Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-24 / 300. szám
20-AW***- A 2DD4 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. DECEMBER 24., PENTEK Ötvenéves a Jókai színház - Csak a kultúra és a műveltség mentheti meg az emberiséget a szörnyűségektől Konter László direktor ideálja, ha a kulisszák mögött béke és szeretet honol A Békés Megyei Jókai Színház ötvenedik születésnapját ünnepli a társulat és a közönség. Fél évszázad majdnem egy emberöltő, nagyon hosszú időszak életünkben, az olyan meghatározó, városképet és szellemiséget formáló intézmény történetében, mint a színház, valódi korszakot, sőt korszakokat jelent. A rangos évforduló mindenképp kötelez a számvetésre: a múltidézésre és a kitekintésre. Konter László igazgató-főrendezővel az ötven év emlékeiről, a „saját” évtized értékeléséről, s természetesen a színház és a kultúra örök és pótolhatatlan szerepéről is beszélgettünk. — Ötven év hosszú idő, nagy idő; s az ember saját életével is összeveti, ha már hatvan elmúlt, mint én. 1954-ben, amikor a színház alakult, csak tízéves voltam, s még sokáig távolról sem figyeltem a békéscsabai színházra. Talán 1964 környékén kezdtem komolyan színházzal foglalkozni, akkor léptem először színpadra Debrecenben. Ilyen tekintetben is kerek az évforduló, hiszen negyven éve mondhatom magamat színházi embernek - kezdte az emlékezést Konter László. — Vass Károly főrendezősége és Miszlay István igazgatósága idején voltam itt színész, az 1972/73- as évadban. Az volt a benyomásom, hogy nagyon jelentős színház volt az, amit Miszlay vitt akkor - mögötte volt már a Gyulai Várszínház megalapítása is. Jelentősen segítette a magyar irodalmat, új művek születését, sok ősbemutatót tartott. Még egy időszakhoz volt közöm, az nagyjából Keczer András igazgatása idejére esett, aki a leghosz- szabb ideig, tíz évig volt igazgatója ennek a színháznak, és Rencz Antal volt a főrendező. Ezekre az időkre esik annak a stúdiórendszernek a bevezetése, amelyből jó néhány színésszel én is találkoztam, amikor rendezőként jártam itt. S bizonyos mértékig nevezhetjük a stúdiót a mai iskolánk elődjének is. S jelentősnek tartom azt a korszakot, amit nekünk sikerült kollégáimmal megvalósítani a befejezett 11 évad alatt.- Az elmúlt évtizedekben rengeteget változott a világ és benne a színház szerepe, küldetése. Volt morális intézmény, szórakoztatóipar, Thália temploma, népszínház. Direktor úr ars poeticájához — mivel ez a megye, a térség egyetlen színháza — a mindenféle műfajt, változatos repertoárt kínáló népszínházjelleg áll legközelebb, többször hangsúlyozta.- Sokoldalúan kell gondolkodni erről a témáról. Ez a színház a rendszerváltás háborgó tengerében nem kis csónak, nagy hajó volt sok emberrel, értékkel, drága, nemes darab, sok művészszel, gazdag tevékenységgel, és ezt a hajót meg kellett menteni. A megmentés és az életben tartás rengeteg odafigyelést igényelt, s akkor még nem beszéltünk minőségről. Igazolni kellett ennek az intézménynek, ennek a hajónak a létjogosultságát. Létezik például vélemény, amely a népszínházi működést próbálja tagadni, mondván, hogy csak az elit kultúrában, a különlegesben, a világhírűben, a világszínvonalúban, az emelkedettben szabad gondolkodni, amit csak az ért, aki csinálja.-A fogalom, hogy népszínház, sokféleképpen értelmezhető. Ugyanakkor a sokrétűség könnyen elmegy á kommersz irányába. Ezért talán lejáratódott a népszínház, a népszínmű fogalma.- Biztos így van. Jövünk egy olyan társadalmi és állami berendezkedésből, amelyben a nép szót elég rendesen elcsépelték, minden a népből indult ki: népstadion, néphadsereg, népművelés. Ezek a szavak emiatt devalválódtak. A népszínház elnevezésnél én nem tudok jobbat, ez egy tradicionális, és nem a szocializmusban született kifejezés, bátran és emelt fővel vállaljuk. Ami pedig a népszínművet illeti, az, hogy nem játsszuk, inkább a hiányosságunk, mert remek műfaj. —A pénzzel és a politikával szemben a kultúra, a művészet erőtlennek tűnik az utóbbi időkben. Nem az értelmiség hibája is, hogy mára ennyire elvetemült, elhi- degült időket élünk, hogy az igazi értékrend felborult, nem mulasztott valahol valamit a művészet, a színház?- Amitől jól érzem magam, az az, hogy hiszem, stabil talajon, alapkövön kell az embernek állni. Számomra, valaösszesen, hogy kiváló, színvonalas vidéki előadások híre nem jut el a megyehatárokon túlra, illetve volt időszak, amikor Békéscsabát szakmai körökben büntető táborként emlegették. Direktor úr szerint a minőség földrajzi kérdés? meggyilkolja. Az embereknek színházra szükségük van, a költségeket pedig az államnak kell vállalni, ha azt akarja, hogy kulturált nép alkossa a nemzetet. — Önkritikus mérleget kérnék, az ötven évadból tizenkettőt igazgatott. Mit sikerült ez idő alatt hozzátenni a fókái színház hagyományaihoz, profiljához, esetleg mi az, amit szeretett volna, de valami miatt talán nem sikerült megvalósítani? — Sikerült abban a helyzetben, amikor én idejöttem, és itt még háború dúlt, a szükséges békét megteremtenem. Elődömet leváltották, engem megbíztak, hogy csináljak rendet. Elkezdtünk dolgozni, és nem maradt idő a munka mellett a civakodásra. Igyekeztem finom erőszakossággal azt a hierarchiát kialakítani, amit úgy hívnak: helyretenni az embereket, mindenki tudja, hol van. A rendteremtés ugyanazzal a drasztizi és iskolai igazgatónak, miért fontos ez a képzés, illetve milyen esélyt jósol a mai magyarországi színházi világban ezeknek a fiataloknak?- Az iskola itt működik a színház falai között, minden pillanatban itt van negyven fiatal, lány és fiú. Ez óhatatlanul kölcsönöz az egész színháznak egy olyan dinamizmust, légkört, gondolkodást, hogy az idősebb kollégák nem hagyják el magukat, tanítanak, megújulnak, példát mutatnak, minden tapasztalatot előbányásznak magukból és átadják. Utánpótlást is jelent az iskola, hiszen jórészt közülük szerződnek ide, illetve mennek más színházakhoz, közel nyolcvanszázalékos az elhelyezkedési arányuk. — A színház ünnepi kiadványában örömmel olvastam, hogy a családjára hivatkozik, azt mondja, itt jó a hangulat, jól érzik magukat az emberek, több, mint színház, otthonos. mint a színház, a közönség, a társadalom, az ország és az emberiség számára ez a kultúra. Csak a kultúra, a kulturáltság mentheti meg az emberiséget a szörnyűségektől. Semmi más nincs ilyen intellektuális dolog, mint a kultúra; minden tevékenységünk csak a kultúrán keresztül nyilvánulhat meg. Aki beszél, a beszédkultúrát műveli, aki eszik, az étkezési kultúra valamilyen fokát, aki főz, konyhaművész, ha tálal, a tálalás művésze, ha lakik, a lakásművészeté, ha viselkedik, ha mozog, minden kultúra. Szokták mondani, „jaj, csak egészség legyen, akkor minden jó”. Igaz, de ha az ember egészséges, akkor azon kívül - nem vitatható - legfontosabb a kultúra. S én ezért vagyok nyugodt, kiegyensúlyozott, mert ezen az erőteljes talajon érzem magam jól. Nyugodt vagyok azért is, mert stabil a közönségünk, 14 ezer bérlő, minden este teltház.- Magyarország különös hely, ahol óriási szakadék tátong vidék és főváros között, igaz ez a legkülönbözőbb szakterületekre, így a színházi világra is. Jellemző, hogy Budapesten sokkal több színház van, mint az egész országban & & « ® «> ® < I & ® » » #- Amióta mi itt működünk, egyfolytában azzal a rossz érzéssel kell léteznünk, hogy országosan a kutya nem figyel ránk. Amióta a pénzhiány miatt megvonták az újságíróktól az útiköltséget, a szállodai díjat, nem jön kritikus, mert nincs, aki kifizesse. Pedig a színházhoz, a színészhez hozzátartozik a hírnév, az a színház, amelyikről nem beszélnek, az nincs. Mindezért kárpótol bennünket az, hogy itt, helyben, a megyében, a városban ismerik, látogatják és szereük a színházat, én érzem a szeretetüket. Elvárni a kultúrától, a színháztól, hogy teljes piaci keretek közé tegye ki magát, öngyilkos dolog lenne; aki ezt egy tollvonással elhatározza, azt határozza el, hogy a kultúrát — Ez döntő mindenféle szempontból. A színház emelkedett művészi intézmény, de alapvetően munkahely, s hogy egy munkahelyen hogyan érzik magukat az emberek, az nem mindegy; és az sem mindegy, hogy az igazgató hogy érzi magát. Én jól érzem magam ebben a városban, megyében az itteni emberek között. Jól eligazodom itt, és ezt büszkeséggel mondom, érzek egyfajta szeretetek amit befogadok, mert én is így érzek irántuk. S a társulatnál is tapasztalom, szeretnek itt lenni. Mindez összefügg azzal is, hogy egy ölből jönnek, egy alma materből, és a régebbiek is mint tanárok kötődnek hozzájuk. Ideálom, hogy béke és szeretet legyen, és ez megvalósult. Marci fiam bokszol, miatta sokat nézek meccseket, és hallatlanul ideális számomra, ahogyan a meccs előtt és után a bokszolok összeölelkeznek, pedig a ringben agyonverik egymást. Ez a lényeg, amit itt, a színházban is csinálni kell: próba előtt, után, az életben szeretni kell egymást, és irgalmatlan erővel kell belevágni a kést a másikba a színpadon, a drámai összefeszülésben. Niedzielsky Katalin (ARCHIV FELVÉTEL) „A z a színház, amelyikről nem beszélnek, az nincs...” ■HH * ™ uw»............——^ss,' s,mm ■ mmmmmsm Sz abó Magda Csokonai születésének 200. évfordulójára írta a Kiálts, város! című drámát, amellyel az 1997/98-as évadot nyitotta a Jókai színház. Az emlékezetes előadást Konter László rendezte. Képünkön balról jobbra: Vékony Anna, Felkai Eszter és Gáspár Tibor. kummal jár, mint amikor valakit meg- műtenek, mert balesetet szenvedett, és a szerveit helyre kell rakni. S mára egy generációváltás is lezajlott, közben a színház talpon maradt, a társulat ereje nem gyengült, inkább nőtt. Új generáció, új társulat nőtt fel ebben az időszakban, és most már markánsan jelen van. Nem tudtam és a mai napig nem tudom elérni, hogy olyan alkotótársat, elsősorban rendezőt hozzak ide, aki a társulatnak új hangot, friss gondolatot, találkozást jelenthet, akitől tanulni lehet. Ezer- egy oka van ennek, legdöntőbb, hogy nem tudunk eleget fizetni.- Ahhoz, hogy felnőtt egy új nemzedék, megújult a társulat, nyilván sokat tett hozzá az iskola. Önnek, mintszínháSzolgáltatás, amely életünket gazdagítja- A színház szolgáltatás, hogy azoknak az embereknek az életét tegyük szebbé, jobbá, tartalmasabbá, akik itt élnek. Mindenkit szeretnénk megnyerni, és mindenkinek igyekszünk nyújtani valami kedvére valót, ezért játszunk sokféle műfajt és színdarabot. A színházvezetésnek körültekintően kell gondolkodnia, mert ha valamelyik elemről megfeledkezik, egy pillanat alatt felborul a hajó — hangsúlyozta Konter László.
