Békés Megyei Hírlap, 2006. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-19 / 16. szám
2006. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP «8* '- *• ' • a ^ ■ ■.. ®§5 -<?'■ ,"y .5 *, .■ V> ■ JSS >y. T ig j,W Síi r S ORVOSTUDOMÁNY Dializáló állomások rendszere életmentés A vesebetegek számára ez nélkülözhetetlen kezelés Felvételünk 1997-ben készült. Dr. Tóth Eszter beszélget egy beteggel, miközben a vértisztítást végzik. A hazai dializáló (műveseke- zelő) állomások rendszere a hetvenes évek elejétől alakult ki. A dél-magyarországi régió ellátását az Egészségügyi Minisztérium a SZOTE Sebészeti Klinikáján működő művese- állomásra bízta, amely Gál György professzor vezetése alatt állt, s a nyolcvanas évek elejéig el is tudta végezni a feladatát. A betegek számának folyamatos növekedése szükségessé tette a régióban szatellitállomások létrehozását, ezek egyike volt a Békéscsabai Városi Kórház Műveseállomása, amely 1986. január 15-én 4 beteggel és a Szegedről átadott, 17 éves LUCAS gépekkel kezdte meg működését. Még az első évben vett a kórház egy új, magyar gyártmányú Rolitron gépet, így 1987 közepére már minden Békés megyei dializált beteget el tudott látni az állomás. 1989-90-ben az elsőt újabb két Rolitron követte, de a LUCAS gépek nagyfokú elhasználódása és Pseudomonas- fertőzöttsége kritikus helyzetet eredményezett: ha a két LUCAS-t kivonják a forgalomból, az nyolc beteg halálos ítéletét jelenti. Ekkor került dr. Tóth Eszter főorvos személyes kapcsolatba a Rolitron cég kereskedelmi igazgatójával, Fabók Józseffel, s az eredmény: öt új gép egyéves részletfizetésre. Volt már tehát elég korszerű gép, ám nem volt hely. A hajdan négy betegre tervezett épületrészben 40 beteget kellett ellátni, ez hosszú távon lehetetlennek bizonyult. Másfél év múlva beköltözhettek a kibővített, korszerű, újonnan felszerelt épületbe, ahol ma is dolgoznak. Ám a beteglétszám növekedése nem állt meg, 2000-re bekövetkezett az, amire senki nem gondolt: ismét szűknek bizonyult a hely, kevés volt a gép, úgyhogy megszervezték az éjszakai műszakot. A személyzetet és beteget egyaránt megviselő éjszakai munkának az vetett véget, amikor a cég beüzemelte az új mű- veseállomást a szomszédban, Gyulán. A Békéscsabán kiképzett személyzet 40 beteggel ment át az új létesítménybe, amelyet egy ideig szintén dr. Tóth Eszter felügyelt, majd dr. Barta Zoltán nephrológusnak adta át a vezetést. Üzemeltető a B. Braun Rolitron Kft. A város önkormányzata és a kórház úgy döntött, átadja a műveseállomást üzemeltetésre a B. Braun Rolitron Kft.- nek, amelynek jogutódja a mai Eurocare Magyarország Egészségügyi Szolgáltató Rt. Ezzel 1991. július 1-jén új fejezet kezdődött az állomás életében. Ez a szerv kiválasztja a salakanyagot A vese nemcsak a fölösleges vizet távolítja el szervezetünkből, hanem méregtelenítő funkciója is van: a kémiai folyamatok során keletkező salakanyagokat választja ki és üríti a vizelettel. Ha ez a lét- fontosságú szerv károsodik, elégtelenül kezd működni, a salakanyag felhalmozódik és mérgező hatást fejt ki az emberi szervezetben: károsodik a vérképzés, az anyagcsere-folyamatok, megtámadja a méreganyag az idegrendszert, görcsös állapotot okoz, a beteg kómába eshet és végül meghal. A dialíziskezelés nem gyógyítja meg a vesét, hanem mintegy helyettesíti: elvégzi a méregtelenítés munkáját, és ezáltal életben tartja a beteget. A kezelés során a beteg vérét egy kapszulán áramoltatják át, amelyben egy féligáteresztő hártyán keresztül érintkezik a vér az ellenkező irányba áramló dializáló folyadékkal, ami nem más, mint tisztított, a szükséges sókat (nátrium, kálium, kálcium, magnézium, cukor) tartalmazó víz. A folyamat során a vérben felgyülemlett salakanyag a féligáteresztő hártyán át a dializáló folyadékba kerül, az élet- fontosságú anyagok pedig a vérben folytatják tovább útjukat a beteg szervezetébe. Ezt a kezelést hetenként háromszor kell megkapnia a betegnek. Közben tévét nézhet, zenét hallgathat vagy akár beszélgethet a többiekkel is, mivel jelenleg egyszerre tizennégy beteg ellátására képes a csabai állomás. A betegek száma állandóan növekszik, egyrészt a diabétesz népbetegséggé válása, másrészt az orvostudomány fejlődése miatt is, hiszen mind több beteget tudnak ma már hosszú ideig életben tartani a korszerű gyógyszerek és eszközök segítségével. A csabai állomás betegeinek ma 38%-a cukorbeteg, és 15%-uk vár csak transzplantációra (szervbeültetésre). Húszéves a csabai telephely, sokak életét hosszabbították ellenzők Féltek a költséges beavatkozástól Bensőséges, családias hangulatú rendezvény keretében ünnepelték meg a múlt szombaton a békéscsabai műveseállomás egykori és mai dolgozói az állomás beindításának húszéves évfordulóját. Az ünnepségen részt vett dr. Gál György professzor, a hazai dialíziskezelés atyja, Fabók József és Horn Péter, az állomást működtető Eurocare cég igazgatói, dr. Szabó Terézia, a Réthy Pál kórház főigazgatója és Vámos József, a békéscsabai ön- kormányzat egészségügyi bizottságának elnöke is. A vacsora előtt dr. Tóth észter, a dialízisállomás főorvosa mondott köszöntőt. Megemlékezett azokról, akik az indulásnál jelen voltak, ám sajnos ma már nem lehetnek közöttünk: dr. Szent- kereszty András akkori igazgató-főorvosról és Szekeres József gazdasági igazgatóról is. Gál professzor, aki az állomás beindításában tevékenyen részt vett, szakmai és anyagi segítséget nyújtott hozzá, hiszen tőle kapta az állomás az első LUCAS típusú dializáló gépeket. Attól tartottak sokan, hogy a drága műszeres kezelés költségei elszívják a pénzt más szakmák működésétől, ezért minden lehetséges módon igyekeztek megakadályozni, hogy az állomáson megkezdődjön a munka. Ilyen kísérlet volt az is, hogy először megtagadták az engedélyt, mondván: a békéscsabai víz dializáló folyadékként P való felhasználj lasra alkalmat- I lan. Az alapítók ettől sem ijedtek meg: tartálykocsival hozatták Szegedről az ioncserélt vizet, mígnem a hatóság beadta a derekát, és engedélyezte a csabai víz használatát. Elismeréssel szólt ezzel kapcsolatban a kórház vezetéséről és az állomás dolgozóinak kitartásáról, hivatástudatáról is; kiemelve dr. Tóth Eszter főorvos szerepét és tevékenységét az ügy érdekében. Fabók József, a Eurocare igazgatója szólt a vendégekhez. Elmondta: a cég jelenleg 18 dialízisállomást üzemeltet, saját gyártmányú gépeikkel dolgoznak, a telket általában megvásárolták a kórházaktól és arra maguk építették föl az állomásokat. Ritka az olyan példás együttműködés, ami a cég és az önkormányzat, illetve a kórház között Békéscsabán kialakult. Beszédében a világlátott kórháztervező mérnök nem kímélte a hazai politikai döntéshozókat, mondván: — Érthetetlen a huzavona, a szűklátókörűség, a kicsinyesség, amivel a tárgyalásaik során időről időre szembe kell nézniük. ■ Attól tartottak sokan, hogy a drága műszeres kezelés költségei elszívják a pénzt más szakmák működésétől, ezért minden lehetséges módon igyekeztek megakadályozni, hogy az állomáson megkezdődjön a munka. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E mail: titkar@korhaz.rethy.hu A dialízisállomások 91%-a magánkézben van Magyarországon. A Eurocare hálózatában 18 állomás működik, az elsőt 1989-90-ben építették Budapesten, a Tétényi úton. A finanszírozás mikéntjéről Horn Gábor igazgatótól kértünk tájékoztatást.- A művesekezeléseket az OEP esetdíjfinanszírozás keretében fizeti - mondta. - Létezik egy, az Országgyűlés által jóváhagyott éves dialíziskeret, ezt 12 részre kell elosztani, ez a havi keretszám. A szolgáltató jelenti a biztosítónak, hogy az adott hónapiján hány kezelést végzett, a havi keretet elosztják a kezelések számával, így kapjuk meg az esetdíjat. Sajnos nagy gond, hogy az esetdíj összege évről évre csökken: négy éve még 22 500 forint volt, idén már csak 19 600 forintra számíthatunk. A tavalyihoz képest a 2006-ra megállapított éves dialíziskeret 1%-kal kevesebb, miközben a nemzetközi statisztikák a betegek számának évi 6%-os növekedését jelzik. Szeretném sietve leszögezni, hogy ellátatlan beteg nem lesz. De mindenképpen élnünk kell a bér- és létszámcsökkentés eszközével, jóval kevesebbet fordíthatunk oktatásra, képzésre, fejlesztésre, ami viszont hosszú távon nem lehet érdeke senkinek. Induláskor még jóval magasabb volt a nálunk dolgozók fizetése, mint a kórháziaké, ma már ez a különbség egyre kisebb. Többen is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, kialakul az a vélemény, hogy ez még mindig a magántulajdontól való idegenkedés jele: privát cég, úgyis sok a pénze, oldja meg a problémáit. Holott a szolgáltatási kötelezettség épp olyan, mint az állami, önkormányzati tulajdonban lévőké. Horn Péter tanulságos adatokkal is szolgál a végén: hazánkban 78 eurót fordítanak egy mű- vesekezelésre. Ez a szám Csehországban és Horvátországban 120 euró, Szlovákiában és Romániában 110. — A nyugati országokról már nem is beszélek - teszi hozzá. És legyint. A művesekezelés támogatása az inflálódás ellenére csökken, a betegek száma pedig növekszik. Az egészségbiztosítás szűkös keretösszeggel gazdálkodik
