Békés Megyei Hírlap, 2005. április (60. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-09 / 82. szám

2005. ÁPRILIS 9., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 5 Jelen Aradon és a világban siker A fiatalok a honlapon kívül élő költőnőt is Az aradi Irodalmi Jelen márciusban Békéscsa­bán, Gyulán és Oroshá­zán is bemutatkozott. Bö­szörményi Zoltán főszer­kesztővel kalandos élet- útjáról, a havilap születé­séről és küldetéséről be­szélgettünk. Niedzielsky Katalin — Az Irodalmi leien alapítása­kor milyen ars poetica vezé­relte a költőt és a szerkesztőt Aradon, ahol az irodalmi la­pok nagy hagyományra te­kinthetnek vissza?- A két világháború között jelent meg Ara­don a Géniusz, az Új géniusz; ezek a folyó­iratok írócsoportokat, baráti közösségeket tá­mogattak. Én olyan lapot akartam indítani, amely nyitott mindenki számá­ra, ahol minden szerző le­hetőséget kap a közlésre, függetlenül attól, hogy me­lyik csoporthoz tartozik. Húsz évig éltem Kanadában, s ott szerzett tapasztalatom mondatja velem: olyan sok jó magyar író hunyt el időközben, akiknek kevés lehetőségük adó­dott, hogy közöljék írásaikat fo­lyóiratokban. Célunk, hogy a Je­len ne szűnjön meg három-hat szám vagy egy év után, tovább­vigyük és sikerüljön áttörni Arad határait.- Európa határait is túllépték, a Jelen eljut az Egyesült Álla­mokba, Kanadába, Brazíliába, és természetesen a szomszé­dos országok magyar lakta te­rületeire is. Több, mint tízezer példányával - ahogyan a fej­léc fölött olvasható - „A világ legnagyobb példányszámban megjelenő magyar irodalmi havilapja”.- Olyan lapot akartunk, amely jelen van mindenütt, lát­ható és nyitott. Úgy érzem, jó úton vagyunk, bár nem sikerült mindent elérni, négy év alatt nem is lehet. Most növekszik a gyermek, virágzik az értelme, remélem, fel is nő. Nagy tiszte­lettel és alázattal fordulunk az olvasóközönséghez, s kíváncsi­sággal is, hiszen visszajelzése­ket szeretnénk kapni, arra tö­rekszünk, hogy olvasótáborun­kat gyarapítsuk.- Lapjuk nem csak tartalmá­ban, működésében is európai, több helyszínhez kötődik. I „Ha nem dolgozunk együtt, akkor biztos, hogy semmit sem tudunk elérni.”- A szerkesztőség két város­ban található. Az Irodalmi Jelen Budapesten bejegyzett cég, a lap Aradon készül, és a temes­vári nyomdában nyomtatják. Háromezer példány kerül Ma­gyarországra. Olvasótáborunk főleg Erdélyben nő, de akadnak keserű tapasztalatok is. Száz­harminc példány érkezik Haj- dú-Bihar megyébe, s ugyan­ennyi jön vissza. Budapesten az állomásokon ott található az Élet és Irodalom mellett, de pél­dául az írók boltjával szemben, a kioszban az eladó nem teszi ki. Ezen nekünk változtatnunk kell, ez magyarországi kőr­útunk egyik célja. — 2001-ben alapította az Iro­dalmi Jelent, súlyos társadal­mi, kulturális értékválság és az információs robbanás ide­jén, ráadásul sokan már ak­kor a nyomtatott sajtó halálát jósolták. Ezek a körülmények hogyan befolyásolták dönté­sében? S véleménye szerint milyen esélye, lehetősége van- van-e egyáltalán - a nyom­tatott sajtónak, egy irodalmi folyóiratnak, hogy az embe­rek lelkiállapotára hasson, a társadalmi helyzeten változ­tasson?- Minden lap indításánál vannak rizikók, amikkel szá­molni kell. Hála Istennek, meg­adta nekem a sors, hogy nem kellett pénzt, támogatást kér­nem. Egy folyóirat hatása na­gyon lassú folyamat. A másik rizikó, hogy itt az internet, a vi­lághálón olvasható az összes irodalmi lap! Én viszont a Hírla­pot is úgy szeretem, ha kézbe vehetem, megszagolhatom, megtapinthatom.- Igen, a mi generációnk még így szereti, de a fiatalok a képernyőt választják. — Orosházán a közönség há­romnegyed része fiatal volt, élő költőnőt akartak látni, tehát el­jöttek a leien bemutatkozására. S ha érdeklődő fiatalokat látok, az mindig erőt ad. Szülővárosából Kanadába és haza Gyermekkori szerelme az irodalom Aradon született 1951. decem­ber 18-án. Iskoláit szülővárosá­ban és Simándon végezte, Ko­lozsvárra került a Balettintézet­be. Aradon érettségizett, tanított Kolozsváron, aztán elment ka­tonának. Szobafestőként, ké­sőbb az aradi Vörös Lobogó szerkesztőségében korrektor­ként dolgozott, riportokat, jegy­zeteket, verseket írt. A hatósá­gok művei miatt nacionaliz­mussal vádolták, elbocsátották a munkahelyéről. Ausztriába ment, 1984-ben kivándorolt Ka­nadába. Ott autószalont veze­tett, vállalatot alapított, 1991- ben visszajött, forgatta a pén­zét, 2003-ban elveszítette vagyo­nát, visszatért az irodalomhoz. Tizenegy éves korától írt verse­ket, novellákat. Fiatalon eljárt az irodalom nagyjaihoz: Kányádi Sándorhoz, Lászlófjy Aladárhoz, Bálint Tiborhoz, Fo­dor Sándorhoz, Tamás Máriá­hoz, a Gaál Gábor körbe. Köte­tei: Aranyvillamos (Pécs, 1999), Aranyvillamos (Máso­dik szakasz, Pécs, 2001), Aranyvillamos (Harmadik sza­kasz, Pozsony, 2004). Megírta a következő verseskönyvét, a cí­me: A semmi bőre. Barbadoson megszületett első regénye, ami a mai emberhez szól, rövid, ér­dekes, elgondolkodtató, csupa cselekmény. „99 százalék való­ság és 99 százalék fikció” - mondja új könyvéről a szerző. JEGYZET Államfőjelölés az összes lehetséges Szili körül ÁRPÁSI ZOLTÁN sok szempontból tanulságos folyamat zajlik a szemünk előtt. A köztársaságielnök-jelölés nem éppen megtapsolandó me­netrendje. Alighanem itt a róka fogta csuka esetéről van szó. a koalíciós megállapodás szerint a szocialisták jelölnek ál­lamfőt. De az illetőt, a parlamenti matematika szerint, a koa­líciós partner támogatása nélkül nem tudják megszavaztat­ni. Ez azt jelenti, hogy a jelölt személyében megegyezésre kell jutniuk. A helyzetet bonyolítja, hogy az ügyben a de­mokrácia játékszabályai szerint az MSZP-nek valamennyi parlamenti párttal egyeztetnie kell. Ennek különös súlyt ad, hogy az ellenzék jelezte, baloldali politikust is kész megsza­vazni, amennyiben a jelölt az elvárásaiknak megfelel. az államfőállítás folyamata elkezdődött. A szocialisták egyet­len ajánlata Szili Katalin házelnök. Igaza van Kuncze Gábor­nak, az SZDSZ elnökének, amikor azt mondja: az összes le­hetséges Szili Katalin közül választhatják ki az egyiket. úgy néz ki tehát, hogy a nagyobbik kormánypárt nem egyezte­tésre, hanem tájékoztatásra ült le a partnereivel. Abban re­ménykednek, hogy lenyomhatják a szabad demokraták torkán parlamenti elnökük államfővé jelölését. Márpedig ez aligha fog menni. Ha az SZDSZ behódol, elveszíti szavazóinak egy ré­szét Ha nem hódol be, akkor meg a szocialisták szavazóbázi­sa csappan meg, s bukják a 2006-os választást. A tagság ugyanis szinte egy emberként felsorakozott Szili mögé. Ha a pártvezetés enged, híveik a fejükhöz vágják: „nehogy a farok csóválja a kutyát!” Utalva arra, hogy a miniszterelnök-bukta­tás után hét hónappal az SZDSZ megint zsarolni akarja őket. kétségtelen, a MSZP lépést vétett. A demokratikus párt jel­szavával előbb hagyatta jóvá tagságával a jelöltet, mint­sem megegyezett volna koalíciós partnerével, hogy az el­lenzékről már ne is beszéljünk. Márpedig az alkotmány szerint az államfő személyéről nem párttaggyűléseken, nem is a szavazó urnáknál, hanem a parlamentben dönte­nek. Ott pedig a pártfegyelem szerint szavaznak. Mert így szól a törvény. azt ne kérdezzék, hogy jó-e a törvény? ARPASIZ@AXELS.HU KÖNYVAJÁNLÓ A segítő, szenvedő öregúrtól a tiltó, büntető bíróig Kinek mit je­lent Isten? Hány arccal és hány álarcban jelenik meg a világon? Segí­tő, tiltó, szenve­dő és büntető Isten, nagysza- kállú öregúr vagy szellemi absztrakció? Előbb-utóbb mindenki szem­besül a kikerülhetetlen kér­déssel. Révai Gábor Isten ar­cai című könyvében huszon­két ismert személyiség vála­szol, mesél saját