Békés Megyei Hírlap, 2004. augusztus (59. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-14 / 190. szám

*1 iBÉKES MEGYEI HlRÜf 2004. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT - 11. OLDAL A KacLri-féle fagyira és kókuszos süteményre még sokan emlékeznek Egy zokni arannyal érkezett Békéscsabára a török cukrász Amikor Kadri Izmail Dag 90 esztendővel ezelőtt az osztrák—török háború­ban fogságban esett, még nem gondolta, hogy évtizedeken át megbecsült, el­ismert cukrász lesz Békéscsabán, s azt sem sejtette, hogy a XXI. század ele­jén majd dévaványai dédunokája folytatja a szakmát Az akkor 32 éves tö­rök férfit több száz fogolytársával együtt egyetlen dolog foglalkoztatta: mi­képp lehetne megszökni a fogolyszállító vonatról? Mintegy hetven fogoly­nak sikerült a szökés. Több évi bujkálás után Magyarországon találtak új és végleges otthonra. Kadri Izmail Dagnak Dévaványán élő unokája, Körözsi Zoltánná ma is nagy szeretettel beszél török nagyapjáról- Nagyapám Kadri Izmail Dag 1872-ben Gosztiváron született. Ez a település Szkopje közelében található, s akkoriban Törökországhoz tartozott. Az osztrák- török háborúban a nagyapám török tiszt­ként szolgált, s így esett fogságba 1914- ben. Egy egész vonatnyi török fogolycsa­patot Bécsbe akartak szállítani. Rákoshegyen körülbelül 70 fogolynak si­került megszökni. Szerencsére köztük volt a nagyapám is — kezdte családja tör­ténetének feltárását a Dévaványán élő Körözsi Zoltánné, született Szendrőy Klára, aki szeretett nagyapjától (annak anyja Naile Tahirról) a Naile Ilona török nevet kapta.- Rákoshegyről nagyapja hogyan ke­nik Békéscsabám, s a megyeszékhelyen miként indult az, életei — kérdeztük Körözsi Zoltánnét.- Amikor Rákos­hegyen a török foglyok megszöktek, éveken át bujdostak az országban mindenfelé. Többen Bé­kés megyéig jöttek. Nagyapámtól hallottam, hogy Musztafa Oszmán Mezőberényben, egy másik Musztafa Oroshá­zán, Abdula bácsi Gyu­lán, Tyasif Elmász (vele tartotta leginkább a kap­csolatot nagyapám) Vésztőn telepedett le és ők is cukrászok lettek. Mivel nagyapám - aki gazdag családból szár­mazott — tisztként szol­gált a török hadseregben, fogolyként is magánáí tarthatott egy arannyal teli zoknit. Ez a kincs még megvolt, amikor 1919-ben Békéscsabára jött. A Trefort utca 5. szám alatt vett egy ház­részt, s megismerkedett, majd megházasodott szentesi születésű nagy­mamámmal, Marozsán Ilonával. Anyám 1920- ban született. A mai Andrássy és Kazinczy utca sarkán 1921-ben nagyapám egy boltot is épített, ahol cukorkát, csokoládét, süte­ményt és gyümölcsöt árultak nagy­anyámmal. A Trefort utcai házrészt 1923-ban eladták, s a Millennium utca 2. szám alatt vettek egy önálló családi há­zat, melynek udvarán cukrászműhelyt is kialakítottak.- Úgy tudjuk: nagyapjának másod­szorra is házasságot kellett kötnie az ön nagymamájával Miért Romániában tar­tották ezt a második esküvőtl- Nagyapám 1930-ig hontalanként élt Magyarországon. Ekkor kapta vissza tö­rök állampolgárságát, s ekkor szerezte meg a török állampolgárságot a nagyma­mám, Marozsán Ilona Fatime is (ez utób­bi nevet ekkor kapta). Ahhoz, hogy Tö­rökország is elismerje házasságukat, az esküvőt a török szertartás szerint is ki kellett mondani. Mivel Romániában je­lentős török közösség élt, minden bi­zonnyal ott nyílt lehetőség arra, hogy a házasságkötést megismételjék. Ezt az es­küvőt 1930-ban tartották.- Kadri Izmail Dogra az idősebb gene­rációból máig sokan emlékeznek Békés­csabán. Mivel alkotott maradandót a nagyapja1- A cukrászműhelyében készült édes­ségeket kedvelték a csabaiak, és a me­gyeszékhelyre bejárók. Ennek köszön­hető, hogy 1940 körül Békéscsabán, a Brigád mozi mellett, és Budapesten, az édességet. Később a Kakas presszó he­lyén, majd a Luther utcában, a mai Pál­ma Presszó helyén nyitottak üzletet. Nagyapám és nagyanyám halálukig dol­goztak a cukrászatban. — Hogyhogy ön, az unoka vitte tovább a nagyszülők mesterségét?- Amikor a szüleimmel 1964-ben Bé­késcsabáról Dévaványára költöztünk, onnan is rendszeresen visszajártam nagyszüleim- hez. Nagyon szerettem ná­luk lenni, se­gíteni. Élvez­tem a süte­mény- és a fagyikészí­tést, meg azt is, hogy szerdai és szombati napokon legalább ezer tojást vásároltunk a piacon. Nagyszüleim mellett folyamatosan bele­tanultam a szakmába. Közben előbb megszereztem a cukrász segédlevelet,- Igaz-e, hogy nagyapjának egy másik unokája a Galatasarayban futballozott?- Mielőtt Kadri Izmail Dag Magyaror­szágra jött volna, már volt egy felesége. Abból a házasságból született Idrisz Kadri és Fatime Kadri. Fatime a férjével, Bedri Derük Bakallal az Isztambulhoz így készüt a Kadri-fagyi-A vaníliás fagyinál minden 1 liter tejhez 3 tojást és 35 deka cukor kellett A tejet felforraltuk, majd hozzáadtuk a tojáshoz (amelyeket előtte a sárgájával és fehérjével jól összekevertünk) és a cukorhoz. A fagyi további főzést már nem igényelt hanem kihűlésig kavartuk a masszát aztán kompresszoros hűtéssel fagyasztottuk - mondot­ta Körözsi Zoltánné. A gyümölcsfagyinál vizet használtak tej helyett Ennél a fagyinál 1 liter vízhez 30 deka cukorra 35-40 deka gyü­mölcsvelőre (barack, málna, eper, stb.) volt szükség. Arra viszont ügyelni kellett, hogy a gyümölcsfagyinál csak a három tojás sárgája kerüljön a fagyiba. Kivéve a citromo­sat, ahol a három tojásnak a fehérjét kellett felhasználni. tartozó Kadriköly szigetén élt. Házassá­gukból született Szali Bedri, aki a '60-as évek végén, a '70-es évek elején valóban a Galtasaray labdarúgója volt.- Nagyapja több mint 30 éve eltávo­Körözsi Zoltánné nagyapja, Kadri Izmail Dag fotójával. Az asszony szeretettel vitte tovább a nagyszülők mesterségét. O-FOTÓi KOVÁCS ERZSÉBET Andrássy úton is sikerült egy-egy boltot nyitnia. Aztán 1951-ben minden boltját államosították. Szerencsére a cukrász­műhelyét meghagyták. Attól kezdve, há­rom éven át, három tolható kocsiról nyá­ron fagyit, télen édességet (törökmézet, nyalókát, kókuszos süteményt) áruita­tott. Később áttértek a piacozásra. Em­lékszem, szerdán és szombaton a Jókai és a Luther utca sarkán, kedden és pénte­ken a Hunyadi téren, csütörtökön a jaminai piacon kínálták a fagyit és az majd a cukrász mesterlevelet, végül népi kismester vizsgát is tettem. Dévaványán, a Széchenyi utca 32. szám alatt cukrász­műhelyt építettem, ahol cukorkafélesé­geket, törökmézet, nyalókákat, kókuszos süteményeket készítünk. Rendszeresen ott vagyunk a különböző rendezvénye­ken, vásárokon. Annak pedig különösen örülök, hogy a nagyobbik fiam, Körözsi Izmail Ibrahim tovább folytatja nagy­apám szakmáját, s ma már ő vezeti a vál­lalkozást. zott az élők sorából Ennyi idő után mit jelent önnek Kadri Izmail Dag?- Egy csodálatos embert, akitől renge­teget tanultam. Nagyapám hat nyelven - törökül, szerbül, görögül, románul, ma­gyarul, szlovákul - beszélt és írt. így nem csoda, hogy mindenkivel szót értett. Mivel rengeteg időt náluk töltöttem, so­kan azt hiszik, én a lányuk és nem az unokájuk vagyok. Boldogan vállalom őket és szeretettel őrzöm az emléküket. Magyari Barna Itt is kemény, ott is kemény. Buzgómócsingolás Próbálnám emészteni a vámszigorításos gombócot, de sehogyan se akar lemenni a torkomon. Alighanem azért, mert ahe­lyett, hogy kisebbedne, egyre nagyobb lesz. Ráadásul ha beletúr az ember, ki­derül itt is kemény, ott is kemény. A történet a cukor­behozatal szigorításá­val kezdődött, aztán, mint bűvész cilinderé­ből a nyúl hirtelenjé­ben előkerült a tizenöt kilométeres határsávi korlátozás, mint uniós követelmény. Ám ha­marjában kiderült, a Lajtán túl a fogalmat sem értik. Márpe­dig, amit nem értenek, azt nem is alkal­mazzák. Lehet persze, hogy Brüsszelben valamelyik bürokrata kitalált valami ilyesmit, de miért kellene azt komolyan venni? Még ha mindig is túlteljesítő buz­gó mócsingok országa volt a miénk, s nem úgy néz ki, mintha mócsingék le akarnának er­ről szokni. ...........********** Cs ak kitérőként említem meg, két hete Auszt­riában láttam egy farmot, ••••••••••••••* kristályvizű tótól kétszáz méterre, ahol az istálló mellé rakott trágyából patakok­ban folyt a lé. Semmi zárt lánc, uniós előírás, egyebek. Mi meg lassan már a disznók fenekét is kitöröljük, csak jók le­gyünk Európának. Visszatérve a vámszigorításra, az ille­tékesek szerint mindössze egy régi ren­delet alkalmazásáról van szó, tehát ne nagyon háborogjunk. Rendben, de ak­kor miért nem alkalmazták eddig? Mi tette indokolttá a hirtelen szigorítást? Az alkotmányjogász szerint a magyar gaz­daságnak okozott kétmilliárd forintos kár. Erről meg az jut eszembe, gazdag polgárok lakhatják azt az országot, amelynek határ menti lakosai fél liter tuhiskykből és kartonnyi cigarettákból ekkora kárt gründolnak össze alig pár hónap alatt. Jó lenne, ha a korlátlan cu­korbehozatal okozta kárt nem kevernék össze a butéliák és a kartonok hatásá­val s inkább annak okát keresnék, mi­ért csak július végén mozdult a hatóság, amikor már hónapok óta dőlt be az olcsó cukor az országba. Végül: milyen rendelet az, amelyik nem tartható be? Törvényes-e, hogy az autóval utazó szomszédommal szem­ben alkalmazzák, mert forgalmi enge­délyéből kibogarásszák a 15 kilométeres sávba eső lakhelyét, velem szemben vi­szont nem, mert biciklivel vagy a pesti sógor autójával lépem át a határt. Azért kíváncsi lennék, merne-e hozni Bécs ilyen diszkriminatív intézkedést, s ha merne, mit szólnának hozzá az osztrá­kok? A vámszigorítás - bárki is rendelte el - erkölcstelen, durva és az uniós Ma­gyarországhoz méltatlan. Nagyobb baj, hogy az itt élők úgy gondolják, s okkal gondolják, hogy a kormány hallgatóla­gos jóváhagyásával történik mindez. Még ennél is nagyobb baj - a kabinetre nézve -, hogy az emberek közben azt kérdezgetik egymástól: 2006-ban miért szavazzak rájuk? Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu Hétvégi olvas mákig Öt szín, öt földrész Elsőként az 1920-as antwerpeni já­tékokon bontották ki a fehér alapon öt karikával díszített zászlót, amelyet Pierre de Coubertin báró az olimpiai gon­dolat legékesszólóbb hirdetője és legügye­sebb szervezője alkotott meg. A kék, sár­ga, fekete, zöld és piros színű karikák az öt kontinenst jelképezik. Ezen a megnyi­tón röptettek először békegalambokat a magasba. Lovagias szellemben Coubertin már 1906-ban javaslatot tett az olimpiai esküszövegre, ám 14 évet kellett várni rá, amíg Antwerpenben 2607 részt­vevő nevében egy sportoló elmondta az olimpiai esküt: „Esküszünk, hogy az olimpiai játékokon becsületes küzdő fe­lek leszünk, és tiszteletben tartjuk a já­tékszabályokat. Lovagias szellemben ve­szünk részt a versenyeken, hogy dicsősé­get szerezzünk hazánknak és jó hírnevet a sportnak”. A milliomos márványstadiont építtetett az olimpiára A szent ligetben gyűlt ki Ókori mintára elsőként az 1936-os berlini olimpián állítottak fel háromlábú állványt az olimpiai lángnak. A lángot Olümpia szent ligetében parabolatükörrel gyújtot­ták meg és 3075 fáklyás futó vitte ugyan­ennyi kilométeren és hat országon át Ber­linbe. Az arany ezüst volt Az első olimpiai aranyérem valójában ezüst volt. Hátoldalát az Akropolisz díszí­ti, az előoldalát Zeusz arcmása a győze­lem istennőjével, Nikével. A terv Erüzisz görög professzortól származik, aki a müncheni művészeti akadémián tanított. Az athéni olimpiai győztesek kizárólag ezüst- és rézérméket kaptak, valamint olajágat és diplomát. Az olimpiai eszme támogatói különdíjakat alapítottak. A jel­mondat: „A részvétel számít”. Újait erővel A párizsi Sorbonne-on ülésező Nemzet­közi Atlétikai Kongresszus 1894. június 23-án „az olimpiai játékok újjáalapítá- sáról” szóló határozattal zárult. Nem­sokára megalakult a Nemzetközi Olim­piai Bizottság (NOB). A bizottság görög tagja, Dimitriosz Vikélasz nyomására elhatározták, hogy az I. újkori olimpiai játékokat 1896-ban Athénban rendezik meg. Csak később derült ki, hogy Vikélasz nem a görög kormány nevé­ben beszélt. A hatalom ugyanis nem tudta biztosan, hogy lesz-e pénze erre a világversenyre. A mentőövet 1895-ben a Kairóban élő görög milliomos, Jeórjiosz Avérof nyújtotta, aki 900 ezer arany- drachmát adományozott arra a célra, hogy márványból megépíthessék az olimpiai stadiont. A 1896-os athéni olimpia, az aggodal­mák ellenére, az erkölcsi elismerésen túl pénzügyi sikert is hozott. A görög és francia nyelvű jelentésben az áll, hogy a játékok szervezési költségei 180 ezer drachmára rúgtak, ám egyedül az olimpiai bélyegekből 400 ezer drachma folyt be. (Az alkalmi bélyegek szabályos postai bélyeg­ként 1901-ig voltak forgalomban.) A legkorábbi sportbélyegek A filatelista Szakoráfosz fivérek ötlete volt, hogy bélyegsorozat kiadása segítse az olimpiai játé­kokat. A numizmatikus Zvo- rónosz, Gilliéron professzor és Eugéne Mouchon grafikus 12 bélyegből álló sorozatot tervez­tek, 8 különböző motívummal. A bé­lyegek antik szobrokat és az új Panathínea Stadiont ábrázolják az Ak- ropolisszal. Élesek a kanyarok 1896. április 6-15. - az első újkori olim­pia dátuma. 13 ország, 295 sportolója, 9 sport­ág 43 versenyszámában állt rajthoz. A stadion szép volt, de nem felelt meg a célnak: a 333,33 mé­ter hosszú futópályán túl élesek vol­tak a kanyarok. A részvétel le­hetőségét sem­miféle váloga­tási ^szem­pont nem korlátozta. Sportágak: atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, evezés és vitor­lázás. i é i \Ökölvívó kemény kéz- védő szíjjal (Bronzszo- Ibor a Kr. e. I. század-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom