Békés Megyei Hírlap, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-20 / 66. szám
2006. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP BÉKÉS MEGYE HOZOMÁNYA Egyedi természeti ritkaságok különleges Ősi platán, szépséges látnivalók az angolparkban íme a mezőhegyesi platán, melyet 1819-ben telepítettek. A faóriás ágain gyerekek hintáznak, itt készítik első közös fényképeiket a házasulandók. A vadgesztenyék az utak és az útszegélyek díszei Mezőhegyesről hallva kevesen gondolják, hogy a lovakon, a mintagazdaságon és a gyönyörű műemlék épületeken kívül természeti ritkaságokkal is büszkélkedhet a város. Uniós hozományként ezeket mutatjuk most be. — Legismertebb az óriási platánfa a fedeles lovarda mellett. Ezt a távol-keleti őshonos fát, keleti platánt (Piatan occiden- talis) Traun Jakab ménespa- rancsnoklása idején, 1816 és 1819 között ültették. Hasonló korú platán volt a lovarda északi oldalán is, de a második világháború végén elpusztult. A „beérkező” orosz csapatok ugyanis az éhes lovaikat a fákhoz kötötték, és a lovak a kérget is lerágták, így a fák elpusztultak - bocsátotta előre Hollós László, a József Attila Általános Művelődési Központ helytörténettel is foglalkozó munkatársa. — Az egyedül megmaradt platán életét a helyi szakemberek — kertészek, erdészek, gazdászok- összefogásának köszönhetjük, akik speciális eljárást alkalmazva (bivalyvérrel átitatott kom- posztot a fa körül mélyen a talajba dolgozva) erősítették fel a pislákoló életet. A fa ma közel 40 méter magas, 5 méter törzskerülettel rendelkezik, és lombkoronája 900 négyzetméter talajt takar. Akik itt megfordulnak, csodálattal nézik az egymásba növő hatalmas ágakat. Nem véletlen, hogy ez a fa lett a kisváros egyik szimbóluma. Kár, hogy a hasonló korú szilfák a hatvanas évek elejére - a központi parkban, külterületi utak mentén - a szilfavésznek nevezett betegségben, de valószínűbb, hogy a talajvíz ingadozása miatt kipusztultak. Mára csak egy hatalmas törzs maradt meg torzóként az étterem mellett — említette kalauzunk.- A ménesközponttól a Szent György-templom felé sétálva, a méneskari tisztek első világháborús emlékműve mellett láthatjuk a mára egyedülálló szoliterfát (Fagus silvatica v. antropurpurea), a vérbükköt. Ezt a fát báró Podmaniczky Béla (1902-1912) parancsnoklása alatt telepítették. Ekkor létesült a többhektáros angolpark különböző egzotikumokkal, ritkaságokkal. A vérbükk különlegessége, hogy levelének színét a zöldtől - a sötétvörösön át - a feketésig évszakonként változtatja. A park egyik jellegzetessége, hogy a különböző fafajokat, növényeket csoportokban telepítették. Az idő múlásával helyenként bizonyos fák egyedül maradtak, így teljesebb alakot és formát vehettek fel. Figyelmet érdemel a parkban a török mogyoró, amelynek értékes a fája és a termése, a magos kőris vagy a japán aranyfenyő (Gingkó bilóba), amely átmenetet képez a lomblevelűek és a tűlevelűek között. Az angolparkban levő Gingkó Kelet-Ázsia templomkertjeiből származik, melyet még most is kultikus fának tartanak■ a terméséből készült szerek állítólag „gondolatébresztőén" hatnak a férfiakra. Viszonylag nagy számban maradt meg a parkban és útszegélyeken a vadgesztenye vagy bokrétafa (Aesculus hippocastanum). Fehér és rózsaszín virágjuk, mint ünnepi gyertyák, emelkednek ki környezetükből. Az utóbbi években sajnos az aknázómolyok sok kárt tettek a levelekben. TEMPLOM-LIGETI SÉTÁLÓ. A mezőhegyesi Szent György téri parkban ma is számtalan különleges fa látható. Itt található például az egyedülálló szoliterfa, a vérbükk, mely leveleinek színét évszakonként változtatja. Európai szinten tervezték faóriások Helyi védettségű értékek A templomtól a Kozma Ferenc utcán hársfasorral szegélyezett sétányon jutunk el a Centrál épületéhez, az előtte álló kocsányos tölgyhöz, majd a sorompó után 200 méterre a strandligetbe, a volt Jankovics-parkba érkezünk. A park egy részét 1962-ben építkezési szándék miatt sajnos kivágták. Az építkezés elmaradt, a terület fásítása csak a nyolcvanas években kezdődött el. Itt is találunk száz évnél idősebb szürkenyárfát, feketenyárt, keskenylevelű tölgyet, amelyek helyi védettséget élveznek. Helyi védettség alatt állnak még különböző fasorok, japánakác, illetve egyedül vagy csoportosan álló kocsányos tölgyek. Mezőhegyes jellegzetessége a hatalmas belterületi parkokon túl a külterület szakszerű fásítása, erdősítése. A kiváló építészek, lótenyésztési és agrárszakembereken kívül neves, jól felkészült erdészeknek, kertészeknek és hozzáértő parancsnokoknak köszönhetően a birtok fásítását európai szinten tervezték, illetve valósították meg. Az erdők kedvezően hatnak a klímára, a vadvédelemre — Mezőhegyesen a fásítások az újratelepülést követően (1785) kezdődtek meg, előbb akác-, majd tölgy-, kőris-, juhar- és szilfák telepítésével. Az útszéli faként telepített jegenyenyár sorok közül még ma is láthatók a 21-es és a 29-es majori utak mentén. A hatalmas szántóterületeket, az istállókat, a birtokhatárt - az úgynevezet gránicot — védőerdőkkel, erdősávokkal vették körbe, amely kedvezően befolyásolta a mikroklímát és fontos vadvédelmi szerepet is játszott. Traun Jakab ménesparancsnok után Tavera Antal és Boxberg Frigyes parancsnok fásított jelentősen, 1848-ban az erdősítés már meghaladta az 1100 holdat. Ekkor telepítették a 67-es majori, Kovácsházával határos Rajta-erdőt, melynek ma is egyedülálló a flórája és faunája. Itt található egy 150 év körüli kocsányos tölgy, amelynek a körmérete 420 centiméter. Az erdőt kettészelő Száraz-ér és egy víztározó tovább gazdagítja a növény- és állatvilágot. Több százra tehető a kiemelten védett és a védett növények, állatok száma. Az erdő egy része akácos, a másik elegyes állomány. Nagyobb összefüggő erdőség ; a központhoz közeli 19-es, Pit- varos határában a 4-es, a ro- mán határ melletti kis és nagy i 35-ös erdők. Ezek nagy része akác, illetve tölggyel, juharral, ' nyárral elegyes állomány. Amíg az ország erdősültségé- i nek mértéke 2 százalék körüli- - a megyei arány ennyi sincs - i , addig a mezó'hegyesi erdősí- tés, fásítás a 12-13 százalékot is eléri. Az erdőgazdálkodás mel; lett a vadgazdálkodás is eredményes, a birtok erdőterülete ; több mint 1500 hektár. Ezek az ; adottságok lehetőséget kínál- ; nak az idegenforgalom fejlesztésére, erdei tanösvények, túra- i vonalak, erdei iskolák létesíté- t sére és működtetésére. Remél- : jük, hogy ez a törekvés, szemlé- i let és gazdálkodás még hosszú i ideig fennmarad és örömet ) okoz a jelen és utókor számára- - fogalmazott hollós László helytörténeti kalauzunk. Jegenyenyárfa-sor a Peregi úton. Minden majorba vezető út mellé telepítették, és a főutcán is sorfaként ültették az 1810-es esztendőkben. Az oldalt szerkesztette: Halasi Mária. Fotó és repró: Veress Erzsi, Kovács Erzsébet. Megjelenik minden szerdán www.tempo.hu Ingyenes apróhirdetések BÉKÉS MEGYE HIRDETÉSI LAPJA IV. évfolyam 11. szám, 2006. márciusi4. HE6ÉSZ CSALÁDNAK. Keresse Szerdánként a hírlaparusokna
