Békés Megyei Hírlap, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-16 / 191. szám
4. OLDAL - 2004. AUGUSZTUS 16., HÉTFŐ M E GYEI KÖRKÉP Békés megye — Magyarország egyetlen gyarmata Megkérdeztük olvasóinkat Szeretsz könyvtárba járni? Elszármazottak és mások véleménye az ország délkeleti régiójáról Sok fiatal próbál az ország más tájain szerencsét. Többségük csak látogatóba jön haza. d^otó* lehoczky péter „Alacsony bérek, autópálya nuku, mindenki menekül innen” — írja véleményként Békés megyéről a HunRoad- Runner fantázianevet viselő hozzászóló az index internetes újság fórum rovatában. A topic, azaz a téma: „Békés megye — Magyarország egyetlen gyarmata.” Békés megye Ha továbbolvasunk az oldalon, rögtön kiderül, hogy a fentebb említett HunRoadRunner nem hagyta el megyénket, mint írja: „Én itt csücsülök a közepében... Hogy ne mondjam, a központjában... Nincs kedvem (nem tudok) elmenni innen... Engem csak az zavar, de nagyon, hogy Magyarországon csak Pesten vannak lehetőségek, más helyen nulla. Megértem azt, aki elmegy, de ennek nem így kellene lennie!” A téma megmozgatott másokat is, Kőkapu néven így írt valaki: „...én négy évig dolgoztam egy olyan helyen, ahol akkor érte el a nettó fizetésem a 25 ezret, ha minden második hétvégén is benn voltam (2002-es hozzászólásról van szó - a szerk.), és csak négy szabadnapom volt egy hónapban, ráadásul rengeteg volt a meló. Es nem mertem otthagyni, mert féltem, hogy utána nem találok másik állást. Igen, én is eljöttem két és fél éve. Igaz, most kb. négyszeresét kapom, sokkal kevesebb munkáért, de nem ezért jöttem, hanem mert az akkori barátom, most már férjem, itt dolgozik, és villamos- mérnök révén nem is tudna máshol. De utálok itt lakni. Visszavágyom oda, ahol zöld a fű, sárgállanak a nárciszok, ahol világítanak a fehérre meszelt falak, ahol nyugodfan vehetek nagy levegőt, mert' az tiszta, legfeljebb' virágilla-' tú...” Csík néven rövidre zárta véleményét egy másik fórumlátogató: „Orosházán születtem, Békéscsabán nőttem fel. Budapesten dolgozok. Ennyit az élet alakulásáról...” HunRoadRunner szerint így modellezhető a helyzet: fiatalok egyetemre, főiskolára el. Lányok férjhez: maradok Szegeden vagy Pesten, fiúk: otthon nem találok a képzettségemnek megfelelő munkát, nem tudom eltartani a családomat, így maradok Szegeden vagy Pesten. Idős szülők, akik most mentek nyugdíjba: költözök Szegedre vagy Pestre az unokákhoz. Ennek következményeképpen stagnál vagy fogy a megye lakossága. És ki megy el többek közt? Az, aki értelmes, vállalkozókedvű, az, aki majdan lobbizni tudna a térségért... Missparker visszatérne, mondjuk egy vállalkozással, mégsem teszi. Hogy miért? „A hozzáállás miatt. Tuti, hogy az első hivatal keresztbe tenne nekem. Érdekes lenne végignézni, milyen vállalkozást van értelme indítani Békés megyében. Igazából, ami ígéretes lehetőség, már felismerték, és csinálják, ami új lenne, azt nem engednék.” Holdanyó is egyetért azokkal akik érdektelenségről beszélnek: „Én is Orosházán születtem, aztán egyetem, egyebek és 2 éve végleg elköltöztünk családilag Érdre! Én pedig Pesten vettem lakást. Még mindig nagyon hiányzik az otthoni nyugi, a természet, a gyopárosi strand (ami szerintem az egyik legszebb fekvésű az országban). Nekem is fáj, hogy csak eljönni lehet onnan, mert semmi lehetőség nincs. Pedig tényleg, az ország legjobb termőföldjei ott vannak... De olyan érdektelenséget, amit ott látni bármivel kapcsolatban... hát az ritkaság!” Nority egyszer már visszatért megyénkbe, de csalódnia kellett: „20 év távlatából költöztem haza. A gyerek első nap után úgy jött haza az iskolából: otthon vagyok! De rá kellett jönnöm, hogy abból, hogy jól érezzük magunkat, még a gyereket nem tudtam etetni, így nem egész egy év után visszajöttem. Most ott tartok, legközelebb a nyugdíjhoz közeledve kezdek el arról gondolkozni, hogy haza kéne költözni. Igen, még mindig az a haza.” Érkezett olyan hozzászólás is, melynek írója a vándorbot megragadására buzdít: „Úgy látom, hogy a kilátástalan- ság és az elvándorlás elég alaposan ki lett tárgyalva, az én szüleim is ezért szedték a sátorfát annak idején. Amiért én nagyon hálás vagyok nekik, nem mintha rossz életem lett volna azelőtt. Vannak ismerőseim, akik nem így döntöttek, inkább az otthoni egy helyben küzdést választják. Nem ítélem el őket sem, bár legtöbb esetben az újtól való tartózkodás állította meg a dolgokat. Visszahúzza őket a sár. No nem pejoratív értelemben, bár sokszor az ő kapcsolataik sem élettelibbek, mint az enyémek itt, a rohanó Budapesten. Szerintem, aki egy pici kedvet is érez, az mindenképpen induljon el, visszamenni bármikor lehet.” Nem túl jó tapasztalatai vannak a végül Békéscsabán kikötött embernek: „Orosházán születtem. Szegeden végeztem, aztán egy évad a pokolban: Pitvaroson tanítottam, jobb híján. Akkor döntöttem el, hogy vagy Dunántúl, vagy semmi és elmentem Székesfehérvárra. A legszebb 4 év volt. Ott megadják előre a bizalmat, adnak lehetőséget, hogy bizonyíts. Azután férjhez mentem, visz- szajöttem Békéscsabára, arra a helyre, amit sosem szerettem, mert minden versenyen a csabaiaknak kellett nyerni... Itt, ha nincs mögötted valaki, meg kell szakadnod, hogy bizonyíts. Nem fogadják be a jöttmentet. Most már 5 év után talán kezdenek. De Békéscsabát soha nem fogom szeretni.” A legtöbb elszármazotthoz hasonlóan magam is szívesen járok haza. Hogy miért? „Ami Békés megye mellett szól, nekem például kellemes ki- kapcsolódás, amikor sikerül elmenekülni a koszos fővárosból és hazai terepen vagyok. A levegő is egészen más, nem beszélve, ha ilyesmiket lát az ember. Sokszor előfordult, hogy nyáron tiszta éjszakákon (általában éjszaka szoktam vezetni) csak megálltam egy parkolóban Gyónta után és hallgattam a csendet, egy pár percig néztem a csillagokat.” Egy kérdésre, hogy mit lehetne tenni a megyéért, missparker így vélekedett: „Hát én sokáig reménykedtem az autópályában (orosházi vagyok). Ösztönözte volna néhány üzem odatele- pülési kedvét. De ez már nem valószínű, hogy bejön. Segíthetne a turizmus, de nehéz ügy, mert mindenki azt gondolja, hogy az Alföld unalmas (több Petőfit kéne tanítani...). A mezőgazdaság jó lenne, nagyon jó termőföldjeink vannak, de ahhoz meg állami támogatás kell. Az a baj, hogy azt mindenki érti, miért nehéz ott élni, de ténylegesen tenni érte senki nem tud.” Lemondóan csak ennyit felelt ugyanerre a kérdésre HunRoadRunner, hogy „Tartok tőle, hogy mentheteüen... majd az utolsó ember lekapcsolja a villanyt”. Ugyanő egy másik hozzászólásában ugyanakkor arra is felhívja a világháló segítségével a figyelmet, hogy létezünk. Mint írja: „Üdvözlet a rezervátumból... még kitartunk itt...”. Ha belegondolunk, a semminél ez is több. POCSAJI RICHARD Brühühiihiihü „Elég jól ismerem Békés megye egy részét, így hát leirom, mit gondolok errőí’ - írta egy másik fórumon egy internetező. „Az a baj alapvetően a Békés megyeiekkel, hogy mindannyian csak ülnek ölhetett kézzel, és várják a csodát. Csodák pedig nincsenek, jobban mondva: az lenne csoda, ha lenne csoda. 14 éve egyfolytában azon siránkoznak, hogy jajistenem, jajistenem, denagyaszegénység, denagyazelmaradottság, derettenetesenszömyűezkérem, brühühühühü... - ugyanakkor azt is olvastam a megyei hírlapban, hogy a rendszerváltás óta szinte semmi beruházást, fejlesztést, modernizálást nem sikerült megvalósítani." Varga Krisztim, 13 éves lökösházi tanuló:- Itt lehet internetezni és olvasgatni is — mindkettőt nagyon szeretem. Az interneten főleg együttesek honlapjait nézem meg, például a népszerű Blue zenekarét. Szívesen válogatok az olvasnivalók között is. Különösen a fantasztikus regények érdekelnek. Amíg a régi helyén volt a könyvtár, addig is rendszeresen bejártam, de annak különösen örülök, hogy most közelebb került az otthonomhoz, ezért a szünidőben szinte mindennap benézek. Pávlicz Dórim, 11 éves nagykanizsai tanuló:- Nagymamámnál töltöm a nyári szünetet Lökösházán. Gyakran eljövök a könyvtárba, majdnem mindennap itt vagyok, már jól ismerem azokat a gyerekeket, akik szintén rendszeres látogatók. Nagyon szeretek internetezni, olvasni és társasjáté- kozni is. Utóbbiak közül különösen a Szókirakót, a Ki nevet a végén?-t és a malomjátékot kedvelem leginkább. Augusztus harmadik hetében megyek haza Nagykanizsára. A lökösházi könyvtárban eltöltött idő szép emléke lesz a nyaralásomnak. Vinczu Tibor, 12 éves lökösházi tanuló:- Nagyon szép lett a könyvtár, most, hogy új helyre költözött. Az is klassz, hogy most már számító- gépezni is lehet. Különösen a harcos, akciós játékokat kedvelem, ilyenek is vannak a gépben, persze nem durvák. Néha újságokat is lapozgatok és könyveket is kölcsönzők. Különösen az állatos könyvek érdekelnek, azok közül is főként a lovak. • Jó ide járni, jó a társaság. Ha a szünet véget ér, akkor is rendszeres látogatója leszek a könyvtárnak. Szálai Attila, 14 éves lökösházi tanuló:- Jól elvagyunk itt a könyvtárban, legalább nem csavargunk. Sokat internetezek, játszom a többiekkel. Mivel nincs otthon számítógépem, ezért is jó idejárni. Főleg chat-elni szoktunk a barátaimmal, lányokkal beszélgetünk az internet segítségével. A szüleim szeretik, hogy itt töltöm a szünidő egy részét. Egyébként anyukám és apukám is jár könyvtárba, ők könyveket kölcsönöznek. Ha történelmi témájút hoznak haza, abba én is szívesen belelapozom. k. e. D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET KÖZÉPISKOLAI NYELVTANULÁS HAZÁNKBAN (százalékos megoszlás) A termálkemping a fürdő új ékessége Elkezdődött a három új gyógymedence építése Castrum Termálkempinget avattak tegnap a füzesgyarmati fürdőnél. A kemping és a korszerű, impozáns kiszolgáló épületek mintegy 100 millió forintból létesültek. A tegnap átadott kemping csak egyik állomása a füzesgyarmati fürdő-fejlesztésnek. Az ünnepélyes kempingátadó résztvevői meggyőződhettek arról, hogy már elkezdődött az a mintegy 180 millió forint értékű beruházás is, amelynek nyomán három új gyógymedence épül Füzesgyarmat- A négycsillagos kemping az évek óta megkezdett idegenforgalmi fejlesztés része. A termálkutat 1965- ben fúrták, a fürdő 1968-ban nyitotta meg kapuit. A leglátványosabb beruházások következtében 1995-ben a régi medencét az önkormányzat vízvisszaforgatás úszómedencévé alakította, és egy tanmedence is elkészült. Az öltözők fölé 1999-ben motel épült. A kemping létesítését már a város 1998-2002-es gazdasági programja is említette. A tervek szerényebbek voltak a most megvalósí- tottnáL A 2002-2006-os programban még hangsúlyosabban szerepelt a kempingépítés, mely akkor kapott igazán kedvező fordulatot, amikor 2003 januárjában dr. Réfi Antallal, a Castrum Idegenforgalmi Rt vezér- igazgatójával összefogva elhatároztuk, hogy Castrum Termálkempinget létesítünk Füzesgyarmaton - mondta megnyitó beszédében Várkonyi Imre polgármester. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács - a megyei javaslat alapján - jelentős mértékben támogatta a füzesgyarmati kempingépítést. Az anyagi segítség a kiadások 85 százalékát fedezi. A füzesgyarmati kempinget átadó Varga Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke hangsúlyozta: Füzesgyarmaton nemcsak a kempingépítés, hanem a komplex fürdőfejlesztési program is kiemelt támogatást kapott. Annak érdekében pedig, hogy a megye idegenforgalmi értékeit minél jobban el tudjuk adni, széles körű összefogásra lesz szükség. A füzesgyarmati Castrum Termálkemping - amely gyógyászati szolgáltatásokat is nyújt, hiszen a helyi termálvíz Sárrét gyöngye elnevezéssel hivatalosan is gyógyvíz - Kovács Zsolt és Sándor Gyula tervező tervei alapján, a Bio-Flott Kft. kivitelezésében készült. MAGYARI BARNA A tegnap átadott kemping 100 millió forintból létesült. D^OTÓi LEHOCZKY PÉTER A i J
