Békés Megyei Hírlap. 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-29 / 176. szám

6. OLDAL — 2004. JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY Hibátlanul működő szervezet nincs a világon Itt emberek életéről, egészségéről van szó, ez nem lehet semmiféle játszmák színtere!----­Az e lmúlt hetekben ismét az egészségügy szerepelt a címlap­okon és az esti híradók vezető hírei között: a botrányos szege­di hiba és a sztrájkfelhívás ügye váltakozva borzolta a kedélye­ket. Mindenki elmondta már erről, amit elmondhatott: a szak­mai és a laikus közvélemény éppúgy megnyilvánult a témában, mint a politikai döntéshozók. A Réthy Pál kórház fő­igazgatójával, dr. Szabó Teréziával olyan dol­gokról beszélgettünk, amelyek általában még a nyári politikai ubor­kaszezonban sem ke­rülnek a hírek élére.- Főorvos asszony, mi történik ott, ahol lát­szólag nem történik semmi az egészségügyi intézményben? — Ha röviden akarnék válaszol­ni, azt mondanám: munka. Gyó­gyítás. Persze, ez így egyoldalú, hiszen ott is gyógyítanak, ahol megtörténik a hiba, ott is folyik a mindennapi munka, és — mi taga­dás — hiba bárhol előfordulhat. Az ilyen betegtévesztés minden kór­házi osztály rettegett mumusa, mert bizonyos körülmények kö­zött elég egy pillanatnyi kihagyás és máris végzetes tévedés történ­het. A sokak által iekicsinylett, még mindig fölöslegesnek hitt mi­nőségbiztosítási rendszerek ép­pen azt szolgálják, hogy az ilyen hibák kiküszöbölhetők legyenek, illetve be tudjunk avatkozni a fo­lyamatba, mielőtt a hiba végzetes­sé válik. Hibátlanul működő szer­vezet a világon nincs. Az ISO- rendszerek célja nem is az ellen­őrzés, hogy úgy mondjam a „rajtacsípés” és felelősségre vo­nás, hanem a folyamatok szabályozása, kézben tart­hatósága, és hiba előfordu­lása esetén a beavatkozás lehetőségének biztosítása. Egy minőségbiztosítás nél­kül működő túlterhelt szer­vezetben lényegesen na­gyobb a hasonló tévedések kockázata, mint az ISO-val dolgozó intézményekben. Ami mármost a feltett kér­dést illeti: hát azért nálunk is zajlik az élet. A közeljö­vőben kialakítjuk az új, sür­gősségi betegellátási részle­get, az év végéig be kell sze­reznünk az új, korszerűbb CT-berendezést, kezdjük a sok ezer ember számára lét- fontosságú szűrővizsgálato­kat... — Ez csupa jó hír. Úgy hangzik, mintha a magyar egészségügy mégsem állna az összeomlás szé­lén... Vagy csak arról van szó, hogy a Réthy Pál kórháznak nin­csenek pénzügyi gondjai?- Á, csudát! Hát hogyne lenné­nek! Nem is hiszem, hogy van ma Magyarországon olyan egészség- ügyi intézmény, amelyik akárcsak elfogadható pénzügyi le­hetőségekkel rendelkez­ne. Az imént említette a sztrájkfelhívást: ez nem csak a dolgozók, a szű­kén vett szakma érdekei­ről szól. Elavult, alig mű­ködőképes műszerekkel, agyontúlóráztatott szak­emberekkel, lepusztult épületekben nem lehet a sokat emlegetett európai színvonalú el­látást nyújtani. Ez tény. De min­den finanszírozási nehézség elle­nére a kialakult helyzethez alkal­mazkodva is tenni kell a dolgun­kat. A szervezet struktúráját és te­vékenységét össze kell hangolni, az adott körülményekhez kell iga­zítani, hogy a meglévő lehetősé­geket a leghatékonyabban tudjuk kihasználni. Ez most nagyon „hivatalosan” hangzott, megpró­bálom érthetővé tenni. Az új sür­gősségi betegellátót a földszinten alakítjuk ki, az MR közelében, és ide kerül majd az új CT is. így a korszerű diagnosztika és a sür­gősségi osztály térben összekap­csolódik, s a gyors segítségre szo­ruló beteget nem kell - értékes perceket elveszítve — ide-oda szál- lítgatni. Ez egy példa arra, hogyan lehet az ellátás érdekében a meg­lévő lehetőségeket jobban kihasz­nálni. A mágneses magrezonanciavizsgálat (MR) a legkorszerűbb vizsgálati eszközök egyike, a csőszerű zárt térben mintegy 20-30 percig tartózkodik a beteg. sok között még nem találkoztam olyannal, aki ezt képviselné, s ha van egyáltalán olyan terület, ahol ennek létjogosultsága van, az egészségügy biztosan nem az. Itt emberek életéről, egészségéről van szó, ez nem lehet semmiféle játszmák színtere! Nekünk kutya Előléptetések Az idei Semmelweis-napi ünnepségen a békéscsabai Réthy Pál kórház több szakorvosa vehette át az előléptetéséről szóló okiratot dr. Szabó Terézia főigazgató kezéből. Gratulálunk mindannyiuknak, munkájukhoz további sok sikert! dr. Szabó Mária radiológia főorvos dr. Túrák Mária szemeszet főorvos dr. Bástyi Zsuzsanna szemészet főorvos dr. Dér László traumatológia főorvos dr. Anderkó Éva ITO főorvos dr. Tasnádi Tünde radiológia adjunktus dr. Juhász Magdolna 1. belgyógyászat adjunktus dr. Harangozó Andrea II. belgyógyászat adjunktus dr. Hajnal Tamás mozgásszervi rehabilitáció adjunktus dr. Barta Szabolcs traumatológia adjunktus — Vannak olyan nézetek is, hogy nem célszerű jelen körülmé­nyek között a hatékonyság növelé­sén fáradozni, mivel ez módot ad a mostani helyzet fenntartására, s nem ösztönzi az illetékeseket a fi­nanszírozás javítására.- Ismerem ezt a gondolkodás- módot: „Minél rosszabb, annál jobb!” Meg kell mondjam, orvo­kötelességünk minden lehetsé­gest, időnként még a lehetetlent is megpróbálni minden egyes be­teg gyógyulásáért. Ezért ha van­nak még tartalékok a rendszer­ben, azokat fel kell kutatni, csa­tasorba kell állítani a gyógyítás érdekében, és a magunk érdeké­ben is. Csak így állhatunk tiszta lelkiismerettel isten és ember elé: ami módunkban állt, megtettük! Ez hitelesítheti mindenki szemé­ben a követeléseket, a segélykiál­tásokat, az elemzéseket és javas­latokat, amelyekkel a mindenkori egészségügyi kormányzat elé vo­nulnak a szakmai és érdekképvi­seleti szervezetek. Ezért nagyon fontos, hogy a humán erő­forrásokat is újra és újra számba vegyük, és mind a struktúrában, mind a sze­mélyi állományban megte­gyük azokat a szükséges lépéseket, amelyek javít­hatják az ellátás színvona­lát, végső soron a hozzánk fordulók életminőségét, egészségét, életesélyeit. A mi szakmánk segítő szak­ma, ezért nálunk minden területen olyan emberekre van szükség, akikben együtt érvényesül a szak­mai profizmus és az embe­ri tisztesség. — Nem gondolja, hogy a mai világban ez túlzottan magas mérce?- Lehet, de én csak így tudom elképzelni. Elindultunk már ebbe az irányba, és elmond­hatom, hogy jó úton járunk. Né­hány EU-tagállam és Magyaror­szág lakosságának összehasonlí­tott egészségügyi mutatói 1970- től napjainkig arra utalnak, hogy minden adatunk rosszabb a töb­biekénél, pedig egyik-másik té­ren harminc éve még jobban áll­tunk, mint a finnek vagy a portu­gálok. Ha szakember nézi végig az adatokat, összeveti, azonnal látja, hogy az orvostudomány fej­lődésével melyik országban tar­tott lépést az egészségügyi rend­szer, és melyikben nem. Ilyen le­maradást csak akkor tudunk le­dolgozni, ha nem csak a műsze­rek, gyógyszerek, de a szakem­berek is kiválóak.- Mi a hitvallása a ,,nagy ug­rásról" a gyógyításban- Az orvoslásban létezik nagy ugrás, egy-egy nagy felfedezés, a népegészségügyben, a rendszer- építésben nem. Nincs csodaszer, egyedül üdvözítő módszer - ha ilyesmiben hinnénk, az olyan lenne, mintha az alapos vizsgá­lat, diagnosztika és személyre szabott terápia helyett a kuruzs- lást választanánk. Az egészség­ügyben alapos, őszinte helyzet- elemzés után olyan utakat kell megkeresni, amelyek a szociális és pénzügyi szempontokat egy­szerre figyelembe véve, az igé­nyeket és a lehetőségeket folya­matosan, állandóan összehan­golva mindig a lakosság szük­ségleteinek irányába terelik a működést és a fejlesztéseket. Eb­ben minden intézménynek, sőt mjnden .egyes embernek meg­van a maga szérepe, feladata, er­re kell koncentrálni. Ha minden szinten a szakmai profizmus és emberi tisztesség jegyében teszi mindenki a maga dolgát, akkor kitartó, szívós munkával napról napra közelíthetjük a nálunk jobb pozícióban lévő országok egészségügyi mutatóit. Én eb­ben hiszek. «Sftcsí.* Internet: www.rethy.hu Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu Az utóbbi években mind több­ször és mind hosszabb ideig mutatnak az árnyékban elhe­lyezett hőmérők 30 °C-nál ma­gasabb értékeL A hőség néme­lyeket különösképpen megvi­sel, mások ügyet sem vetnek rá, és persze vannak „napi­mádók”, akik kimondottan él­vezik a meleget és a ragyogó napsütést. A kánikulának ugyanakkor megvannak a ma­ga veszélyei, és nem mindig azok járnak a legrosszabbul, akik szemmel láthatóan nehe­zen bírják a nagy hőséget Az életfolyamatok hőoptimuma 37 °C körüli értéken van. Ha a test hőmérséklete jelentősen és tartósan ezen érték fölé emelke­dik, ezek a folyamatok károsod­nak. Az emberi szervezet bizo­nyos határokon belül természe­tesen képes alkalmazkodni a külső körülményekhez, igyek­szik kivédeni a környezet okozta ártalmakat. A sok kellemetlen­séggel járó erős verítékezés pél­dául egy ilyen nagyon is célszerű Napjaink hősége az egészséget is veszélyezteti A verítékezés védekező mechanizmus, de a szervezet folyadékot és sót veszít „beépített” védekező mechaniz­mus: a testfelszínen kiütköző nedvesség a folyamatos párolgás következtében hőt von azaz lehűti a testünké Ha azonban a levegő pá ratartalma magas, a pá rolgás hőcsökkentő hatá sa kevésbé érvényesül Ilyenkor a légmozgás (szellő, ventilátor, le- gyezés) segíthet az iz­zadságot elpárologtatni, s ezáltal lehűteni a bőr­felületet. Nemcsak a testhő­mérséklet tartós emel­kedése, hanem az izza dással együtt járó folya dék- és sóveszteség i: okozhat gondot, ezért r gyón fontos, hogy a testünk ál­landó hűtése mellett folyamato­san gondoskodjunk ezek pótlá­sáról is. Ha ugyanis ezt elmu­lasztjuk, csökken a szervezet­ben keringő vérmennyiség tér­fogata, s ez rosszulléthez, áju­láshoz vezet. Nem elegendő csak hideg vizet, egyéb folyadé­kot inni, hanem nátriumot és más ásványi anyagokat tartal­mazó italokat, ételeket is kell fogyasztanunk. Vannak olyan tényezők, kö- ülmények, amelyek fokoz­ták a kánikula veszélyeit. Mindannyian ismerjük a hosszú ünnepségek vissza­visszatérő jelenségeit: a tű­ző napon ácsorgó sorokból egyszer csak kizuhan vala­ki, majd még egy és még egy. Ennek oka, hogy a ma­gas hőmérséklet hatására az erek kitágulnak, a vér az alsó végtagokba áramlik, ezáltal csökken az agy vér­ellátása, bekövetkezik az ájulás. Ilyenkor az ájultat azonnal hűvös helyre kell vinni, lefektetni, néhány ere múlva visszanyeri az eszméletét, s viszonylag rövid idő alatt teljesen rendbejön. En­nél súlyosabb a napszúrás, vagy a hőguta. A testhő tartósan meg­emelkedik, szédülés, hányinger, kínzó fejfájás jelentkezik, sőt az eszméletvesztés sem ritka. Ilyen esetben a tartós hőemelkedés következtében több életfolyamat is kárt szenvedett, s ha nem kez­dődik meg időben a test hűtése, a folyadék és a só pótlása, akár tartós agykárosodást is szenved­het a beteg. Nagyon fontos, hogy a hűtés és a folyadékpótlás csak fokozatosan történjen, az amúgy is megkínzott szervezetet nem szabad újabb sokkhatásnak ki­tenni. A nagy hőségben végzett erős izommunka és a nehezen emészthető, nehéz ételek fo­gyasztása is kockázatnövelő ha­tású. Ezek ugyanis élénkítik a szervezetben zajló égési folya­matokat, ezáltal növekszik a belső hőtermelés. Nagyon fon­tos ezért, hogy segítsük a ter­melődött hő leadását is: órán­ként érdemes megnedvesíteni a viselt ruhadarabokat, és min­denképp pótolni a folyadék- és sóveszteséget. Ennek elmulasz­tása eszméletvesztést, görcsro­hamot idézhet elő. A rosszullét- nek ezt a fajtáját régen fűtő­görcsnek nevezték, utalva arra, hogy leggyakrabban a kazánok mellett, kohókban és hasonlóan forró helyeken dolgozókat érte utol. Az egészséges szervezet a fenti módszerek segítségével aránylag könnyen átvészeli a szokatlanul meleg napokat is. Ha azonban a szervezet alkalmaz­kodóképessége valamely beteg­ség folytán meggyengült, akkor még elővigyázatosabbnak kell lenni, különösen érvényes ez a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőkre. Sajnos, a kórhá­zakban ma még nem általános a klímaberendezések üzemelteté­se, de a kiemelt gyógyászati he­lyeken (intenzív osztály, műtők) a békéscsabai kórházban műkö­dik a légkondicionálás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom