Békés Megyei Hírlap, 2004. szeptember (59. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-17 / 218. szám
7 2004. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HÍRLAP A TELEPÜLÉSEKÉRT Fejlődik a város, de hiányoznak az igazi vezéregyéniségek Gyomaendrőd nemcsak vízpartjaival, hanem csodálatos épületeivel Is vonzza a látogatókat. Endréd gyönyörű temploma, a gyomai városháza épülete, a hamarosan új helyre kerülő Kner emlékmű mind-mind megannyi látnivalót kínál. Gyomaendrőd nevét a nyomdaalapító Kner család tette messze földön ismertté. A Körös-parti településnek, mely 1982-ben Gyoma és Endrőd egyesülésével jött létre, számos nevezetessége van. Mi azonban most elsősorban az ott élő embereket, a több mint 15 ezer lakosú alföldi kisváros hangulatát, mindennapjait szeretnénk bemutatni Önöknek. Ahogyan a 46-os főúton Szarvas irányából Gyomaendrődhöz közeledünk, először Öregszőlő ütött-kopott házai tűnnek fel az út mentén. Az utcákon alig van mozgás, csupán a kanyar melletti élelmiszerbolt és a Gulyás bisztró előtt élénkebb az élet.- Hát nem tudok én a polgár- mester fejével gondolkodni! - neveti el magát a bolt előtt kosarát rendezgető középkorú hölgy, amikor arról kérdezzük, milyen tanácsokat tudna adni a város- vezetésnek, mit csináljanak másként. - Annyi biztos, hogy sokat szépült a város mostanában, már a villanyoszlopokra is raktak virágokat. Néhány kövesút azonban jó volna itt, az Öregszőlőben is.- Azért itt is csináltak valamit, tavaly például kihozták a vezetékes ivóvizet, de sokan arra sem csatlakoztak rá, inkább viszik a pénzt a kocsmába — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalasszony, aztán gyorsan tovább is siet, mert várják a gyerekek a reggeli tejet, kenyeret. A bisztróban alig néhány vendég üldögél, a pultoslánynak délelőtt kevés a feladata, így nincs ellenére egy kis beszélgetés. Többször is elismétli: bárki bármit mond, ő bizony szereti Öregszőlőt, s nem is akar elmenni erről a nyugodt helyről, ahol minAz idegen szemével Sok éve ismerem Gyomaendrődöt, gyakran átjárok ide - mondja a szarvasi Uhljar Zsuzsanna. - Úgy látom, fejlődik ez a város. Felépítették a szép ßrdöt, mindenütt van már csatorna, s lassacskán, de épülnek az utak is. Az utóbbi években valahogy otthonosabb, szebb, vonzóbb lett a település. Rendezettebb a városkép, több a virág, új boltok épültek, megszépült a városközpont denki ismer mindenkit. Amikor a bisztró előtt beszállunk az autóba, egy fiatalember még utánunk szól: „Unalmas város ám ez, Endrődön még mozi sincs”. Mozi Endrődön valóban nincs, iskola azonban van. Mégpedig igen szép helyen, a Körös-holtág és a liget szomszédságában.- Nem igazán jó endrődinek lenni - mondja a fiával az iskola felé igyekvő fiatalasszony. — Még az iskolás gyerekek között is érződik valami fura ellentét, a gyomai gyerekek mintha felsőbbrendűnek gondolnák magukat. Az itteni iskola azonban semmivel sem rosszabb, mint a gyomai, én örülök, hogy ide jár a gyerekem. Sajnos, sok endrődi elment mostanában Gyomára lakni, mert ott több a munkahely, no meg ott van a fürdő, a mozi, több a szórakozási lehetőség a fiataloknak. Endrődön még a boltok is egymás után zárnak be, mert nem Gyomaendrőd a Hírlapért Amint a tegnapi lapszámunkban már hírt adtunk róla, Hírlap a településekért, a települések a Hírlapért elnevezéssel előfizető-gyűjtő versenyt hirdettünk meg Békés megye városai és községei között. A benevezett önkormány- zatoknak Hírlap-előfizetőket kell gyűjteniük. A verseny a háztartások száma szerint négy kategóriában zajlik. Mindegyik kategóriában a százalékosan a legtöbb előfizetőt gyűjtő település díja 150 ezer forint, amelyet lapunk a település által megjelölt alapítvány javára utal át. A második és harmadik díjakat elnyert önkormányzatok 2005- ben egy-egy oldalas ingyenes megjelenési lehetőséget kapnak a Hírlapban. A kiindulási alap a júliusi előfizetői szám, a verseny december közepéig tart. Benevezni november végéig lehet. (Bővebb felvilágosítás: 66/527-202-es telefonon.) A versenyző települések közül ma Gyomaendrődöt mutatjuk be olvasóinknak. Összehasonlító adatok: A Gyomaendrődön nyilvántartott 5994 háztartás közül júliusban 549-ben fizették elő lapunkat. Ez 9,16 százalékos lefedettséget jelentett. Jelenleg ez a lefedettségi mutató pontosan 9 százalékon áll tudnak megélni. Igaz, lakást venni itt sokkal olcsóbban lehet, mint Gyomán. Ismét autóba szállunk, s most már Gyoma irányába indulunk a Fő úton. A két faluból összenőtt városon átvezető út meglehetősen hosszú, legalább hat kilométer. Gyoma és Endrőd mára szinte teljesen összeér. Itt-ott ismét vizek bukkannak fel az út mentén. Nem csoda, lévén Gyomaendrőd belterületén számos Körös-holtág kanyarog. Gyomán a központot elsősorban a Szabadság tér és környéke jelenti. A tér közepén álló szökőkút körül két kisgyermek szaladgál, szüleik a kút melletti pádról figyelik őket. A téren lassan nőni kezdenek az elültetett kis fák, a szegély mentén piros és sárga virágok díszlenek.- Egyre szebb ez a város — mondja a csemetéit fegyelmező édesapa. - Szeretünk a ligetben sétálni, és gyakran elmegyünk a gyerekekkel a Liget Fürdőbe is, azt nagyon szépen megcsinálták. Reménykedünk, hátha idevonzza a turistákat, s akkor talán más téren is élénkebb lesz az élet. Mondjuk, megtetszik egy gazdag fiirdővendég- nek ez a vidék és felépít itt egy nagy üzemet, s lesz mindnyájunknak munkahelyünk! A téren sétálgatva sok emberrel szóba elegyedünk, s néhá- nyukat arra kérjük, árulják el nekünk, kik a legismertebb, a legnépszerűbb emberek a városban. A kérdés nehéznek bizonyul. Néhány vállalkozó nevét, a Holler (Körös Szálloda) vezetőjét, a polgármestert említik, majd egyvalaki megfogalmazza, amit talán sokan ugyanígy gondolnak: „Nincsenek ebben a városban olyan vezér- egyéniségek, akiket mindenki ismer és elismer”. Hazafelé tartva arról beszélgetünk, hogy Gyomaendrőd egyvalamiben mégis különleges és egyedi: itt az emberek ritkán mondanak nemet. Készségesek, barátságosak... és ha bírálják is, de mégis nagyon szeretik a városukat. „Büszke vagyok az itt élőkre" Dr. Dávid Imre több mint hét esztendeje vezeti a települést A polgármestertől először azt kérdeztük, mi az, amire igazán büszke a várost illetően.- Mindenekelőtt az itt élő, dolgozó emberekre ■- válaszolta dr. Dávid Imre. - Méltányolom a türelmüket, amivel munkánkat kísérik, becsülöm a tenni akarásukat, szorgalmukat, értékítéletüket. Büszke vagyok természetesen az idén átadott új fürdőre, és nem utolsósorban a Kner Nyomdára és annak alapítóira, a Kner családra.- Ha kategóriájában Gyomaendrőd lenne a mostani előfizetőgyűjtő verseny győztese, mire fordítaná az elnyert 150 ezer forintot?- Egy biztos: arra nagyon odafigyelnék, hogy az összeget Gyomaendrőd városképének javítására, az utcák, terek virágosí- tására, szépítésére fordítsuk. Az oldalt szerkesztette: Lipták Judit. Fotó: Kovács Erzsébet, Lehoczky Péter, Megyeri László. Kovács Károlyék otthonát nem könnyű megtalálni. Pedig a gyomai városrész régi református temetője mellett rejtőző rövid utcácskában mindössze egyetlen ház áll: az övéké. Amikor a kétszintes, szép, új családi ház ajtaján becsöngetek, először a ház őrzője, az öreg német juhászkutya kerül elő, nyomában 14-15 éves forma fiúval. A teraszon ruhaszárító, rajta filcek száradnak. A házigazda, Kovács Károly mosolyogva siet elém, majd betessékel a lakás fő helyiségébe, a hallba. Ez a családi élet színtere. Az óriási, fából készült asztal mellett most is ott ülnek valamennyien. Kati, a nagylány, vasárnap lévén, éppen indulni készül Szegedre, vissza a főiskolára. Csilla és Laci, az ikrek az asztal két végén foglalnak helyet. A háziasszony, Katalin egy méretes teknő társaságában ül, kezében szitával, körülötte papírok.- A papírmerítés nálunk mindennapos program - mondja, s közben már magyarázza is, hogyan, miből készül a mártott papír, miként íródnak rá a szép, ci- rádás betűk. Hamarosan előkerülnek a különböző minősítéseket, díjakat elnyert, mártott papírból készült könyvek, fényképalbumok, levélborítékok is. Kovácséknál a papírmerítésbe mindenki besegít, s ez plusz összetartó erőt ad a családnak. Délutánonként vagy este, aki otthon van, és éppen ráér, az a papírokkal foglalatoskodik. Ez azonban elsősorban közös hobbi, közös öröm, nem a megélhetés forrása. Utóbbit inkább a munkahely biztosítja. Katalin tanárnőként dolgozik a Kis Bálint Általános Iskolában, Károly pedig nyomdász. Mondja is nevetve: „Ha Gyomán feldobnak egy követ, az vagy asztalosra, vagy nyomdászra esik”. „Endrődön meg cipészre” - fűzi hozzá Kati. Itt aztán el is indul a beszélgetés arról, hogyan tűnt el a régi, szép szakmák dicsősége, hogyan mentek tönkre az üzemek, a cipőgyár, a téeszek.- Ma már nagyon nehéz itt munkát találni, ezért is mennek el sokan. Pedig, ha belegondol az ember, most sokkal kényelmesebb ebben a városban élni, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Több a virág, van gáz meg csatorna, igaz, a kövesút kevés - összegzi a házigazda, majd felesége veszi magához a szót:- Az a baj Gyomaendrődön, hogy elmennek azok a tanult emberek, akikből kialakulhatna egy tisztes értelmiségi réteg. Nem azért mennek el, mert nem szeretnek itt élni, hanem, mert nem tudnak érvényesülni. Nincsenek ipari üzemek, oktatási vagy kutatóintézetek, kevés a lehetőség. Akik elmentek, gyakran a gyerekek summás véleménye: „Anya rendkívül kreatív, apának meg jó visszajárnak látogatóba. Vissza- humora van”. S amit a szülők mondanak: „A gyerekek nagyon szeretik húzza őket a család, s ez a szép, egymást, és minket is”. Akik pedig a fényképről hiányoznak (mert a fotócsendes, alföldi kisváros. záskor nem voltak otthon): a két leány, Csilla és Katalin. Kovácsékat a szeretet mellett a mártott papír is összetartja
