Békés Megyei Hírlap, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-22 / 248. szám

8 BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. OKTÓBER 22., PÉNTEK HÍRLAP a telepulesekert Nagyvárad után Attila lehet a megváltó Zsadány 1880 lakosú község, a román határ közelé­ben helyezkedik el. A településhez a legközelebbi je­lentősebb város Nagyvárad, ám annak vonzásáról Zsadányt leválasztotta az 1920-as trianoni békediktá­tum. Zsadányt egykor Nagyvárad éléskamrájaként is emlegették, manapság viszont az ebben a községben megtermelt mezőgazdasági javaknak se nagyon van piacuk. Ahhoz pedig, hogy komoly munkahelyterem­tő befektetők érkezzenek a településre, mindenek­előtt a térségbe vezető utakon kellene javítani. Az Észak-Békés keleti végein ta­lálható határ menti falvak álmo- sító csendjét a funkcionális gaz­dasági kapcsolatok hiánya okoz­za. Ezek az utak, vasutak egykor képes kereslet hiánya miatt nem alakultak ki. Ha a nagyarányú munkanélküliség megszűnne, akkor a szolgáltatók bevételei is növekednének — vélekedett kö­vetkező beszélgetőpartnerem, egy 40 év körüli férfi. Többen úgy vélik, mindenek­előtt a környék közútjait kellene Trianonpusztulás Dudás Árpád polgármestert Já­tékra” hívtuk. Arra kértük, ne­vezze el Zsadányt másként. — Zsadány több ezer éve lakott hely, és mindig a gazdagság jelle­mezte településünket Többek kö­zött ezért is hívták egykor ^zsíros Zsadánynak”. Sajnos a trianoni békeszerződés pusztulást és elván­dorlást hozott magával Zsadány neve avarul-hunul méltóságot je­lent, s mi valóban méltósággal is viseljük a IHanon okozta gondo­kat Ugyanakkor én Trianonpusz- tulásnak hívnám településünket- mondta a polgármester. lüktető gazdasági érvonalak mentén húzódtak, mára viszont zsákutcákká, társadalmi holt­medrekké váltak.-Mivel ezen a szakaszon nincs átjárás a határ túloldalára, a Nagyváradtól való elszakadás ténye perifériára so­dorta a kistelepüléseket. így van ez Zsadányban is, ahol a lakosság, az évszázadok során, mindig mezőgazdaság­ból élt. Az itt élők a nagyváradi piacon értékesítették termései­ket, állataikat.- Hétfői napokon volt a nagy­piac, ezért Zsadányból és a kör­nyező falvakból ekkor indultak a szekerek az akkor a bőség vá­rosát jelentő Nagyváradra. Aki aznap nem tudta értékesíteni javait, az sem hozta vissza piac­ra szánt portékáját. Tőlük a nagyváradi kofák vásárolták fel a zöldséget, gyümölcsöt, amit aztán egész héten árultak a kis- piacon — mesélte az a 75 év kö­rüli fejkendős néni, akivel a Bé­A zsadányl iskola a térség egyik legszebb oktatási intézménye. ke utcán indított sétánk során először összefutottunk a köz­ségháza közelében. A zsadányiak immár évtize­dek óta generációkon át próbál­koznak: megélni a kevés­ből, és küzdeni a távol­sággal, a nagy várostól való elszigeteltséggel.- Igazán az ipari terme­lés oldaná meg a foglal­koztatási problémákat De sem a rendszerváltás előtt, sem azóta nem tele­pült meghatározó ipar Zsadányba. Ahhoz, hogy komoly ipari üzemek létesülje­nek, jelentős állami támogatásra lenne szükség. Hasonló mérték­ben kellene segíteni a mezőgaz­dasági, illetve a turisztikai fej­lesztéseket is. A szolgáltatásokra alapozott vállalkozások a fizető­rendbe tenni, hiszen „megbízha­tó tőke csak jó úton közlekedik”. — Amíg Zsadányt valamennyi irányból kizárólag csak olyan utakon lehet megközelíteni, ame­Közismert helybéliek A településen élő embereket arról faggattuk, mely közéleti személyek a legismertebbek szá­mukra. Ez alapján a következő névsort állít­hattuk össze: B. Nagy Sándor kereskedő, Du­dás Árpád polgármester, Matuska Sándor, a megyei FVM-hivatal vezetője, Pántya Imréné óvodavezető, Szatmári István alpolgármester. lyeken 60, vagy akár 40 kilomé- ter/órás sebességkorlátozások vannak érvényben, addig nem csodálkozhatunk azon, hogy ná­lunk nem tolongnak a befektetők — közölte még szintén a főutcán egy 25 év körüli fiatalember. Mivel délidőben újabb járó­kelőt már nem találtam, betér­tem a községi napközis konyhá­ra. A térségben ezen a konyhán ebédeltem eddig a legtöbbet. Bevallom, az étel talán azért is finomabb itt, mert a konyha dolgozói nem csak az ételeket fűszerezik, hanem humoros megjegyzéseikkel a beszélgeté­seinket is. Ezúttal is ízletes ebé­det fogyaszthattam, s a vidám beszólások sem maradtak el. Bár a napközis konyhán egy pohár vizet elfogyasztottam, a nagyszerű ebéd után már a mű­velődési ház előtt található arté­zi kútnál ismét megszomjaz­tam. Ezt a kutat 90 esztendővel ezelőtt, 1914-ben fúratták a mai zsadányiak elődei. A környé­ken hosszú ideje köztudott, hogy arrafelé a zsadányi ivóvíz a legjobb. A kút vizét megkós­tolva, annak szomjoltó hatásá­ban én sem találtam semmi el­marasztalót Igaz, én csak új­ságíró vagyok, nem pedig euró­pai uniós vízellenőr. Töredel­mesen be kell vallanom ugyan­is: nem az uniós szabályoknak megfelelő ivóvizet fogyasztot­tam. A zsadányi víz literenkén­ti arzéntartalma 14 mikro- gramm, míg az uniós határér­ték 10 mikrogramnyliter. Egy­kor Magyarországon az 50 mikrogramm/liter arzéntarta­lom is megengedett volt, most pedig ezt a 4 mikrogrammos túllépést is hamarosan ki kelle­ne küszöbölni.- Ha valóban járt vagy élt er­re Attila, hun király, vajon ő mit szólna mindehhez? —játszadoz­tam el a gondolattal, csak úgy, magamban. De a meg­válaszolásra már nem maradt időm, mert ös­szefutottam Takács Zol­tánnal. A művelődési ház megbízott vezetője elmondta: több okból is jó Zsadányban élni. Pél­dául, ha valóban sike­rül megtalálni Attila sírját vagy palotáját, ak­kor az a tény hatalmasat lendít a településen. Most viszont a nyugalom az igazi értéke a tele­pülésnek. A közbiztonság jó, az emberek nyitottabbak, közvet­lenebbek egymással, mint egy nagyvárosban. Zsadány a Hírlapért Mint már közismert, június­ban Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért elne­vezéssel előfizető-gyűjtő ver­senyt hirdettünk meg Békés megye váro­sai és közsé­gei között. A benevezett önkormány­zatoknak Hír­lap-előfizető­ket kell gyűj- teniük. A ver­seny a háztar­tások száma szerint négy kategóriában zajlik. Mind­egyik kategóriában a százalé­kosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a tele­pülés által megjelölt alapít­vány javára utal át. A máso­dik és harmadik díjakat el­nyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kap­nak a Hírlapban. A kündulási alap a júliusi előfizetői szám, a verseny de­Összehasonlító adatok A településen nyilvántartott 702 háztartás közül július­ban 106-an fizették elő lapun­kat. Ez 15,1 százalékos lefe­dettséget jelentett Ma hattal több előfizetőt jegyezhetünk, ami 15,95 százalékosra emel­te a le fedettségi mutatót. cember köze­péig tart. Be­nevezni no­vember vé­géig lehet, ám az adott települést csak abban az esetben tudjuk előze­tesen bemu­tatni olvasóinknak, ha a je­lentkezés november 1-jéig megtörténik. (Bővebb felvilá­gosítás: a 66/527-202-es tele­fonon.) A versenyző települések közül ma Zsadánnyal ismer­kedhetünk meg. Az itt élőknek fontos a megyei lap Dudás Árpád Dudás Árpád polgár- mester az elsők kö­zött nevezte be Zsa­dányt az előfizető-to- borzó játékunkba. A településvezető ked­veli lapunkat, és fon­tosnak tartja az in­formáltságot a lakos­ság körében. Azért is lényeges, hogy a zsadányi hí­rek a Hírlapban is helyet kap­janak, mert nagyon sok zsadányi származású ember él a megyében. Ők egykori te­lepülésükről elsősorban a me­gyei lapon keresztül tájéko­zódhatnak. — Amennyiben kategóriájá­ban Zsadány nyerné a 150 ezer forintot, mire költenék a pénzt?- Ha mi nyernénk a felajánlott összeget, ak­kor a pénzt a Zsadány Fejlődéséért Közalapít­ványnak utaltatnánk.- Polgármester úr, mi az a három dolog, amire a legbüszkébb a települé­sén?- Az egyik, hogy Zsadányban mentőállomás működik, amely nemcsak he­lyi, hanem mikrotérségi fel­adatot is ellát. A másik, hogy már közel három éve idősek otthonát működtet az önkor­mányzat. Továbbá büszke va­gyok arra is, hogy a települé­sünk intézményei jól és zavar­talanul végezhetik munkáju­kat. Ahogy a kívülálló látja.. A 62 éves Bodrogközi Zoltán állatorvost - aki a szomszédos Bi- harugrán él - Zsa- dányról kérdeztük.- Már 36 éve dol­gozom állatorvos­ként Biharugrán, s ez idő alatt Zsadány­ban is többször he­lyettesítettem, így elég jól is­merem a szomszéd telepü­lést — mondta. — Megítélé­sem szerint Zsadány renge­teget fejlődött a rendszervál­tás óta. Például bővítették az iskola és a polgármesteri hi­Bodrogközi Zoltán vatal épületét, meg­építették az idősek otthonát, nagyon sok utat szilárd burkolat­tal láttak el. Attila sír­jának kutatásával is pozitív irányba lendí­tik a községet. Zsa­dány sikertörténete példa lehet a többi te­lepülés számára is. Ugyanak­kor azt is meg kell jegyezni, néha előlünk vették el a lehe­tőséget. Hiszen a rendőrőrsöt vagy az egészségügyi köz­pontot el tudtam volna kép­zelni Biharugrán is. Az oldalt szerkesztette: Magyari Barna. Fotó: Kovács Erzsébet Téli estéken „mezsgyezsírnál” kártyáztak a férfiak A 84. életévében járó Kádár Sándor, Zsadány idősebb lakói közé tartozik. Sándor bácsi elmondta: települé­sétől csupán csak.azt a néhány esztendőt töltöt­te távol, amíg katonaként a második világhá­borúban harcolt. Mindig szeretett Zsadányban, de úgy véli: ma már jóval nehezebb helyben munkát találni, mint régen az uraság idején.- Ön több mint nyolc évtizedet Zsadányban töltött. E hosszú idő alatt miként változott a tele­pülés? - faggattuk az idős férfit.- Hatalmas különbség van a régi Zsadány és a mostani kö­zött. Például a második világhá­ború előtt 5,5 kilométer járda volt csak. Ez a szám az 1960-as évek elejére megduplázódott, most pedig a járdák összes hossza megközelíti a 20 kilomé­tert Évtizedek­kel ezelőtt gáz, víz, villany, tele­fon egyetlen la­kásban sem volt. Emlék­szem, az én gyermekkorom­ban téli estéken mécsessel és lámpával világí­tottak az embe­rek. Főleg a mécses volt népsze­rű, mivel az a helyi ma­lomban sajtolt napraforgó olajával is működött. Akkoriban a külterü­leti földek mezsgyehatárait két sorra napraforgóval vetették be a zsadányiak, így volt mit a mé­csesbe önteni. Ezt az olajat so­kan csak „mezsgyezsírnak” ne­vezték. A „mezsgyezsír” fényé­nél a férfiak többnyire kártyáz­tak, a nők pedig fontak. Névjegy Kádár Sándor: Szeretek Zsadányban élni... Kádár Sándor 1920. december 25-én született Zsadányban. Első felesége már több mint három évtizede meghalt, hu­szonkilenc éve Kovács Mária személyé­ben élettársa van. Két fia született, de sajnos, már csak az egyik él A zsadányi tanácsnál 1948-tól 1981-igdolgozott. Itta kézbesítőtől a vb-titkár posztig szinte va­lamennyi munkakörben tevékenykedett.- Hogyan alakultak, változ­tak a megélhetési lehetőségek?- Az állattartás terén a serté­seknek volt nagy hagyománya. Még a szerződéses rendszer előtt kupecek járták a falut, s ők vásárolták fel a sovány, vagy éppen kövér disznókat. Úgy tu­dom, hogy éppen a nagy sertés- tartási hagyomány miatt kapta a település a zsíros Zsadány el­nevezést. Munkalehetőség az uradalmak idején volt igazán. Emlékszem, a világháború előtt az uradalmi birtokon nemcsak zsadányiak dolgoztak, hanem tavasztól késő őszig szép szám­mal Borsod megyéből is hoztak ide embereket. Nekik az uraság biztosított szállást, ételt, megél­hetést Később főleg a helyi szö­vetkezeteknél dolgoztak az itte­niek. Sajnos, manapság nagyon sok nálunk is a munkanélküli. Szeretek Zsadányban élni, de ha most lennék fiatal, megle­het, nekem is máshová kellene mennem, hogy munkát kapjak.- Hogyan lehetne Zsadány is­mét virágzó település?- Mindenekelőtt a lakosság létszámának csökkenését kelle­ne megállítani. Gyerekkorom­ban háromezren laktak itt, 1951- ben elértük a csúcsot: akkor 3805 lakója volt Zsadánynak. Azóta folyamatosan fogyunk. Van olyan utca, ahol 50 házból már több mint 10 üres. Minde­nekelőtt új munkahelyek kelle­nének, hiszen a családoknak a megélhetés a legfontosabb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom