Békés Megyei Hírlap, 2004. szeptember (59. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-25 / 225. szám

Postagalamb nyerte az első athéni olimpiai aranyérmünket Az ornitológusok kísérletei bizonyítják, hogy a távre­püléskor a tájékozódásban az autópályák is segítik a postagalambokat. 10. oldal BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2004. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT A bálokon tucatnyi lakáj strázsált éjjeliedénnyel a kezében Viktória királynő aranyozó ámyékszéken trónolt Ki gondolná, hogy a rendszerint csak két betűvel jelzett, netán férfi­akra vagy nőkre utaló szóval, grafikával ellátott kis fülke milyen nagy múltú „intézmény”? A rómaiak és a görögök az egymás mellé épített illemhelyeket társalkodóhelyként is kedvelték. « $ « * < Az első nyilvános létesítményeket Európában 1214-re datálja a szemérmes WC-történelem. Adót már jóval azelőtt kivetettek rájuk, 69 évvel az időszámítás kezdete előtt, s a szagos ötlet, mint tudjuk, Vespasianus római császár élesel­méjűségét dicséri. Az ismertetőnk tárgyát kísérő természetes sze­mérem homályban hagyja az adatolhatóságot is. Indiában mindazonáltal már i. e. 2500-ban léteztek vízöblítéses árnyékszékek - állítja dr. Bindeshwar Pathak, aki toalettmúzeu­mot hozott létre és igazgat az indiai főváros­ban. A társaságokban ma már eufemisztiku- san csak mosdónak nevezett illemhelyek elődjéről a népnyelv azt tartotta, hogy oda a király is gyalog jár. Holott a koronás főknek gyakran a helyükbe vitték azt a különös alakú széket, amelyek közül jó néhány ma múzeumokban díszeleg. A székbe épített bili őse XIV. Lajos bőbe­szédű udvari papjának köszönheti világra jöttét. Louis Bourdalouse jezsuita prédikátor kitűnő szónok volt és fél napokat prédikált egyvégtében. A többórás beszédeivel alaposan próbára tette az udvar hölgyeit, akik ilyen hosszú ideig nem tud­tak úrrá lenni természetes ingereiken. Minthogy a pádból felállni nem illett - illemhely különben sem volt a közelben - kitalálták hát a tojásdad alakú, szószostálakra emlékeztető edénykét, amelyet karmantyújukban vagy ruhájuk ráncai között könnyedén elrejthettek, és szükség esetén a templomban könnyíthettek magukon. Az edényeket a nagybeszédű papról bourda- loues-nek nevezték el. A korabeli udvari etikett semmi megbotránkoztatót nem talált az ötlet­ben, hiszen Bretagne-i Anna báljain például minden teremben tucatnyi lakáj strázsált éjjeliedénnyel a kezében, és ha valamelyik ne­mes hölgy intett, már nyújtották is az edénykét, hogy a vendég, a táncot vagy a csevegést fél percre abbahagyva, sürgős dolgait elintézhesse. A régi görögök és rómaiak hasonlóképpen nél­külözhetetlennek tartották lakomáikon az efféle edényeket, csak azok aranyból vagy ezüstből készültek, és rabszolgák szolgáltak velük a résztvevőknek. Amikor azonban az udvarbéliek nem csak fo­lyó ügyeiket óhajtották szilárd alapra helyezni, ni „a világ fővárosa” míto­szával. A lefolyókból a Szajnába ömlött a szenny a párizsiak pedig a Szajna vizét itták... A 18. században a ka­tonai kórházakban je lent meg az újítás: a mérnökök szel­lőztetőberendezéssel kombinált szivaty tyúval továbbítot­ták az ürüléket az elvezető­csatornákba. Az aprónép hamar megta­nulja, a felnőt­tek „kisdolog- ban”sem Ismernek tréfát. > # » » # # # » « Illendően az illemhelyekről A ma ismert WC elnevezésére és működési elvére a vén kontinensen 1596-ig kellett várni. J. D. Harrington akkor rukkolt elő az angol vécék ősével. 1668-ban már törvény kötelezte a polgárokat arra, hogy mellékhelyiséget építsenek otthonaikba. 1739-ben nemek szerint is elkülönült a férfiak és a nők illemhelye. Az első aranyozott árnyékszé­ken Viktória királynő, Anglia uralkodója tró­nolt 1859-ben. »»»»»»»»»»» hanem egyéb szükség is szorította őket, a bourdaloues a lakájok kezéből egy fából eszkábált ülőalkalmatosságba került. „Francia széknek” vagy „lyukas szék­nek” hívták. Voltaire 1785-ben arra kér­te intézőjét, Moussinot abbét, hogy küldjön neki egy „csinos lyukas szé­ket”. A tehetősebbek ebből is egyedit, különlegeset rendel­tek maguknak. A köznépnek, persze, nem volt ilyen királyi dolga. A kevésbé tehetős városi polgárság kényte­len volt beérni a közös használatú árnyékszékkel, s emiatt a fertőzések is jócskán tizedelték. A szűkre méretezett csövek hamar eldugul­tak. „Egész Párizs bűzlik” - jelentették ki azok a kortársak, akiket nem lehetett becsap­Angliában 1855-től rendszeresítették a szennyvízlevezető csatornát, Franciaországban viszont elképesztő pazarlásnak tekintették. Eközben Angliában szédületes pályát futott be a vízöblí­tés. A víz­öblítéses angol vécét, innen a water closet rövidíté­séből kialakult WC betűszó is, azóta ismeri a ci­vilizált emberiség, amióta az ötletes Thomas Crapper, a vízvezeték-szerelők királya gyártani kezdte a komoly kísérletekkel kipróbált minta­darabokat. J.N.J. ■Apróbaki a nagyvilág Toprongy - a gazdagok kiváltsága? Egy vagyonba kerülnek azok a toprongyos darabok, amelyeket topmodellek viseltek azon a divatbemutatón, ahol a legsikere­sebb olasz tervezők vonultatták fel al kalmi kollekciójukat. A viseltesnek tű nő, tépett felsőruhákról csak vastag pénztárcájú vevők álmodhatnak. Az idomokat néhol épp hogy takaró ruhá­kat hallatlan rafinériával tervezték, ügyelve rá, hogy a hölgyek bájai véletle­nül se legyenek fedettek. A megszagga­tott elejű blúzok, folyamatossági hiá­nyokkal hullámzó szoknyák, fél láb­szárat szabadon hagyó nadrágok, avagy teljesen hát nélküli ruhács-t* kák sejtelmesen láttatni engedik a kebleket, a csípőt és a hátsó fertályt. Ilyenkor alsóneműt sem adnak a topmo- dellekre, legfeljebb egy spárgányi tanga fe­di a feltétlen takarni valót. Telefonkulcs a szórakozottaknak Ajtókulcsok helyett mobilte­lefonnal nyithatják otthonuk ajtózárait a japánok. „Ön már nem fogja elveszíteni a kulcsait, mert nem is lesz kulcscsomója!” - így csinál kedvet új termékéhez a ja­pán Connect Technologie cég, amelynek szenzációs terméke a hordozható tele­fonba épített, azzal működ­tethető, integrált elekt­romos ajtónyitó. A no­tórius kulcselhagyók mentsváraként is fel­fogható szerkezet úgy szabadítja fel, illetve blok­kolja az ajtózárat, ahogy a garázskaput szokás jól fel­szerelt épületekben nyitni, csukni. Az ajtó zárját termé­szetesen alkalmassá kell ten­ni arra, hogy a mobiltelefo­non leadott hívójelet érzékel­ve önműködően reagáljon a hívó óhajára. Baj akkor van, ha a hazatérő most nem az ajtókulcsát, ha­nem a mobiltelefonját nem találja. Bikya - csak egy asszony beszéli A vüág „legkisebb” nyelve a bikya, amelyet már csu­pán egyetlen 87 éves asszony használ Kame­run és Nigéria határán. A következő a rangsor­ban a bisuo, amelyet ugyanazon a vidéken már csupán egy apa és fia beszél. Alaszkában az eyak nyelveket be­szélik a legkevesebben. Szintén kihalófélben lévő nyelv Szíriában az aramenus és Szibérában a nganaszan. Az Aleut-szigeteken már csak néhány százan beszél­nek aleutul, a vótok nyelvét mindössze húszán őrzik, valahol Észtország és Szentpétervár kö­zött. A kihaló nyelvek mellett va­donatújakat is ismerünk. Az egyik legújabb nyelv az ebony (ében) és a phonics (fonetika) sza­Nigérla és Kamerun határa vak összeolvasztásával elkeresz­telt újszülött, az ebonies, az ame­rikai feketék angol zsargonja, amelyet a kaliforniai Oakland megyében már hivatalosan okta­tási nyelvnek ismertek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom