Békés Megyei Hírlap, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-30 / 305. szám

2005. DECEMBER 30., PÉNTEK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 5 megvonás Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök szerint nincsenek túlzó követeléseik. A vatikáni megállapodás kellő alapot szolgáltat intézményeik színvonalas működtetéséhez. AZ EGYHÁZAK ÁUAMI TÁMOGATÁSÁRÓL A jövő évi állami költség- vetés megnyirbálta az egyházak állami támoga­tását. Az érintettek tilta­koznak, és az Alkotmány- bírósághoz fordulnak. A kérdésben alighanem ke­vesen látnak tisztán. Gyulay Endre szeged- csanádi megyéspüspököt ezért arra kértük, vegyük számba, milyen jogcímen kap pénzt, és mire költ a katolikus egyház. Árpási Zoltán — Püspök Úr! Nagy a vihar az egyházi iskolák támogatása körül. Az állami tisztségvise­lők azt állítják, semmi nem történt, csak az aránytalansá­got szüntették meg, hiszen ed­dig több pénzt kaptak, mint az önkormányzati iskolák. Rá­adásul az egyházak különbö­ző címen nagy összegű egyéb hitéleti támogatásban része­sülnek. Próbáljunk rendet tenni a támogatások között.- Azt hiszem, nem lehet kér­déses, hogy a hívek kérésére megnyitott iskoláink működé­séhez megfelelő összegű támo­gatásra van szükség. Nincs ugyanis olyan bevételünk, amelyből fenntarthatnánk azo­kat. (A háború előtt földek, bér­házak stb. fedezték a fenntartá­si költségek nagy részét.) Az is­kolák indításakor a minisztéri­ummal szerződést kötöttünk, hogy a fenntartási költségeket — normatíva és kiegészítő tá­mogatás címén - biztosítják. A vatikáni megállapodás erre is kitért, amit mindkét oldal elfo­gadott. Ezért mertünk nevelési intézményeket indítani, átvál­lalva az államtól, illetve az ön- kormányzatoktól ezt a felada­tot. — Az egyházak szerint ezt a megállapodást rúgta fel a mi­nisztérium. — A normatívát sajnos ré­szekre bontották, aminek nem kapjuk meg minden elemét. Nem jutunk hozzá például ah­hoz a részhez, amelyhez az ön- kormányzatok a kincstárból hozzájutnak. Sőt, saját adóbe­vételeikből is kiegészíthetik a saját intézményeik működésé­hez szükséges összeget, mi több, a kistérségi támogatások­ból is részesülhetnek, amit ne­künk kifejezetten tiltanak.- Eddig elegendő állami tá­mogatást kaptak?- Egyházmegyénkben az is­koláink, óvodáink és kollégiu­maink idén 117 millió forinttal kaptak kevesebbet, mint «ennyibe a működésük ke­nnt. A vatikáni megállapodás szerint a hiányzó összeget a kincstárnak át kellett volna utalnia a számlánkra. (Idén két béremelés volt, ezek ellentéte­lezésére egy fillért sem kap­tunk.) Ennek kifizetése nem hitéleti támogatás, hanem köz- szolgálati feladat kiváltása. Ed­dig tehát megkaptuk a teljes ■ „Papjaink után befizet­jük az egészsége és nyug­díjbiztosítási járulékot. Ezt központilag utafja át a püspökkari titkárság. Nem igaz tehát, hogy já­rulékok fizetése nélkül vesszük igénybe az orvo­si ellátást és kapunk nyugdíjat.” normatívát, és bizonyos kiegé­szítő támogatást. Ev végén, amikor kiderült, hogy mekkora volt az önkormányzati iskolák éves kiadása, akkor annak kö­zéparányosa szerint kifizették az előző évben általunk meg­előlegezett összeget. — Nem lehet, hogy erőn felül építkeztek, s emiatt most baj­ban vannak, a működésre is alig jut pénz? — Szó sincs róla. Minimális támogatást kértünk és kaptunk az építkezésekre és a felszere­lésekre. Ennek ellenére az egyik városban négy új tanter­met építettünk a visszakapott négy mellé, s ugyanott torna­termet is. A többi hat iskola kö­zül ötben tornateremmel, má­sutt egy gimnáziummal és egy kollégium felépítésével fejlesz­tettünk, egy másik városban Gyulay Endre szerint bizonytalanná vált Intézményeik működtetése.- Mi a helyzet az úgynevezett járadékkal, amelyet a vissza nem adott ingatlanok fejében kap az egyház. Ez mégiscsak állami támogatásnak tekint­hető.- A törvény szerint a volt egyházi ingatlanok azon része kérhető vissza, amely bizonyos feladatkör elvégzését szolgálja. A rossz állapotú, vagy az önkor­mányzat által nélkülözhetetlen ingatlan esetében annak érté­két megkapja az egyház, amennyiben szüksége van a célnak megfelelő új épületre. Ez tehát nem hitéleti támoga­tás, hanem részleges kárpótlás. Egyes esetekben az önkor­mányzatok számára nélkülöz­hetetlen ingatlanokról járadék fejében mondtunk le. Ilyenkor az épületek értékének kamatát évente megkapjuk, amit a köz­ponti és az egyházmegyei ki­adások fedezésére használunk. Átutalják továbbá a hívek adójának már említett egy szá­zalékát, s annak kiegészítését bizonyos százalékig. Egyedül ez utóbbi számíthat hitéleti tá­mogatásnak, de ennek felhasz­Magyar állampolgárokat megillető juttatás Amikor arról hallani, hogy „az egyháziak pénzt követel­nek" akkor nem a hitéleti tá­mogatás jogtalan igényléséről, vagy önmagunkat gazdagítani akaró törekvésről van szó. Ez a magyar állampolgárokat megillető juttatás, amely bizto­sítja sok ezer fiatal részvételét az oktatásban, továbbá sok száz tanár és dolgozó vagy idősotthonban munkát végző ápoló megérdemelt bérét Rá­adásul e tételekben nincs ben­ne sem a papi fizetések, sem a hitéleti segítség nyújtása - összegezte az elmondottakat Gyulay Endre. pedig vadonatúj iskolarészt és tornatermet építettünk, mert a visszakapott ingatlan romos volt és kicsi. Mindezt kizárólag a hívek által adott pénzből. Ugyanígy az idősek bentla­kásos intézményei sem hitéleti célt szolgálnak, hanem olyan feladatot, amelyre az önkor­mányzatokat kötelezték. Híve­ink közül többen szeretnének öreg korukban olyan környe­zetben élni, ahol hasonló gon­dolkodásúak laknak, s vallási igényeiket könnyebben kielé­gíthetik. Indításuk és fenntar­tásuk is hasonló módszerrel történt, mint az iskoláké. Eddig sikerült komoly ráfizetés nél­kül működtetni ezeket az intéz­ményeket. A következő évi költ­ségvetés azonban bizonytalan­ná teszi létüket.- Egyes lapokban olyan híre­ket lehetett olvasni, hogy a papság járulék fizetése nélkül veszi igénybe az egészségügyi ellátást.- Ez valótlan állítás. Papja­ink után befizetjük az egész­ség- és nyugdíjbiztosítási járu­lékot. Ezt központilag utalja át a püspökkari titkárság a hívek által felkínált egyszázalékos adóbevételből. Nem igaz tehát, hogy járulékok fizetése nélkül vesszük igénybe az orvosi ellá­tást és kapunk nyugdíjat. Amint látható, ebben sincs hit­életi támogatás. nálása nem fedezi - csak segíti- a templomok, plébániák fenntartási költségeit és a lelki­pásztori fizetéseket. Persze ez az összeg sem igazán nagy, mi­vel nyugdíjas híveink nagy ré­sze nem fizet személyi jövede­lemadót, így az egy százalékot sincs miből átutalni, miként az evásoknak sem. Külön kell beszélni az áfáról és az állam által szedett többi adónemről. Igen sok műemlék épületünk van, renoválásukra olykor szinte semmitmondó összeget adnak. Legtöbbször a tervezésre sem futja belőle. Bár ezek az egyház tulajdonai, az egész ország kincsét képezik. A kiadásaink 25 százaléka ebből is az államkasszát gyarapítja, mert nem igényelhetjük vissza az áfát. Nem kevés könyvtár, múze­um, levéltár van az egyház tu­lajdonában. Ezek őrzése, feldol­gozása sem elsődleges egyházi érdek, hanem országos jelentő­ségű, olykor ezen túl is ható munka. így a közgyűjtemé­nyekre nyújtott állami pénzek sem tekinthetők hitéleti támo­gatásnak. A legtöbb helyen egyébként nem is papok, ha­nem civilek dolgoznak, s a pén­zekkel évente pontosan el kell számolni a minisztériumnak. — Végezetül két tételről kell még beszélni. Az egyik, a kis­településeken működő plébá­niáknak nyújtott segély, a má­sik, a hitoktatási óradíj. Eze­ket sem tekinti hitéleti támo­gatásnak?- Eddig, miként maguk a kistelepülések, úgy a plébáni­ák is kaptak úgynevezett kiste­lepülési segélyt, hogy az apró- falvakban kielégítsék a leg­szükségesebb igényeket, így a lelki élet gondozását is. E lépés mögött elsősorban nemzetpoli­tikai szempontok húzódnak meg. Megoszlanak a vélemé­nyek a hitoktatási óradíjakról. A törvény szerint fakultatív tantárgyakat választhatnak a szülők gyermekeik részére, amelyek között a hitoktatás is szerepel. Azt hiszem ez sem ki­fejezetten hitéleti támogatás, hanem az iskolai oktatás törvé­nyi lehetősége. Emlékezés Popovits Jusztin főjegyzőre Popovits Jusztin több mint egy évtizedes fő­jegyzői tevékenysége je­lentős hatással volt Gyu­la fejlődésére. Különösen a századfordulót követő öt évben végzett kiemel­kedő városfejlesztő tevé­kenységet. Popovits Jusztin Békésen szüle­tett 1839-ben, apja Popovits Si­meon az ottani görögkeleti lel­kész volt. Iskoláit, gimnáziumi tanulmányait Aradon végezte el. Majd 1865-ben, mint Arad vármegyei esküdtet választot­ták meg Gyulára, a város szol­gálatába tisztviselőnek, az ak­kori nagyközségi szervezet mellett községi jegyzőnek. Az egész községi közigazgatás ve­zetője lett, majd 1873-tól Gyula város főjegyzőjeként szinte az összes főbb közigazgatási teen­dőket ellátta. Tehetségével, szorgalmával, fáradhatatlan hivatali tevé­kenységével a legmagasabb közigazgatási tisztségekbe ke­rült, jegyző, főjegyző, polgár­mester-helyettes lett. Különös szaktekintély volt katonai ügyekben is. Hosszú, fáradha­tatlan, eredményes munkássá­gáért a koronás arany érdemke­reszttel tüntették ki. Gyakran, mint helyettes pol­gármester vezette a városi kép­viselő-testület üléseit és hozott döntéseket a legfontosabb köz- igazgatási ügyekben. Abban az időszakban épült fel Gyulán a törvényszék, a pénzügyigazga­tóság, a gimnázium épülete. Te­vékenységéhez fűződik a Göndöcs népkerti pavilon (ma Kohán emlékmúzeum), az Er- kel-színkör felépítése. Szere­pet játszott különböző város- rendezési kérdések megoldásá­ban, mint az Erkel és a Kossuth tér rendezésében. A gimnázi­um megszervezésén kívül ne­véhez fűződik a polgári leányis­kola létrehozása, valamint a Gyula-Simonfalva közötti, he­lyi érdekű vasút földmunkála­tainak megindítása. Részt vett számos fontos városi szabály- rendelet megalkotásában, vala­mint Gyula város új címerének és pecsétjének megtervezésé­ben. A megyei törvényhatóság vezetőinek teljes bizalmát el­nyerte, a városi tisztújítások al­kalmából az alispán megbízása alapján ő volt a kijelölt választ­mány elnöke. Békés vármegye főispánja 1905. október elején Dutkay Béla polgármestert állá­sából felfüggesztette, az októ­ber 12-én tartott képviselő-tes­tületi ülés a polgármesteri teen­dők ellátásával ideiglenesen Popovics Jusztint bízta meg, aki azt követően a főjegyzői és a polgármesteri munkakört is el­látta. Megfeszített munkája kö­vetkezménye volt, hogy 41 évi városi szolgálat után a pol­gármesteri irodában, 1905. december 21-én szívroham következtében meghalt. A Bé­kés című politikai hetilapban megjelent nekrológból meg­tudhatjuk, hogy Tanczik La­jos, a város rendőrkapitánya, mint helyettes polgármester, december 23-ára a város kép­viselő-testületét rendkívüli közgyűlésre hívta össze, ame­lyen Jantsovits Emil városi tiszti ügyész mondott emlék­beszédet, számba véve az el­hunyt főjegyző érdemeit, me­lyeket jegyzőkönyvben is megörökítettek. A rendkívüli közgyűlésen kimondták, hogy a város volt főjegyzőjét Gyula város halottjának nyil­vánítják és a város költségén temettetik el, illetve hat pont­ban foglalták össze a közgyű­lés teendőit a temetéssel kap­csolatban, ezzel is kifejezve tiszteletüket az elhunyttal szemben. Popovits Jusztin nekrológja megjelent több aradi lapban is. „Gyula váro­sára nézve az ő halála pótol­hatatlan veszteség, különö­sen most, amikor a polgár- mesteri válság miatt, mint helyettes polgármesternek a város ügyeiben való jártassá­gára, szakavatottságára, 40 évi gyakorlatára, tudására a legnagyobb szükség volt.” ■ Csobai Lászlóné

Next

/
Oldalképek
Tartalom