Békés Megyei Hírlap, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-10 / 186. szám
MEGYEI KÖRKÉP 2004. AUGUSZTUS 10., KEDD — 7. OLDAL Rossz megjelenési arány A nők többsége fertőzéstől tart Még mindig nagyon alacsony a méhnyakrákszűrésen résztvevő nők aránya. A legtöbben fertőzéstől tartanak, vagy az idegen orvostól félnek. Békéscsaba Sokan magánrendelőben végeztetik el a vizsgálatot, ahol viszont a szakembereknek nincs bejelentési kötelezettségük. így nem lehet pontosan tudni, hányán hanyagolják el az egészségüket. A célzott, szervezett szűrésre 2003 októbere óta a 25— 65 év közötti nők kapnak meghívást. Békés megyében egyedülállóan jó a helyzet, itt ugyanis 17 nőgyógyászati, onkológiai szakrendelőben, vagy mozgó szakorvosi szolgálatnál végzik el a vizsgálatot.- A kijelölt rendelőkben közegészségügyi- járványügyi ellenőrzést tartottunk. A személyi, tárgyi feltételek mindenhol biztosítottak - mondta dr. Klembucz Erzsébet, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetének osztály- vezetője. A megjelenési arány ennek ellenére alacsony. Többen a fertőzéstől félnek. A másik problémát az okozza, hogy sokan a magánorvosukat keresik fel. Itt azonban ki kell fizetniük a vizsgálatot, a kenetlevételt és a citológiai szűrést is. Azon a 17 helyen, amelyet a meghívólevélben feltüntetnek, nem kell költségekkel számolni. Sőt, az utazást a társadalombiztosító állja, de csak a lakóhelyhez legközelebb eső szakrendelő esetében. Ez viszont nem jelenti azt, hogy máshová nem mehet el az érintett asszony. A keneteket a megyében három bejegyzett laboratórium dolgozza fel. ____ F.O. IC Ta lálkozó a Sándor-kertben A természetben sosem csalódunk... A békéscsabai Lencsési Úti Közösségi Ház Kertbarát szakköre legutóbb a Sándor-portán vendégeskedett... Ahogy a gazda mondta, a természetben sosem csalódik az ember, ha léldául elront valamit, azt a természet maga ózza helyre. Arról nem is beszélve, kikap- mktdik, feltöltődik az ember ebben a kelless környezetben. _J___ Békéscsaba A nnapi, kellemes, kora esti találkozó igazi gyakori^ bemutatóval kezdődött. Sándor Ferenc invitálta kör tagjait Békéscsaba melletti portájára, ahoy ő megfogalmazta, tenyérnyinél valamivel na^obb kertjébe, ahol persze alkalmasint egy hátsi kis épületben disznótort is lehet rendezni... Akadt, ki egy letört és varosodással fertőződött almafaágga érkezett, megtudakolandó, milyen betegség támaita meg, mások a tavalyi saját termést tették ki az adtaira, gyöngyöző pálinka, bor társaságában. A háiasszony pedig eközben a szakköri költségvetés „teliére” beszerzett, sütnivaló szalonnát hozta el a kamrából. Először azonbai az volt a fontosabb: mi történik a nyár közepénaz á'gyások között, milyen aktuális tennivalók válnak a kiskerttulajdonosokra? Mint kiderült, Sániorék kedvence a Van- cseresznye, melynek p*rzója a vele együtt ültetett germersdorfi fajta. Mivei még csak hároméves és most terem először - a jépk szerint nagyon gazdagon -, az egész család, nt meg a szakkörtagok figyelmét kiérdemelte. A rögtönzött bemutatón az is kiderült, hogy ebben a kertben főleg Zalagyön- gye-szőlő terem, és persze már csak tiszteletből is - Csabagyöngye. „A Csabagyöngyéről köztudott, hogy a leghamarabb szüretelhető, emellett azért is kedvelem, mert nem túl sok törődést igényel, kevés a permetigénye.” Egy manapság ritkán előforduló almafát is mutatott a vendégeknek a házigazda: az asztraháni piros almát, melyek íze, aromája nagyon kellemes. „Ezért is ragaszkodom hozzá nagyon, annak ellenére, hogy így első látásra, a törzse formája miatt nem lehet feltétlenül nálam a kert dísze” - ecsetelte Sándor Ferenc. Aztán dr. Sicz György szakkörvezető vette át a szót és elmondta: ősszel a kolbászfesztivál keretében felélesztik a termékkiállításukat, és borversenyt is szerveznek. Túl a hagyományok ápolásán, az apropó sem mindennapi: a Békéscsabához ezer szállal kötődő Stark Adolf jóvoltából, 100 éve született meg a Csabagyöngye szőlő. Sajnos, amilyen sok tőke borítja ebből például a Burgenland környéki dombokat, olyan kevés található belőle a Dél-Alföldön, közelebbről Békésben. _______________________________Fábián irrvAii Am ikor a tenorista és a zongoraművész vezényel Világsztárok magyarországi premierje: Jósé Crna és Kocsis Zoltán felejthetetlen kettőse Felejthetetlen élményben volt része, csodálatos koncertet láthatott, hallhatott az, akit az újból és újból támadó esőnek sem sikerült elriasztani szombaton este a Gyulai Várszínházból. Két igazi világsztár, a kortárs zeneművészet kiválósága, Kocsis Zoltán zongoraművész és Jósé Cura tenorista — mindketten karmesterek és rangos zenekarok vezetői — néhány nappal korábban Veszprémben lépett fel eíőször közösen. A gyulai hangverseny is szinte még világpremiernek számít, de a két nagyszerű művész és a remek zenekar mindenképp beírta magát örökre a várszínház történetébe. Gyula Két világsztár adott emlékezetes hangversenyt szombaton este a Gyulai Várszínházban. Balról Jósé Cura argentin tenorista, aki eredetileg karmesternek és zeneszerzőnek tanult, jelenleg a Varsói Szimfonikusok vezető karmestere. Mellette Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetője. (További fotók internetes oldalunkon.) w=otó: veress erzsi Már a műsor sokat ígért. Az első részben Verdi, Leoncavallo és Puccini világhírű operaáriáit hallhattuk Jósé Curától, a Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényelte. A második részben a világhírű argentin karmester, zeneszerző és énekes dirigált, először Kodály művét, a Galántai táncokat adták elő, majd Kocsis Zoltán Rachmaninov II. zongoraversenyét szólaltatta meg. . Énekre, játékra, karvezetésre egyaránt a kiváló minőség, a mesteri a legjobb kifejezés. Két óriási, egyéniségében különböző, de a koncerten a másik rezzenéseire figyelő, egymás tudását, tehetségét tisztelő, kölcsönösen felemelő, a művészetet példaszerű alázattal szolgáló világsztár közös produkcióját láttuk. Kocsis Zoltán előkelő volt és méltóságteljes, mintha az antik bölcsek magaslatáról irányította volna zenekarát, fehér haja csak külön hangsúlyt adott művészi fölényének, átlényegült, odaadó zongorajátékának. Á zenekar nagyon komolyan, fegyelmezetten, színvonalasan, szépen játszott. Jósé Cura latinos mentalitással, szenvedéllyel énekelt és vezényelt, sugárzó egyéniségével légkört teremtett, gyorsan belopta magát a magyar közönség szívébe. A rendezők szándéka ellenére és nyilván a közönség nagy szomorúságára, de ennek a csodálatos hangversenynek bizony egyik főszereplőjévé vált az időjárás is, a szabadtéri rendezvények már csak ilyenek. Különös, hogy míg a környező városokat megkímélte az eső szombaton este, a Gyulai Várszínház fölött már a koncert előtt jóval sötét felhők gyülekeztek, a távolban dörgött, villámlott. Nem sokan merészkedtek esernyő és kabát nélkül elindulni a koncertre. Az izgalom és a félelem, nehogy a nagy és drága eseményt elmossa az eső, rátelepedett nemcsak a nézőtérre, hanem a színpadra is. Érthető módon siettek a művészek, hogy meg tudják tartani a koncertet, a közönség meg imádkozott, nehogy kárba vesszen a pénze. Jósé Cura szinte beosont a színpadra, s mutatóujját szájára téve kérte a közönséget, ne tapsoljanak, ne köszöntsék, csak figyeljenek a zenére, Kocsis mesterre, ne szakítsák félbe a produkciót. Az első ária után persze volt magyarul Jó estét kívánok!”, majd angolul elmondta: gyors egymásutánban játszanak, felpörgetik a koncertet, mert jön az eső. A művészek arcán látszott, hogy fürkészik az eget, figyelik a közönséget, kitart-e vagy feladja, amikor már csepereg az eső. Kedves volt a világhírű tenor, amikor egyik kezében a mikrofonnal énekelt, a másikkal fogta a hegedűsök kottáját, nehogy elvigye a szél, vagy amikor az áriába beleénekelte, hogy „it is raining...” Megható volt, hogy Kocsis Zoltán akkor is a legnagyobb méltósággal és fegyelemmel, a külvilágot kikapcsolva, rezzenés nélkül vezényelt, amikor néhányan a zenészek közül már alig bírták megtartani kottáikat. Az első részt éppen sikerült befejezni, amikor kíméletlenül eleredt az eső. Mire a közeli sátrak alatt sikerült menedéket találni, eléggé el lehetett ázni. Mégis a második rész bizonyult nehezebbnek. Cura mester levezényelte a Galántai táncokat, de Rachmaninov előtt kényszerszünetet rendelt el az újabb égi áldás, karmesteri utasításra gyorsan be kellett takarni a zongorát. Minél drámaibbak és hűvösebbek lettek a körülmények, annál szenvedélyesebben és egyre inkább szívből szólt a zene. Ha lehetett még egyáltalán a színvonalat fokozni, valami ilyesmi történt. A színpadon forrósodott a légkör, a kivetítőn felnagyított arcokon látszott: az izgalom helyét átveszi a megnyugvás, a béke, a művészek hálásak a kitartó közönségnek, a közönség pedig nem bánta, hogy elázott, hideg van, mert ezt a lényegtelen érzést feledtette a csodálatos élmény, amit kapott. (Kapcsolódó cikkek internetes oldalunkon.) ____________________ NIEDZIELSKY KATALIN Az opera is színház Jósé Cura Argentínában karvezetést és zeneszerzést tanult, 25 éve végzett, tíz éve énekel, meghódította a nagyvilág leghíresebb operaházait, hangversenytermeit. A hagyományos operaénekeseket gyakran éri bírálat, hogy „beállnak" énekelni, s nem sok színészi tehetségről tesznek tanúbizonyságot: A fiatal tenoristát viszont azzal vádolják időnként, hogy túlfűtött alakításával vívta ki magának a sikert. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó ars poeticája. „Az operaházak színpadain túlságosan statikus minden, zeneileg is. Nagyon sok művész szégyellj, hogy megmutassa az érzéseit, fél, hogy mindez árthat a stílusnak, az éneklésnek. Pedig ez őrültség Az opera is színház, az élet tükre, lenyomata. Ha valaki szeret egy nőt, aki a karjai között hal meg, nem tehet mást, mint kikiabálja magából a fájdalmat. ’ A kiállított képek augusztus 30-áig láthatók. D-FOTÓ; VERESS ERZSI Bukta Imre képei a Jankayban Használ gynfaszálat, tökmagot, csempedarabokat Bukta Imre festőművész képeiből nyílt kiállítás a Jankay Galériában, a Csaba Center harmadik emeletén. Békéscsaba Bukta Imre 1952-ben született a Heves megyei Mezőszemerén. Munkácsy-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze.- Baji Miklós Zoltán, békéscsabai festőművész keresett meg, később pedig vele állítottam össze a kiállítás anyagát. Átfogó képet szerettem volna adni a művészetemről azoknak, akik nem ismerik a képeimet, ezért régi és új munkáim is láthatók a tárlaton - részletezte a válogatás szempontjait a festőművész. Nemcsak hagyományos festményekről van szó: sokszor használ gyufaszálat, tökmagot, csempedarabokat, ezeket „applikált” képeknek nevezi az alkotó. Ezzel a sajátos technikával újkeletű népművészetet kíván bemutatni, sok iróniával. Témái elsősorban a vidék, az emberek és az emberi kapcsolatok.- Minden kép egy „fonák szociográfia” - fogalmaz az alkotó. Gyakori Bukta munkáiban, hogy saját, kisebb méretű képeit beemeli egy-egy alkotásba, így utal saját munkásságára, valamint párbeszédet teremt a két mű között. A művész elmondta, hogy ennek eleinte kizárólag a helyhiány volt az oka, és csak később vált tudatos kifejezési formává. A kiállítás augusztus 30- áig látható. S.Z.
