Békés Megyei Hírlap, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-13 / 10. szám

BÉKÉS MEGYEI AGRÁR 2005. január 13., csütörtök A 15 Együttműködő agrárhivatalok A megyei mezőgazdasági bizottság üléséről jelentjük Felemás évet hagytunk magunk mögött, miután a magyar polgá­rok szavazatával májusban az Európai Unió tagja lett hazánk, s a magyar agrártársadalom már az esztendő első felében megél­te az „évbúcsúztatót" és az új időszámítás kezdetét. Utolsó — önálló — nemzeti támogatási fo­rintjainkat osztottuk szét pályá­zatok keretében, lejárt a felzár­kóztatást szolgáló Sapard, az át­alakult intézményi rendszerben pedig a brüsszeli pénzek meg­szerzéséhez új igazodási pont­ként jelent mega hónapokkal korábban szerveződött Mezőgaz­dasági és Vidékfejlesztési Hiva­tal. De maradt a megszokott is: a Földművelésügyi Hivatal. Megye Képviselő-testüle- 'ezőgazdasági Bizottsága óbbi, decemberi ülésén a megváltozott hivatali rendszer működése, a szervezetek egy­máshoz való viszonya és a gaz­dálkodók helyzete volt a vezető téma, amelynek napirendre tű­zését az évértékelés és a jövő­kép felvázolása szándékával in­dokolta Tóth Sándor, az agrár­testület elnöke. A megyei önkor­mányzat költségvetésének véle­ményezését követően azzal ad­ta át a szót Szabó Istvánnak, a Békés Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetőjének, hogy hang­súlyozta, az intézmény jelentős szerepet töltött be a gazdák csatlakozási felkészítésében. Ebben a folyamatban a hivatal­hoz tartozó falugazdász hálózat az agrártársadalom elismerését kiérdemlő 'módon vett részt. — hangsúlyozta a bizottság elnö­ke. Szabó István az elmúlt gaz­dasági évet mérföldkőnek ne­vezte, amely mind a magyar gazdálkodók, mind a megye ag­rár-közigazgatási intézménye, az FM-hivatal életében korszak- határt jelöl. Mint a hivatalveze­tő rámutatott, a sajátos kétarcú­ság az agrárvilág legkülönbö­zőbb területeire jellemző volt, miután ebben az évben egy­aránt voltunk külsők és belsők az európai közösségben, s vé­geztük a munkánkat mind a ré­gi, mind az új követelmények szerint. A felemásságot a „nagy termés-kis fizetség”, „bőséges takarmány - megcsappant állat- állomány” ellentétpárokkal is érzékeltette, hozzátéve, hogy miközben az utóbbi évek legna­gyobb arányú szántóterület A Békés megyei gazdálkodókat segítő falugazdász-hálózat a bizottsági ülést követő időszakban átalakult. A változásokrél és az új körzetbeosztásokról tartott értekezletet a megyei FM-hivatal vezetője, Szabó István (balról) és dr. Ábrahám Csaba főfalugazdász. után igényelhető agrártámoga­tásához juthat hozzá a magyar gazda, úgy érzi, tőkeszegény­ségben szenved, hiszen ilyen sokat még egyetlen évben sem várt még a pénzre. Az uniós tá­mogatások sem érkeztek még meg maradéktalanul és min­denhová — nem vigasztalja, hogy a határidőben még benne vagyunk — s az intervenciós ga­bonafelvásárlástól is többet vár­tak: gyorsabb lebonyolítást, ko­rábbi kifizetést. A gazdák tőkehiányának eny­hítéséhez a hivatalvezető szerint 2004-ben még az utolsó nemzeti hatáskörű támogatási rendsze­rekkel - mint az ültetvénytelepí­tés, a normatív állattenyésztési támogatások - és az AVOP- pályázatokkal, valamint az Euró- pa-terv agrárhitel hosszú futam­idejű hiteleivel hozzá tudtunk já­rulni. A megváltozott hivatali rend­szerről elmondta, hogy az MVH megalakulásával áttevődtek a fel­adatkörök, s ez a szakemberek mozgásával, státus- és létszámle­építéssel is járt, ám a brüsszeli kifizető ügynökség szerepét be­töltő új hivatal munkáját tovább­ra is segíti az FM-hivatal appará­tusa, mindenekelőtt az a falugaz­dász hálózat, amely közvetlen kapcsolatban áll a vidéki terme­lőkkel. A Békés megyei szolgálat köztisztviselői és szerződéses jogállású munkatársakkal támo­gatja a termelők pályázati és egyéb adminisztratív tevékeny­ségét. Itt említette meg mind Sza­bó István, mind Matuska Sándor — a Mezőgazdasági és Vidékfej­lesztési Hivatal Békés Megyei Ki- rendeltségének vezetője — hogy a két intézmény, az Agrárkama­ra, a MOSZ, a Gazdakörök, vala­mint az egyéb szakmai és érdek- képviseleti szervek jó együttmű­ködésben közösen járulnak hoz­zá a gazdák tájékoztatásához és a pályázatok eredményességé­nek elősegítéséhez. (Matuska Sándor beszámolt az intervenció akkori állásáról is, mellyel előző számunkban már foglalkoz­tunk.) Egyebek közt elhangzott a részletes vitában, hogy a köz- megbecsülést kiérdemelt falu­gazdász hálózatot meg kell tar­tani, továbbá, hogy az MVH ki- rendeltség személyi állományát bővíteni kellene, mivel az intéz­mény alig féléves működése alatt egyik hónapról a másikra sokszorozódtak meg a felada­tok. Még be sem fejeződött az uniós területalapú támogatások előlegeinek kifizetése, javában folyik a novemberi pályázatok feldolgozása, s az alig elindult intervenció szervezése, közeleg az újabb, a 2005. évi területala­pú támogatási kérelmek „évadja”. Kezdődik a tér­képeseik.. A december végi bizottsági ülést követően — annak ajánlásai ellenére — jelentősen megváltozott a falugazdász szervezet, s mint azt már a Békés Megyei Hírlap megírta, 14 fővel kevesebben lettek megyénk „végvári agrárkatonái”. Lapzártánk idején is még újabb személyi változások történtek az immár kivétel nélkül köztisztviselői státusú szakembergárdában, amelynek összevont értekezletén a teljes munkaidőben való foglalkoztatást a hatékonyabb ügyintézés biztosítékának jelölte meg a megyei hivatalvezető. A falugazdászok új körzetbeosztását és fogadóóráit — amint megkapjuk — lehetőségünk szerint a közeljövőben ismertetjük olvasóinkkal. Téli „áldás” — mezei pocok güzüegérrel! A téli rágcsálóirtás a terméskiesést csökkenti Amint azt múlt havi Agrárhír­adónkban a Békés Megyei Nö­vény- és Talaj-egészségügyi Szolgálat szakembere, Tatár Jó­zsef helyzetértékeléséből meg­tudhattuk, a mezei pocok az elmúlt év végén — egyebek közt a kedvező enyhe időjárás­nak és a táplálékbőségnek kö­szönhetően - szembetűnően elszaporodott, s egyedszáma több helyen elérte azt a kriti­kus „népsűrűségi határt”, amelynél már szükséges a vegyszeres védekezés. Ez a szám 7—10 db/100 m2. A ve­szedelmes károsító az évelő pillangósok mellett az áttelelő őszi kalászosok - esetleg repce —, valamint a fiatal gyümölcsö­sök növényállományában, de a betárolt terményekben is érzé­keny veszteségeket okozhat. Tömeges jelenlétét mind a mű­velt területeken, mind az árok­partokon, legelők szélein, gyomborította — ruderális — te­rületeken könnyen fölfedezhet­jük. Néhol olyan lyukacsossá teszik a talajt a földalatti járatok kivezető nyílásai, mint az ementáli sajt, s a közelben lerá­gott hajtások is mutatják a pusztítását. A Békés Megyei Növény- és Talaj-egészségügyi Szolgálat továbbra is kiemelt feladatnak tartja a mezei pocok elleni folyamatos téli védeke­zést, a nyári terméskiesés csökkentése érdekében. Mint ismeretes, a Redentin alkalma­zása vezethet eredményre, amelyet a szakemberek - a 100 négyzetméterenkénti egyedszám alapján 6-8 gram­mot számolva egyedenként — maximum 20 kg/ha dózisban javasolnak kijuttatni. Nagyobb anyagszükséglet esetén 4-5 nap szünetet hagyva, két tételben kell a mérget elszórni a terüle­ten. Agrárhíradónk múlt heti határjárásán a Tarhos és Bélmegyer között fekvő táblá­ban és környékén találkoztunk a védekezésre mutató jelekkel: a járatok között heverő, elpusz­tult károsítóval. Nem kevésbé aggályos jelen­ség, hogy lépten-nyomon bele­botlunk a gabonavetésekben sorjázó, hatalmas földkupacok­ba, a güzüegér-hordásokba. A rágcsáló közvetlen kártételén túl, igen sok gondot okozhat az aratásig megmaradó összetö- mörödő földhányás, ami a beta­karítást nehezíti. Jámbor Zol­tán agrármérnök, a Békés Chemol társtulajdonosa szerint a mérgezett csalétek alkalmas a güzüegér irtására is, ám csak akkor lesz hatékony, ha az „egérvárat” szétromboljuk. Máma már nem pocok tovább! Tarhos határában egy gyomszegélyen észleltük a védekezés nyomait. A járat körüli hajtásokon láthatók a rágásnyomok. A zöld növényi részek csökkentik a kumarin hatását, de ezúttal a vegyszer volt a gyorsabb. Sikeres „szójareneszánsz” a Kondorosi Magvető Rt.-nél A vetésforgóba jól illeszthető pillangós terméséért tonnánként hatvanezer forintot fizet az átvevő, a Boly Rt. Rég-új növénynek nevezte Gyurán Sándor, a Kondorosi Magvető Rt. főmezőgazdásza az idén 55 hek­táron termesztett szóját, mivel az korábban mintegy két évtizedig fontos eleme volt a gazdaság ve­tésszerkezetének, s az elmúlt év­ben — hosszabb mellőzést követő­en — ismét beiktatták a termesz­tett növények sorába. A rehabilitá­ció — vagy, ha tetszik: szójarene­szánsz — olyan sikeres volt, hogy egyből dobogós helyet kapott az üzemi bevételi toplistán. A máso­dik legjövedelmezőbb növény lett, igazolva ezzel, hogy jó döntés volt rá szavazni. Az ország első számú szójain- tegrátorának, a Bóly Rt.-nek ki­tartó következetessége és terme­lőbarát üzletpolitikája járult hoz­zá, hogy ezt a nagy fehérje- és olajtartalmú növényt újra kez­dik rangján kezelni országosan, s megyénkben is, ahol Milyó Já­nos területi képviselő szervezé­sében újabb területeken jelenik meg a szója. A kondorosi agrár- vállalkozás szakmai vezetője így összegezte az együttműködés és az üzemi termesztési gyakorlat tapasztalatait: — Miután jelentős területen foglalkozunk hibridkukorica­előállítással, fontos követelmény a vetésváltás és az izolációs tá­volság betartása, amelyet koráb­ban zöld- és szárazborsóval ol­dottunk meg. Agrotechnikailag jó, hiszen pillangós — amineir közbeiktatását a jó mezőgazda- sági gyakorlat is megköveteli — ám egyre kevesebb bevételt ho­zott. A szója, mint ugyancsak Gyurán Sándor: Jé döntés volt, hogy a szója termesztésére szavaztunk. pillangós, ezt a bevételcsökke­nést volt hivatott ellensúlyozni. A 2004. évre egyetlen fajtára, a Bólyi 56-osra szerződtünk, 55 irektáron. A vetést előkészítő őszi mélyszántást - alapműtrá­gyázással — idejében elvégez­tük, a vetés előtt igyekeztünk minél kevesebb talajmunkával elkészíteni a sima magágyat, amelynél egy új, talajerőt növe­lő termésfokozó mikrobiológiai készítményt is alkalmaztunk. A terület gyommentesítésére spe­ciális, az itteni körülményekhez adaptált technológiát dolgoz­tunk ki. A hűvös, csapadékos időjárás miatt a lombvédelemre is nagy gondot kellett fordítani, s a későbbi felmelegedés követ­keztében atka ellen is kellett vé­dekezni állománykezeléssel. Az aratás az elhúzódott te­nyészidő miatt október 10-én kezdődött, viszont az időjárás a kezünkre játszott: nem kellett deszikkálni, s 15%-os nedves­ségtartalommal sikerült betaka­rítani. A fizetősúly 3,7 tonna lett hektáronként, ami a megyei integrációban a legjobb termés­átlagot jelenti, üzemi szinten pedig azt, hogy a hibridkukori­ca után a második legjövedel­mezőbb növényünk lett. Milyó János területi képvise­lő elmondta, hogy most ton­nánként 60 ezer forintos - és nem 6 ezer, mint írtuk előző számunkban (a szerk.) — áron veszi át az integrátor, a Bóly Rt. A Kondorosi Magvető Rt. a ked­vező eredmények alapján az idei évben növelni kívánja a szójaterületet, és újabb bólyi fajtákat is kipróbál. T 4 A 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom