Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-18 / 295. szám
A tudás öröme BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. DECEMBER 18., SZOMBAT Bor Zsolt fizikaprofesszor a Bolyai-díjat édesapja emlékének ajánlotta. (10. oldal) Nádasdy Adóm gondolatai a nyelvről és a nyelvhasználatról Használjuk a nyelvet mintha több rend ruhánk volna Sokoldalú egyéniség — nyelvész, költő, műfordító, publicista, egyetemi tanár —, véleményét pedig könnyed, szórakoztató módon képes kifejteni. Nádasdy Ádámmal a Békés Megyei Könyvtárban rendezett est után beszélgettünk.- Hogyan viszonyul ön, nyelvészként és költőként a nyelvhez?- Mindig érdekel, hogy a nyelvnek milyen sok rétege van. Mint egy regényírót (ami nem vagyok) a társadalom. Egy jó regényben van gazdag, szegény, boldog, boldogtalan, hiszen az élet is nagyon sokféle. Az nem jó író, aki csak a szépet, az illatosat írja meg. Ugyanígy a nyelvtudósnak is az a dolga, hogy mindent számba- vegyen és megírjon. Azt is, ami „szépen” hangzik, és azt is, ami nem. Úgy érzem, hogy a költészetben, legalábbis a mai világban, helye van annak, hogy az ember belekeverjen olyasmit, ami talán pongyola, méltatlan vagy - Tandori nyomán - „talált tárgy”. ■- Mit gondol arról, hogy sokan műtárgyként kezelik a nyelvet?- Olyan ez a hozzáállás, mint a réNádasdy Ádám Soványnak kéne lenni Könnyű annak, aki csontos, sovány, az látja a saját érzelmeit, ahogy futkosnak benne, mint a svájci kirakatban a modellvonatok. Vékonyak, gyorsak, jól követhetők. A sorompócska mindig lecsapódik, mikor arra robog a gyűlölet, nem tompítja a csattanást a zsír. Tanár úr, mondta az ősöreg, guru hírében álló pszichológus, soványnak kéne lenni, testileg, és főleg lelkileg. Ön túl kövér. Lássa - érti? -, hogy belül mi folyik. Menjen haza. Csökkentse a szalonnát. gi falusi házakban a tisztaszoba fenntartása. Oda nem megyünk be, nem ott éljük az életünket, hanem máshol; a tisztaszoba maradjon változatlan. Sokan így gondolnak a „tiszta” nyelvre, idealizálják, miközben valójában ők sem a tisztaszobában laknak. Van az idealizált, irodalmi nyelv, de fel kell tűrnünk az ingujjunkat ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik valójában az emberek beszédében.-Egy írásában úgy fogalmazott, hogy nyelvművelés helyett az emberek tanítására lenne szükség. Hogy lehet elérni, hogy minél többen értékeljék a sokrétűséget?- Ne keltsük azt az érzést az emberekben, hogy ők nem tudnak szépen beszélni, inkább meg kell mutatni, hogy mindenki tud valamit. Tükröt kell eléjük tartani, hogy tudatosan, a helyzetnek megfelelően beszéljenek, más-más stílusban, mint ahogy többféleképp öltözünk. Ha valakinek több rend ruhája van, színesebben mutatkozik meg a világ előtt. A legtöbben ösztönösen érzik, hogy egy alkalomra melyik ruhát kell felvenniük. Gondoljunk csak a káromkodásra! Mindenki él vele, de tudni kell, hogy mikor és mennyit.- írásainak legfőbb jellemzője, hogy nagyon friss, aktuális nyelvi jelenségekről beszél. Honnan gyűjti ezeket?- Sok fiatal ismerősöm van, de inkább arról van szó, hogy nyitva van a fülem. Ez a szakmával jár. Ahogy a botanikus az erdőben észreveszi, hogy az egyik növény még nem volt ott a múlt héten. A villamoson, a vonaton mindenki hallja, hogyan beszélnek az emberek, de én néha föl is írom az újság szélére és elraktározom. Legutóbb — közeledett a halottak napja — két srác beszélgetett a villamoson. Az egyik azt mondta: „Anyám a temetőben nyomul.” Megjegyeztem.- Mit gondol, hogyan lehet elérni, hogy az emberek egy-egy helytelennek gondolt nyelvi jelenséget elfogadjanak? Névjegy született: 1947. február 15-én, Budapesten. ÉLETÚT: 1965-1970-ig az ELTE bölcsészkarán tanult, majd 1970-1972-ig gimnáziumi tanár. 1972-től tanít az ELTE angol tanszékén. 1994-től a nyelvtudomány kandidátusa, 1997-2000-ig Széchenyi professzori ösztöndíjas. díjak: Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1993), a Soros Alapítvány alkotói díja (2000), Füst Milán- díj (2000), a Szépírók Társaságának díja (2003). főbb művei: Komolyabb versek (1984), Angol kiejtési gyakorlatok (1987), Shakespeare: Szentivánéji álom (fordítás, 1995), A bőr és a napszakok (versek, 1995), Elkezd a dolgok végére járni (versek, 1998), Hárompercesek a nyelvről (Kálmán Lászlóval, 1999), A rend, amit csinálok (versek, 2002), ízlések és szabályok (írások nyelvről, nyelvészetről, 2003).- Száz-százötven év kellett ahhoz, hogy a testi fogyatékosokkal kapcsolatban megváltozzon az emberek hozzáállása, hogy nem lehet kinevetni vagy gúnyolni őket. Remélem, lassan az emberek azt is elfogadják majd, ha valaki máshogy beszél. Főleg, ha valaki csekély műveltségű családból származik, és a nyelve is olyan. Rájuk könnyen azt mondják, hogy bunkók. Pedig az nem hibáztatható, ha valaki természetesen hozza magával a „műveletlen” nyelvet, mert ő a saját közegét adja elő. Ha valaki néger, annak fekete a bőre, nem direkt kente be magát. Nem illik senkit megvetni olyanért, amit állandó tulajdonságként visel.- Hogyan vélekedik a nyelvművelésről?- Mint illemtan rendben van. Csak azt a látszatot nem szabad kelteni, hogy tudományos alapja van a nyelvművelők döntéseinek, receptjeinek. Azt is mindenki tanulja meg,-hogy a kést a jobb, a villát a bal kezünkbe vesszük; de nem szabad úgy tennünk, mintha ennek biológiai vagy tudományos alapja volna. Meg kell világosan mondani, hogy a nyelvhelyesség puszta konvenció. ■ Suhajda Zoltán Nem hibáztatható, ha valaki természetesen hozza magával a „műveletlen” nyelvet.-Apróban a Újdonság platinaszív a szemgolyón A legújabb bizarr pirszing- újdonság a szemgolyóra ültetett platinaszív. A szembizsu divatjamúlttá teheti mind az orrba ültetett karikát, mind a nyakon-hason díszelgő kék rajzolatot. A 3,5 milliméteres „ékszer” a lencsétől és a szivárványhártyától kissé oldalt, a kötőhártyán villog. Felhelyezése negyedórát vesz igénybe, helyi érzéstelenítéssel végzi a szemorvos, 500- 1000 euró közötti tarifával. Az árat a bevitt anyag minősége határozza meg. Komplikációt nem okoz, a látást nem zavarja és a szem mozgását sem akadályozza — bizonygatja a feltaláló és a beültetési technikát kidolgozó Gerrit Melles szemsebész. Az új ékszert még csak kevesen viselik Hollandiában, de ha nem is tolonganak a jelentkezők, két klinikán már várólistán vannak az új divat követői. Az amerikai szemészeti akadémia tagjai azonban arra figyelmeztetnek, hogy a kötőhártyára ültetett bizsu elmozdulhat, ekkor sebhelyet hagyva vérömlenyt okoz és ezzel utat nyit a szemet fertőző baktériumoknak. A tépőzár és a többi okos anyag Az űrrepülőgépek indításakor és a visszatérésekor fellépő fizikai és hőmérsékleti túlterhelések alaposan igénybe veszik az űrszerkezeteket, ezért számukra folyamatosan keresik az ellenállóbb és szilárdabb szerkezeti anyagokat, amelyek aztán hamarosan megjelennek a mindennapi életben is, mint például a teflon, a deltasárkány vagy a tépőzár. A terheléseket érzékelő, regisztráló és megfelelően módosulni is képes anyagokat „smart mate- rial”-nak, okos anyagnak, a velük foglalkozó tudományos ágazatot pedig adaptronikának nevezik. A legújabb ilyen anyagok egyike a Szerkezetianyag Kutató Intézetben kidolgozott, rendkívül nagy szakítószilárdságú, amellett könnyű és szélsőséges hőmérsékleteknek is ellenálló, a szilícium-karbid szálaknak könnyű és szilárd titánlemezzel kombinálása. Ez a kompozit- anyag jelentős szerephez juthat a biztonságosabb űrszerkezetek megalkotásakor. A halméreg csillapítja a fájdalmat Japánban valóságos kultusza van a fugu nevű hal fogyasztásának. Nagyon drága, adagonként 200-250 euróba kerülő csemege, de hívei szerint megéri az árát, mert íze felülmúlhatatlan. A fugut egyszerű szakács nem készítheti el: ehhez többéves képzés után kiadott diploma kell. Az érintetteknek - még mielőtt megkapnák diplomájukat - az az egyik vizsgafeladatuk, hogy kóstolják meg a saját maguk által készített fogást, s éljék túl a próbát. Ez az egyszerű tesztje annak, hogy alaposan megtisztítot- ta-e a halat a szakácsjelölt. A különös szokás oka, hogy a fugu belsejében olyan mirigyek vannak, amelyek egy nagyon veszélyes idegmérget tartalmaznak, s ha ez bekerül az ételbe, szinte biztos halált okoz. Nemrégiben rájöttek hogy a fuguban lévő méregnek jótékony hatása is lehet: megfelelő adagolással a morfiumnál háromezerszer erősebb fájdalom- csillapító, ráadásul nincs mellékhatása, s állítólag az a veszély sem áll fenn, hogy a szervezet hozzászokna. A szert már kipróbálták rákos betegeknél, s beváltotta az előzetes várakozásokat. i & 1