Istenéről. Vallásosak, hívők, hitetle­nek, bizonyosak és kétke­dők. Gondolkodók, akik csak itt, ebben a könyvben talál­koznak, amúgy sosem ülnek le egy asztalhoz. Ahogyan Müller Péter és Popper Péter tudott beszélgetni Révai elő­ző könyvének lapjain, úgy al­kot most bonyolult társasági csevejt és összhangzatot az egyetlen kérdésre adott hu­szonkét válasz. Érvek és el­lenérvek hangzanak el, néha kísérteties egybeeséseket, néha szinte vitákat olvasha­tunk. Az interjúalanyok kö­zött van író, szabaduló­művész, lelkész, tudós, filo­zófus, pszichológus. Embe­rek, akik megengedték Révai Gábornak, hogy megismerje legféltettebb titkukat. Aki fellapozza ezt a könyvet, a Gondolat templomába lép be. (n) EMBERKÖZELBEN Legyetek derűsek, mert én is derűs vagyok - üzente II. János Pál pápa Milyen csodálatos a gondvise­lő Isten, hogy mérhetetlen jó­ságában és szeretetében szün­telenül jeleket küld a tudásá­nak korlátái miatt, sötétben botorkáló emberhez. Mi pedig vakságunkban vagy féktelen elbizakodottságunkban ezeket a jeleket többnyire észrevenni sem vagyunk hajlandók. Ilyen jel volt közöttünk a most 85 éves korában, pápaságának 27. évében elhunyt ii. János pál pápa, aki 1978-ban akkor lépett Szent Péter örökébe, amikor eljött az ő ideje. Várat­lanul. Senki sem gondolta. Előtte 455 éven keresztül min­dig olasz pápát választottak. De ekkor nemcsak külföldit, hanem Európa keleti feléből lengyel pápát. Megválasztása után azzal lépett a nyilvános­ság elé, hogy: Ne féljetek! Ez a rövidke mondat a Szentírás­ban éppen 365-ször fordul elő, de korábban senkinek nem ju­tott eszébe ilyen hangsúllyal idézni ezt. És elment az embe­rek közé, szelíd és alázatos szí­vű mesteréhez hasonlóan. Ilyenkor letérdelt és megcsó­kolta jelképesen a földet, amelyre lépett. Nem tett sem­mi rendkívülit, csak hirdette az evangélium igazságát. És szüntelenül ismételte: Ne félje­tek! És alig egy évtized múltá­val a kommunista diktátorok lába alatt megremegett a föld, Európában megbukott a kom­munizmus. Váratlanul. Senki sem gondolta. A szenzációt hajszoló mé­dia jóvoltából látványossá tett halála, és előtte türelemmel viselt szenvedése ugyancsak jel volt. A feléje áradó kegye­lem, az általa ünneppé tett is­teni irgalmasság vasárnapjá­nak vigíliáján vetett véget szenvedésének. Itt élt közöt­tünk 85 éven át, és pápaként tanított majdnem 27 éven ke­resztül, de nem ismertük meg. Ezért tölti el szívünket most mélységes gyász és a sú­lyos veszteség érzése. Pedig ez állt az ő szándékától legtá­volabb. Utolsó üzenete is az volt: Legyetek derűsek, mert én is derűs vagyok. Adjuk meg tehát szentatyánknak az ilyenkor illő tiszteletet, de ne adjuk át magunkat a fájdalom és a veszteség bénító érzésé­nek, mert ezzel őt is megbán­tanánk. Hiszen ő Szent Pállal együtt vallotta: Az életem Krisztus, a halál pedig nyere­ség. Ezért tehát minden bána­tunkat felülmúló hatalmas ér­zés, a hálaadás legyen. Hála­adás a jóságos Istennek azért, amiért ilyen pápát adott ne­künk, akinek arcán a gondok között is mindig az isteni sze­retet derűje tükröződött visz- sza, aki úgy tudott odahajolni a kisgyermekekhez, mint az Úrjézus óta senki más, aki az őt lélekben megfiatalító ifjú­sággal és értük a világ végére is hajlandó volt elzarándokol­ni, aki... és még sokáig lehet­ne folytatni. De megteszik ezt még a kéretlen méltatok is, őszintén vagy hamisan csen­gő elismerésekkel. De ne tö­rődjünk most ezekkel sem, amelyeknek hitele úgyis csak annyiban van, amennyiben tettek is követik a szavakat. Ha valóban őszinte szívünk­ben a szeretet az elhalt szent­atya iránt, legyünk a munka­társai. Ismerjük meg és má­sokkal is ismertessük meg ta­nítását. Tegyük élővé! ■ Dr. Herjeczki János Gyulai Egyházközség világi elnöke 4 \ A 4 t 1 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom