Békés Megyei Hírlap, 2006. április (61. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-01 / 77. szám

9 2006. ÁPRILIS 1., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP VÁLASZTÁS 2006 Bemutatjuk a megye egyéni képviselőjelöltjeit (7.) Ezen az oldalon a 7. számú választókerületben (Mező- kovácsházán) induló egyéni országgyűlési képviselője­lölteket mutatjuk be. Dr. Karsai József (Magyar Szocialista Párt) Németh Jánosné (Munkáspárt) Dr. Szarvas Attila (Magyar Nyugdíjasok Pártja)- Megköszö­nöm választó- kerületem va­lamennyi pol­gárának azt a bizalmat, ame­lyet ország- gyűlési képviselői munkám során érezhettem. Termelni már tudunk, megélni belőle viszont csak akkor lesz esé­lyünk, ha a mezőgazdasági vi­szonyok az érdekeink szerint alakulnak. Szomorú örökség a megyei feldolgozóipar leépülése, s az, hogy ezzel a mi értékes körze­tünk inkább nyersanyagter­melő, mint áru-előállító. Miért kell ebbe beletörődni? Ha tud­juk, hogy a gabona tonnán­ként 300 forintot vesz ki a bé­kési gazda zsebéből, mire a kikötőbe ér, keresni kell a le­hetőségét, hogy lehetőleg itt tartsuk. Három éve azért dol­gozom, hogy Dél-Békés a me­gye, de egész Kelet-Magyaror- szág meghatározó feldolgozó- és agrárlogisztikai központja legyen. A napokban vettem-Jgpiét.az -v/.. döntésén mú­lik, kire bízza saját és válasz­tókerülete jövő­jét! Kérem hogy politikai meggyőződése szerint szavaz­zon az Önnek rokonszenves pártra, de egyéni képviselőjé­nek válassza azt, akit képesnek tart, eddigi munkája, tapaszta­lata, tudása alapján Dél-Békés és települése helyzetének meg­változtatására. Tizenhat éves - Medgyesegyháza polgármeste­reként és a megyei közgyűlés képviselőjeként végzett - mun­kám, tapasztalatom, megszer­zett tudásom garanciák a válto­zásra. Tiszteljen meg bizalmával, támogató szavazatával, tu­dom, mit kell tennem! Új részt az amerikai és nyugat­európai befektetőkkel tartott tárgyalásokon, valamint a kor­mány képviselőivel való egyeztetéseken, ahol végle­gessé váltak a tervek, és eh­hez a tőke is rendelkezésre áll. Mezőhegyesen elkészül­het a természetes alapanyagú csomagolóanyagot gyártó üzem, Battonyán 16 milliár­dos beruházásban valósul meg a térség legnagyobb bioenergetikai komplexuma. A mezőhegyesi Biopack bú­zalisztet, a battonyai biodízel- és bioetanolgyár repcét, kuko­ricát (évi 300 ezer tonnát) igé­nyel alapanyagként. Mind meg­terem a jó békési földeken, a környék termelőinek megélhe­tést teremt. Megtisztelő feladat volt, hogy kormánymegbízottként koordinálhattam a szociális földprogramot. Március 25-éig az első 50 önkormányzat meg­kapta az erre igényelt földet. A tulajdonba adás az én törvény- módosító javaslatom alapján történik. munkahelyeket teremteni, csökkenteni a munkanélküli­séget, támogatni a mezőgaz­daságot, a gazdák együttmű­ködését, a feldolgozóipar tele­pítését, megállítani a fiatalok elvándorlását, biztonságos, jobb jövőt teremteni számuk­ra, felújítani az utakat, új uta­kat építeni, támogatni az inf­rastrukturális és egyéb beru­házásokat, rendbe tenni az egészségügyet, fokozottan tá­mogatni a jövőt megalapozó oktatást, fokozott támogatása az időseknek és rászorulók­nak, a szociális védelem fej­lesztése, támogatni, ösztönöz­ni a természet, a környezet, a termőtalaj és az ivóvíz védel­mét, támogatni a kultúrát, ápolni, gyarapítani nemzeti, nemzetiségi, kulturális és te­lepülési hagyományainkat, megőrizni az önkormányzat­ok szabadságát, biztosítani működésük feltételeit. Kérem, — Battonyán születtem 1955. október 21-én. Édes­apám néhai Ré­pás Emil kő­műves. Édes­anyám Krizsán Ilona nyugdí­jas. Hárman voltunk testvérek. Férjem Németh János géplaka­tos, ív- és lánghegesztő, 54 éves, jelenleg rokkantnyugdí­jas. Munkahelyeim: Battonyai Asztalosipari Ktsz., a Budapes­ti Műszeripari Kutató Intézet Szabványügyi Központja, a bu­dapesti Elektromodul Bel- és Külkereskedelmi Vállalat és a battonyai Május 1. Mgtsz. Battonyán élek a Bacsó Béla ut­ca 7. szám alatt. Úgy érzem, hogy talán sike­rül nemcsak háttérmunkás­ként segíteni a bajba jutott em­bertársaimon, hanem életem Dr. Spiák Ibolya (Fidesz - MPSZ — Ózdon szü­lettem, Végegy­házán nevel­kedtem szüle­im egyetlen gyermekeként. Református hitre kereszteltek. Férjemmel és két felnőtt gyermekemmel Békéscsabán élek. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen szereztem diplomát. Nyolc évig dolgoztam az Orosházi Vá­rosi Kórház belgyógyászati osztályán, majd belgyógyá­szatból, kardiológiából és üzemorvostanból szakvizsgáz­tam. 1991 óta dolgozom a mezőkovácsházi szakrendelő­ben belgyógyászként és szív- gyógyászként, illetve én va­gyok az intézet ügyvezető igaz­gatója. 1999-ben léptem be a Fi­desz csabai szervezetébe, mert úgy éreztem, hogy ez a szövetség jó úton jár. A Békés megyében élők életét élem születésemtől fogva. Orvos­ként velük vagyok nap mint nap, látom és érzem nehézsé­geiket. Azt is látom, hogy or­vegyen részt a választáson és szavazzon rám az egyéni kép­viselők szavazólapján! álmaként úgy tehetek értük bármit, hogy ott tudom hallatni a hangom, ahol kell. Kétszer voltam polgármes­terjelölt, másodjára kettős je­löléssel, de a harcot nem adom fel, mert igaz, utoljára, de nekifutok 2006-ban is. Battonyán tagja vagyok a tele­pülésfejlesztési, környezetvé­delmi és mezőgazdasági bi­zottságnak, és ezen a terüle­ten igencsak sok a tennivaló, bőven kiveszem a részem a munkából. Hiszem, hogy a dolgozó em­bernek joga van olyan élhető társadalomban élni, ahol a mérce a végzett munka, juta­lom a tisztességes megélhetés. Itt, a határszélen ugyanolyan emberek laknak, mint az or­szág bármely részén, ezért ugyanolyan elbírálásban kell, hogy részesüljenek. vosként csak a tüneteket enyhíthetem, vagy csak együttérzésemről biztosítha­tom betegeimet, az állampol­gárokat. A mezőkovácsházi térség problémái országosan is kiemelkedőek. Az itteni em­berek mély szegénységben él­nek, kevés gyermek születik, nagy az elvándorlás, túl sok ember hal meg idő előtt, nagy a munkanélküliség, a nélkü­lözés; az emberek hitüket vesztve élik életüket. A mezőkovácsházi térségnek 1994 óta folyamatosan szocia­lista képviselete van a parla­mentben: el is maradt a fejlő­dés. Úgy látom, nincs térsé­günknek valódi képviselete, ezért több mint természetes, hogy 12 év után a polgári ol­dal bizonyíthassa be, hogy mire képes. Orvosként az em­bereket, politikusként a társa­dalmat kívánom gyógyítani. A választók bölcs döntésében feltétlenül bízva nagy örö­mömre szolgálna, ha ezen utóbbihoz is megkapnám a felhatalmazást. — Gondolom, a kedves olvasó­nak nem va­gyok ismeret­len a körülöt­tem zajló csete­paték miatt, ahogy nekem sem ismeretlen Békés megye, ezen belül Dél- Békés és az itt élő emberek helyzete. 1972 óta veszek részt aktí­van a megye és a térség közéle­tében, fejlesztésében. Domb­iratosra nősültem, két leá­nyom van. Végzettségem: igazgatásszervező, jogász, közgazdász. Dombiratoson, Mezőkovácsházán voltam a ta­nácsnál vb-titkár, majd elnök- helyettes. 1990-ben megvá­lasztottak Mezőkovácsháza polgármesterének, majd 1991- ben időközi választáson két­szer is megtiszteltek az itt élő emberek azzal, hogy újravá­lasztottak. 2002 óta Mező­kovácsháza polgármestere vagyok. 1990 előtt aktív köz­reműködésemmel valósult meg a térség településeinek — Mottóm: „Egy rendszerváltó visszatérése a gazdatársada­lom érdekei­ért.!’ Joggal kér­dezhetik, 12 év után miért vállaltam jelöltsé­get? Szülőfalum, Kunágota pol­gármestere keresett meg, s az MDF támogatását is megkap­tam, bár nem vagyok a pártnak tagja. A rendszerváltáskor kis­gazdatársaimmal együtt vállal­tam, hogy a termőföldet jogos tulajdonosainak visszaadjuk. Kemény harc árán, a földrende­ző bizottságok segítségével si­került elérnünk ezt az ered­ményt. Az 500 Ft/aranykorona értéken történő tulajdonszer­zés - mára kiderült - nem volt rossz megoldás, és az sem, hogy egymillió forint/fő árbe­vételig nem kellett adózni a gazdának. Az újrakezdéshez gépvásárlási támogatás állt rendelkezésre. Mit szándékozom most ten­gázbekötése, a crossbar tele­fonhálózat kiépítése és Mezőkovácsháza várossá fej­lesztése. 