Békés Megyei Hírlap. 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-10 / 160. szám

RIPORT A hangja olyan, mint napfény... A színésznek élnie kell a szerepet... Szakácsi Sándor a Városházi estéken lépett színre. 10. oldal Együtt-ható Vélemények az iraki szerepvál­lalásról, a melegek helyzetéről és a feketemunkáról... 11. oldal jjj I* faiwa őrzi, erdő nyugtatja Nemerét Nemere István eltűnt esztergomi házából Maga döntött úgy, hogy má­sutt kezd új életet. Hosszú ideig keresgélt szerte az országban, míg végül az alföldi tanyavilág kellős közepén, Csengéién lelt új otthonra. A föld- útról feltáruló takaros ház, s különösképp a mellette húzódó rendezett kert és a birtokhoz tartozó erdő ideális terep egy regényíró számára. Az udvaron virágok, kutyák, macskák. Igazi, már-már idilli tanyán vagyunk. A gazda bármikor tehet egy sétát saját er­dejében. Különösen, ha elakad az írás­sal. Igaz, ez a veszély Nemere Istvánt nem fenyegeti. Kávé a vendégasztalon.- Csak nem elrejtőzésről van szó?- Egyáltalán nem. Az új évezred bekö- szöntével költöztem ide, az Alföldre. Ezt a házat, és környéket hosszas keresés után fedeztük fel a párommal. Végigjár­tuk a fél országot, mire megtaláltuk. A különlegessége miatt horgonyoztunk le itt: a háromhektárnyi, körülbelül ötven­éves erdőért. Azóta a maradék öt, öt és fél hektárt is beerdősítettük.- Ilyen környezetben zavartalanul írhat.- Mindig itt vagyunk, nincs másik in­gatlanunk. Sokan azt hiszik, hogy ez csak afféle vidéki ház, s emellett bizto­san van valahol egy városi otthonunk. Nagyvárosban sosem laktam, így Buda­pesten sem.- A rajongók, érdeklődők keresték már itt?- Amikor költöztünk, néhány hétig foglalkoztatta a bulvársajtót a téma, bár nem árultam el senkinek, hogy ponto­san hol található ez a tanya. Annyit mondtam csak, hogy valahol Kecske­mét és Szeged közt félúton. (Ez egyéb­ként az életvitelünkre is kihat, hiszen Kecskemétre járunk színházba, Szeged­re vásárolni). Azóta néhány „rajongó” már rálelt a falura. Nemrégiben - nagy meglepetésemre - egy Trabant állt meg a tanya előtt, és kipattant belőle egy szerzetes, csuhában. Mint kiderült, nagy Nemere-barát. Időnként, hosszas keresés után beállít néhány érdeklődő, de leggyakrabban inkább e-mailen, te­lefonon keresnek. Ebből néha egészen mulatságos esetek adódnak: nemrég például egy őrző-védő cég hívott fel az­zal, hogy szívesen megvédenének, ha legközelebb megyek író-olvasó találko­zókra. No, mondom, ennyire még nem rossz a helyzet: Inkább a kollégáktól kellene féltem...- Ön a legtermékenyebb magyar szer­ző. Köteteinek száma a négyszáz felé kö­zelít. Sokak szemében már önmagában ez a mennyiség is vörös posztó...- Vannak, akik gyorsan írnak, mások lassan. Ez még önmagában nem határoz­za meg a minőséget, mert rossz könyvet is lehet írni öt éven keresztül - tele is van­nak velük a könyvtárak -, és lehet három nap alatt kultikus világsikert alkotni. Én úgy gondolom, el kell dönteni a pálya kezdetén, hogy az ember szerepelni akar-e a jövendő hatodikosok irodalom­könyveiben, vagy „egyszerűen csak” ol­vasni fogják. Valamiféle mellőzöttséget mindig tapasztalok magammal kapcso­latban, de ez a legkevésbé sem zavar már. Az én könyveim általában nincsenek rajta a könyvheti listákon, de ott vannak a standokon. Az idei könyvhétre három kiadóhoz mentem dedikálásra: órára, percre pontosan meghatározott időrend szerint, nem kevesebb, mint nyolc vá­rosban.- Jól érzékelem a szavaiból, azért egy kicsit a mai napig bántja a kritika, a szakma hozzáállása?- Igen, jól látja. Annak idején nyolc­szor jelentkeztem a Magyar írószövetség­be, és egyszer sem találtak méltónak ar­ra, hogy felvegyenek. Akkor azt hittem, a szervezetnek van presztízse, és valóban szerettem volna tagjai közé tartozni. Az­óta persze, sok víz lefolyt a Dunán. Ez az egész nem okoz álmatlan éjszakákat, de tüskeként megmarad bennem.- Jelent meg bármely könyvéről valaha is dicséret?- Persze, annak idején akár még az ÉS-ben is írtak jókat a Magvetőnél, a Szépirodalmi Kiadónál megjelent köny­veimről. Egy ideje viszont már ez az egész nem kérdés. Egyrészt azért, mert még mindig ott tartanak sokan, hogy a Nemere afféle sci-fi szerző, másrészt pedig azért, mert annyi könyv jelenik meg a piacon, hogy nehéz is azokat nyomon követni. Újabban én is inkább csak antikváriumokat bújok, onnan szerzek be a munkámhoz szükséges forrásanyagokat.- Az internetet mennyire használja az anyaggyűjtéshez?- Őszintén szólva nem nagyon. Úgy lá­tom, hogy az internet nagy szemeteslá­da, mindenki beledobál ezt azt, s nehéz kiválogatni belőle, mi az értékes, mi nem az. Mi megbízható, és mi nem.- Mostanában mit ír legszívesebben?- Történelmi műveket. Különösen a kultúrtörténeti érdekességeket szere­tem. Például van egy sorozatom híres személyiségek, történelmi figurák ma­gánéletéről: Mátyás királyról, Kossuth Lajosról, Mária Teréziáról és a többiek- ről. Valaki nagyon találóan azt mondta, hogy olyanok ezek a kötetek, mintha az adott „nagy ember” szomszédja írta vol­na: kritikusak, ugyanakkor emberi kö­zelség, sok információ jellemző rájuk. Újabban az egész történelmi korokat feldolgozó művekre kaptam rá. Uralko­dók szerelmi ügyeiről, a náci korszak­ról, a 20. századi kémszervezetekről számos könyvet írtam.- Mindez átgondolt, jól felépített doku­mentációs hátteret feltételez.- Ennek az alapja pedig egy lexikon­gyűjtemény. Bárminek, bárkinek utána tudok nézni, s nem kell kétségbeesetten keresgélni, ha valami kell. Aztán különfé­le szakkönyvek állnak rendelkezésemre, korok, témák szerint csoportosítva. Ren­geteg életrajzot gyűjtöttem össze, és ren­geteg cikket.- Milyen dkkeket?- Mindenfélét, mindenhonnan. Még napilapokból is, például a titkosszolgála­tok munkájáról, merényletekről, terroris­ta szervezetekről vagy más érdekessé­gekről. Amikor kivágok egy cikket, még nem is tudom, mire használom majd.- A '80-as években óriási példány­számban jelentek meg könyvei. Olyan té­mákkal foglalkozott, amelyek személye­sen is nagyon érdekelték. Manapság ma­gának keres témát, vagy a kiadók látják el konkrét megbízásokkal?- Mind a kettő előfordul, de azért öt könyvből négyet a saját ihlet „írat” meg. Bár el kell ismernem, néha egészen jó öt­letei vannak a kiadóknak is. Olyanok, amelyek talán eszembe sem jutottak vol­na. Az sem ritka, hogy a kiadó nem a sa­ját ötletét továbbítja, hanem a kereskedő­két is, akik pedig közvetlen olvasói véle­ményeket fogalmaznak meg. Például elő­fordul, hogy többen szólnak a kiadónak: régen olvastak már Nemerétől erről vagy arról a témáról. A kiadó tudja, hogy a ke­reskedő nagyon jól ismeri az olvasói igé­nyeket, és ezek alapján nyugodt szívvel rendel könyvet tőlem a megadott témá­ban. Jelenlegi kiadóim jelentős része egyébként nagyon tudatosan céloz meg egy-egy piaci réteget. Olcsó előállítású, alacsony árú kötetek kínálatuk java része. A kritikusok a többi között ezért sem ta­lálkoznak a műveimmel: ezekkel a köny­vekkel nem is foglalkoznak. Nemrég azt mondta egy könyvterjesztő szakember, hogy nekik az olcsó könyvek egyenesen katasztrófát jelentenek. Pedig szerintem nem mindenki tud 2500 forintot vagy töb­bet adni egy kötetért. Standokon lehet ezt jól látni. Ott aztán kiválóan lehet könyve­ket árusítani, de csak ebben az olcsóbb árfekvésben. Ilyen kötetekből sorra nyomnak újra és újra, így egy-két év alatt némelyik átlépegeti a 20 ezer példányos határt, ami manapság óriási dolog. Ezeket a könyveket nevezem én lopakodó best­sellereknek. Ezek persze a hivatalos si­kerlistákon érdekes módon soha nem je­lennek meg. A nejem hamarabb felkerült a Népszabadság könyves sikerlistájára egy szakácskönyvvel, mint én bármivel.- Internetes honlapján hosszasan lehet böngészni a bibliográfiáját. A sok száz cím között időnként felbukkant egy-egy olyan bejegyzés, hogy: „Álnéven kiadott könyv, nyilvánosságra hozatala egyelőre nem időszerű. ” Milyen könyvek ezek?- A honlapomon már minden ilyen „titok” feloldásra került. Egy időben ke­reskedelmi vagy más okból valóban nem vertük nagydobra, hogy én vagyok a szerzője néhány műnek. Például, ami­kor egyszerűen nem illik odaírni a cím­lapra, hogy az adott könyv Nemere Ist­ván munkája.- Nem illik?- Persze. Kiadtuk a Kis herceg folyta­tását, de hát hogyan lehetne odaírni bár­mit is Säint-Exupery után szerzőnek? Hogy nézne ki? Inkább valami hasonló álnevet biggyesztettünk a címlapra. De ugyanez történt, amikor hat folytatást írtam a Micimackóhoz. A náci korszak­ról szóló köteteim német néven jelentek meg, szerelmes történeteim pedig női álnevek alatt.- Brutálisan sokat ír. Mi a munkamód­szere?- Az biztos, hogy most októberig vagy nyolc könyvet kell megírnom. Egyszerre egyet írok, főképp délelőtt, meg egy ki­csit ebéd után is. Ezzel párhuzamosan a szünetekben, délutánonként már gyűj­töm az anyagot a következőhöz. Amikor befejezem délután az aktuális kötetet, reggel már kezdem is a következőt, mert addigra kialakul, elkészül a koncepció, összegyűlik hozzá a szükséges háttér­anyag. Ezért is mondom, hogy ezt a faj­ta működést nem nagyon értik azok, akiknek egy könyv jár a fejükben öt évig, s közben élnek, állásuk van, eljárnak minden este szórakozni, kávéházakba, mit tudom én, hova. Ez a rengeteg dolog óhatatlanul szétaprózza őket. Merem ál­lítani, hogy én körülbelül ugyanannyi időt töltök írással, mint ők, csak én fo­lyamatosan csinálom, minden nap ettől eddig. Nincs mese! bAn jános ORSZÁGOS KÖRNYEZET- ÉS VÍZÜGYI FŐFELÜGYELŐSÉG HATÓSÁGI IRODA 1016 Budapest, Mészáros u. 58/A. Levélcím: 1539 Budapest. Pf. 675 HIRDETMÉNY Értesítem Tiszakürt, Csabacsüd, Cserkeszőlö, Kardos, Kunszentmárton, Öcsöd. Örménykút Békésszentandrás, Szarvas, Tiszainoka, Kondoros lakosságát és vala­mennyi érintettet, hogy a Békés Megyei Állami Közútkezelő Kht. Környezetvédelmi engedély kiadása céljából benyújtotta az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőségre a Körös-Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség 80.013- 26/2002. számú határozata alapján az M44 gyorsforgalmi út Tiszakürt-Kondoros közötti szakaszára vonatkozó részletes környezeti hatástanulmányt, amelyet az UVATERV Rt. készített el. A Főfelügyelőség az 1995. évi UH. törvény 93. § (I) bekezdése alapján kőtelező közmeghallgatást 2004. augusztus 12-én 15 órakor, a kunszentmártoni Művelődési Központ utcai termében (5440 Kunszentmárton, Kossuth Lajos út 16.) tartja. A részletes környezeti hatástanulmány és annak összefoglalója a település jegyzőjénél, illetve az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőségen tekinthető meg. (Ikt. sz.: 14/1937/2004.) Kérem valamennyi érintettet, hogy a tevékenységgel kapcsolatos környezet- védelemmel összefüggő észrevételeit a közmeghallgatás időpontjáig írásban tegye meg. Az észrevételeket a közmeghallgatás helye szerint illetékes települési önkormányzathoz vagy az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőséghez lehet benyújtani. Kérem a társadalmi szervezetek és a lakosság képviselőit, hogy szíveskedjenek részt venni a közmeghallgatásonl Budapest, 2004. július 7. dr. Takács Margit főosztályvezető Pályázati hirdetmény Körösladány Nagyközség Önkormányzata a település folyékony hulladékkal kapcsolatos helyi hulladékkezelési közszolgáltató kiválasz­tása céljából pályázatot hirdet. A közszolgáltatás ellátásának időtartama 5 év. A pályázat benyújtásának határideje, a hirdetmény meg­jelenését követő naptól számított 40. nap 16 óra. Amennyiben ez a nap munkaszüneti napra esik, úgy a munkaszüneti napot követő első munkanap 16 óra. A pályázatokat Mező Zsigmond alpolgármester címére (5516 Körösladány, Dózsa Gy. u. 2. sz. kell eljuttatni a pályázati kiírásban részletezett módon. A pályázaton való részvétel feltétele, a pályázati kiírás do­kumentációjának átvétele, mely 5000 Ft eljárási díj ellené­ben a hirdetmény megjelenését követően a benyújtás napjá­ig a polgármesteri hivatal (5516 Körösladány, Dózsa Gy. u. ■„ 2. sz.) 6-os számú irodájában szerezhető be. I A WELDING 300 FÉMFELDOLGOZÓ Kft. az alábbi munkakör betöltésére FELVÉTELT HIRDET » ÜZEMVEZETŐ Feltétel: • német nyelvtudás (írásban és szóban) • SAP-ismeretek • fémfeldolgozásban eltöltött ter­melésvezetői gyakorlat. Jelentkezni: német, magyar szakmai önéletrajzzal. A pályázatokat 2004. július 23-áig az alábbi címre várjuk; Welding 300 Fémfeldolgozó Kft., 5600 Békéscsaba, Berényi út 134. Dr. Vass György részére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom