Békés Megyei Hírlap, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-03 / 1. szám
2005. JANUÁR 3., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 7 SZÍNES Mások szerint a jég hátán is megélnek a kábítószeresek, János meghalt volna segítség nélkül „ÖSSZEREZZENEK, HA CSÖRÖG A TELEFON VAGY CSÖNGETNEK" M'i It ff &iff||i t ■ Minden drogos, folyamatosan azt hajtogatja, hogy le kell állni, le kell állni... (Felvételünk Illusztráció.) — Végignéztem, ahogyan a gyermekem sorvad. Senkitől nem kaptam segítséget, mindenki mocskos kábítószeresként kezelte a fiamat, aki mások szerint életre sem érdemes. Annyi házkutatást tartottak a lakásunkban, hogy a rendőröknek a végén fel sem kellett mutatniuk az igazolványukat, ismertük egymást. Közben a gyermekem, nevezzük Jánosnak, hol börtönben ült, hol anyagozott, hol rehabilitációval próbálkozott — foglalta össze elmúlt hét évét egy Békés megyei apa, aki azt kéri, a nevét tartsuk titokban. Fekete G. Kata — A fiam 16 éves kora óta kemény drogos - kezdte a férfi. - Mint minden kábítószeres, János is mindent megtett, hogy pénzt szerezzen a kábítószerre. Végül lebukott, orvgazdaságért kilenc hónap letöltendőre ítélték. Menekült a rendőrök elől, azt mondta, soha többet nem vonul be. Tudta, milyen a börtön, egyszer 18 hónapot ült már. Egyre jobban szúrta magát, hogy a fenyegető rémképet elfelejtse, ehhez persze még több pénz kellett. Bármit elvállalt a szerért, még azt is, hogy vonattal szállítsa, amit kell. Végül ez lett a veszte, utazás közben kapták el, a rendőrök igazoltatták a szerelvényen. Gyorsan kiderült, hogy körözés alatt áll. Mikor a zsaruk magára hagyták, kiugrott a mozgó járműből. Mentőhelikopterrel szállították kórházba. Egy hétig ültem az ágya mellett, végig öntudatlan állapotban feküdt. Akkor sem tért még vissza az eszmélete, amikor átszállították a börtönbe. Mindenhol úgy kezelték, mint egy koszos, mocskos kábítószerest. Nem kapott megfelelő ellátást, azt hogy három csigolyája és a bokája eltört, egy évvel később állapították meg. A kórházban még a sebét sem tisztították ki rendesen. — Hogyan kezdett drogozni János?- Általános iskolában kitűnő tanuló volt, zeneiskolába járt, zongorázni tanult. Középiskolában aztán rossz társaságba keveredett. Egy barátjával rendszeresen lógtak az órákról, anyagoztak. Otthon nekem is feltűnt, hogy zavart, ideges, csapkod, ami korábban nem volt rá jellemző. Aztán gyorsan lehiggadt, megint lehetett vele beszélgetni. Eleinte tagadta, hogy drogozik. Amikor már minden jel erre mutatott, fűt-fát megígért, megfogadta, hogy ez volt az utolsó lövés. Persze, amikor ürült a szervezetéből a szer, újra agresszív lett, még én is féltem tőle. Mindent elhordott a lakásból, hogy pénzhez jusson. Adó- ságokat halmozott fel, autókat tört fel. A bandában, ahol dolgozott valószínűleg beköpték a többiek, hogy mentsék a saját irhájukat. így került börtönbe. — Soha nem akart leállni a kábítószerrel? — Mint minden drogos, folyamatosan azt hajtogatta, hogy le kell állni, le kell állni. Néha elment Budapestre, de rövid méregtelenítés után mindig lelépett. Egyszer egy barátját is hazahozta az intézetből. A srác másnap reggelre meghalt a lakásunkban. — Túladagolta magát? — Szerencsére nem, mert János az életben nem mosta volna le magáról, hogy köze volt az esethez. A fiú alkoholt ivott és gyógyszert szedett rá. Persze, a gyerek hiába magyarázta, mi történt, azonnal elvitték a rendőrök, majd házkutatást tartottak. Számtalan házkutatást megértünk ezen kívül is. A végén már ismerősként köszöntünk a rendőröknek, fel sem kellett mutatniuk az igazolványukat. Rengeteg bírósági tárgyaláson vettünk részt. Szerencsére mindig kihúztuk a bajból, igaz, minden pénzünket erre szántuk. — János gondolom, nem dolgozik. Kaphat bármilyen szociális támogatást? — Nem, pedig azt hittük, jár neki, mivel 67,5 százalékos rokkant A szociális járadékra — ami tizenegy-tizenkétezer forint havonta —, négyszer adtuk be a kérelmet. Először azért utasították el, mert 24 évesen nincs három év folyamatos munkaviszonya. Másodszorra azt mondták, azért nem kaphatja meg a járadékot, mert nem százszázalékos rokkant. Harmadszor azzal indokolták a döntést, hogy nem tartotta a kapcsolatot rendszeresen a munkaügyi központtal. Negyedszer az volt a baj, hogy saját lakással rendelkezik. Hozzáteszem, saját lakásnak a pécsi rehabilitációs központban lévő szobáját számították a hivatalnokok. Elfogadom, ha nem adnak neki pénzt, ha ez a szabály. De miért kell négyszer négyféle indokot mondani? Különben is: ha szabály van, legyen egyféle. — Tiszta időszaka volt?- Amikor szabadult, kilenc hónapig nem jutott kábítószerhez. Az persze csak álomkép, hogy a börtönben nem szereznek valamit, ami bódít. Ha drogot nem is kapnak, de kábítószerhatású gyógyszerekhez, alkoholhoz bármikor hozzá lehet jutni, csak pénz kérdése.- Hogyan lehet elviselni ezt az állapotot, azt, hogy önök, szülők valójában semmit nem tehetnek a gyermekükért?- Szeretettel a gyermek és a társunk iránt egyaránt. Természetesen ezt könnyű mondani, de nehéz megtenni. Egy nap a testvére közölte velünk, hogy döntsük el, ki fontosabb: János vagy ő. Akkor a feleségem megtört, azt mondta, elveszi Jánostól a kulcsot, soha többet nem engedi be a lakásba. Addig tiltakoztam, veszekedtem, vitatkoztam, amíg nem tett le róla. Végül ez kovácsolt még jobban össze a nejemmel. Az a szülő, aki egyedül küzd, általában feladja. Múltkor találkoztam egy hasonló cipőben járó asszonnyal. Kidobta a fiát az utcára, mondván, a kábítószeresek annyira rafináltak, a jég hátán is megélnek. Én tudom, János meghalt volna, ha nem segítünk. így is, nem egyszer a rendőrök törték rá az ajtót, mert az állomás mellékhelyiségében az eszméletlenségig lőtte magát. Akadt olyan barátja, aki inkább az aranylövést (halálos adag kábítószer - a szerk.) választotta, egy másik felakasztotta magát. Pedig a kábítószeresek félnek a betegségektől és a haláltól. Ha valakit elveszítenek, akkor mindig magukhoz térnek. — Ez kell ahhoz, hogy bevonuljanak egy elvonóba?- Ez is. De oda is nehéz bekerülni, és könnyen repülhet a beteg. Pécsre háromszor mentünk, mire felvették Jánost. Drogosokból álló bizottság dönt arról, kit fogadnak be. Volt, amikor azt mondták neki: „mit akarsz te, nincs neked semmi bajod.” — Mit jelent az, hogy köny- nyen repülhet a páciens a rehabilitációról?- A fiatalok kétszer véthetnek a nagyon szigorú napirend ellen.-( £> Í1 A harmadik alkalommal haza- küldik a bűnöst egy hétre, aki vagy visszamegy a központba, vagy nem. Ha a szenvedélybetegek a régi társaságba viszszake- rülnek, kezdődik minden elölről. Most úgy tűnik, János egyáltalán nem költözik már haza. Nem akar a barátaival találkozni. A karácsonyt sem töltötte itthon, hiszen mindig első karácsony az, amikor a visszaesés leginkább fenyeget Hátha éppen most sikerül jó útra térnie. Azért minden alkalommal összerezzenek, amikor csöngetnek vagy csörög a telefon. Félek, hogy hazajön és minden kezdődik elölről. Vagy ami még rosszabb: valaki azt mondja, hogy János meghalt Kábítószer-használók a rácsok mögött Nincsenek pontos adatok arról, hányán használnak a rácsok mögött kábítószert, de azt a börtön vezetők is elismerik, hogy az elítéltek hozzájutnak a drogokhoz - állítja egy jogvédő szervezet Egy kétezerben készült felmérés szerint akkor 900 elítélt volt kábítószerélvező. A Társaság a Szabadságjog okért jogvédő szervezet szerint nem üldözni, hanem segíteni kellene a börtönökben élő drogosokat A tüt egymás között cserélő kábítószeresek között például gyorsan terjed a HÍV és a hepatitis C fertőzöttség a börtönökben is, hiszen más nyugat-európai országokkal ellentétben itthon nem biztosítanak steril tűt a drogosoknak. A szervezet úgy véli, inkább a kezelésre és a segítésre kellene pénzt költenie az államnak, nem pedig arra, hogy mindenáron megtalálja a cellákban elrejtett drogot (Forrás: RTF KLub on-line) Korsós István videoklipje nyert: Ciki a A kalocsai Korsós István nyerte meg azt a forgatókönyvírói pályázatot, amelyet az országos dohányzásellenes kampány során írtak ki, kifejezetten fiatalok számára. Jutalma, hogy segédrendezőként részt vehet a Crystal együttes következő klipjének forgatásán. Tabák Anna- Honnan értesültél a pályázatról? -kérdeztük a még csak 16 éves fiatalembert.- A nővérem barátnője bukkant rá az interneten, szörfölés közben.- Miért vállalkoztál arra, hogy indulj a klipversenyen?- Bosszantott, hogy a baráti társaságomban sokan dohányoznak! Azt szeretném, ha az én korosztályom, amelyik most szokhatna rá a cigire, okosabb szenvedélyekkel foglalkozna.- A családodban van dohányos?- Nincs. '- Mit gondolsz, miért kezdenek dohányozni a fiatalok?- Egymást viszik bele. Menőbbnek tartják azt, akinek cigi lóg a szájából.- Meg tudtál már győzni bárkit, hogy dobja el a cigit?- Persze, nem is egy barátomat!- Mivel tudtad rávenni őket?- Pár jó szóval, hatásos példákkal. De ők még nem voltak megrögzött dohányosok. A fiatalok menőbbnek tartják azt, akinek cigi lóg a szájából. (Felvételünk illusztráció.) Érettnek tartja a forgatókönyvet a Crystal- Toronymagasan az ő forgatókönyve volt a legérettebb! - állítja Kasza Tibor, a Crystal frontembere. - Elolvastam a beérkezett csaknem nyolcvan pályamunkát, és az övé olyan profi munka volt, aminek alapján, egy pici igazítással leforgatható az anyag. Jól szerkesztett a gondoláimé nete, logikus az időrendisége. Közülünk senki sem dohányzik, viszont a környezetünkben annál többen teszik. Azt szeretnénk, ha nem kellene ennek a káros hatásaival - passzív dohányosként - állandóan szembesülnünk. cigi-A klip, amit elkészítettél, ennél többre hivatott. Miről szól a forgatókönyv?- Egy lány életét mutatja be, két szemszögből: amikor dohányzik, és amikor nem. Elindul az iskolába, előtte még beugrik a boltba, vesz egy doboz cigit, leül egy padra és rágyújt. Persze, hogy elkésik! Barátja alig van, szinte magányos, mert erős dohányszaga miatt elhúzódnak mellőle a többiek. Aztán látjuk, hogy néhány évvel később beteg lesz, kórházban fekszik. A nézőnek itt el kell gondolkodnia: megéri?- Munkád jutalmaként segédrendezője lehetsz a Crystal együttes új klipjének. Filmesnek készülsz?- Nem, közgazdásznak, de informatikus is szeretnék lenni.