1990-ben megalakí­tottuk a 104 várost magába foglaló Kisvárosi Önkor­mányzatok Országos Szövet­ségét, melynek vezetője vol­tam. 2002-től tagja voltam a DARFT-nak, 2003-tól a Békés Megyei Területfejlesztési Ta­nácsnak, döntés-előkészítő bizottságának. Megbízatá­som alatt sokat tettem, hogy a térség önkormányzatai, vállalkozásai pályázati fej­lesztési forrásokhoz jussa­nak, több mint 3 milliárd fo­rint került a térségbe. Val­lom, hogy az itt élő emberek­nek „hálót kell adni, nem ha­lat”, nem könyöradományra van szükségük, hanem mun­kahelyekre, amely tisztessé­ges munkáért tisztességes bért fizet, amelyből el tudják tartani családjukat; Figye­lem: „Ha két elefánt verek­szik, a fű sínyli meg!” Ugye, nem akarunk „fű” lenni! ni, megválasztásom esetén? Megtartani magyar tulajdon­ban a termőföldet. Miután csak egyharmadát kapjuk an­nak a támogatásnak, amit a korábbi EU-tagsággal rendel­kező gazdák, igyekszem meg­akadályozni, hogy különböző adókkal még ezt a keveset is kiszedjék a zsebünkből. Mező- gazdasági alapanyagból nagy mennyiséget kiváló minőség­ben tudunk termelni. Ezek fel­dolgozására helyben kell sort keríteni. Ezt követően el aka­rom érni, hogy a feldolgozott késztermék a mi életminősé­günket szolgálja, s ne a nem­zetközi tőke profitérdekeit. Ez törvényes eszközökkel elérhe­tő, ha rászorítjuk a multikat. Csak akkor fogadhassanak külföldről árut, ha az adott magyar termékből nincs kész­let. Ezek főbb célkitűzéseim, igyekszem azért is tenni, hogy a gazdatársadalom önálló poli­tikai erőként jelen lehessen a közéletben. Dr. Nagy Béla (§£abad Demokraták Szövetsége)- KDNP) Dr. Zsíros Géza (Magyar Demokrata Fórum) Állhatatos kalandozások a népi kultúra igazi bölcsőjénél kutatja Harangozó Imre szerint népünk hagyománya és műveltsége nem valamiféle szégyellni való stigma A néprajzosok furcsa em­berek. Hivatásuk inkább életforma, és leginkább ahhoz hasonlítható, mint­ha hegyről leguruló üveg­golyókat kergetnének. Az újkígyósi Harangozó Im­rével beszélgettünk. Csiszér Áron- Erre születni kell? — Csakis. Nem a világ köve­telményei viszik rá az embert, hogy népi kultúrával foglalkoz­zon, hanem a lélek ereje. Gyer­mekkoromban a Templom vagy az Öreg utcai darabvégben a padlásokon lapult egykori mű­veltségünk tárgyi hagyatéka, az öreges szavak pedig töretle­nül éltek szüléink, nagyszüle- ink ajkán. Drága öregjeink a Templom utca végén, a Szent Antal temetőben nyugszanak, a dohányfűzőtűt meg a locsoló­kantát pedig elvitték a régiség- kereskedők. Talán nem csupán én érzem úgy, hogy valamiféle tudatalatti vonzalommal kötő­döm ehhez a világhoz, idilli­ként megmaradt képeit, hangu­latait, élményeit keresem.- Ami persze csak a népszín­művek díszvilágában volt idilli...- Szomorú és elgondolkodta­tó, hogy népünkkel századok óta el akarják hitetni, hogy ha­gyománya és műveltsége vala­miféle szégyellni való stigma. Az egyik régi tartású öreg gazda egész életében szép fehér gatyá­ban és bőrpapucsban járt, a fönnmaradt családi képekről mégis polgári öltözetben tekint ránk. Rávette a környezete, hogy mégsem illő gatyásán a fényké­pezőgép lencséje elé ülni. De ép­pen ezért maradt olyan kevés kép a dohánykertészek egykori Belső elkötelezettség vezeti munkája során Harangozó Imre 1965-ben, Szent Mihály napján szüle­tett, törzsökös magyar föl- dészcsaládban. Kutatásai fő területe a szakrális néprajz, elsősorban a moldvai és gyimesi magyarok hagyomá­nyos világképe és hitvilága köti le a figyelmét, de alföldi pásztoraink hagyomány- és hitvilágával is behatóan fog lalkozik. Számos kötete, pub­likációja jelent már meg, néprajzi gyűjtőmunkája elis­meréseként 2003-ban meg­kapta a Magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula-dí­ját. munkájáról. Piszkos munka az, nem illik képen is megörökíte­ni! Én mégis azt mondom, hogy az egy sokkal értéktelítettebb vi­lág volt, olyan, ahol talán még a gonosznak is volt szíve. — Kígyós mellett Erdély a másik nagy szerelem?- Igen, bár nehéz volt al­földi magyar fejjel megér­teni Erdélyt, az egymásba oltott népek diszharmo­nikus egységét. Azt a föl- foghatatlan, átláthatat­lan büszke táncot, amely­ben egymással viaskod­nak, de egymás nélkül nem képesek önálló életre- fogalmazott harangozó imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom