Békés Megyei Hírlap, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-01 / 230. szám

4 MAGAZIN BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP — 2005. OKTÓBER 1., SZOMBAT miiiiiíiimiiiii^ IHBIIl Aranydiplomát kapott Dariday DARiDAY Róbert nemrég aranydiplomát vehetett át a színművészeti egye­temen. A békéscsabai színésszel az elmúlt öt­ven évről beszélgettünk.- Öt évtizede még nem so- fpK kan végeztek főiskolán. Mi- lyen út veze- émjr tett a színmű­’ vészedre?- Tulajdonképpen könnyű és szerencsével kikövezett. Akkoriban nyitották meg a munkás- és parasztgyerekek előtt a főiskola kapuit, így rengetegen jelentkeztek a színművészetire. Nekem eszem ágában sem volt bead­ni a papírokat, az utolsó előt­ti nap azonban mégis kifizet­tem a 20 forintot a felvételi eljárásért, ami akkoriban nagy pénz volt. Végül 95 hallgatót vettek fel, 15-en vé­geztünk, de csak hatan ve­hettük át az aranydiplomán­kat.- Ha újra választhatna, is­mét színész lenne?- A két és fél éves unokám mondogatja mostanában, hogy színész lesz, de nem biz­tos, hogy örülnék neki. A mai színház - amikor kifordítják, átírják a darabokat - már nem az igazi. Különben is, engem még nagy nevek tanítottak: Apáti Imre, Básti Lajos, Sulyok Mária, Ruttkai Éva. Csodálatos volt azoktól okulni, akiket ko­rábban csak a moziban láttam.- Tavasszal hosszabb kiha­gyás után ismét színpadra lépett a Jókai színházban egy Csehov-műben. Nem esett nehezére újra szöveget tanulni?- Nem, dehogy. Régebben évente 12 előadásban játszot­tam az év 360 napján, így bí­rom a gyűrődést. Különben is hiányzik a színház, a kollé­gák. ■ (fgk) HÍRESSÉGEK, sztorik Felkai Eszter levetkőzik a színpadon É FELKAI ESZTER a szokásosnál Színház művésze a Nine című Broadway-musicalben nem csupán táncol, hanem le is vetkőzik egy sokat láttató és sejtető girlruhába. Miután azonban a jelmez előnyös, nem kell a kritikától tartania az egyébként is csinos mű­vésznek, aki mellesleg nagy­mama. Öthónapos unokáján már látszik, hogy a család bo­hóca lesz, Annát könnyű meg­nevettetni. Miközben babázik, Felkai Eszter elmerenghet, hogy a saját lánya éppen öt hónapos volt, amikor a szí­nésznő Békéscsabára szerző­dött. A művész frissen kezdi az évadot. Nyáron pár hétig Mál­tán múlatta az időt. Miközben itthon esett az eső, a tenger­parton negyven fokot mutat­tak a hőmérők. Igaz, az ilyen hőséget legalább olyan nehéz elviselni, mint a borongós nyári napokat, (y) Vári János most nem sokat alszik Vári János éjszakái nem az al­vásról szólnak az utóbbi idő­ben.- Egyébként is gondjaim vannak az alvással. Most vi­szont késő éjszaka vagy ép­pen kora reggel fekszem le, és mire álomba merülnék, már kelhetek is - mondta a szí­nész. A Fiatal művész tavaly Székesfehérvárra szerződött, most mégis Békéscsabán dol­gozik. Konter László direktor hívta vissza, hogy legyen a rendezőasszisztense a Nine, azaz Kilenc Fellini Nyolc és fél című filmjén alapuló darab színrevitelében. A színész­rendező nemrég belelesett a Filmezésbe is, ugyanis az elő­adásban Filmrészleteket is be­mutatnak majd. (y) Gólyatábortól diplomáig diákélet A tanulás mellett a bulizásra is szakítanak időt a hallgatók Aki próbálta már, tudja, főiskolásnak lenni nem csak annyit jelent, hogy a diák rendszeresen bejár az órákra, szorgalmasan tanul év közben, aztán mindent belead a vizsga- időszakban. És nem is csak annyit, hogy egyik buliból a másikba esik. Csiszár Áron Papp János és Varga Zsolt har­madéves pénzügy szakos hall­gatók a békéscsabai Tessedik Sámuel Főiskola Gazdasági Fő­iskolai Karán, mellesleg a kari hallgatói önkormányzat tagjai.- Minden a gólyatáborral in­dul, ez a kiindulópont az elsősök életében. Hogy ez milyen jó szo­kott lenni, mutatja, hogy idén a 91 gólya mellett 40 régebbi mo­toros szervezte az eseményt, és persze vett részt a szórakozás­ban - mosolyog az előbukkanó emlékek hatására Varga Zsolt. A gólyatáborban békésen megfér­nek egymás mellett a komoly előadások - például a diákhitel­ről, vagy az ösztöndíjakról - és a játékos vetélkedők, melyek oly­kor éjszakába nyúlnak.- Aki a gólyatáborból kima­radt, az részt vehet az „Ismerd meg Békéscsabát!” vetélkedőn, mely a város bemutatásának egyfajta alternatív módja. Ez is játékos formában zajlik, és nem csak a kulturális ismeret- terjesztést tűzi ki célul — mond­ja sokat sejtetően Papp János. Egy életre szóló élmény a főiskola. Aki nem hiszi, kérdezze meg a képen látható három urat! — Azért a bulizás mellett sok mást is lehet itt csinálni - ül le hozzánk Bálint Zoltán harmad­éves személyügyi szervező. - Én például részt szoktam venni a húsvéti és karácsonyi kézmű­ves foglalkozásokon, érdekel­nek a tudományos konferenci­ák, de igyekszem nem kima­radni a hétfői és szerdai főisko­lás bulikból sem. Most kell ki­próbálni mindent; ha megvan a diploma, a munka mellett úgy­sem lesz ennyi lehetőségünk — fűzi hozzá. Átveszik az irányítást Minden évben van egy nap, amikor a hallgatók uralják az intézményt. A „kari na­pon ” 24 óráig a diákoké a f& iskola. Játékok, tanár—diák foci, csocsóbajnokság veszi át a főszerepet, de tartanak elő­adásokat is, amelyek a megszokotttói eltérő témákat feszegetnek. Mint megtudtuk, legutóbb például még a koz­metika tárgykörét is érintet­ték. Ha hétfő, akkor buli A szürke hétköznapok is színe­sek. A hastánctól a röplabdáig választhatunk a különböző moz­gási lehetőségek közül, kondiz­hatunk, uszodába járhatunk. A főiskolai klubban minden hétfőn teltházas bulik várják azt, aki még befér a helyiségbe. Emellett közös utazások, sítábor, gyalog- tiírúk teszik árnyaltabbá a képet, aki pedig írói vénával bír, publi­kálhat a Diákszemlében, a főis- kolások lapjában. Perenita-fesztivált rendeztek Gyulán A Magyarországi Románok Orszá­gos Önkormányzata, s az orszá­gos önkormányzat dokumentáci­ós és Információs központja a 13. Perenita-fesztivált rendezte meg tegnap Gyulán, a Román Kulturális Központban. A hagyo­mányőrző országos találkozón há­rom románok lakta megye 12 Is­kolájának tanulói mutatták be néptánc- és népdaléneklési tudá­sukat. Felvételünkön a fesztivál vendégegyüttese, a temesvári Ruga Din Banat (ö) Közös emlékeink, a kunhalmok könyv Összeköti a térség településeit határon innen és határon túl Látszólag sivár a mi, kele­ti határvidékünk, ám aki megnézi ezt a könyvet, bi­zonyára kicsit lelassít, ha arra jár. Ezzel ajánlotta fi­gyelmünkbe Szelekovszky László azt a kötetet, mely­nek írója, szerkesztője is, a szövege magyar és ro­mán nyelvű, a címe pedig: Közös kultúrtörténeti em­lékeink a kunhalmok. László Erzsébet A határ menti települések veze­tői, mindkét oldalról évek óta rendszeresen találkoznak. Egy alkalommal felvetődött, hogy kötetbe kellene foglalni a térség kultúrtörténeti emlékeit, neve­zetességeit, természeti kincse­it, hogy legyen egy kapocs, ami összeköti az e vidéken élőket.- Le a kalappal Gyarmati Jánosné dombegyházi polgár- mester előtt - szólt Szelekovszky László nyugalmazott környezet­védelmi szakfőtanácsos -, aki vállalta a kiadással járó gondo­kat, s még a határba is elkísért, amikor a fotók készültek. A könyv létrejöttéhez kellett még valami. Pénz. Ennek előte­remtésekor ügyesen gondol­kodtak az előkészítők, pályáz­tak, és nyertek is az Európai Unió PHARE kisprojektalap- jából. A munka idén március­ban kezdődött.- A kunhalmok a tartalmi fő vezető vonallá emelkedtek a könyvben, hiszen határon in­nen és túl közös emlékek a rég­múltba vezetnek vissza. így született meg a cím - folytatta gondolatait a szerző. - Megta­lálható a települések története, ahol nincs kunhalom, az em­lékművekről, a templomokról emlékezünk meg. így örökítet­tük meg például a mácsai arbo­rétumot, és fűztünk hozzá rö­vid történetet. Kevesen tudják, hogy amikor Damjanichot, az aradi vértanút kivégezték, a mácsaiak ellopták a holttestét, és a saját parkjukban temették el. Visszatérve a kunhalmokra: Arad körül nagyjából 70 talál­ható, törvénnyel ugyan nem vé­dettek, de helyi kezdeményezé­sek már mutatkoznak a meg­óvásukra. Itt, a Kárpát-meden­ce legmélyebb helyén található a híres pávaszemes kunhalom­csoport is, egy része átnyúlik romániai területre. A közepén a dombegyházi Attila-halom áll, a könyvben szereplő térképen összekötöttük őket egy vonal­lal, hogy még látványosabban kirajzolódjon az alakja. A 2200 példányban megjelent 100 oldalas könyv hamarosan el­jut az érintett települések iskolá­iba, kapnak az egyházak, szak­körök, egyesületek, s még jó né­hány dombegyházi polgár - emelte ki Szelekovszky László. Magyar és román nyelven íródott a könyv, címlapján a zl Bisztray-kiiptávaL hátoldalán Arad melletti Vladimlrescunál ta­* I I i IHVnV KOVÁCS ERZSÉBET l>H>T<V LEHOCZKY PÉTOI D-POTA WWfcTSTHU

Next

/
Oldalképek
Tartalom