Békés Megyei Hírlap, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-01 / 230. szám

2005. OKTÓBER 1., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KÖZELKÉP 9 dobrev klára A miniszterelnök felesége a rózsaszín karkötőről, a magyar emberek egészségéről, a testőrök nélküli római kalandról mesélt és arról, mi lesz, ha esetleg nyolc vagy tizenkét év múlva a férje már nem lesz miniszterelnök FERIVEL NEHÉZ A VÁSÁRLÁS Édesanya, aki háztartást vezet, gyerekeit reggel iskolába, este uszodába viszi. Emellett egye­temen tanít, egészségügyi ala­pítványt vezet. Ő Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége, a magyar First Lady. Balaton Balázs-Jónás József rám, vonatkozik adott esetben a férjem­re is, amikor az én ügyeimről beszélünk - segít, véleménye van, vagy éppen meghallgat. Tehát az otthoni beszélge­tések ugyanúgy zajlanak, mint bárki másnál. Megbeszéljük a dolgokat, de egy társnak nem feladata átvállalni a döntéseket. Az ország szempontjából az adóreform és a családtámogatás ki­emelt fontosságú. De amikor otthon be­szélgetünk, különösen, ha ott vannak a gyerekek, akkor egyenrangúvá válik a gyerek matematikadolgozatával, vagy éppen a barátnővel vagy baráttal való összeveszéssel.- Befolyásolja-e valaki a mindennapi öltözködését?- Úgy öltözöm, ahogy én szeretnék. Nem nagyon változott a stílusom, amióta a férjem miniszterelnök lett. Mint a legtöbb embernek, nekem is van otthon farmerom, és még véletlenül sem kiskosztümben ülök le szombaton reggelizni.- Megvalósítható, hogy esti vacsorá­nál együtt üljenek asztalhoz?- A legnagyobb változás, hogy sajnos sokkal kevesebbet tudunk együtt lenni. Ugyanakkor felértékelődtek azok a pil­lanatok, amikor sikerül. Tudom, hogy furcsán hangzik, de az ember szinte örül felkelni reggel 6 órakor, mert tud­ja, hogy akkor ott van fél óra, amit együtt töltünk hármasban. Azonban fel tudok idézni az elmúlt hetekből olyan szombat vagy vasárnap délutánokat, amikor négy-öt órát csak úgy együtt vol­tunk a gyerekekkel. Semmi különösebb program nem volt, otthon voltunk, ol­vastunk, valamit játszottunk, vagy csak beszélgettünk. Az ilyen együttlétekből az ember több napig táplálkozik és töl­tődik. Nagyon igyekszünk odafi­gyelni, hogy a gyerekek is megkapják a maguk jus­sát. Bizony előfordul, ^ggíf hogy este Feri megy az uszodába Annáért, és hetente egyszer ő viszi Tamást, a leg­kisebb fiunkat az iskolába.- A miniszterelnök-fele- ségi időszakában melyik volt a legemlékezetesebb pillanat?- Nehezen tudnék egyet kiemelni. A külföldi uta­kon, a programokon olyan ismeretanyagra tett szert az ember, amire egyébként valószínűleg nem lenne le­hetősége. Egy évvel ezelőtt attól féltem, hogy a proto­koll nem az én világom. Nem vagyok visszafogott, és elég szókimondónak is­mernek. Ma már tudom, nem annyira vészes.- Látom a karján a rózsa­szín karkötőt. Mit jelent önnek a viselése?- Attól tartok, nem na­gyon van Magyarországon olyan család, akit közelebb­ről vagy távolabbról ne érintett volna rákbetegség. A statisztikákat látva na­gyon rossz a helyzet. Ugyanakkor úgy érzem, hogy rákbetegnek lenni még mindig egy kicsit szégyellnivaló. Morbid, amit mondok, de az infarktus­sal még dicsekedni is lehet, igazolás, hogy milyen felfokozott életet élek, és milyen túlterhelt ember vagyok. A rák­betegség azonban olyan, amit az ember szégyell, eltitkol. A rossz statisztikák­nak az egyik oka éppen az, hogy félünk Dobrev Klárának hitval­lása, hogy az emberek­nek saját maguknak kell valamit tenniük ah­hoz, hogy jóval egészsé­gesebben éljenek. Ha az állampolgárok hozzáállása ezen a téren is megváltozik, akkor fog előrébb lépni a mostani helyzetéből Magyarország. Születési hely, idő: Szófia, 1972. február 2. Gyermekek: Anna, Ta­más, férje előző házas­ságából Péter és Bálint Férje: Gyurcsány Ferenc Diploma; Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1997-től PhD-kép- zés: Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pénzügyi Jog Tanszék, 2000 Jogi szakvizsga- Bosszantják vagy hidegen hagyják a támadások, amelyeket a napokban a férjével együtt kaptak?- Most már hidegen hagynak. Nem mondom, hogy nincs olyan, amikor az embert egy-egy történet bosszantja. A sógornőmmel és anyósommal történt meg: a férjem mondatát félreértelmez­ték, vagy inkább félremagyarázták, mintha nem támogatná a családját, az édesanyját. Aki az elmúlt években hal­lotta Ferit az édesanyjával kapcsolat­ban megszólani, annak viszonylag egy­értelmű, hogy köztük nagyon jó és szo­ros viszony van. Az egyik tévében erről egy hosszasabb műsor volt vélemé­nyekkel és betelefonálásokkal. Ekkor jött el az a pillanat, amikor az én anyó­som nem bírta tovább. Ő egyébként egy bűbájos asszony, aki rengeteget izgul a tévé előtt, és azelőtt soha nem vette fel a kagylót. Addig csak csendben aggó­dott, de aznap betelefonált, és felhábo­rodottan utasította vissza a vádakat.- Mint nő, hogy viseli azt, hogy bánt­ják a férjét?- Természetesen nehezen. Mint ahogy az ember nehezen viseli el, ha olyat bán­tanak, akit nagyon szeret. Az elmúlt évek egy kicsit jobban hozzászoktattak ehhez. Mert látom, hogy mi az, ami őt bántja. Azok a kritikák fájnak nekem is, amikről tudom, hogy neki is fájnak.- Nemrég a Komjádi uszodánál tör­tént lövöldözéskor este 9-kor lá­nyáért ment. Másnap reggel 8-kor pedig már gyermekét vitte iskolába. Hogy működik egy napja?- Elég aktívan. Van jó pár olyan prog­ram, ami stabil. Az uszoda ilyen, mert mind a két ki­sebbik gyerek rendszere­sen jár edzésre, és még vé­letlenül sem ugyanabban az időpontban van az edzé­sük. Reggel 6-kor kezdődik az élet nálunk, amikor fél 7-ig átolvassuk a napilapo­kat. A nagyobbik fiúnk is felkel, hogy ott lehessen ve­lünk. Aztán ébrednek a ki­csik. Készülnek, el kell őket vinni az iskolába. Az­tán irány a munka. Főállás­ban az ELTE-n tanítok. A másik pedig az Egészsé­ges Településekért Alapít­vány, amelynek kuratóriu­mi elnöke vagyok. Ez kitöl­ti szinte a nap minden sza­kát, hiszen olyan dolgok­kal foglalkozunk, mint pél­dául a mellrák elleni küz­delem, vagy azzal, mit te­hetünk azért, hogy egész- ségtudatosabbak legyünk, és hogyan viselhetünk több felelősséget saját ma­gunkért. Olyan dolgokat csinálok, amelyekben hi­szek, és ez számomra nagyon fontos.- Minden magyar családban az asz- szonyok uralják a terepet. Hogy vise­li el a miniszterelnök felesége, hogy nem szólhat bele a férje ügyeibe?- Szerintem nem a beleszólásról van szó. Egy jó partner - és ez vonatkozik szembenézni a betegséggel. Azért fog­lalkozom ezzel a témával, mert az egészség területén mindenkinek sze­mélyes felelőssége van. Hiába él más egészségesen, attól még én magam, a családom és a gyerekeim nem lesznek egészségesebbek. Használjuk a testün­ket, és ha valami gond van, elvisszük or­voshoz. Ha megjavítja, akkor jó, ha nem, akkor szidjuk az orvost, az egészség- ügyi rendszert. Ezen a gondolkodásmó­don szeretnék változtatni. Egy ország­ban rengeteget beszélhetünk a GDP-ről, a munkanélküliségről, az árfolyamról, és sok minden másról. De alapvetően mégiscsak az embereknek a magatar­tása, gondolkodása az, ami meg fogja változtatni, előre fogja vinni majd ezt az országot.- Bánni fogja-e, ha már nem lesz mi­niszterelnök a férje?- Amikor eljön ez a pillanat - nyolc vagy tizenkét év múlva esetleg -, addig­ra az ember majd úgy érzi, hogy letette az asztalra azt, amit le kellett tenni, és nem fogja bánni, ha új lehetőségek felé néz.- Látott-e a barátok szemében válto­zást, amikor kiderült, hogy az ön fér­je lett a miniszterelnök?- Hál’ istennek az én barátnőim na­gyon régóta barátnőim, és végigéltünk egymással már nagyon sok mindent. Úgyhogy nem. Szerintem a barát kate­gória éppen azokra vonatkozik, akik­nek a szemében ilyenkor nincs válto­zás. Akik eddig is jó barátok voltak, most is barátok maradtak.- Ismeri-e az önök körül dolgozó testőrök keresztnevét?- A többségét tudom. Megszokni azonban nem sikerült őket, ám hihetet­lenül kedvesek, és nagyon-nagyon ud­variasak. A szabadságvágyam nem bír­ná elviselni a testőröket, ráadásul vi­szonylag mozgalmas napjaim vannak. Szeretem az autómat is magam vezetni. Egyébként nem gondolom, hogy min­den helyzetben szükség van rájuk. Ami­kor Ferivel magánprogramunk van, ak­kor vele sincsenek testőrök. Azonban a hivatalos programokon nem lehet le­mondani az őrizetről. Van egy olyan papír, amit ha Feri aláír, teljesen egye­dül mehet futni a Margit-szigetre, elme­gyünk vásárolni hét végén, vagy éppen átugrunk a barátokhoz. Amikor először voltunk Rómában hi­vatalos úton, akkor mi is úgy gondoltuk, hogy majd sétálunk kettesben a város­ban. Kiszöktünk a szállodából a hátsó bejáraton. Tíz perc múlva alig feltűnően már néhány napszemüveges ember sé­tált mögöttünk. Meghívtuk őket egy fa­gyira. Nem tudtunk igazán mit kezde­ni a helyzettel, így visszamentünk a szállodába. Azóta tudjuk, hogy milyen szabályok vannak, mi az, amit az ember megtehet, és mi az, amit nem. Szeren­csére Magyarországon nyugodtan sé­tálhatunk testőr nélkül is.- Nem fél?- Nem. Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az emberek döntő többsége szerencsére normális. Azt pl kell ismerni, hogy Ferivel háromnegyed órát tart a vásárlás, mert nagyon sokan megállítják. Mindenkinek van valami ötlete, hogy mit lehetne jobban csinál­ni az országban. De az emberek többsé­ge akkor jön oda, amikor vagy szimpa­tizál, vagy van valami ötlete, hogy mit kellene megváltoztatni az országban. Eddig még soha, semmilyen rossz élményünk nem volt ezzel kapcsolat­ban. Szerintem nem is lesz. Európai országban élünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom