Békés Megyei Hírlap, 2005. március (60. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-14 / 61. szám

2005. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 5 MÁRCIUS 15. Zászló: jelkép és történelem trikolór A vörös az erő, a fehér a hűség, a zöld a remény színe Nemzeti lobogónk leng a Stelndl Imre tervezte Országház épületén — mindkettőt hazánk jelképeként tiszteljük. Címerek, koronák a nemzeti lobogón Nincs történelem jelképek nélkül. Egy nemzetet, egy bi­rodalmat olykor egyetlen dí­szes selyemdarabbal, cifra rú­don lengő zászlóval is lehet jelképezni. Súlyos ütközetek, nemes sportvetélkedések, ün­nepek nélkülözhetetlen és milliók által tisztelt kelléke hazánk zászlaja is, amelynek változásai híven tükrözik nemzetünk sorsfordulóit. Ha belépünk egy amerikai kormány- tisztviselő hivatalába, ott a csillagos- sávos lobogó. A franciák irodáiban ugyanúgy ott díszük a trikolór. Az iz­raeli miniszterelnök fél tucat izraeü zászló előtt tart sajtókonferenciát Mi pedig mintha idegenkednénk sa­ját országunk jelképeitől. Súlyos ütközetek, nemes sportve­télkedések, ünnepek nélkülözhetet­len és milliók által tisztelt kelléke hazánk zászlaja, amelynek változá­sai híven tükrözik nemzetünk sors­fordulóit. Vajon mióta? És miért ép­pen a piros, fehér és zöld szín alkot­ja a magyar nemzeti trikolórt? A Magyar Köztársaság zászlaja piros, fehér és zöld színű trikolór, mely három, vízszintesen futó, egyenlő szélességű sávból áü - ol­vasható a Külügyminisztérium internetes honlapján. - Magyaror­szág ezeréves történetében először 1848-1849-ben a Habsburg-ház el­nyomásával szemben kitört magyar forradalom és szabadságharc mond­ta ki a piros-fehér-zöld zászló törvé­nyes használatát. Az addigi zászlók a szokásjog alapján formálódtak. A zászló a kultúra terméke. Az óko­ri népieknél mindenekelőtt a hadvise­lésben jutott szerephez. A honfoglaló Árpád vörös lobogóval érkezett a Kár­pát-medencébe. Már Anonymus is ír a lobogóról, vexiüumnak nevezi. S bár részletesen nem ismerteti, írásá­ból kitűnik, hogy Lél már saját jelvé- nyes zászló alatt küzdött a Zalán ve­zér eüeni ütközetben. A honfoglalók zászlórúdja he­gyén még a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt azon­ban már ezüstkereszt. István király zászlaja vörös színű volt, rúdja he­gyén kereszttel. Később az Árpád­házi címer piros-fehér csíkjai váltak nemzeti színekké. A XIII. századi magyar zászló­használatról Kézai Simon számol be. A krónikás szerint Magyaror­szágnak van közös fejedelmi, illetve A királyság idején a királyi koro­na a magyar nemzeti zászló ré­szét képezte. 1945 után a korona nélküli, úgynevezett Kossuth-cí- mer került a zászlóra. Az 1949. évi Alkotmány e címert - a ha­királyi zászlaja. Kézai banneriumot ír a zászló neveként (innen ered a bandérium szó). A XIII. századra vö­rös-fehér színekből állt a magyar lo­bogó. Hogy miért fehér? Az Aragóni­ái család egyik színe az ezüst, felte­hetően a királyi családok házassága okán került a lobogóra. Az első ma­gyar címeres zászlóábrázolás Ist­ván, a későbbi V. István stíriai her­cegi lovaspecsétjén látható. Ez hosz- szú, hegyes lándzsára tűzött soksza- lagú, piros-fehér, vágásos lobogó. Az Anjou és Mátyás korabeli zászlóképekből kikövetkeztethető, hogy a különböző házakból szárma­zó királyaink az Anjou hagyomá­nyokat követték, egyesítették zász­lóikon a családi színeket a magyar színekkel. Ezekről a történetíró Bonflni is megemlékezik. A XVI. századi lobogó már eltér a korábbiaktól, az Árpád-kori vágásos színektől: nagyobb, zászlónként gyományokat és a történelmi jog­folytonosságot figyelmen kívül hagyva - az úgynevezett népköz- társasági címerrel váltotta fel. Mai zászlónkat ismét a régi, ko­ronás címer ékesíti. változó színű, fecskefarokban vég­ződik, címere és egyéb ábrái már csupán díszként szerepelnek rajta. De a régi vágásos zászló még a XVII. században is fel-felbukkan. A Habsburg-korban eklektikussá vá­lik a magyar lobogó. A Habsburg- uralom első kétszáz esztendejében a magyar királyi zászló elnémetese- dik, sokszínűvé válik, a magyar cí­mer idegen címerekkel keveredik rajta. Csak a megyék és egyes zász­lósurak, valamint II. Rákóczi Fe­renc zászlóin találunk ebben a kor­ban tiszta magyar színeket. De hogyan került a zöld szín a pi­ros és a fehér mellé? Erről számta­lan feltételezés kering. A legvalószí­nűbb hipotézis szerint a címeren ta­lálható hármas halom zöldje a lobo­gón lévő zöld. Az azonban bizonyos, hogy Magyarország nemzeti színei - piros-fehér-zöld - II. Mátyás ki­rály idején, 1618-ban szerepeltek először együtt egy pecsétzsinóron. A trikolórt (három szín) a ma is használatos elrendezésben a francia forradalom hozta divatba és tette meg a nemzeti lobogók alaptípusá­nak. Mi több, a trikolór a nemzeti sza­badságmozgalmak jelképévé vált A francia hármas szín analógiájára ösz- szeállított magyar trikolórra vonatko­zó adatokkal Martinovics Ignác 1794. augusztus 13-ai vallomásában talál­kozunk. A nemzet színéül a zöld- vörös-fehér színt kívánta bevezetni. A magyar reformkor nemzedéke az 1830-as, 1840-es évek politikai gyűlésein már tudatosan használta a piros-fehér-zöld színeket. Az 1847. évi országgyűlési választásokon pe­dig már általános a nemzeti színű magyar zászló. A piros-fehér-zöld színt, mint nemzeti színeinket az 1847-48. évi országgyűlésen tör­vényerővel szentesítették. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején a vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a re­ményt szimbolizálta. „Sej, a mi lobogónkat” - kezdő­dött az ötvenes években egy közis­mert induló. így is folytathatnánk: a történelem viharai tépázták, olykor szennyezték és megbecstelenítet- ték. De erőt, hűséget, reményt jelké­pezve ma is büszkén lobog. Petőfi Sándor Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! FEST, 1848. MÁRCIUS 13. A forradalom költeményét először márci­us 15-én reggel a Pilvax kávéházban sza­valta el Petőfi Sándor, másodszor, illetve harmadszor egyetemisták előtt, majd a Länderer és Heckenast Nyomdánál adta elő. A Nemzeti Múzeum lépcsőjéről azon­ban nem hangzott el Petőfi tolmácsolásá­ban a Nemzeti dal sem 1848. március 15- én, sem később, mint ahogy ezt számos irodalomtörténeti kézikönyv, lexikon és a múzeum falán elhelyezett emléktábla té­vesen hirdette. Pilvax kávéház - egy csésze história A Pilvax története ponto­san tíz évvel a nevezetes márciusi forradalmi napok előtt, 1838 márciusában kezdődött, amikor a Libasinszky-féle ház hatal­mas, csarnokszerű föld­szinti termében Privorszky Ferenc lengyel vendéglős Café Renaissance néven kávéházat nyitott. 1842 októberében Privorszky Ferenc helyett Pillvax Károly, egy döblingi iskolamester fia lett a kávéház tulajdonosa. Pillvax Károly - a családi ok­mányok szerint - Pillvaxként írta a nevét, de a kávéház cégér­tábláján a ma ismert írásmód, a Pilvax szerepelt Bár 1846 októberétől már Fillinger Jánosé volt a kávéház, az elnevezése nem változott. A Pilvax már Café Renaissance- ként „forradalmi fészek” volt. Reformpárti politikusok, írók, költők, lapszerkesztők, jogász­hallgatók és haladó érzelmű nemesek látogatták. A sarok­ban elhelyezett Közlemény asz­tala hamarosan fogalommá lett Pesten. 1846-ban Petőfi Sándor és Jókai Mór vezetésével a Pil­vaxban alakult meg a Tízek Társasága. 1848. március 14-én este a po­zsonyi ifjúság küldötte a Pilvax­ban egy biliárdasztalra állva ad­ta hírül, hogy Bécsben kitört a forradalom. Másnap reggel nyolckor a márciusi ifjak először a Pilvaxba siettek. Jókai felolvas­ta követeléseik listáját, a Tizen­két pontot, Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt (A vers kéziratára fel is jegyezte a költő: „Elszaval­tam először az ifjak kávéházá­ban.” A fiatalok a továbbiakban is minden megmozdulásukra itt gyülekeztek és itt szerkesztették Pálffy Albert új lapját, a Márczi- us Tizenötödikét. Az ifjak a for­radalmi lelkesedésben a kávé­ház nevét Forradalmi Csarnokra változtatták. A piros fatáblán zölden árnyalt fehér betűkkel festett cégér 1849 augusztusáig maradt kint. A szabadságharc bukása után, az önkényuralom kezdetével a Pilvax, pontosabban a Forradal­mi Csarnok elnevezést az utca német neve alapján Kaffee Herrengassere (Űri utcai Kávé­házra) keresztelték. 1870-ben, az akkori tulajdonos, Schőja Antal merészen újra a Pilvax nevet ad­ta kávéházának. Sőt, a falakra dí­szes rámában elhelyezte a Nem­zeti dal és a Tizenkét pont egy- egy kinyomtatott eredeti példá­nyát, valamint vitrinbe állította ki Petőfi Sándor biliárddákóját. A századelőre az épület már el­avult, a városrendezés során 1911. április 11. és május 30. kö­zött lebontották. Az új Pilvax ká­véházat a közelben, a mai Pilvax köz 1-3-ban építették fel 1927- ben. A Pilvaxról Jókai Mór állítot­ta a legszebb irodalmi emléket, a politikai divatok című művében. ■ forrás: Budapest Enciklopé­dia (Corvina Kiadó 1982.); Ma­gyar irodalmi helynevek A-tól Z- ig (Szerkesztette: Erős Zoltán) A Pilvax kávéház. Korabeli színezett tollrajz. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom