Békés Megyei Hírlap, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)
2005-10-06 / 234. szám
2005. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP OKTÓBER 6. föSB ggyjggg , , „ „ gg > y, Aulich Lajos Damjanich János Dessewffy Arisztid Kiss Ernő Knezlc Károly — Láhner György Lázár Vilmos Arad, a magyar Golgota megemlékezés Húsz évvel ezelőtt nem forgathattak a tévéseink „Arad pedig a magyar Golgota” — írta Kossuth Lajos, bízva, hogy a szabadság- harc mártírjai hitet és erőt adtak a magyarságnak. Aradon az 1849-ben kivégzett tábornokok emlékhelyén az évfordulókon sokáig nem tehettük le zavartalanul a virágot. Ki gondolná, hogy Békés megye küldöttsége húsz évvel ezelőtt egy kommunikációs bakinak köszönhetően koszorúzhatott? Domokos Gergely 1985-ben, a magyar nagykövetség többszöri sürgetésére, a román külügyminisztériumból október 3-án telefonon megüzenték, hogy a nagykövetség koszorúzásával egyetértenek, de nem tartják helyénvalónak a Békés megyei küldöttség jelenlétét, mert - mint ahogy Octavian Gavri§i magyar referens fogalmazott - nem Irányoztak elő megemlékezést külföldi delegáció jelenlétében. 4-én a budapesti külügyminisztérium utasítására Hodicska Tibor, a bukaresti nagykövetség ideiglenes ügyvivője felkereste a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága egyik osztályvezető-helyettesét, Nicolae Mihait, a testvérmegyei kapcsolatok illetékesét, aki azt kérte Hodicskától, hogy törődjenek bele a román álláspont megváltoztathatatlanságába. A történet végül is kedvező irányt vett azzal, hogy Bukarest elutasító álláspontjáról az Arad megyei vezetést „elfelejtették értesíteni”, sőt kiderült, hogy az előzetes megyeközi érintkezés alapján az aradiak számítanak a Békés megyei küldöttség érkezésére. Ennek a „kommunikációs bakinak” és az aradiak pozitív hozzáállásának köszönhetően a koszorúzás gond nélkül zajlott le. A testvérmegye napilapja, a Békés Megyei Népújság egyébként 1979 és 1984 között csak néhány soros tudósításban számolt be a koszorúzásról, míg 1985-től kezdve három-négy flekk terjedelmű, fotóval illusztrált riportban. Lássuk, mit jelentett Hodicska Tibor ideiglenes ügyvivő 1985. október 16-án - szigorúan titkos minősítésű, Aradon tavaly áprilisban leplezték le Zala György alkotását, a tizenhárom aradi vértanú emlékét őrző, újraállított Szabadság-szobrot 224/Szt/1985. szám alatti jelentésében - Várkonyi Péter külügyminiszternek az aradi koszorúzás körülményeiről. „A szokásoknak megfelelően az Arad megyei néptanács VB titkára és a városi néptanács első elnökhelyettese egy órával korábban koszorúzott. Az ünnepség időpontjára már számos koszorút, csokrot helyeztek el az emlékművön, ezek közül többet a Magyarország különböző részeiből érkezett turisták. A vasárnapnak köszönhetően többen érkeztek Románia távolabbi helységeiből is. A nagy- követség és a Békés megyeiek Csend lett, az idősebb férfiak levették a kalapjukat „Helyi idő szerint már reggel 9- kor több ezres tömeg állta körül az emlékművet. Nem volt zenekar, nem volt hivatalos ünnepi beszéd, előre kicentizett forgatókönyv, mégis, az emlékezésre érkezettek fegyelmezetten, néma főhajtással tisztelegtek és helyezték el a kegyelet virágait. Pontosan 10 órakor elcsendesedett a tömeg, az Idősebbférfiak levették a kalapjukat. A sokaság utat nyitott egy vörös szegfűkkel díszített, vörös és nemzeti színű szalagokkal átkötött koszorúnak. ” (Részlet a Békés Megyei Népújság húsz évvel ezelőtti számából.) Idejár a hazaszeretet, Aggodalom, bánat közepett! Itt hűti ki forró homlokát, Új harczokra itt készül tovább. A vértanuk szent hamvainál Méltóbb oltárt vájjon hol talál? Panaszait melyik értené? Hűség, ihlet innen száll belé. Honszeretet! ne feledd soha, Merre van a hősök szent pora, Sírd ki magad ott keservesen, Még vigaszt is lelsz a gyászhelyen, Dalmady Győző: Arad koszorúinak elhelyezésekor a tömeg elénekelte a Kossuth-nótát, majd a Himnuszt. A koszorúzási aktus incidens nélkül zajlott le, a tömegből többen piros-fehér- zöld szalagot, vagy kokárdát viseltek, illetve osztogattak. A megyei állambiztonság nagy erőkkel figyeltette a helyszínt A nagykövetség képviselőit, illetve a Békés megyei küldöttséget a megyei vezetők, a betakarítási munkálatokra hivatkozva - a tavalyi esettől eltérően -, nem fogadták, nem került sor közös ebédre sem. Idén nem gördítettek a tavalyihoz hasonló nehézségeket turistáink beutazása elé, bár többen panaszkodtak a helyszínen a személyi motozásra is kiterjedő vám-ellenőrzésre. Az előző évektől eltérően nem engedélyezték magyar televíziós forgatócsoport részvételét a koszorúzáson. M. Lazar, az RTV NKO vezetője szerint ez azért volt, mert a koszorúzásról készült külügyi előterjesztés nem irányzott elő semmiféle propagandát A román tömegtájékoztatás ezúttal sem adott hírt az ünnepségről.” (Magyar Országos Levéltár, a külügyminisztérium TÜK-iratai 1985, Románia, XIX-J- 1-j, 128. doboz, 004747/6/1985.) Hodicska a jelentést azzal zárta: „Megállapíthatjuk, hogy idén tovább erősödtek az esemény szűkítésére irányuló központi szándékok”. Egy évvel később azonban kiderült, hogy a helyzet csak romlott az előző évihez képest. Szűts Pál nagykövet a jelentésében ezt írta: „Megállapítható, hogy a koszorúzás szűkítését célzó román magatartás ebben az évben erősödött”. Batthyány Lajos gróf a börtöncellájába becsempészett tőrrel sebezte meg a nyakát, hogy elkerülje az akasztás megaláztatását. „Éljen a haza!” — ezek voltak a miniszterelnök utolsó szavai. A Tűz csiholója Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. Az első emberi bátorság Áldassék: a Tűz csiholója, Aki az ismeretlen lángra Úgy nézett, mint jogos adóra. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma is minden bátor ember Csörgedezted az ő vérét. Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülömb ember, aki bátor S csak egy külömb van, aki: bátrabb. S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ősére ütöd Isten: A fólséges Tűz csiholója. Ady Endre 5 Gróf Lelningen-Westerburg Károly Nagysándor József Poeltenberg Ernő Schweidel József Török Ignác Gróf Vécsey Károly Batthyány Lajos
