Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-24 / 300. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP- 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK 15 barácsoruA 2004 István királynak gondja volt rá, hogy lelki táplálékot kapjon a nép A karácsony a kereszténység kiváltságos ünnepe Bár Géza nagyfejedelem lélekben pogány maradt, gondja volt rá, hogy fia európai uralkodóvá váljon. Az ehhez vezető út egyik stációját örökítette meg Benczúr Gyula 1875- ben a Vajk megkeresztelése című festményén. Magyarország idén történelmi fordulóponthoz érkezett, az Európai Unió tagja lett. Európa elfogadott minket. A tény gesztus értékű, ha arra gondolunk, hogy fél évszázada a legvadabb utópiának tűnt volna a kijelentés. Groteszk világban éltünk a két részre osztott kontinensen. Mi magyarok tudtuk, hogy ezer éve otthon vagyunk Európában, hiszen Szent István óta a megmaradás egyetlen módját gyakoroljuk, az alkalmazkodást. Az európaiság nem földrajz, nemcsak történelem, hanem a hagyomány tisztelete és az új befogadására való készség. László király oltárra emeltette Istvánt, ám a szentté avatás a korabeli Európának is szólt, mint ahogy természetes, hogy az oltár nemcsak az imádság, hanem az európaiság első tanítóhelye is volt - fogalmazta meg az európaiság lényegét dr. Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető professzora, aki az évezredes karácsonyok üzenetét is ösz- szefoglalta a vele készült interjúban.- Az első nyomós jelzés a magyarság hovatartozásáról, a magyar egyház ßg- getlenségéről, Géza nagyfejedelem sajátos döntéseihez kapcsolható. Székhelyén és nem idegenben keresztelkedett, új nevét nem használta, lélekben pogány maradt, voltaképpen két istent szolgált... Ám öreg korában gondja volt arra, hogy Vajk nevű fia Istvánként, dinasztikus házasságával - mai értelmezéssel - európai uralkodóvá váljon. Valóban tudatos döntésekről beszélhetünk és nem a külső körülmények kényszerítő erejéről?- Mindkettőről, de van előzménye, melyet kevesen ismernek. Taksony fejedelem 962-ben követet küldött Rómába, XII. János pápától kért térítőt a magyarok számára. Ha belegondolunk, hogy Augsburg közelében, 955- ben a magyarok szinte megsemmisítő vereséget szenvedtek és hét évvel ezek után a fejedelem már nem valamely nyugati hatalomtól, hanem a semleges nyugatitól, a pápától kért segítséget, ez bizonyítéka annak, hogy a magyar külpolitika Európát tartotta szem előtt, s ugyanakkor a szuverenitását is meg tudta őrizni.- Az akkori Európa, melynek keresztény emberképe példa volt, vajon magáénak érezte azt a királyságot, amely csatlakozni kívánt hozzá?- Ha nem jöttek volna a térítők, akkor azt kellene mondani, hogy Európa „nem érezte jól magát”. De jöttek, a 970-es évek elejétől egymás után érkeztek. S ha sorra vesszük a neveket: Wolfgang regensburgi püspökként gondoskodott arról, hogy az Istvánra keresztelt magyar trónörökösnek keresztény felesége legyen, Gizella személyében. A Sankt Gallen-i Bruno, a prágai Adalbert, meg a Benedek rend első képviselői, akik megalapították Pannonhalmát, ha idegennek érezték volna a korabeli magyarokat, nem jöttek volna ide. Hiszen István király törvénye is kimondta, hogy az egynyelvű ország gyenge, a minél több népet befogadó erősebb. Ennek tudatában megállapíthatjuk, hogy az első szent király korabeli társadalma kelet és nyugat felé is nyitott volt.- Azzal, hogy István kérését a pápa teljesítette, az egész Nyugat tudomására hozta az új állam és uralkodója önállóságát. Hogyan tudatosította ezt a tényt a pápa és mi volt a jelentősége?- II. Szilveszter III. Ottó császár tudtával küldte a koronát Istvánnak. Ezt a történészek nem is vitatják. Arról pedig, hogy a koronázás 1000 karácsonyán történt, közmegegyezés alakult ki a kutatók körében. A karácsony korántsem egyszerű naptári dátum. Kiváltságos ünnepe a kereszténységnek és mivel az akkori pápa 800 karácsonyán koronázta császárrá Nagy Károlyt Rómában, a Szent Péter Bazilikában, az esemény üzenetértékűvé vált. Európa így vette tudomásul, hogy a nomád magyarság új intézményei egyenértékűek a nyugatiakkal.- IV. Béla kiszolgáltatottságról, meg nem értésről szóló panaszos levelében viszont ez is olvasható: „Semmiféle segítséget nem kaptunk, csak szavakat. ” Mihez kellett volna a segítség?- A 13. században vagyunk. Simon győri ispán IV. Ince pápának két levelet vitt. Az egyik, a híres tatárlevél, melyben IV. Béla szemére veti a pápának, hogy a Nyugat sorsára hagyta a magyarokat. Nagyon ügyes diplomáciai fogása ez az uralkodónak. A király ugyanis a tatárok elől Zágrábba menekült és a pápától is, meg az európai uralkodóktól is kért segítséget. IV. Béla annak a reményében írta szemrehányásait, hogy segíteni fognak a magyar királyságnak, a nyugati kultúra védelmezőjének. Az éles hangnem azt szolgálta volna, hogy a segélykérés minél jobban szíven üsse az érintetteket. Az első lyoni zsinaton, 1245-ben ugyan foglalkoztak a magyar kéréssel, de a fő téma a pápa és a német-római császár viszálya volt. Csak a buzdítás maradt, a várrendszer kiépítésére. Ez ugyan védelmül szolgált a későbbiekben, de az önerő fölemésztése hozzájárult a magyar királyság meggyengüléséhez.- Ünnep előtt vagyunk, időszerű a középkori magyarság egyházi és állami életének kutatójától megkérdezni: hogyan zajlott az első karácsony az akkori európai csatlakozásunk idején?- Szent István törvényeiben utalt arra, hogy a kőből vagy fából épült korabeli templomokban lelki táplálékot kell nyújtani a híveknek. Ezen azt kell érteni, hogy a nép nyelvén olvassák, illetve magyarázzák az evangéliumot. Természetesen kicsiny templomokat kell elképzelnünk. A kőegyházak között sok kör alakú volt, ahová a papon és a közvetlen segítőin kívül kevesen fértek be. Az ajtó azonban nyitva volt és a hívek - a hideg ellenére - körülvették a templomot. Az együttes élményt a pap kihallatszó szavai, az ének mellett a bőségesen terjedő tömjénfüst is fokozta - a középkori liturgia kedvelte a tömjént -, s azt lehet mondani, hogy a karácsony üzenetét így értették meg az akkori magyarok. A gyermek születése mindig nagy esemény volt, az istengyermek születését tehát ünneplő szívvel köszöntötték. Király Ernő t$&®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®$$®8®® Megtiltották a nőrablást- Az európai beilleszkedéshez számos, a korábbi életmódhoz tartozó szokás erőszakos lefaragása is hozzátartozott. Dr. Török József szerint európaiságunk első évszázadának morális sikere a nőrablás megtiltása. —A keresztény házasság elfogadása-elfogadtatása forradalmibb változás volt a korabeli magyarság életében, mint a vándorló életforma feladása. A korábbi, nomád életmód szerint a nő alárendelt volt, az új, keresztény szemlélettel egyenrangú társsá vált. S ez később az örökösödési törvényben is helyet kapott- mondta a professzor. Legkedvesebb törté ki etem Kukoricaszár-bölcsővel és kóróbabával siettettem a kishúgom jöttét Nyaranta a tanyán éltünk, télen a városban, a nagyszülőknél húzódtunk meg. Hat-hét éves fiúcska lehettem, amikor a szüleim úgy döntöttek, az elkövetkezendő telet - bármily nehéz lesz - a tanyán töltjük. Újévre vártuk a kistestvéremet. Emlékszem, szenteste előtt két nappal voltunk, készülődtünk az ünnepre. Kora délután édesanyámmal dióval és apró piros almával díszítettünk fel egy fenyőfagallyat. Kukorica kórójából kis bölcsőt és babát farigcsáltam, s titokban a gally mögé tettem. Édesapám a közeli tanyára ment, lovat és szánt kért kölcsön, hogy azzal vigye be édesanyámat másnap a városba a szüleihez, utána pedig a Zöldkeresztbe. Egyszer csak anyám hirtelen felállt, s mondta:- Öltözz fel gyorsan és szaladj Ilon nénédért, jöjjön azonnal. Ilon néném apám nővére volt, és a szomszéd tanyán lakott. Átrohantam hozzájuk, Ilon néném jött mindjárt. Szaporán lépdelt, én loholtam utána, egészen addig, amíg néném megállt. Sűrű tejfehér köd vett körül bennünket.- Eltévedtünk? - kérdeztem Ilon né- német, mire ő tétován ezt mondta:- Tudok egy jobb utat. Visszafordulunk és a Bünkösd mentén fogunk előrehaladni.- Siessünk, mindjárt besötétedik - nógatott Ilon néném. A hó a csizmám közepéig ért, elfáradtam. Néném - látva a gyengeségemet - ölébe vett, és a nagy fekete meleg kendőjét félig rám terítette.- Te csak figyeld a pallót, ha meglátod, kiálts! Azzal szemben van a tanyátok, azt már meglátjuk. Meg kell látnunk! Végre, megtaláltuk a pallót és a tanyát. Ilon néném mindjárt tüsténkedett. Lámpát gyújtott, megrakta a tüzet, ruhákat vett elő. Anyám aggódva szólt ki a szobából:- Hál' istennek, hogy megjöttetek.- Ebben a nagy ködben eltévedtünk - vallotta be a néném. - A patak mentén jöttünk.- Akkor nem is találkoztatok apával! Elébetek ment szánnal. Néném az istállóból előhozta Bitang tehenünk kolompját és a kezembe adta:- Kicsi szentem! Apád valahol a két tanya között tévelyeg ebben a nagy ködben. Rázd erősen a kolompot, apád meghallja majd, s idetalál. De el ne menj, ki a ködbe, itt maradj a ház előtt. Ha fázol, gyere be a konyhába, melegedj meg, és időnként kukkants a fenyőág alá, hátha találsz ott egy pici babát Elhallgattam néném előtt, hogy a baba már ott van, hiszen én tettem oda. Kiálltam a ház elé, kolompoltam bele a sötétbe. Amikor bementem melegedni, a szobából kismacska nyekergését hallottam, rögtön utána lovas szán zaját Apám jött be a házba, megnyugodott, amikor meglátott engem, s Ilon néném bekecsét- Csak egy kis türelmet! - kérte néném. Nem sokkal utána hozzánk lépett, kezében tartva a lámpát. A másik kezében takaróba, finom gyolcsba bu- gyolált igazi kisbaba volt. Á rózsaszín puhaság békésen aludt. Ilon néném a csöppséget anyám mellé fektette, s a lámpa fényénél a vacsora elkészítéséhez látott. Apám kifogta a lovakat, segítettem neki ellátni a jószágokat. Aztán mi is megvacsoráztunk, s halkan énekeltünk. Jó meleg volt a szobában. Nekünk már aznap este eljött a karácsony. Szerettem volna a kishúgom mellett lenni, s nézni egész éjszaka, de hamar elnyomott az álmosság. Évek múltán mindenki a legapróbb részletekig tudott visszaemlékezni er4 Reviczky Gyula Karácsony Szeretni nem bűn e hideg, Ez érdekhajszoló világba', Mert szeretett s nagy volt szive, Magdolnának meg lön bocsátva. Ő mondta ezt, az emberek Nagy vértanúja, messiása, Nem bűnös az, ki itt szeret, Szeretni nem bűn e világba'. Mit is tegyen, mit is tehet Az ember itt gömbjén a bűnnek?... Óh, boldog, a ki csak szeret, Mig egy csöpp vér erébe' lüktet. Óh, Betlehem szelíd fia, Szived is megdobbant szeretve! S Magdolna benned annyira, E dobbanó szivet szerette. Az éltető erő Az ünnephez közeledve az adventi koszorúkon, karácsony este pedig az asztalon az összetartozást és az egymás iránti szeretetet is hangsúlyozva gyertyát gyújtanak az emberek. A gyertya a fény, a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, a múlandóságot is jelképezi. A kereszténységben elsősorban Krisztusnak, a „Világ Fényének” a szimbóluma, Krisztusé, aki meghalt az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt áraszt. A magát emésztő, világító gyertya Krisztus áldozatára, a gyertyaláng melege pedig a szereteté- re utal. A templomok oltárain égő gyertyák számuktól függően változatos szerepet kapnak az egyház szimbolikájában: hat gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a szentségeket. A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefele szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösök. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember. re a napra, s elmondta azt, amit akkor nem akart, vagy nem mert. Édesapám bevallotta, bizony, elvétette az utat. Édesanyám a sok elvégzett teendője miatt vélte, hogy hamarabb érkezett meg a húgom. Mondta, minden munkáját rendben akarta tudni, mielőtt a Zöldkeresztbe vonul. Én meg - vallottam meg - a jelképes kóróbabával siettettem jöttét.- Én pedig - mondta nevetve a húgom - egy teljes egész, boldog családot akartam karácsonyra. Sok évtized eltelt azóta. A tanyát lebontották, a család tagjai szétszóródtak, de ezekre a napokra úgy emlékszem, mint életem legszebb, legboldogabb karácsonyára. Elmondta: Somlyai Gábor Lejegyezte: L. Mária, Békés Szülőotthon Bünkösd: patak Bundasziget mellett Az írás II. díjat nyert. * *
