Békés Megyei Hírlap, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-15 / 293. szám

BÉKÉS MEGYEI BÉKÉSCSABA, Berényi út 103. Kellemes ki ünnepeket, kíván a Csabatáj Mg. Rt. igazgatósága. 2005. DECEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK Az előremenekülés stratégiája Egy tejtermelő, aki a rossz hírek ellenére is bizakodó Nemrégiben olvastuk a Békés Megyei Hírlapban, hogy a megyei termelőszövetkezetek által létreho­zott - és a rendszerváltást követő agrárgazdasági viharokban megtépázott — békéscsabai tejüzemet jövő márciusban bezárják. Aki ma tejtermeléssel foglalkozik, aligha lesz nyugodtabb az ilyen hírre, hiszen tudvalevő, hogy a nagyfelvásárlók helyzete jelentősen befolyásolja a megye kistermelőit is. Köröstarcsán, a Vértes Családi Farm jó előre felké­szült a váratlan helyzetekre, s arra törekszik, minél kisebb kerülővel jusson el terméke a fogyasztók­hoz. Vértes Gábor, aki fiatalon hiva­tásos' gépkocsivezető, majd va­dászmester volt, később, vissza­költözve szülőfalujába, tejter­melő gazdasá­got létesített. Nem kis erőfe­szítéssel, autodi­dakta szorga­lommal, beru­házói lelemény­nyel — és az FVM-pályá- zatok segítségé­vel — jutott el addig, hogy egy modern, az uni­ós követelmé­nyeknek min­denben megfele­lő tehenészeti telepen extra mi­nőségű tejet állítson elő. Saját ötleteit valósította meg az istál­A nagybani ér­tékesítés érde­kében belépett az Alföldi Tejér­tékesítő Kft.-be — amely megvá sárolta a be- csődölt Parma­lat üzemét —, a megyei fogyasz­tókra gondolva pedig speciális frisstejárusító- kocslt vásárolt. lók műszaki ter­veiben és kivite- lezésében, melynél szem­betűnő, hogy tartószerkezetei kizárólag fából készültek. Ami­kor 1989-ben hazatelepült, még úgy látszott, hogy meg­nyugtató és biztonságos vállal­kozás a tejtermelés — hiszen az Esztárban elkezdett tevé­kenysége tisztes jövedelmet adott —, ám a rendszerváltás utáni évek a termelésben és a tejpiacon is sorozatos gondokat hoztak, s aki talpon akart ma­radni, annak — a gazdasági kényszerektől a minőségi köve­telményekig — sorozatos kihí­vásokkal kellett megküzdenie. Vértes Gábor a saját tervei alapján épített modern istállóban holstein-fríz és magyartarka állományt tart. Utóbbiak bikanevelő minősítéssel rendelkeznek. Vértes Veronika agrármérnök hallgató a csabai piacon a friss tejet árulja a Kiss-Gerencsér Autóház Kft. által készített tejszállító kocsiból. Vértes Gábor számára a tej ér­tékesítés az ágazat alapvető kér­dése, ezért is döntött úgy a tárcsái kezdés után nem sokkal, hogy átveszi a bezárással fenye­getett helyi tejcsarnokot, ahon­nan 1999-ig szállított a tejipar. Közben a megálmodott telep is felépült — melynek létesítésé­hez megértő támogatást és bi­zalmat kapott a Szabó István vezette megyei FM-hivataltól, s az Endrőd és Vidéke Takarék- szövetkezettől -, földet is vásá­rolt a gazdasághoz. A 60 tejelő tehénből és annak szaporulatá­ból álló farm tömegtakarmány­szükségletét a mintegy 130 hek­táros terület biztosítja, a napi takarmányozáshoz a pre- mixeket évek óta a Purina- készítményekre alapozza, melyhez a kiegészítő lucerna- pelletet a Csabatáj Rt. szállítja. Holstein-fríz és magyartarka állományának „étrendjét a két­fajta takarmányhasznosításá­ban és tejtermelésében mutat­kozó különbségek figyelembe vételével saját recept alapján ál­lította össze. A gondosságot a rendszeres ellenőrzések során mért értékek igazolják vissza — mondja Vértes Gábor, kiemelve, hogy például a tejzsír eléri a 4,1­4,2 százalékot, a fehérjetarta­lom pedig a 3,4-es értéket. Jó mutatók, jó áru, rossz hí­rek. Erre figyelmezteti nap mint nap magát és termelőtár­sait a köröstarcsai gazda, aki te­vékenységét az előre menekü­lés stratégiájával jellemzi: a nagybani értékesítés érdekében belépett az Alföldi Tejértékesítő Kft.-be — amely megvásárolta a becsődölt Parmalat üzemét —, a megyei fogyasztókra gondol­va pedig speciális frisstej- árusító-kocsit vásárolt a zala­egerszegi Kiss-Gerencsér Autó­ház Kft.-től. Az országban egy­előre csak három ilyen jármű áll a kiskereskedelmi tejforgal­mazás szolgálatában, de a jelek szerint már többen felismer­ték, hogy ez a megoldás is segít a termelőkön, fogyasztókon. A csabai piacon éppen akkor je­lent meg a körjáratra is alkal­mas az 500 literes kiszolgálóko­csi, amikor bejelentették: be­zárják a békéscsabai tejüze­met. Véletlen egybeesés vagy sors­szerűség? Vértes Gábor nem tudja, de abban biztos, hogy a háziasszonyok hamarabb elis­merik a magyar termelői tej ér­tékét, mint a multicégek. NÉZŐ MHHI Százezer hektárt érintő tervek Dél-Békésről szól a történet, ám az egész me- gyqjnezőgazdaságára kihatással lehet. Hétfő óta új tulajdonosa van a cukorgyárból lett Mezőhegyest Ipari Parkba települt olajleváltó- nak. A tulajdonosváltás elősegíti, hogy végre megvalósulhasson a környezetvédelmi szem­pontból felbecsülhetetlen jelentőségű magyar szabadalom, a lebomló csomagolóanyag gyártása. A szeméthegyeket növelő műanyag­ok újrahasznosítása gyerekcipőben jár, ho­gyan is tudna lépést tartani a keletkező hul­ladékkal. A Mezőhegyesre tervezett gyárban viszont a kőolajalapú polisztirol helyett liszt­ből (keményítőből) készülnek majd a tálcák, csomagolóanyagok, amelyek az élelmiszer­biztonsági követelményeknek természetesen éppúgy - ha nem jobban - megfelelnek, mint az eddigiek, csak éppen ezeket „befo­gadja" a természet, amazokat meg nem. Ilyen ügyet támogatni nemcsak felemelő, de egyenesen kötelező feladat. Örömmel mondhatom az Agrárhíradó ol­vasóinak, hogy mérföldkőhöz érkezett a va­laha jobb napokat látott és tragédiával fölérő- en bezárt mezőhegyesi cukorgyár. Jön a be­fektető: hétfőn az MFB-nél volt pénzügyi elő­készítő tárgyalás, indul a beruházási prog­ram. Hárőmszázmilliós projekt, közvetlen és közvetett hatásaként 2-300 munkahely, s táv­latos piac a környék alapanyag-termelőinek. Mezőhegyes újraéled. Lehetett volna ez a - most már biztos - újraéledés korábban is, ha a berendezéseket Most ott tartunk, hogy Magyarország részt kí­ván venni a világszerte fellendülő programban, s a tatabányai, csornai kezdeményezés mel­lett Dél-Békés lesz egy újabb állomás. Dr. Karsai József nem szerelik le, mert a szakemberek szerint a bioetanol gyártásnak legalább az alapjait biztosíthatta volna a cukorgyár. A néhány év­vel ezelőtti helyzet sok szempontból nem ked­vezett az energiatermelés - elviekben egyéb­ként elfogadott - pályamódosításának. Azt ugyan kimondtuk: a bioüzemanyag előállítá­sára alkalmas növényeket - bioetanolhoz ku­koricát, biodízelhez repcét - éppúgy meg le­het termelni, mint a világ másik felén, azon­ban ennek kimunkálása sokat váratott ma­gára. Most ott tartunk, hogy Magyarország részt kivárt venni a világszerte fellendülő programban, s a tatabányai, csornai kezde­ményezés mellett Dél-Békés lesz egy újabb ál­lomás. A Battonyán épülő komplex energia- központ célja a biogáz-, biodízel-, bioetanol- és áramtermelés. A projekt elkészült. Ha a két szomszéd város programja megvalósul, akár 100 ezer hektárnyi termőterület gazdál­kodói számára jelenthet felvevőpiacot. Szóval, pontosítanom kell: nem csak Dél-Békésről szól a történet. A *Mékg$ kellemes /karácsonyi ünnepelhet ^s boldog új évet kíván |a megye gazdálkodóim^ j kamarai tagjainak! ra AMI Magyarország Kft. Békéscsabai Régié Ami * W i f. fi I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom