Békés Megyei Hírlap, 2005. december (60. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-15 / 293. szám
BÉKÉS MEGYEI BÉKÉSCSABA, Berényi út 103. Kellemes ki ünnepeket, kíván a Csabatáj Mg. Rt. igazgatósága. 2005. DECEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK Az előremenekülés stratégiája Egy tejtermelő, aki a rossz hírek ellenére is bizakodó Nemrégiben olvastuk a Békés Megyei Hírlapban, hogy a megyei termelőszövetkezetek által létrehozott - és a rendszerváltást követő agrárgazdasági viharokban megtépázott — békéscsabai tejüzemet jövő márciusban bezárják. Aki ma tejtermeléssel foglalkozik, aligha lesz nyugodtabb az ilyen hírre, hiszen tudvalevő, hogy a nagyfelvásárlók helyzete jelentősen befolyásolja a megye kistermelőit is. Köröstarcsán, a Vértes Családi Farm jó előre felkészült a váratlan helyzetekre, s arra törekszik, minél kisebb kerülővel jusson el terméke a fogyasztókhoz. Vértes Gábor, aki fiatalon hivatásos' gépkocsivezető, majd vadászmester volt, később, visszaköltözve szülőfalujába, tejtermelő gazdaságot létesített. Nem kis erőfeszítéssel, autodidakta szorgalommal, beruházói leleménynyel — és az FVM-pályá- zatok segítségével — jutott el addig, hogy egy modern, az uniós követelményeknek mindenben megfelelő tehenészeti telepen extra minőségű tejet állítson elő. Saját ötleteit valósította meg az istálA nagybani értékesítés érdekében belépett az Alföldi Tejértékesítő Kft.-be — amely megvá sárolta a be- csődölt Parmalat üzemét —, a megyei fogyasztókra gondolva pedig speciális frisstejárusító- kocslt vásárolt. lók műszaki terveiben és kivite- lezésében, melynél szembetűnő, hogy tartószerkezetei kizárólag fából készültek. Amikor 1989-ben hazatelepült, még úgy látszott, hogy megnyugtató és biztonságos vállalkozás a tejtermelés — hiszen az Esztárban elkezdett tevékenysége tisztes jövedelmet adott —, ám a rendszerváltás utáni évek a termelésben és a tejpiacon is sorozatos gondokat hoztak, s aki talpon akart maradni, annak — a gazdasági kényszerektől a minőségi követelményekig — sorozatos kihívásokkal kellett megküzdenie. Vértes Gábor a saját tervei alapján épített modern istállóban holstein-fríz és magyartarka állományt tart. Utóbbiak bikanevelő minősítéssel rendelkeznek. Vértes Veronika agrármérnök hallgató a csabai piacon a friss tejet árulja a Kiss-Gerencsér Autóház Kft. által készített tejszállító kocsiból. Vértes Gábor számára a tej értékesítés az ágazat alapvető kérdése, ezért is döntött úgy a tárcsái kezdés után nem sokkal, hogy átveszi a bezárással fenyegetett helyi tejcsarnokot, ahonnan 1999-ig szállított a tejipar. Közben a megálmodott telep is felépült — melynek létesítéséhez megértő támogatást és bizalmat kapott a Szabó István vezette megyei FM-hivataltól, s az Endrőd és Vidéke Takarék- szövetkezettől -, földet is vásárolt a gazdasághoz. A 60 tejelő tehénből és annak szaporulatából álló farm tömegtakarmányszükségletét a mintegy 130 hektáros terület biztosítja, a napi takarmányozáshoz a pre- mixeket évek óta a Purina- készítményekre alapozza, melyhez a kiegészítő lucerna- pelletet a Csabatáj Rt. szállítja. Holstein-fríz és magyartarka állományának „étrendjét a kétfajta takarmányhasznosításában és tejtermelésében mutatkozó különbségek figyelembe vételével saját recept alapján állította össze. A gondosságot a rendszeres ellenőrzések során mért értékek igazolják vissza — mondja Vértes Gábor, kiemelve, hogy például a tejzsír eléri a 4,14,2 százalékot, a fehérjetartalom pedig a 3,4-es értéket. Jó mutatók, jó áru, rossz hírek. Erre figyelmezteti nap mint nap magát és termelőtársait a köröstarcsai gazda, aki tevékenységét az előre menekülés stratégiájával jellemzi: a nagybani értékesítés érdekében belépett az Alföldi Tejértékesítő Kft.-be — amely megvásárolta a becsődölt Parmalat üzemét —, a megyei fogyasztókra gondolva pedig speciális frisstej- árusító-kocsit vásárolt a zalaegerszegi Kiss-Gerencsér Autóház Kft.-től. Az országban egyelőre csak három ilyen jármű áll a kiskereskedelmi tejforgalmazás szolgálatában, de a jelek szerint már többen felismerték, hogy ez a megoldás is segít a termelőkön, fogyasztókon. A csabai piacon éppen akkor jelent meg a körjáratra is alkalmas az 500 literes kiszolgálókocsi, amikor bejelentették: bezárják a békéscsabai tejüzemet. Véletlen egybeesés vagy sorsszerűség? Vértes Gábor nem tudja, de abban biztos, hogy a háziasszonyok hamarabb elismerik a magyar termelői tej értékét, mint a multicégek. NÉZŐ MHHI Százezer hektárt érintő tervek Dél-Békésről szól a történet, ám az egész me- gyqjnezőgazdaságára kihatással lehet. Hétfő óta új tulajdonosa van a cukorgyárból lett Mezőhegyest Ipari Parkba települt olajleváltó- nak. A tulajdonosváltás elősegíti, hogy végre megvalósulhasson a környezetvédelmi szempontból felbecsülhetetlen jelentőségű magyar szabadalom, a lebomló csomagolóanyag gyártása. A szeméthegyeket növelő műanyagok újrahasznosítása gyerekcipőben jár, hogyan is tudna lépést tartani a keletkező hulladékkal. A Mezőhegyesre tervezett gyárban viszont a kőolajalapú polisztirol helyett lisztből (keményítőből) készülnek majd a tálcák, csomagolóanyagok, amelyek az élelmiszerbiztonsági követelményeknek természetesen éppúgy - ha nem jobban - megfelelnek, mint az eddigiek, csak éppen ezeket „befogadja" a természet, amazokat meg nem. Ilyen ügyet támogatni nemcsak felemelő, de egyenesen kötelező feladat. Örömmel mondhatom az Agrárhíradó olvasóinak, hogy mérföldkőhöz érkezett a valaha jobb napokat látott és tragédiával fölérő- en bezárt mezőhegyesi cukorgyár. Jön a befektető: hétfőn az MFB-nél volt pénzügyi előkészítő tárgyalás, indul a beruházási program. Hárőmszázmilliós projekt, közvetlen és közvetett hatásaként 2-300 munkahely, s távlatos piac a környék alapanyag-termelőinek. Mezőhegyes újraéled. Lehetett volna ez a - most már biztos - újraéledés korábban is, ha a berendezéseket Most ott tartunk, hogy Magyarország részt kíván venni a világszerte fellendülő programban, s a tatabányai, csornai kezdeményezés mellett Dél-Békés lesz egy újabb állomás. Dr. Karsai József nem szerelik le, mert a szakemberek szerint a bioetanol gyártásnak legalább az alapjait biztosíthatta volna a cukorgyár. A néhány évvel ezelőtti helyzet sok szempontból nem kedvezett az energiatermelés - elviekben egyébként elfogadott - pályamódosításának. Azt ugyan kimondtuk: a bioüzemanyag előállítására alkalmas növényeket - bioetanolhoz kukoricát, biodízelhez repcét - éppúgy meg lehet termelni, mint a világ másik felén, azonban ennek kimunkálása sokat váratott magára. Most ott tartunk, hogy Magyarország részt kivárt venni a világszerte fellendülő programban, s a tatabányai, csornai kezdeményezés mellett Dél-Békés lesz egy újabb állomás. A Battonyán épülő komplex energia- központ célja a biogáz-, biodízel-, bioetanol- és áramtermelés. A projekt elkészült. Ha a két szomszéd város programja megvalósul, akár 100 ezer hektárnyi termőterület gazdálkodói számára jelenthet felvevőpiacot. Szóval, pontosítanom kell: nem csak Dél-Békésről szól a történet. A *Mékg$ kellemes /karácsonyi ünnepelhet ^s boldog új évet kíván |a megye gazdálkodóim^ j kamarai tagjainak! ra AMI Magyarország Kft. Békéscsabai Régié Ami * W i f. fi I I
