Békés Megyei Hírlap, 2005. július (60. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-26 / 173. szám

4 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2005. JÚLIUS 26., KEDD GYULAI VÁRSZÍNHÁZ . I'glIIIIl A dzsessz örök marad tószínpad Amikor a fanfárok dixizenére, dobszólóra csábítanak A „David Beckham”-es megjelenésű Dave Weckl-et népes amerikai csoport várta fantasztikus koncertje után. Bizony; játszani, Az ember a legritkábban figyel oda komolyabban a tévéreklámokra és kli­pekre. HEVESI TAMÁS „Egy életen át...”-jára azonban sokan tíz esztendő távla­tából is kristálytisztán emlékeznek. Azt a bizonyos, annyit áhított felszabadult életérzést máig kevesen fogalmazták meg olyan élveznivalóan, mint ak­kor ő azon a téren. Mi pedig itt azóta is mondogatjuk: ismét egy ismert „mi fiúnk” a szű- kebb pátriából. Aki szélvész- gyors csatárként 17 évesen még a gyulai futballrajongó­kat ragadtatta tapsra, de aztán váltott, énekes-zenész lett.- Most egy dupla kirándulást tett legszűkebb hazájába... — Való igaz. Most mutatkoz­tam be dzsesszistaként remek Szinte nem telik el úgy évad a várszínházban, hogy szakácsi Sándor ne ját­szana az ódon épület desz­káin. Idén a Vitéz lélekben Lázárt, az ácsot alakítja. — Milyennek látja most Gyulát?- Mindig is imádtam a várost, ám most szembetűnő, hogy a vár milyen változáson ment át Gyönyörű lett a nézőtér, a színé­szek pedig emberi körülmények közé kerülhettek a felújítás so­rán. Gyula az egyik kedvenc magyar városom: számos ide­gen megszólít az utcán és min­denféléről elbeszélgetünk. — A Vitéz lélekben Lázár, az ács szerepét alakítja. Tamási Áron ezen darabját sokáig betiltották, mellőzték a ma­gyar színjátszásban... — Méltatlannak tartom, hogy nem játszották a darabot, hiszen olyan emberi értékeket mesél el, mint a becsület, az emberi tisz­tesség. Olyan értékekre nevel, amelyek igencsak időszerűek lennének ebben a mai borzasz­egy életen át » kis csapatom­mal. Különben nekem haza­jönni sokkal több egy kirán­dulásnál, sőt negyvenen túl egy kicsit már úgy érzem: visz- szatekintve hajtok át a jánoszugi felüljárón. Itt van ez a majdnem autópálya, csábít a sebességre. Ráadásul a lányok edzőtáborából jöttem, így bi­zony megállíthattak volna Csil­lebérctől idáig vagy háromszor. _7- Ha sokan tudják is, talán nem mindenki, a Fradi női lab­darúgóit edzem, s mivel nem szeretek félmunkát végezni, ez is nagyon nagy energiát kíván. — Mi a cél?- Ha nem is akarunk feltét­len bajnokok lenni, ott aka­runk lenni a fényben. ■ (f) és az élettel nem szabad játsza­ni, mindenféle önös érdekből a másüt sorsát megkeseríteni. El kell mondanom, hogy ilyen stí­lusú szereppel, mint amilyen Lázár, az erdélyi ács figurája, nagyon ritkán találkozom. Egy befelé forduló, súlyos titkokat ci­pelő emberről van szó, a szerep kedvéért még a szakállamat is megnövesztettem. — Mivel tölti a nyarat? — Végigjátszom a nyári hóna­pokat. Szerettem volna kis idő­re elvonulni a tengerre, de nem tehetem. Szeptember 15-én pe­dig egy ősbemutatóra készülök a Műcsarnokban. A darabot még most írják, címe: Korked­vezmény teremőröknek. Az biztos, hogy Szurdi Miklós ren­dezi. Kétszemélyes darabról van szó, Xantus Barbarával ala­kítjuk a hősöket ■ (bj) A dzsessz uralta a hét végén a Gyulai Várszín­házát. Fábián István Százoldalas, színes, nagyalakú magazint jelentetett meg 1981- ben a Gyulai Várszínház. A szervezők akkoriban határoz­ták el, az efféle PR-ben is lépni kell. így aztán jutott hely a Visszhang rovatban Bokros Zoltán véleményének. Az oros­házi színházlátogató ezt írta: „Nem éreztük magunkat jól Gyulán, mert szerintünk igen szűk rétegnek, a középkorú polgároknak készítik a műsort. Mi fiatalok vagyunk és úgy érezzük, ránk nem gondoltak. (...) A tó partján például nem­csak Kodályt, hanem valami dzsesszesebb dolgot is el tud­nék képzelni. Legközelebb csak akkor megyek el a baráta­immal együtt, ha ilyesmit néz­hetünk meg.” Túl azon, hogy ma sajnos megint nem jut pénz dekoratí­vabb programfüzetekre, nem tudom, Gedeon József olvasta-e a levelet, mindenesetre immár tucatnyi éve igazán nem pa­naszkodhatunk. Minden kellő­en terjedelmes várszínházi nyár egyik hétvégi középpont­jában valami dzsesszesebb do­log áll. Két külön program ugyan, önálló arculattal, mégis egynek tekinthetjük, mert — amint egy alkalommal Benkó Sándor is mondta: a dzsessz ak­kor is örök marad, ha olykor pi­cit lefelé hajló ívet vesz; lásd mostanság könnyebb amerikai világnagyságokat európai tur­néra csábítani, mint korábban bármikor. És lehet alkudni is. Szerencsénkre! Mert különben aligha találkoz­hattunk volna a „David Beck- ham”-es megjelenésű daveweckl- lel, akit népes amerikai csoport várt fantasztikus koncertje után szombaton este, amikor egy óra negyven perccel az első dobhang után is úgy jött le a színpadról, mintha nem is jegelt lábbal ült volna hangszere mögé. Ez a 45 éves, csupa lendület zenész töké­letesen igazolta, miért olyannyira népszerű korunk talán legizgal­masabb könnyűzenei válfaja. Va­gyis fékezhetetlen lendület, a játé­kosok egymást nem feltéüenül fe­lülmúlni akaró, hanem egymást kiegészítő, egymásból kibomló improvizációinak görgetege. Azt hihettük volna, az először hege­dülni tanuló, jelenleg Los Ange­lesben élő Dave majd végelátha­tatlan szólókkal bizonygatja, hogy nem véletlenül hangszere egyik legismertebbje a földkerekségen, és nem véletlenül dobolt Paul Si­monnak, lett egyenjogú társ Chick Corea csapatában évekig. Ahogy lenni szokott, a jó hason­ló jókat választhatott magának: a zongorista Stewe Weingartot, a basszusos Tom Kennedyt és a sza­xofonos Gery Meeket Varázslatos este volt, méltó folytatása a tavalyinak, meg az előttinek. Egy fesztivál igazi szintjét azonban a „többiek” is jelzik. És igazságtalanok lennénk, ha nem köszöntenénk kellő elis­meréssel egy új hazai formáci­ót, amely most először állt szín­padra. A popzenészként zajos sikereket arató, már ötödik önálló albumánál tartó Hevesi Tamásról van szó, aki láthatóan alig bírta visszafogni magát. A „jól hallgatható”, már-már ka­marai muzsikát egészen bizto­san hamar megkedvelik. Kiderült még a két délután-es­te során, hogy Dresch tanár úr keménynek mondott dzsessze nagyon is hallgatható. Amit pe­dig Bényei Tamás egyre gyak­rabban énekel a Hot Jazz Band élén — mondjuk mint „A bank­ban nincsen betétem...” kezde­tűt -, az olyan bájt kölcsönöz az életünknek akár autóvezetés közben is, ami napokig visszalo­pakodik a fülünkbe. ...és a gyulaiak is Egy kicsit minden feszti­vál kellemes sajátja lehet, amikora ha­zaiaknak is lehet drukkol­ni A Gyulai Big Band 1995- ben alakult, de a vasárnap délután elsőként fellépett csa­patról kepenyes Pál együttes- vezető azt mondja, igazából két évvel ezelőtt lépték át azt a bizonyos küszöböt, azóta meri mondani: képesek izmosodni Ehhez további lökést adott az idei, drezdai fesztiváli fellépés. Lényegében amatőrök lévén fi­gyelembe kell venni, ha éppen tudásuk bizonyságaként kül­honba hívják valamelyik tár­sukat, akkor akaratlanul is kevesebbek — valamelyest já­tékban is. A mostani tizenkét fős csapat természetesen nem a teljes Gyulai Big Band volt, nem lesz az legközelebb sem, de a lényeg, hogy tudnak dol­gozni és fellépni. És régiójuk fesztiváljának is alkotó. Szakácsi Sándor még a szakállát is megnövesztette értékek Időszerűek lennének ma is Számára Gyula a nyári színjátszás fellegvára vitéz lélek Őze Áron ezúttal egy háborúból hazatért székely góbé bőrébe bújva lép színpadra Ismét Gyulán játszik Őze Áron színművész, a buda­pesti Magyar Színház tag­ja. Őze Lajos fia a Vitéz Lélek főszerepét alakítja. Beszterczey Judit- Egy kevésbé ismert színda­rabban láthatják a várszínház nézői...- Epérjes Károly egy Shakes- peareűrámával akart' Gyulára jönni. A fesztivál miatt azonban egy magyar színművet választott ki, ez lett Tamási Áron Vitéz lé­lek darabja. Nem véletlen, saj­nos, hogy nem ismerik ezt a mű­vet, hiszen évtizedekig be volt tiltva. A darab tartalmára ráken­hetünk mindenféle politikai fel­hangot. Mindezt meg is tették, ezért jó időre tiltólistára került Meggyőződésem, hogy az írónak egyáltalán nem volt célja, hogy politikailag üzenjen a darabbal, és úgy érzem, Eperjes Károly rendezése mindezt sikeresen ki is kerüli. Kristálytisztán adjuk vissza a darabot és ebbe semmi­féle politika nem fér bele.- A főszereplőt, Bállá Pétert alakítja. Hogyan birkózik meg a feladattal?- Egy háborúból hazatért szé­kely góbét játszom. Nehéz fel­adatom volt, viszont nem meg­oldhatatlan. Ez a góbé ugyanis, meglátásom szerint, a háború­ban tett egy fogadalmat, hogy mindenképp hazatér a frontról. Haza is jutott, majd beköltözött egy viskóba, és vett egy szama­rat, ami a szegénység és a le­mondás szimbóluma. Baila Pé­ternek mindent elölről kellett kezdenie, sőt az egész falu ellene fordult. Egyetlen figura, a román Nikita fogta Péter pártját A da­rab végére minden kitisztul, és sikerül felépíteni a főhős házát, a falut és az országot is. Menet közben egy rendkívül izgalmas krimi is lejátszódik, amit akár Agatha Christie is írhatott volna, de erről inkább nem árulok el semmit Hatalmas segítséget je­lent a színészeknek az egyedül­álló székely humor, amely annyi­ra jellemző Tamási Áronra.- Milyen érzés ismét a Gyulai Várszínházban játszani?- Remek! Gyulán mindig is jól éreztem magam, legelőször még Sík Ferenc korszakában játszot­tam a várszínházban. Számomra Gyula a nyári színjátszás felleg­vára, történelem és tradíció lengi körül a levegőt. Csodálatos látni a felújított várat, a színészek mi­nőségileg összehasonlíthatatla­nul jobb körülmények közé ke­rültek. Már egy hete tartanak a próbák, bízom benne, hogy a né­zők is észre fogják venni, hogy milyen jól érezzük itt magunkat a bőrünkben. „Hatalmas segítséget jelent a színészeknek az egyedülálló székely humor, amely annyira jellemző Tamási Áronra.” ÍV FOTÓ: KISS ZOLTÁN l> FOTÓIG KISS ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom