Békés Megyei Hírlap, 2004. szeptember (59. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-18 / 219. szám
2004. SZEPTEMBER 18. SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP (fétvéqe 11 A csabai evangélikus gimnáziumban Rábai Miklós indította el a sport felé Tamás bácsi kilencedik aranya a dobozi díszpolgárság Ez a főhajtás nem sorolja fel, hogy Széchy Tamás tanítványai közül kik szereztek csillogó aranyakat, nem azt méltatja, miért kapott Állami-díjat, még csak azt sem — amire pedig felettébb büszke volt -, hogy Tessedik Sámuel leszármazottja. Azt szeretné érzékeltetni néhány nappal a halála után, hogy mennyire szerette, tisztelte a szülőföldjét, mennyire vonzódott a pátriához. Ahogy mondani szokták, a gyökerekhez. ba, a mezőtúri református gimnáziumba. Három évet töltöttem ott, amikor ‘44 március 17-én, vagy 19-én bejöttek a németek, mi pedig tüntettünk ellenük. Később Csabán, az evangélikus gimnáziumban folytattam. Érdekes, Doboz egyforma távolságra van Csabától és Gyulához. A fürdővároshoz több emlékem kötődik, ott voltam közép- iskolás. Békéscsabára azért mentem, mert tanított ott egy nagy- j szerű vegytantanár, aki értett a néptánchoz és szerette az atlétikát is. Úgy hívták, hogy Rábai Miklós. Ő indított el a sport felé! Áldom a sorsom, Hogy végül is csak a gyerekkorát tölthette a szülőhelyén, Dobozon, nagyjából ugyanennyit Mezőtúron, Békéscsabán és Gyulán, annak prózai oka van. Világhírű lett! Egyedülállót alkotott az úszósportban. Hogy mégis szívében lakott a szülőföld, azt a dobozi díszpolgári cím átvétele előtti este is bizonyítja. Krónikásnak csak nagyon ritkán kínál fel olyan kivételes alkalmat a rohanó élet, hogy egy zseni kényelmesen elhelyezkedik vele szemben egy hatalmas fotelben, mint akkor az egyik gyulai szálloda halijában, és mesél, mit mesél, szárnyal(l), hogy éjfél felé azzal búcsúzzon: „Nem tudom még, mit mondok holnap a doboziaknak, csak azt tudom, ez lesz az én kilencedik olimpiai aranyérmem. A többi attól függ, hogy egy...................................■ ál talán tudok-e szólni a meghatódottságtól. Talán jobb lenne, ha nem kellne szólnom. Félek, hogy elsírom magam. Ami persze nem baj, csak akkor az ember nem tud olyan szépen beszélni, ahogyan szeretne". Akkor forogjon az 1997. szeptember 18-án rögzített felvétel, amely immár történelmi vallomással ér fel! Széchy Tamás azután már nem járt itthon, de tartotta a kapcsolatot a település vezetőivel.- Édesanyám negyvenöt évig volt Doboz postamestere, édesapám pedig haláláig a jegyző. Hogy a falu első díszpolgára lehetek, az nem nekem, hanem az ő áldozatos életüknek szól, ami a falut is szolgálta, miközben felneveltek engem is. Ha valami feladatot sikerült megoldanom, és a világ bármely pontján hallgattam a Himnuszt, ez mindig eszembe jutott. Ép családban nőttem fel, amelyben a szüleim tisztességre, szeretetre neveltek. Mint mindig, tegnap is a temetőbe vezetett az első utam. Sajnos, a szűkebb rokonságból már nem él itt senki, mert iskoláink után testvére.............. im mel Pesten kaptunk állást. Dobozon kilenc és fél éves koromig éltem. Akkor beírattak az 1511-ben alapított, vagyis a legrégebbi magyar internátusGyalog szerettem volna jönni a porral lepett füveken mezítláb, hogy frissen érezzem ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem...” VÁCI MIHÁLY és amit elértem, annak is köszönhető, hogy kiváló tanáraim voltak. És ráadásul erősíteni tudták a család erejét. Ezt a szellemet plántálták belénk, belém, a tehetséges súlylökőbe, diszkoszvetőbe is. Nos, Rábai akkora egyéniség volt, hogy képes volt azt mondani, „Tamás! Én már kevés vagyok neked, menj át Gyulára, Christián Laci bácsihoz. Ő talán az országban a legjobb szakember”. Át is mentem, ahol 17 évesen országos ifjúsági bajnok lettem súlylökésben. Nagy fogadást rendeztek a tiszteletemre. Egyértelműen ő volt az, aki rávezetett a sport értékeire, lehetővé tette, hogy válogatott legyek. Nemcsak foglalkozott velem, hanem önálló feladatokat is adott. Például én szerveztem meg a gimnáziumban a súlylöAzt mondta Széchy Tamás a fényképezkedés- kor: „Ennyi olimpiai-, világ- és Európa-bajnok még nem gyűlt össze egy terembe, Budapest kivételével, mint most, 1997. szeptember 19- én Dobozon. Világelső akart lenni Hogy tudatosan készültem volna a világhírű edzőségre? Ez akkor soha nem jutott eszembe. Azt nem tagadom, hogy olimpiai bajnok, világelső szerettem volna lenni, és ezért át is éltem fiatalon ezt az érzést, miközben a dobókörben álltam, lejátszottam magamban, hogy a világ- bajnoki döntőben dobok. A Testnevelési Főiskolán megint találkoztam olyan szakemberekkel, akiket csodálni tudtam. Bácsalmási Péter és Koltay Jenő egyaránt ilyen volt. A Honvéd- és a Vasas-pályán is gyakoroltam, ahol ők trénerkedtek. Megfigyeltem, ellestem tőlük a technikák elemzését. Nagy versenyző akartam lenni, így utólag azonban úgy érzem, rosszul válaszoltam sportágat. Talán kalapácsvetőnek kellett volna lennem. Simonyi Gábor biztatott is, hogy menjek át hozzá. Közben azonban felnőttem, s más is foglalkoztatott. Egyre többször motoszkált benkő csapatot, vagyis a társaimat már én edzettem az ő szárnyai alatt. Bizony, ha úgy vesszük, már akkor edzősköd- tem. nem, hogy az elindítóim hatására edző leszek. Nagyon tudatosan készültem a pályámra. Elég gyorsan szívtam magamba a tudást, a Széchényi könyvtárban rengeteget olvastam arról, hogy az ember mire képes fizikailag és mentálisan, hogyan lehet ezt alakítani, befolyásolni. Nagy tudásanyag birtokába kerültem már elég fiatalon. Még az orvostudományi egyetem tankönyveit is bújtam, számolatlanul olvastam a szakkönyveket. Egy szemlélet kialakításáról szólt ez az egész, a célom az volt, hogy az edzések elméletét megalapozhassam. Hadd oszlassak el egy tévhitet. Én nem megjósoltam, hogy Hargi- taynak, Czenének vagy Rózsának valamelyik fordulónál mennyi lesz az ideje. Több ezer mérés birtokában az ember ezt nem megjósolja, hanem tudja. 1971-ben, a barcelonai Eu- rópa-bajnokságon Hargitay Andris hatodik lett négyszáz vegyesen és hetedik 1500-on. Négy év múlva már háromszoros világbajnokként ünnepelhették. Akkor indult el sikeresnek mondható korszakom. Az olimpiákon nyolc, a világbajnokságon tizenkét, a kontinensviadalokon tizenhat aranyat nyertünk. Ha az ezüstöket és bronzokat is bbeszámítjuk, összesen 69 érmet nyertek a tanítványaim a világversenyeken. Ilyenre, úgy tudom, nincs még egy példa. (Még hosszú és érdekes értekezés következett itt, de aztán megfordítottuk a magnetofonszalagot. Valamit még nagyon fontosnak tartott elmondani.)- Ezeregyszáz éve, amikor megérkeztünk ide, a Kárpát-medence közepébe, megállás nélkül az volt a vágyunk, hogy csatlakozzunk Európához, de nem úgy, hogy valamelyik nagyhatalom játékszere legyünk. Történelmi léptékű fájdalmunk, hogy eddig mindig valamelyik érdekcsoport között morzsolódtunk. Tetszik az irány, amerre most megpróbálják kivezetni édes hazánkat a hihetetlenül hoszszú fájdalom-völgyből. Fogjunk össze! Egy nagy nemzeti összefogással célba érünk... Remélem, még megérem. Fábián István Két pakli dohány Hétfőtől szigorodnak a vámszabályok a külföldről hazatérők személyenként leg feljebb kétszáz szál cigarettát hozhatnak be az országba, de az éves mennyiség nem haladhatja meg a tíz kartont, vagyis a kétezer szálat Negyven szál után azon- .... ban már vámáru-nyilatkozatot kell kitölteni, mert a vám- és pénzügyőrség szerint csak így ellenőrizhető az engedélyezett éves keret betartása. Az állam ezzel az intézkedéssel akarja visszaszorítani az igen jelentős feketeimportot. A hazai dohánygyártók becslése szerint ugyanis az évente értékesített 17 milliárd szálból mintegy három- milliárd az illegálisan behozott és forgalmazott cigaretta. Miután a csempészárú után senki nem fizet jövedéki adót, az állami költségvetés bevételkiesése jelentős. Ha igaz a hárommillión!, akkor — dobozonként háromszázötven forinttal számolva - évi 52,5 milliárd értékű cigaretta dől az országba nem hivatalos úton. Indokolt tehát a vám- és pénzügyőrség erélyes fellé pése. Csakhogy néhány dolog itt nem egészen világos. Elégé, ha uniós csatlakozásunk miatt csak a szóba jöhető hor- vát, szerb, román és ukrán határon áll őrt a hatóság? Biztosé, hogy csak onnan érkezik csempészáru? Aztán hihetőe, hogy ezt a rengeteg cigarettát egyszerű turisták vagy rokonlátogatásra utazó honfitársaink hozzák be? Nem az törté nike, hogy miközben az egyszerű állampolgárokat két-három csomag bagó miatt zaklatják, a nagyban „utazó” csempészek - legyen szó cigarettáról vagy kínai áruról - továbbra is megússzák. Ha már egyszer nyilvánvaló módon trcsepipészek lopják az államkasszát, logi- J kus lenne az erélyes és szervezett fellépés ellenük. Az ember azt gondolná, erősítik az ellenőrzést, hogy se piacon, se másutt ne lehessen értékesíteni illegálisan behozott termékeket, jövedéki adó alá esőket végképp nem. Erre mit olvasunk a héten? A vám- és pénzügyőrségtől további háromszáz főt bocsátanak el az idei évre tervezett nyolcszáz fő felett Ezzel évente mintegy kétmilliárd forint bérköltséget takarítanak meg, aminek egy részét az állományban maradók soros béremelésére fordítják. A hivatal közleménye szerint a terven felüli létszámleépítés igényét a pénzügyminiszter fogalmazta meg, miután egy találkozón hatékonyabb vám- és adóbeszedésre ösztönözte a hatóságot. Bravó! Én meg úgy gondolom, hogy nem gyengíteni, hanem erősíteni kellene a vám- és pénzügyőrséget Ha a vámkommandósok az illegálisan beérkező 52,5 milliárd forint értékű cigaretta egytizedét elkapják, többet hoznak az államkasszának, mint amennyi ezeregyszáz elbocsátott finánc bére. S lehet, hogy akkor már bennünket sem lenne érdemes vegzálni a határon - két pakli dohány miatt Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu--------Hétvégi olvasmány--------------------------------------------------------------------------Sz ó-lista - ami öröktől fogva értékes, azt tartjuk szépnek- Lezárult az a pályázat, amit egy határainkon túli, magyar nyelvű napilap, a Romániai Magyar Szó hirdetett meg. A napjainkban legszebbnek tartott tíz magyar szó kiválasztására és beküldésére buzdította a játékos kedvű olvasókat. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki költőként a szavak mestere, s a különös gondolatok zseniális kifejezője volt, egy Franciaországból érkezett hírre írójegyzettel válaszolt. A hír arról szólt, hogy francia irodalmi nagyságokat megszavaztattak arról: melyik tíz szót tartják anyanyelvűk legszebbjeinek. Az ötlet felvillanyozta a mindig játékos kedvű költőzsenit és a tíz legszebb magyar szóként papírra vetette - hangsúlyozottan szubjektív véleményeként - a „láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír” szavakat. Kosztolányi kora óta nagyot fordult a vüág, s ez anyanyelvűnk, beszédünk változásaiban is tükröződik. Ma - a szöveg dallamára kevésbé érzékeny, „polgári” füllel — nyilván más szavak hangzását tartjuk a legszebbekhez sorolandónak, nem kevésbé szubjektív döntéssel, mint annak idején a költő tette. És hogy aki ilyesmire vállalkozik, ne legyen elbizakodott: Hársing Lajos írónak, az irodalmi játékok nagy mesterének közléséből tudjuk, hogy egy magyarul egyáltalán nem tudó ember az általa hallott magyar szavak közül a „hajolaj” hangzását ítélte a legkellemesebbnek! A Romániában megjelenő magyar nyelvű országos napilap, a Romániai Magyar Szó heti kulturális mellékletének (Színkép) szerkesztője, Szonda Szabolcs tisztában volt mindezekkel, amikor lapjában közzétette a felhívást: jelölje meg írásban és küldje be a rovathoz a játékhoz kedvet érző olvasó az általa legszebbnek tartott tíz magyar szót A nyaralási szezon idején mindössze 25 nap jutott az érdeklődőknek, negyvenen mégis elég fürgék és lelkesek voltak ahhoz, hogy összeállítsák kedvenc szavaik listáját és elküldjék a megadott címre. A romániai magyarokon kívül budapestiek, sőt, Németországban élők is voltak a válaszolók között. Akadt, aki Arany János verse, A walesi bárdok egy sorának hét, összefüggő szavát választotta a költő nevével, valamint Kosztolányi két szavával kiegészítve. Mások nem is tíz, de több tucat szót ajánlottak, volt, aki még verset is fabrikált kedvenc szavaiból, amint a többség magyarázattal is ellátta választott szó-sorát. Április elején már közölt a Színkép egy összeállítást, amelyben kortárs magyar írók, költők fejtették ki a véleményüket arról: „Miért és mikor (ne) finomkodjunk az irodalmi szövegben?”. Folytatásként hirdették meg az olvasók mindennapos szókincsére vonatkozó, most lezárult játékukat. Az értékeléskor azt tapasztalták, hogy sokan a pillanatnyi hangulat hatására döntöttek, a kiválasztott szavak nagy többsége pedig jellemzően a névszók és a hangulatfestő igék közül került az egyéni listákra. Mozgalmasságot alig tükröznek a szavak, inkább a természet nyugalmát, a kozmikus rendet, az álom békéjét idézik, vagy a köznapok örökké becsült értékeit, szépségeit (szeretet, szerelem, béke, egészség, asszony, élet, remény, öröm, hűség, hit, fény, Isten), s gyakran szerepel a család szavunk is. Az eredeti Kosztolá- nyi-listáról pedig az anya és a szív maradt meg ma is a legnépszerűbbnek az önkéntes választók szókincsében. Mint a szerkesztő hangsúlyozta: az elbírálók nem vállalkoztak az egyéni szó-listák rangsorolására, sem pedig távolabbra mutató következtetések levonására. Nemes nyelvi játékra, jóleső, közös gondolkodásra igyekeztek buzdítani olvasóikat, a jelek szerint sikerrel. Schöfferlenő Csempészek lopják az államkasszát.
