Békés Megyei Hírlap, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-01 / 51. szám

5 2006. MÁRCIUS 1., SZERDA - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP A színház nem csak illúzió kulisszatitkok Drága jegyekkel könnyű elzavarni a közönséget A színház mint költségve­tési intézmény három nagy forrásból gazdálko­dik; ez az állami támoga­tás, a fenntartó megyei önkormányzati finanszí­rozás, illetve a saját bevé­tel. Konter László igazga­tó-főrendezővel a kulisz- szák mögötti dolgokról, a gazdálkodás „művészeté­ről” beszélgettünk. Niedzielsky Katalin- A belépőjegyek eladásából a színház saját bevételének csak ki­sebb része származik. Ugyanak­kor tudjuk, ha egy négytagú csa­lád eljön a színházba, az otthoni költségvetésből nem kevés pénzt áldoznak; a mai világban, mint árut, mégis nagyon olcsón adjuk a színházat A saját bevétel jelen­leg a költségvetés 25 százalékát teszi ki; ez 14 évvel ezelőtt, ami­kor idekerültem, 15 százalék volt- Amióta beszélgetünk, min­dig szűkös költségvetésről, megszorításokról esik szó, megszűnésről nem. — Mindig azt reméltem, hogy egyszer kicsit jobb lesz, több pénz, merészebben lehet ál­modni, de nem. Megtanultam a földön járni/ Nem szabad sem­mit sem áthárítani a nézőkre, anyagi vonatkozásban sem. Egy gyengébb, csúnyább, sze­gényebb színházzal pedig vég­képp hiba lenne megelégedni.- A jegyáremelés veszélyes pálya; a kultúráról mond le, aki számolni kényszerül. „Ilyen gyönyörű Vigadóval egyetlen magyar színház sem büszkélkedhet Különböző rendezvények lebonyolítá­sára jól hasznosítható, és segít abban, hogy a terveinket meg tudjuk valósítani” — mondja Konter László. — Békéscsabán tele van né­zőkkel a színház, de csak ezen az áron. Ha kicsit is emelnénk az árakat, a helyzet megváltoz­na. S ha fél- vagy negyedházzal játszana a színház, úgy tűnne, nincs rá szükség. Pedig a láto­gatottság bizonyítja, az embe­rek igénylik, szeretik, csak a te- hetősség itt tart. A magas jegy­árral könnyű lenne a nézőket kizavarni a színházból.- A színház illúzió, oda azért megyünk, hogy elvarázsoljon. Nem mindenki akar a kulisz- szák mögé látni, az anyagi ne­hézségekről hallani. De még annak is feltűnik a színház szép épülete, aki nem jár gyakran előadásokra.- A Jókai színház a város egyik legszebb épülete, egyik legjelen­tősebb intézménye, karbantar­tott, rendezett a homlokzata. Az előcsarnok, a lépcsőház, a szín­házterem is nagyon szép. Persze a színházban nemcsak gondola­tok, álmok, érzések vannak, ha­nem költségvetés, bérek is. — A gazdálkodásukban 2006 hozott néhány változást.- A művészetüeg önálló Nap­sugár Bábszínházát gazdasági­lag a Jókai színházhoz csatol­ták, és a Közgé régi, szomszé­dos épületét közösen kaptuk meg. Ott szeretnénk kialakítani báb- és kamaraszínházi, admi­nisztratív és bábkészítéshez szükséges termeket, és odaköl­tözne a 14 éves színiiskola is. — A Fiatal Színházművésze­tért Szakközépiskola direktor úrnak kezdettől szívügye, most különösen félti. — Szeretnénk a jövőben na­gyobb szerepet szánni az isko­lának, ami a színház életében, működésében nagyon fontos. Olyan színházat játszunk, amelyhez kell a fiatalság. A színház jellegét, lényegét hatá­rozza meg, hogy tele van fiata­lokkal. A fiatalok jelenléte az egész színházban fontos; ked­ves pimaszságot, dinamizmust hoznak, nem engedik, hogy az idősebbek elhagyják magukat, ambicionálják a művészeket, akik taníthatnak. A mai színé­szek zöme ebben az iskolában és társulatban nőtt fel és vált je­lentős művésszé. 14 év alatt 71 növendék végzett az iskolában, ebből 54-en vannak a pályán, ami nagyon jó arány. Két csapás az iskolára Súlyos „csapás ” Konter László szerint, hogy a külföldi növen­dékek után már nem kapnak fejkvótát. S a túlkorosok után sem jár már a támogatás. A törvény 22 éves korban állapít­ja meg a túlkorosságot, a 18. évig lehet állami pénzen tanul­ni, ide viszont érettségi után jönnek. A korábbi 40 helyett már csak 19 növendék után jár a fejkvóta. „Jajkiáltással fordulok mindenkihez: az anyagi ellehetetlenülés az isko­la létét, az pedig a fiatalos színház lényegét veszélyezteti” — hangsúlyozta a direktor. Mesteremberek képzése Konter László 21. századi okta­tási intézményről álmodik. A színházi, a film-, a televíziós és a show-szakma számára képez­nének háttérmunkásokat: maszkmestert, jelmezkivitelezőt, súgót, ügyelőt. Hasonló iskola nincs Magyarországon; és hal­nak ki a mesterek. „Amikor színházigazgatónak szerződ­tem, leszámoltam az arcpír fon­tosságával Szívóssággal, kitar­tással és alázattal, mint Moliére, hajlandó vagyok a sző­nyeg alatt is bekúszni az ural­kodóhoz azért, hogy a társula­tomnak pénzt szerezzek”. A Békés Megyei Gazdakörök Szövetsége a 2005. évi márciusi országos gazdademonstráció egyéves évfordulója alkalmából 2006. év március 3. napján délután 4 órai kezdettel Kamuton a helyi művelődési házban ÜNNEPI NAGYGYŰLÉST tart. amelyen beszédet mond Jakab István, a MAGOSZ elnöke és prof. dr. Ángyán József egyetemi tanár. E rendezvényünkre valamennyi gazdaköri tagot és hozzátarto­zóikat, valamint a gazdakörök­kel szimpatizáló valamennyi gazdatársat és hozzátartozói­kat szeretettel várjuk. Húszmillió forintos a hitel a költségvetésben terv Mérsékelhető hiány Muronyban Hétfői ülésén a muronyi képvi­selő-testület is elfogadta a tele­pülés 2006. évi költségvetését. A több mint 250 millió forintos büdzséből csak ok­tatási célokra, az iskola és az óvo­da működtetésére 150 millió fo­rintot fordít az önkormányzat A költségvetést emellett 20 millió forintos hitellel állították be, de— mint fekete Ferenc polgármes­tertől megtudtuk — bíznak ab­ban, hogy a Kamuttal közösen működtetett általános iskola fenntartásához még plusz támo­gatáshoz juthatnak, s így a hiányt is mérsékelni tudják. A település első embere összességében úgy vélekedett, hogy a csökkenő álla­mi normatívák nehéz helyzetbe hozzák a kistelepüléseket A tervezett fejlesztésekkel kapcsolatban a polgármester kifejtette, a művelődési ház bő­vítése folyamatban van, és a be­ruházás nagyjából leköti Murony beruházásokra szánt saját forrásait. Ennek ellenére a települési rendezési terv megvalósítására, a sportcsar­nok fűtéskorszerűsítésére és a faluszépítési programra is pá­lyázni kívánnak. ■ (h) Egyre nehezebb a működtetés A telekgerendási képviselő- testület elfogadta idei költség- vetését. Az 1700 lakosú tele­pülés ebben az évben 225,2 milliós bevételi és kiadási ke­rettel gazdálkodhat. A csökke­nő gyermeklétszám miatt a helyi Hétszínvirág Óvoda és az általános iskola működtetése egyre nehezebb feladatot je­lent. Emellett az önkormány­zat és a gondozási központ fenntartása is jelentős össze­get igényel. így fejlesztésre mindössze 10,8 millió forint maradt. A 27 millió forintos működési célú forráshiány csökkentése érdekében pá­lyáznak az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő he­lyi önkormányzatok részére kiírt pályázaton. ■ (t) bgbtoaj Mostoha sors, fiatalos lendület Az orosházi Szántó Ko­vács János Területi Múze­um kollektívája nemrégi­ben megkapta az Oroshá­za Kultúrájáért díjat. Az épület és az állandó kiállí­tás felújításáért, a progresszív közéleti és szakmai szemlélet meghonosításáért, a közmű­velődési múzeum feltételei­nek kialakításáért végzett munkáért ítélték a kollek­tívának az elismerést, rózsa Zoltán intézményvezetőt az elmúlt évekről kérdeztük.- A létesítmény 2001 óta önkormányzati fenntartásban működik. A megyei múzeumi szervezet egyik mostoha sor­sú intézményeként lehangoló megjelenésű, megmerevedett szervezeti formában élő, szű­kös anyagi körülmények által behatárolt szakmai munkát ellátó múzeumot örökölt a vá­ros. Azóta az épület Oroshá­za egyik büsz­kesége lett. Te­hetséges, fia­tal szakembe- p’- mmmmmm rekből össze- kovácsolódott munkatársi kö­zösségünk gyökeresen meg­változtatta a múzeumról alko­tott régimódi elképzeléseket. Néprajzi gyűjtéseinket, régé­szeti tudományos munkássá­gunkat a hazai muzeológia fi­gyelemre méltó eredményei között tartják számon - fogal­mazott az igazgató. Kiadványa­ik elegáns kivitelű, tartalmilag igényes, hiánypótló kötetek, közéleti elkötelezettségük a vá­ros kulturális fejlődését szol­gálják. A kollektíva kiemelke­dő munkásságának is köszön­hető, hogy az önkormányzat 2002-ben elnyerte a „Múze­umpártoló önkormányzat” ki­tüntető címet. ■ (esete) VISSZHANG A repülőtéri kerítésről Érdeklődéssel vegyes értetlen­séggel, majd alig titkolható rosszérzéssel és kedvetlenség­gel olvastam a Békés Megyei Hírlap múlt szombati számá­ban a főszerkesztő úr jegyzetét. Ugyanis alig valamivel több ju­tott az eszébe a békéscsabai re­gionális repülőtér, egyébként új távlatokat nyitó építéséről és fejlesztéséről, mint hogy a kerí­tése - szigorúan a megítélése szerint - az auschwitzi halál­táborra (sic!) emlékeztet. Persze hogy kinek mire jár az agya, és miről mi jut az eszé­be, az merőben szubjektív. Mindenesetre, főszerkesztő úr, mint térségi politikust, pártszí­nektől ßggetlenül és aktuál- politikán túl, bizakodással tölt el, hogy hamarosan a légi köz­lekedésben is könnyen és gyor­san elérhetőek leszünk Európa bármely része számára. Emel­lett minden erőnkkel arra tö­rekszünk, hogy ugyanez követ­kezzék be közúton és vasúton is, s a fejlemények ezen a terü­leten figyelemre méltóak. A békéscsabai regionális reptér építése, rácáfolva sok vészmadár hangjára, kormá­nyokon és megyegyűlési vezető­kön átívelő. A fejlesztés még az előző ciklusban kezdődött, s a megalapozott terveket és elkép­zeléseket a mostani megyeveze­tés viszi tovább. (Megjegyzem, annak rendje és módja sze­rint.) Ennek eredménye, hogy a második ütem közel másfél milliárdos beruházási költsé­geinek döntő többségét európai uniós és regionális pályázato­kon nyertük el. És magáról a kerítésről. A legelemibb biztonsági és építés- hatósági előírás, hogy egy rep­teret és annak kifutópályáját lezárjuk „minden zavaró körül­mény” elől. Valóban drótkerí­tés épül, de ígérjük: nem lesz­nek mögötte foglyoknak kiala­kított barakkok, őrtornyok, a kerítések tövét pásztázó reflek­torok, sőt náci egyenruhába beöltöztetett biztonsági embe­rek sem. A debreceni reptér pozíciója merőben más. Több kilométert kell megtenni, amíg a 47-es út­ról a repülőtérre érünk. Más­részt: itt Békéscsabán építhet­tünk volna valami betonmonst­rumot kerítés gyanánt közvetle­nül a kétszer kétsávos út mellé. Nem tettük. Az egyébként szab­ványos — és bennünket nem „arra” emlékeztető - drótkerí­tés arra is lehetőséget nyújt majd, hogy le- és felszálló~gépe- ket egy kicsit közelebbről is szemügyre vegyék, egyáltalán, láthassák az érdeklődők. A főszerkesztő úr nemsoká­ra Somogy megyében folytatja pályafutását. Ezzel kapcsolat­ban nem akarok megelőlegez­ni semmit, de ilyen előzmények után legalábbis elgondolkodta­tó, hogy mi fog az eszébe jutni a taszári légibázisról. Esetleg annak kerítéséről... ■ Varga Zoltán, a Békés megyei közgyűlés elnöke Köszönöm, hogy elnök úr fi­gyelmét megragadta a szom­bati jegyzetem. Figyelme an­nak ellenére jólesik, hogy a reptéri kerítés ügyében nem értünk egyet. Nincs ebben semmi különös, hiszen, mint tudjuk, ízlések és pofonok kü­lönbözőek. Biztató, hogy ezen az oldalon nem vagyok egye­dül. Csak mellesleg: egy Békés megyéért címmel kitüntetett mérnök hívta fel a leendő kerí­tésre a figyelmemet. Vagyis nem „szigorúan a megítélé­sem szerint” stílustalan az építmény. Sajnálom, hogy jegyzetem­ből valamiféle politikai sanda- ság és a repülőtér-fejlesztés fon­tosságának a megkérdőjelezé­se olvasható ki. Hiszen a beru­házásnak magam is örülök, igyekeztem annak az alapkőle­tételen való megjelenésemmel is nyomatékot adni. Végezetül egy pontosítás és egy megjegyzés. A 47-es út mé­terekkel a debreceni repülőtér kerítése mellett húzódik. A So­mogy megyei megbízatásomra való utalásnak sajátos oka le­het. Azt hiszem jobb, ha nem értelmezem. ■ Árpási Zoltán l I I t i í

Next

/
Oldalképek
Tartalom