kitaláljuk az új témát, ahhoz új kép kell. A fotós mérges. • (Úgy érzem, valami fortyog bennem. Bélrák? Az sokaknak van. Nagyon elterjedt betegség.) 15 óra: Végre átjött a szöveg. De hiába, az a téma nem ide való! (Szeretnék felállni, de szédülök. És a fejem is fáj. Agyvérzésem lesz?) (Valami szurkál a fejemben. Ez vajon minek lehet a tünete? Ajaj, már diagnosztizálni se tudok rendesen. Ez valami nagyon súlyos lehet.) 15 óra 50: A hirdetési tanácsadó hív, megvan a plusz hirdetés. A „már nem kell” szavaimra rángógörcsöt kap. Állítólag, de ezt nem látom a telefonon keresztül. (Mintha nekem is rángana néhány izmom. És egy hajszálam is kihulbtt. A kettő együtt nagyon rosszat jelent. Sclerosis multiplex?) 15 óra 58: A hirdetésszerkesztő a tördelésen ér utol. Hol a szerkesztőségi rész??? (A kérdőjelek számát a hangerőből szoktam lemérni.) Látom a képernyő előtt ülő tördelő kolléga ujjait: Ctrl s-t nyom, ez tárolást jelent. Innentől visszaáll 72-re a pulzusom. „Most megy” - mondom. (Sóhajtok. Ma is túléltem egy csomó halálos kórt. Még az a szerencse, hogy ilyen erős az ideg- rendszerem!) Magyar Mária Másnaposság ellen Bizony, nem vagyunk egyformák. Van, aki feszültségoldó gyógyszert szed, ha túl sok stressz éri, mások — ilyenkor szilveszter környékén nyugodtan bevallhatjuk: az okosabbak — ehelyett felöntenek a garatra. az egész Évi feszkót szilveszterkor szoktuk oldani. A gyógyszeresek legfeljebb egy szemmel többet vesznek be, a folyékonyhoz ragaszkodók pedig jobban a pohár fenekére néznek. Azt mindannyian tudjuk, hogy az okosan fogyasztott szeszes italnak számtalan áldása van. A vörösbor segít megelőzni az infarktust, a rákot, bizonyos idegrendszeri megbetegedéseket. Az alkohol segít ellazulni, s olyan hormonok termelését serkenti, amelyeknek fontos szerepe van az emésztésben. Sokan azonban inkább az ital gátlásfelszabadító hatása miatt isznak vég nélkül. Ilyenkor másnap reggel fizetik meg a következményeket. A „gátlástalankodóknak” — ha elfogadják — néhány jó tanáccsal szolgálnánk! Ha eldöntöttük, hogy iszunk, akkor legalább válogassunk az italok között. Az alkohol típusa ugyanis erősen befolyásolja másnap reggeli állapotunkat. A sötét, édesebb italok a súlyosabbak, így a whiskey-től, a vörösbortól, a konyakoktól, valamint a likőröktől sokkal rosszabbul leszünk másnap, mint például a fehér boroktól, a vodkától vagy a sörtől. Az olcsóbb italok is nagy valószínűséggel másnaposságot okoznak. A népi bölcsesség szerint ebharapást szőrével kúráljuk, ami a másnapi rátöltést jelenti. És bár van a dologban valami, a siker csak látszólagos, mivel nemcsak kemény kiképzésnek vetjük alá a gyomrot és a májat, hanem a másnaposság sem tűnik el, csak később érkezik, méghozzá intenzívebben. Akkor mégis hogyan tompítsuk a másnapi következményeket? Igyunk minél több vizet, minimum kétszer annyit, mint a korábban bevitt alkoholmennyiség! Vegyünk be C-vitamint! Együnk cukrot (az alkohol csökkenti a vércukorszintünket). Vegyünk be fájdalomcsillapítót, de ne aszpirint, mert az alkohol miatt gyomrunk erre fokozottan érzékeny. Aludjunk. Néhány óra alvás csodákra képes.
