Békés Megyei Hírlap, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-11 / 289. szám
12 Ejétvége_ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP — 2004. DECEMBER 11., SZOMBAT Tévedés, hogy hasznos dolgot vagy pénzt karácsonyra nem illik ajándékozni Juhász Gyula Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. ...Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Bebeggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretőiben, Ilyenkor decemberben. ...És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. Advent utolsó előtti hetébe lépünk, vasárnap a harmadik gyertyát is meggyújtjuk otthon. Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Óriási fenyőkoszorút függesztett a mennyezetre, és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára. A szokás idővel változott, a gyertyák száma az adventi vasárnapok számára, négyre csökkent Juhász Gyula szép verse a várakozásról, az ünnepre való lelki rákészülésről szól.-Ajánló---------ME GSZÓLAL A TELEFON. A telefon a magyar irodalom legjobbjait ihlette meg. Novellák, karcolatok, jelenetek, versek születtek, amelyekből az itt bemutatott kötet nyújt át egy szép válogatást. A szerzők között ott szerepel Kosztolányi Dezső, Karinthy Ferenc, Márai Sándor, Örkény István, Ady Endre, Móra Ferenc és Krúdy Gyula. A pesti telefonos kisasszonyokról, a telefonbetyárokról, a gellérthegyi távirgányról, a szerelmes turbékolásról és a téves kapcsolásokról szóló írások híven idézik meg a múlt század elejének hangulatát CD '~P NAGYMONDÓKÁSALBUM. i ^ legismertebb mondó- kákát adja közre a Nagy mondókásalbum című i MowóKteMBuM CD. Az óvodások és a kisiskolások a Magyar népmesék sorozatból ismert kedves hangnak is örülhetnek, hiszen az album elkészítésében Szabó Gyula Kossuth-díjas színművész is közreműködött A CD a Fortunáé Records Kiadó gondozásában jelent meg és már kapható az üzletekben. KÖNYV Az egyik csak a pénzét fitogtatja, a másik örömmel ad Becslések szerint a vásárlók élelmiszerre és ajándékokra több mint 760 milliárd forintot költenek ezekben a hetekben. Köztük vannak, akik teli erszénnyel indulnak az ünnepi vásárba, mások szűkösebb pénztárcával. Ám az, hogy valaki örömmel, szokásból, vagy fukarul ajándékoz, elsősorban nem a pénztárca vastagságától függ. A rideg számok mögött emberi szándékok, érzések, örömök húzódnak. A belső indíttatás alapján az ajándékozók főbb típusai mindenképpen meghatározhatók. Az örömmel örömet szerzők csoportjába azokat sorolhatjuk, akikben belső késztetésként él az adás önzetlen öröme. Ez ösztönzi őket az ajándékozásra, amit tetéz az a jó érzés, ha az ajándékban a megajándékozottnak is öröme telik. S ha adunk, mi legyen a meglepetés? Téves az a felfogás, hogy karácsonykor ruházati cikkeket, hasznos dolgokat vagy éppen pénzt nem illik adni. Azt adhatunk, ami nekünk is öröm és a másiknak is az. Lehet, hogy az idős, kispénzű családtagunk, barátunk régen áhítozik egy meleg kabátra, cipőre. Ha ezt vesszük meg, őszintébb lesz az öröme, mintha a sokadik porcelánvázát kapta volna meg. Nem adnak és nem kémek Vannak, akik tagadják a hagyományt. Ők azok, akik karácsonykor nem adnak és nem várnak ajándékot. Ennek a hátterében elvi megfontolások éppúgy állhatnak, mint sajátos élethelyzetek: a szegénység, az elmagányosodás, vagy éppen e sorsok előli menekülés. Vannak, akik a karácsonyt rendre szállodákban töltik, s igyekeznek olyan távoli helyre utazni, ahol nem is kísértik őket az itthoni hagyományok. Tervezgetünk és járjuk az üzleteket: a többség vágyainak határt szab a pénztárca. A szokásból ajándékozók az illem rabjai. Őket nem az érzelmi momentumok vezetik, hanem az, hogy ilyenkor illik „valamilyen” ajándékot venni és ugyanúgy nekik is jár a figyelmesség. Ez simán az adok- kapokra szűkített ajándékozói attitűd. Gyakran ebből adódik, hogy ünnepek idején sikerül összegyűjtenünk tíz pár kesztyűt vagy ugyanennyi nyakkendőt, sálat, esetleg több kávéskészletet. A protokoll ajándékozók csoportja is népes. Ők azok, akik az ajándékozással látványos gesztust gyakorolnak. Csakhogy ez a magatartás a megajándékozottban ellentmondó érzéseket kelt, inkább bosszúságot, mint örömöL A megajándékozottnak komoly gondja támadhat belőle, hogy miként tudja viszonozni ezt a gesztust Igaz, az önmagát túlértékelő személyiség sokszor erre nem is tart igényt, ez az alkalom számára inkább öntömjé- nező adományozás, alamizsnaosztás. Az ajándékozók közt találkozhatunk kufárlelkűekkel is. Az előbb említett csoporthoz hasonlóan őket sem az önzetlenség vezérli. A karácsonyi ajándékozással igyekeznek lekötelezetté tenni a társukat. Ez a számító viselkedés kivált az üzleti életben jellemző. Néhol oly mértékű és jellegű lehet, hogy inkább lekenyerezésnek mondhatnánk, s valójában semmi köze sincs a szép ünnepi szokáshoz. ■ Takács Ilona A francia és a német farm vérszívó portékái kelendőek az amerikai piacon A piócanevelés hazánkban is jövedelmező üzlet lenne? A korszerű gyógymódok és a piócák a 21. században Is Jól megférnek egymással. A vér megcsapolása olykor helyreállítja az egészséget. A modern medicinák elterjedése előtt gyakran piócákat alkalmaztak e célra. Úgy tűnik, a természet- gyógyászat reneszánszával újra felvirradt a piócák aranykora. Valamikor a langyos állóvizekben ruhát mosó asszonyok sikítva menekültek, ha egy pióca a testükre tapadt. A hüvelykujjnyi hosszú, teste mindkét végén szívókorongos sötét állatkát ugyanis csak sérülés árán lehet letépni, olyan erősen tapad a bőrre. A tapasztaltabbak tudták az ellenszert is: sót kell rá szórni, attól otthagyja a zsákmányt. Már az egyiptomiak is tudták, hogy a kiéhezett pióca nagyszerű vérleszívó „műszer”. Csökkenthető vele a vér mennyisége, nyomása, s olyan helyekről is eltávolítja a vért, ahol más eszköz nem használható. Pár évtizede még a patikákban is árulták őket. A vérszívásra használt piócát a múlt század közepétől a modern gyógymódok háttérbe szorították. Mostanában viszont a természetgyógyászat elterjedésével ismét használják azoknál a betegeknél, akik nem irtóznak a csúszós kis állatkáktól. Gyógyításra csak az éhes pióca alkalmas. Három szívószervében száznál több apró, fűrészfog alakú fog van. Szerencsére igen hosszú ideig megél táplálék nélkül és csak félévente, évente kell „jóllakatni”. Ilyenkor képes a testsúlyának tízszeresét is felszívva gömbölyűre dagadni, ami után magától lefordul a bőrről. A-megrendelők viszont-«gyre óvatosabbak, félő, hogy a pióca a szíváskor va- lamüyen fertőzést is átad a betegnek. Különösen kényesek az amerikaiak. A délnyugat-franciaországi Eysines-ben működő Ricorimpex vállalat ezért olyan büszke rá, hogy az Egyesült Államoktól importengedélyt kapott. Az 1845-ben alapított francia cég mocsaras vidéken kiépített és gondosan ellenőrzött 15 medencéjének mindegyikében körülbelül 1000 piócát tartanak tenyészanyagkénL Évente 100 ezret adnak el, darabonként átlagosan öt euróért, amivel évi 300 ezer eurós nettó nyereséget produkálnak. Hasonló piócafarmot működtet a német Zaug vállalat Frankfurt közelében - „termelésük” évi 200 ezer pióca, s mindet exportálják. A magyar vállalkozók egyelőre még nem nagyon fedezték fel ezt az üzleti lehetőséget, noha adottságaink - kellő technológiával párosítva - nyilván megfelelnének az exportigényeknek is. ■ — szűcs — Ember—bözelbem Az Élet Alom - Csák Máté kiállítása elé Újkígyóson nevelkedett, ott tanult állékonyságot. Csák Máté egész életében elegáns, mint egy 1800-as évekbeli gazdag művészember. Kesernyés, mosolygós, olykor gúnyos is - de teheti, hiszen szinte láthatatlanul átsejlik életén az Emberség. Újkígyós is tett hozzá valamit Ott élt, több, mint tíz évig. A hatgyerekes Hürkecz család - Mari néni és Feri bácsi - foglalkoztak a nevelésével. Ott tanult állékonyságot, amiért máig hálás nekik. Csák Máté mecénás. Az utolsó közül való. Az Élet Álom - ilyen címmel megnyitni ma egy kiállítást, gyönyörűség. És Hit. És Erő. Meg Tisztesség. Az Emberek - az Isten és az Álom felé. Rend van ebben az Álomban. Rend van az Ő álmában. Elegancia. Magányosság. Sőt - talán olykor-olykor Egyedüllét, melyet hegedű és zongorahang hátterez. És versek is. És építészet, rajz és ecset. Rég-volt időkből származó. A beszélgetések, a talányok, a ka- ronfogva-sétálások, a halk, úri dispu- tálások messzi idejéből, a virágcsokrok, a kézcsókok, a kalap-emelések ünnepi halkságaiból, az udvarlások felejthetetlen, finom emelkedettségeiből az Élet Álom. Hidegnek éreztem valaha. Holott az a magányossága volt. És távolságtartónak. Ami csupán a fegyelmezettsége volt. Rend van az Ő álmában. Nem szigorú, de Rend. Az Élet Álom. Nem tarka-barka összevisszaság, nem csapongások végtelen sora, hanem Rend. Emberi Rend. Valamit születése óta hurcol magával. Talán épp ezt a megkülönböztető Rendet öltözködésben, viselkedésben, építészetében, rajzaiban és festményeiben, az Emberi Rend folyamatosságában, mely átsüt Lényén, változatlanul, változatlan Lényén - az Élet Álom. Az Álom átvonul életén, Fény ragyog benne, Fény, régvolt idők gyer- tyás-fáklyás fényei. És ezek mindennapjai. A fényeké. Sárgák az Ő örömfényei, kékek a hitek kergetései. Egymásba folyik az Élet minden rezdülése, futnak vonalai, és Eget tükröz a földi víz. Egyszer hazaérkezik. Elegáns, vasalt mellényű szürke ruhában, szívében zeneszó, és körülötte a múlt és jelen színeinek végtelen sora. Aztán vélt szabadságát odaadja a Szélnek. Az Élet Álom. ■ Vadász György építész (Elhangzott Csák Máté építész kiállításának megnyitóján, november 23-án, a Körmendi Galériában.)
