Békés Megyei Hírlap, 2004. október (59. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-16 / 243. szám

2004. OKTÓBER 16., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Kiirtotta őket az idő gazul” - a szerző az utolsó pillanatban talált rá az idős emberekre Túlélők meséltek a pokoli élményeikről Orosháza környékén 60 éve ért véget a II. világháború. Az egy­kori frontkatonákat, akik túlélői voltak a borzalmaknak, „kiirtot­ta az idő gazul”. Kasuba István csorvási helytörténész azokkal beszélgetett egy éven át, akik úgy emlékeztek a több mint fél évszázada történt világégésre, mintha az ma történt volna.- „Ennek a munkának az a célja, hogy a megmaradtak elmondhassák szemé­lyes tapasztalataikat. 60 év után úgy gondolom, lehet higgadtan beszélni, gondolkodni ezekről, az eseményekről — fogalmazott találkozásunkkor a Fe­lettünk lángol az ég című interjúkötet szerzője, Kasába István.- Mi inspirálta arra, hogy a túlélőket hat évtized után szólal- ,,,,,,,,, tassa meg?- Szmetana György a 13. miskolci gyalogezred­ről írt Azt olvasva felme­rült bennem a gondolat, vajon mennyit és mit tu­dunk mi a Békés megyei katonákról? A hadtörténe- »»»*•••*• U levéltárban nagyon kevés anyagot talál­tam. Felvettem a kapcsolatot Ungvári Krisztián történésszel, ő az I. magyar had­seregről írt Ennek volt az egyik alegysé­ge a Békés megyei 19. magyar-királyi honvéd gyalogezred. Akkoriban me­gyénk legnagyobb katonatelepülése Oros­AlÚk Helytálltak A felettünk lángol az ég című kötet bemutatójára meghívást kapott a 21 még élő csorvási katona is. Közülük 15 megjelent. Szilágyi Menyhért polgár- mester emléklapot adott át nekik, megköszönve a II. világháborúban tanúsított helytállásukat. — Hol kezdte a kapcsolatfelvételt? — Az orosházi szociális otthonban találtam egy segítőt, Keligerné Nyer­ges Erika, aki már korábban is foglal­kozott az idős katonákkal. Azután elju­tottam Tótkomlósra, Nagyszénásra, Gerendásra, Kardoskútra, Kondorosra jhhb wmmm lük tudtam meg. Érdekes és tanulságos interjúk születtek, megérdemlik, hogy megjelenjen és mások is olvashassák. Ezért kerestem és találtam támogatókat és így elkészülhetett ez az interjúkötet.- A huszonnegyedik órában talált rá az idős emberekre. Az emlékezők mi mindent osztottak meg magával?- Kiderült, hogy a magyar katona sze­repét három nagy szakaszban lehet vizsgálni a világégés idején. 1941. a há­ború kezdete - a gyorshadtest hadmű­19/1//. zászlóalj katonái Nagy­váradon 1940­ben. naruhába bújtatott honvéd, megszálló­ként Ukrajnában ugyanúgy állatként vi­selkedett, mint hasonló helyzetben min­den katona. 1941 és 1943 között meg­szállóként a magyar hadsereg olyan fel­adat végrehajtásában vett részt, amelyet jobb lenne gyorsan elfelejteni. Ezt érez­tem a beszélgetések során. A ma élők úgy emlékeznek, ők csak úgy ott voltak. Akik gyilkoltak, azok minden esetben a németek voltak. 1943 után valóban el­jött az az idő, amikor honvédeinknek a „Géppuskával lőttek bennünket még a fák tetejéről is” Szűcs Mihály tizedes (1915. Nagyszénás), 18. könnyűhadosztály, 49. gyalogez­red (Békéscsaba), 3. zászlóalj (Orosháza), 8. század golyószórós rajparancs­nok így emlékezik: • „1943-ban ismét behívtak, felszereltek bennünket Ekkor tudtuk meg, hogy Oroszországba visznek. Felejthetetlen két hetünk volt Orosházán, mindenki ben­nünket ünnepelt Miután letettük az esküt, bevagoníroztak, irány Ungvár, majd Berdicsev, azután Kazatin Itt egy hónapot töltött alakulatunk, innen Kalinkovicsiba kerültünk, majd elfoglaltuk zászlóaljunkkal a kijelölt körleteket A 8. század Jurevicsibe került A géppuskás századot szétosztották a gyalogszá­zadok közöttj minden századnak 3 géppuskája volt, a rajokban pedig golyószó­rók voltak. En gpfyószórós voltam, a golyószórót az orosházi Csizmadia Pál vit­; te. Átállt az oroszokhoz, hiába mondtam, hogy ne tegye — nem is tért haza. Ekkor megszálló feladatokat láttunk el Mi ekkor egyetlen harcoló partizánt sem láttunk. Tisztjeink pedig szerettek volna partizánokat fogni, mert előlépte­téssel járt volna. Egy érdekes esetre emlékszem: parancsba kaptuk, ha sisak nélküli embereket látunk, akkor tüzeljünk, mert azok biztosan partizánok, a németekre viszont ne lőjünk. A folyón túl rozsot vetettek. Megvártuk, míg az el­ső partizán belemegy a rozstáblába. A mellettem lévő szentetomyai Majzinger Jóska combon lőtte. Kiderült, sisak nélküli német katona volt Még ilyen örven­dező sebesültet nem láttam, boldog volt, hogy számára egy időre véget ért a há­ború... Állásaink mellett hatalmas erdőségek voltak, úgy tudtuk, hadseregnyi partizán bujkál ott Az ezred katonáiból partizánvadász századot állítottak ösz- sze, parancsnoka orosházi volt, Molnár százados. A vasúti töltésen haladtunk, amikor partizántámadás ért, géppuskával lőttek bennünket még a fák tetejéről is. A százados befutott a fák közé, de egy sorozat leterítette. Egyszer egy falu­ban élelmiszert akartunk kérni, de az egyik ablakból fejbe lőtték a társunkat Azonnal meghalt Éppen 60 éve történt, hogy egy kivilágítatlan frontvonat elgá­zolta két járőröző társamat, Bor Pistát, meg egy csabai fiút Szörnyethaltak. Hál'Isten, engem hamarosan hazaküldtek, Orosházán leszereltek. Egy hónapig voltam itthon, ismét SAS behívót kaptam és a 19/III. zászlóalj katonájaként Ukrajnába kerültem. Mikulcsint akartuk visszafoglalni az oro szóktól A harci szellem viszont nagyon gyenge volt, az orosz oldalról jöttek a felszólítások, álljunk át, magyar nótákat küldtek a fronton keresztül Nagyon sokan nem tétováztak, Kovács Mihály százados az egész századával átállt az oroszokhoz. A gondolat bennünket is foglalkoztatott, miközben folyamatosan visszavonultunk. Már Magyarországon, Csapnál kaptuk a hírt, Horthy kor­mányzó lemondott. Azt hittük, vége a háborúnak, táncoltunk, daloltunk. Ezt is megúsztuk - gondoltuk. Dehogy volt vége! Irány Debrecen, mert az oroszok­tól vissza kell foglalni!” (Részlet a Felettünk lángol az ég című interjúkötetből) háza volt, ott állomásozott a 19. magyar­királyi honvéd gyalogezred honvéd zász­lóalja, a 18. könnyű tüzérosztály, a óó. ha­tárvadász ezred. Ezekről az alakulatokról kért adatokat Ungvári Krisztián. Elsősor­ban az ukrajnai megszálló tevékenységre volt kíváncsi, arra, hogy hol voltak ko­moly ütközetek, hol tették le a fegyvert, mi lett a túlélők sorsa. Ezért döntöttem úgy, megkeresem a még élő katonákat. és Öcsödre is. Akikkel még beszélni tudtam, nagyon sok hasznos informá­ciót megosztottak velem. Sajnos, közü­lük már ketten azóta meghaltak.- Azon túl, hogy a történész kért ön­től segítséget, mire jutott ezeknek a tör­téneteknek a megismerése után?- Nem akartam, hogy a feledésbe me­rüljenek ezek az emberek és azok a ta­pasztalások, vélemények, amelyeket tő­veleteinek az ideje. A második szakasz a magyar hadsereg megszálló tevékenysé­ge. A harmadik szakasz 1943 második fele, a kurszki csatától 1945-ig. A ma­gyar hadvezetés szégyenének a meg­szálló tevékenység folyamán lezajlott eseményeket tartom. A hiba - műit ki­derült - a módszerekben volt, a konúoll nélküli, rossz fegyverzetű, kiképzetlen, többségében nemzetiségi, magyar kato­hont kellett védeniük, de már úgy, hogy a tisztikar nagy része tartalékos kántor­tanítókból, zászlósokból állt és napi nyolc töltényt lőhetett ki. A magyar tisz­tikarban volt olyan tiszt, aki szuronyro­hamot vezényelt fényes nappal a T-34-es harckocsik ellen. Az eredmény: 180 hő­si halott. Egy visszaemlékező azt mond­ta, kár, hogy a parancs kiadója nem volt közöttük... Csete Ilona Szerepcsere Forgatom az újságot, újra és újra elolva­som a cikket, de sehogy se akarom meg­érteni Megesik az emberrel ilyen, per­sze, hogy megesik, hogy a lapok olyat ír­nak, amit nem ért meg. Csak rázza a fe­jét, neki-nekimgaszkodik a soroknak, E aztán amikor már so- kadszorra sem érti, jel­adja. Én nem adom jel! Meg akarom értő ni, mit is akart az SZDSZ elnöke, amikor levelet intézett a két parlamenti ellenzéki párt, a Fidesz és az MDF vezetőihez A nyilván sürgősségi küldeményként to­vábbított írásban arra kérte őket, hogy a szabad demokratákkal együtt akadá­lyozzák meg a kormány által tervezett árfolyamnyereségadó bevezetését Nyilván tudják, arról van szó, hogy a kabinet jövőre 25 százalékos nyereség adót tervez ki­-----------------------------­ve tni, amit a vé­teli és eladási árfolyam közötti nyereség után kell majd fizet- ••••«•••••♦••»» niük a tőzsdézőknek. Megvallom, érintettség híján nem iga­zán foglalkoztat a kérdés: a tőzsdézők mely rétegét és hogyan érinti ez a bizo­nyos árfolyamnyereségadó. A hímek ez a része tulajdonképpen teljesen hidegen hagy. Sokkal érdekesebb az a körül­mény, miszerint egy kormánypárti el­nök az ellenzéki pártok vezetőihez for­dul, ugyan támogassák már abban, hogy leszavazhassa a saját kormányát - sarkítva a dolgot: saját magát Kézenfekvő a kérdés, végül is ki van itt kormányon? Más megközelítésben: kor­mányon van-e az SZDSZ, s ha igen, mi köze ahhoz, ami a kabinetben folyik? A jelek szerint egyes kérdésekhez - most épp az adópolitika egyik, bár nagyon fon­tos eleméhez - egészen bizonyosan sem­mi Ha köze lenne, akkor nyilván nem ke­resne szövetséget az ellenzék vezetőivel, akik persze azonnal kosarat nyomtak a kezébe, megüzenve, úgy látják, az SZDSZ „felébredt hosszú, téli álmából”. (Ami ugyan meglehetősen különös ilyenkor, ősz elején, de a politikai csatározások­ban ne keressünk logikát) A visszautasí­tás érthető, hiszen a szerepek—bármeny­nyire is jó lenne néha — nem cserélhetők fel a kormánypártok kormányozzanak, az ellenzék meg ellenzékieskedjen. A gyanútlan magyar egyébként úgy kép- zeli a kormányzást, hogy a koalíciós pár­tok vezetői egymás között tisztázzák a stra­tégiai kérdéseket és megegyeznek a legfon­tosabb lépésekben. Ha nem jutnak egyet­értésre, akkor eldöntik, érdemese felrúgni a koalíciót Ha igen, küépnek, ha nem, ak­kor lenyelik a békát Ez a dolgok természe­tes rendje. Ahogy az önmagára valamit is adó asszony se szalad a szomszédba tá­mogatásért, ha „az ember kiverte a bizto­sítékot”, úgy a pártoknál se szokás Fura, amikor a szerepek összekevered­nek. A politikában különösen, mert a vá­lasztópolgár könnyen elbizonytalanodhat Arpási Zoltán arpasiz&axelshu Hétvégi olvasmány A Táncsics Mihály-díjas Schéner Mihály szűkebb hazájának mindvégig hű fia maradt Mára már csak egy kérdés, az „esti kér­dés” maradt megválaszolatlan: „Ez a sok szépség mind mire való?” Bogsch Árpád közelmúltban elhunyt barátunk szavaival: „Az életet emberhez méltóvá ezek teszik”. Schéner Mihály szavaival: „A művész a maga eszközeivel ugyan­azt az igazságot keresi, mint a tudós”. Kétségkívül a Táncsics Alapítvány az új évezred egyik legrangosabb in­tézménye, amely minden rendelkezés­re álló eszközzel bátorítani akarja a magyar kulturális értékek elismerteté­sét, tiszteletben tartását és minél széle­sebb körű társadalmi elfogadását A kuratórium elképzelése szerint a Tán­csics Alapítvány életműdíját évről évre a kortárs magyar képző- és iparművé­szet olyan tekintélyes alakja kapja, aki A minőség elsődlegessége — Schéner Mihály elismerése Békés megyének Is szóL munkásságával és annak eszmei érté­kével bizonyította tartósan kiemelkedő helyét a mai hazai kulturális életben. Az újonnan életre hívott program alapvető feltétele a minőség elsődle­gessége. Egy rangos testület szavatolja a fentieket: dr. Bereczky Loránd művé­szettörténész, a Magyar Nemzeti Galé­ria főigazgatója, dr. Wehner Tibor mű­vészettörténész, a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátus képviselője, dr. Donáth László lelkész, parlamenti képviselő, az országgyűlés kulturális bizottságának tagja, dr. Szepes Hédi művészettörténész, a Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztériumának főta­nácsosa és Csák Ferenc művészettör­ténész, az alapítvány megbízottja. A kuratórium ügyvezető igazgatója Baja Ferenc országgyűlési képviselő. Az életműdíjat idén Vígh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész mellett a Békés megyei születésű, szintén Kossuth-díjas festőművésznek, Schéner Mihálynak ítélték. Az elisme­réssel járó érmet, Egyed Emma több­szörösen kitüntetett szobrász, érem­művész alkotását vasárnap délután adják át Budapesten, a Magyar Nem­zeti Galéria kupolacsarnokában. Schéner talán az ország legismer­tebb, de valószínűleg az egyik legis­mertebb művésze örök győző. Jövő csü- lagai című könyvben egy fényképen, 1996. augusztus 11-étől szeptember 20- áig tartó kiállításáról készült csoport­képen Vígh Tamás szobrászművész, Ju­hász Ferenc író, Körmendi Anna galé­riatulajdonos, Görgey Gábor író és Schiffer János budapesti főpolgármes­ter-helyettes társaságában látható. A jelen és a jövő csillaga, Schéner ML hály Medgyesegyházán született, Békés­csabán érettségizett. Munkácsy-plaket- tet (1972), majd Munkácsy-díjat (1978) kapott. Véletlen, de mindkettő - Mun­kácsy és Schéner - viharsarki művész, és a maga idején mindkettő a csúcson. A kvalitás prioritása. Az élet egyik alaptör­vénye. Schénert később érdemes mű­vész (1984), kiváló művész címmel (1989) és Kossuth-díjjal (1995) tüntették ki. Tagja a Széchenyi Művészeti Akadé­miának. De ami a legfontosabb, fél év­százados alkotó periódusa során sző­kébb hazájának mindvégig hű fia ma­radt Táncsics Mihály-díjra való felter­jesztésében és a döntésben Békés me­gye népének is szerepe van. Az elisme­rés a szülőföldnek is szól. Csák Máté Végül is, ki var itt kormányon?

Next

/
Oldalképek
Tartalom