Békés Megyei Hírlap, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-05 / 233. szám

6 HÍRLAP A TELEP BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. OKTÓBER 5., KEDD Kötegyán a Hírlapért Folytatjuk sorozatunkat. Hírlap a településekért, a települések a Hírlajjért elnevezéssel előfize­tő-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye váro­sai és közsé­gei között. A benevezett önkormány­zatoknak Hír­lap-előfizető­ket kell gyűj- teniük. A ver­seny a háztar­tások száma szerint négy kate­góriában zajlik. Mindegyik ka­tegóriában a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő telepü­lés díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a település által megje­lölt alapítvány javára utal át. A második és harmadik díjakat elnyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hír­lapban. A ki­indulási alap a júliusi előfi­zetői szám, a verseny de­cember köze­péig tart Be­nevezni no­vember végéig lehet. (Bővebb felvilágosítás a 66/527-202-es telefonon.) A versenyző települések kö­zül ma Kötegyánt mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok A településen 671 háztartást tar­tunk nyilván. Júliusban 154en fi­zették elő lapunkat, ami 22,95 százalékos lefedettséget jelentett Ma néggyel több előfizetővel szá­molhatunk, így a jelenlegi lefe­dettség mutató 23,55 százalékos. A nyereményből Hírlap-sarok lenne Nagyné Fel­földi Ilona polgármes­ter asszony a kölcsönös együttmű­ködés elő­nyeit felis- merve örömmel nevezte be Köte­gyánt a Békés Megyei Hírlap előfizető-toborzó játékába. A település vezetője szerint a kötegyániak szeretik olvasni a Hírlapot, s szeretnek olvasni szűkebb pátriájukról, szülőfa­lujukról, ezért is fontos, hogy a település rendszeresen szere­peljen a megyei napilap ha­sábjain.- Amennyiben kategóriájá­ban Kötegyán nyerné a 150 ezer forintot, mire fordítanák ezt az összeget? — A dolog jellegéből adódó­an - ezzel is erősítve a me­gyei napilap, illetve a telepü­lés kapcsolatát - a nyere­ményből a községi könyvtár­ban Békés Megyei Hírlap-sar­kot alakítanánk ki, rendez­nénk be. Ugyanakkor újabb, internet-hozzáférési lehető­séggel ellátott számítógépet állítanánk szolgálatba, ahol a fiatalok a BMH online-válto­zatát is olvashatnák, ezzel is rávezetve a fiatalságot az új­ságolvasás szépségére, hasz­nosságára. — Mi az a három dolog, ami­re a legbüszkébb a településen?- A materiális javak közül a Gyepes-csatorna és környezete rehabilitációja révén született Öko-tó, Öko-park „együttesét” és az egészségügyi és szociális intézmény berkein belül mű­ködő idősek bentlakásos ottho­nát említeném elsősorban. Ar­ra is büszkék lehetünk, hogy ma már Kötegyán minden ut­cájában útalap, vagy szilárd burkolatú út van. Mindez ter­mészetesen nem születhetett volna meg a képviselő-testület, a falubeliek építő szándéka nélkül. Nagyné Felföldi Ilona Ahogyan a kívülálló látja...- Közvetlen, barátságos, jó humorú, tettre kész, dolgos emberek lakják Kötegyánt - tu­datta elöljáróban Bartáné Soós Éva, a Békés- Bihar Kistérségfejlesztő Egyesület sarkadi irodavezetője. — A község az utóbbi években a lehetőségekhez mérten látványosan fejlődött, vezetői nyitott, minden pályázati alkalmat megragadó, valóban a közösség, a község ér­dekében cselekvő emberek. A kötegyániak Bartáné Soós Éva büszkék történelmi hagyományaikra, s óvják természeti kincse­iket — tette hozzá a Kötegyánban gyakorta megforduló, 26 esz­tendős irodavezető. Az oldalt szerkesztette: Both Imre. Fotó: Lehoczky Péter. A Trianon előtti helységnévtáblától Rákóczi Ferencig és Moha hegedűszaváig Verőfényes őszi napsütésben fürdik a róna, ökörnyál úszik a levegőben. A dél-bihari síkságon elterülő, alig több mint 1650 lelket számláló Kötegyán békességes ősz eleji arcát mutatja. A bekötő útról elém kanyarodó traktoros ismerősként üdvözöl, a frissen szántott föld nyers illata szüremlik be a letekert ablakon. A napkö­zi otthonos konyha ebédlőjében már az iskolás apró­ságokkal együtt kanalazzuk a sárgabaracklevest. Jól­esik utána a rántott csirkecomb krumplipürével és párolt káposztával. — Az idei tanévben az oktatás fő irányvonala a környezet­tudatos szemléletmód­ra nevelés - tudom meg az iskolában a tanévkezdés tapasz­talatai iránt ér­deklődve. Beszél­getőpartnereim azt is eredmény­ként említik, hogy tavaly min­den végzős siker­rel felvételizett, azaz minden kö- tegyáni tavalyi nyolcadikos kö­zépfokú oktatási intézmény padja­it koptatja immár szeptembertől. Az alma mater vezetősége min­den kínálkozó pályázati lehető­séget megragad, s a Sarkadi Rend­őrkapitánysággal ápolt kiváló kap­csolatuk gyümöl­cse a közeljövő­ben megszüle­tendő KRESZ- tanpálya. A teleháznak, községi könyv­tárnak, alapfokú művészetokta­tásnak és művelődési háznak otthont adó épületegyüttes felé veszem az irányt, s közben a polgármesteri hivatalba is be­köszönök. Az épület falán - a lokálpatrióta utókor hálája, elis­merése jeléül — márványtábla hirdeti, hogy: „Ebben az épület­ben született Fényes Imre (1917-1977), a kvantumfizika és a termodinamika világhírű tudósa”. — Aztán nem találkoztunk, mert nővérem úgy tudja, hogy Feciéknél, apáék meg úgy, hogy otthon vagyok - kapom ukázba az eMagyarország pontként is működő könyvtár­ban Szokai Danitól, aki Szabó Gá­bor cim­borájá­ban, de az idősebbek is olvas­nak. A beiratkozott olvasókö­zönség doyenje mindenképpen a 82 esztendős Virág Elek, aki már katalógusszám szerint tudja a könyvek címét, s a szépirodalmi, történelmi mű­vek mellett a pajzánabb műfajt is felettébb kedveli. Nem sokkal négy óra előtt a Czirok Mihály nevével fémjelzett Talentum Alapfo­kú Művészetoktatási Intéz­mény berkein belül is tanító Pallag Mária tanárnő toppan be. A történelem-magyar szakos pedagógus heti két alkalommal, szer­dán és pénteken szín­játszást okít a kötegyáni nebulók­nak, most Já­vái éppen a Simson Klub Ma­gyarország honlapját böngé­szi. Az egri főiskola informati­kus-könyvtáros szakán másodéves Torzsa Ibolya a kulturális komplexum — ahogyan ő fogalmaz — mindenese. Szavaiból ki­világlik: tavaly 14 ezer 380 kötetből válogathat­tak a kötegyáni betűbará­tok, s a 261 beiratkozott olvasóból 132-en a 14 éves életkor alatti korosz­tályból kerültek ki. Azért a könyvtáros legnagyobb örömé­re, igaz, szerényebb létszám­az nos vitézzel készülnek idősek napjára. A kismotorján visszatérő Ungvári Mihály, az 1997-ben jöttem, hisz' szerda estére ér­keznek a VIII. Kötegyáni Nem­zetközi Művésztelep résztve­vői. Tovább gombolyítva a be­szélgetés fonalát egyértelmű­vé válik, hogy a művészek az Öko-tó, Öko-park környezetét gazdagítják újabb figurális térplasztikáikkal. A település- szerte becenevén, Mohaként ismert Szőke Sándor szobrász- művészt műtermében találom. Mint mondja: „elég sűrű volt ez a nyár, hiszen köztéri alko­tások s családi címerek egy­aránt adtak munkát”. Legutób­bi alkotását, jó hete Méhkeré­ken a művelődési ház falán csodálhatja az arra járó: Nyisztor Györgynek, a nép­tánc, illetve Kovács Tivadar­nak, a román népzene koroná­zatlan királyának készített emléktáblát. Most éppen a 4 méter magas nagybánhegyesi díszkút utolsó „porcikáján” dolgozik. Gyepesfalvának nevezném Szokai Dániel jegyzőt „játékra” hívtuk. Arra kértük, nevezze el Kötegyánt másként. „A település életét a kezdetek óta meghatározza a ma sajná­latos módon egyre gyengébben csörgedező Gyepes-csatorna. Éppen ezért falunknak — ha nem Kötegyánnak neveznék — a legtalálóbb név talán a Gye­pesfalva lenne” - tette hozzá a helyi önkormányzati munka törvényességének őre. Idősebb Nemes János, Kötegyán Trianon előtti helységnévtáblájával. A háttérben az Öko­park egyik dísze, a kilátó. A legismertebb kötegyániak 1. Nagyné Felföldi Ilona polgármester 2. Ifjabb Hajdú János, a Hajdú Kft. ügy­vezető igazgatója 3. Szokai Dániel, Kötegyán jegyzője 4. Szőke Sándor szobrászművész 5. Dr. Deák Ferenc, a település házior­vosa megalapított Kötegyáni Baráti Kör elnöke, a teleház vezetője azzal fogad, hogy éppen jókor Előbb csak szemmel, majd kezeimmel simítok végig „Kötegyán Nagy-Község” Tria­non előtti helységnévtáblá­ján. Idősebb Nemes János félt­ve őrzi a Hajdú Károly vala­mikori dobostól ajándékba kapott ereklyét. Nem sokkal később a Kicsi kocsmában már a második folyékony ke­nyérbe harapunk, amikor történelmi névvel találko­zunk. Rákóczi Ferenc, de nem a nagyságos, bujdo­só fejedelem, csak késői névrokona üdvözöl ben­nünket. Útban a községközpont felé a vendégházból hege­dűszó hallik: a művészte­lep résztvevői ismerősként üdvözölnek, s Moha hegedűjén - stílszerűen - felzokog a Rákó- czi-kesergő. „Kuruc" Jani bácsi Tisza gróf őkéiméről, az átalyás munkáról s a magyarságról Becses és tisztességes nevén Kátai János, Kötegyán „Kuruc” Jani bácsija október 1-jén köszönt el élete 97. évétől. A tele­pülés legidősebb férfiemberének élete összeforrt a viharos XX. század zivataros történéseivel. A hajlott kora ellenére szellemileg igen friss János bácsi így fogalmazott: „...biztos nem lett volna ilyen gazember világ, ha Tisza gróf őkéimét tizennyolcban nem lövik le”. A település legidősebb férfiembere, Kátai János élete összeforrt a viharos XX. század zivataros történetével. Névjegy Mindenekelőtt a büszkén vállalt ragadványnév nyo­mába eredve megtudom: Szalontán is nagyhírű, de Újszalontán élt néhai nagy­bátyját hívták „Kuruc” Jós­kának, s onnan maradt a családi névörökség. S a be­szélő névnek máig van magva, hiszen jó pár évtize­det ugorva a történelemben, a téesze- sítés időszakába csöppenve kiderül: „...én muszájból álltam be a kolhoz­ba, de azután is magyar ember ma­radtam. Az is leszek, amíg csak a földkerekségen leszek, én soha nem pártoltam se ide, se oda!” - mondja a 79 óta nyugdíjas, neje után '80-ban a lányát is eltemetett János bácsi. Az idén március 8-a óta, egyedü­li férfiként a kötegyáni idősek ott­honában élő János bácsi azon felve­tésemre, hogy áldott az asszonyok Kátai János 1907. október Íjén született Kötegyánban. Négy elemit végzett, előbb saját birtokán, majd a téesz- ben dolgozott, 1978 óta tsz-nyugdíjas. Özvegy, 1935ben vette feleségül Komlósi Rózát Neje 1979-ben, Róza leá­nya 1980óan hunyt eL Egyetlen unokája Újkígyóson ét között, csak elnézően mosolyog: „én már olyanformán vagyok idehallgassík, hogy egyik órában még megvan az eszem, a másikban már nincs” - tudatja, hogy azért reggelente már gyógyszert is kell szednie, s nem kacsingat a. lányok után. — Pedig valamikor ritka va­sárnap volt, hogy itt végig ne men­jünk a muzsikával. Akkoriban Ti­sza gróf úr gyantéi birtokán átalyás munkásként dolgoztam, de higgye el, jobb, igazságosabb világ volt, mint manapság - je­gyezhetek újabb adalékot. Aztán később, amíg lehe­tett, saját földjén gazdálko­dott. A hat hold tisztességes munkával, szerényen ugyan, de eltartotta a csalá­dot, búzát, tengerit, árpát termett. A második világ­égés nyomait, egy aknaszi­lánkot a bal szemében máig viseli. S amint mondja - tisztességes re­formátus magyarként - addig sze­retne élni, amíg a jó Atya akarja. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom