Békés Megyei Hírlap, 2004. június (59. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-17 / 140. szám
Az oldal a Békés Megyei Képviselő-testüle Pándy Kálmán Kórházának támogatásával készült. Internet: www.pandy.hu E-mail: hospitaI@pandy.hu 6. OLDAL - 2004. JÚNIUS 17., CSÜTÖRTÖK A vérellátó állomás története és fejlődése Az életadó vér segítségével,,újjászületik” a beteg, a szervezők feladata sokrétű és fontos Épületünk, melyben ma a megyei kórház vérellátó állomása működik, a régi évkönyvek tanúsága szerint 1890-ben épült, eredetileg tébolydának. 1924-ben azonban már bujakóros és más nemi betegeket ápoltak falai között. 1973-ban az addig itt működő gégészeti osztály műtőjét és kórtermeit alakították át, hogy az némiképpen megfeleljen a vérellátó állomás céljainak. Korábban a műtéti tömb első szintjén működött a kórház vérellátását segítő munkahely. Már a századforduló elejéről találhatunk adatokat arról, hogy különböző vérképzőszervi betegeket is ápoltak kórházunkban (sápkó- rosság, sápadtság, vészes vérszegénység). Őket az akkor ismert gyógymódokkal gyógyították, de vérrel való kezelésükről abból az időből nincs hitelt érdemlő adat. Az 1889-ben létesült sebészeti osztály működése során (bár emlőműtét és lábszárcsonkítás 1986- ben is történt már) sem tesznek említést vér felhasználásáról. 1902-ben a 130 ágyas műtéti osztályon (sebészet, szülészet) 580 műtétet végeztek, s a betegek közül mindössze 11 halt meg. A sebészeti műtétek vér felhasználása nélkül folytak. Később az operációk száma hamarosan 2000 körül alakult évente. Régi kórházi dolgozók elmondása alapján az 1940-es években - miután a kórházban szervezett vérellátó állomás még nem volt — a műtétekhez szükséges vérmennyiséget aktuálisan a beteget operáló osztály szerezte be közvetlen donor behívással. Technikai 1953-ig, amikor is megalakult a szervezett vérvételek (az első évben levett vér mennyiségre mindössze 146 E - egységnyi - volt), vérkonzerválás, -tárolás, vérkiadás céljából, a megyében elsőként a gyulai vérellátó állomáson. Felügyeletét részmunkaidőben dr. Kibédy Tibor a röntgenosztályról biztosította. 1963-ig állandó orvosvezetője nem volt a véradó állomásunknak. Az első kinevezett állomásvezető dr. Sinka János volt, aki 1969. július 15-éig látta el ezt a feladatot. Őt követően ismét átmeneti időszak következett a vérellátó vezetése tekintetében. 1971. május 1-jétől a részmunka- idős vezetés után dr. Ollár György szervezte és vezette az osztály működését. Az állomás mostani vezetője, dr. Lestyán Katalin 1982-től dolgozik az osztályon főállásban. 1978-ban az azóta is érvényes elveknek megfelelően a véradó állomás teljes körűen áttért a térítés- mentes vérvételekre. Megelőzően a donorok száma évente 3000 körül volt. A kétségek ellenére az alapvető változás után sem csökNagyon nagy szükség van az önkéntes véradók önfeláldozására. segítséget a szolgálatot teljesítő éjjeliőr adott, aki kerékpárral közlekedő donorokat hívott be vért adni a betegágy mellé. A transzfúzió fecskendővel, karból karba történt. Másik lehetőség volt a műtét során felfogott vér steril gézen való átszűrése, majd a betegbe való visszajuttatása. Az eljárás, mint az autotranszfúzió (saját vér átöm- lesztése) kezdetleges formája értékelhető. így működött a vérellátás hétköznapokon és vasárnapokon egyaránt, a szokásos községi és városi véradó napok mellett a munkahelyeken, netán a várfürdőben. Sokszor az igényeknek megfelelően sürgősségi behívásokkal kell a szükséges vérmeny- nyiséget előteremteni. Az elmúlt évtizedben a kórházi vérfelhasználás is ésszerűbbé vált. A kíméletesebb műtéti technikák mellett nyilván a transzfúziós szövődményektől (elsősorban infekcióktól — fertőzéstől) való félelem is szerepet játszik benne. Jelentős előrelépést s minőségi változást jelentett a teljes vér felhasználásának radikális csökkenése, mely elsősorban a 90-es évekre jellemző. Ugyanakkor sokat segít a tervezett műtétek előtti vérigény előzetes, s szerencsére egyre gyakoribb bejelentése, valamint az elektív (fajlagos hatású) műtétek előtti sorozatos vérvételek a betegtől, így a beteg szükség esetén saját vérét kaphatja az operáció során. Ugrásszerűen nőtt a választott vérrel történő transzfúziók száma, mely természetesen a terápia minőségét javítja. Az elmúlt években a megnövekedett feladatainkkal arányosan, a technikai felszereltség lényegesen bővült. A vérellátó állomás igyekszik megfelelni a körülmények által diktált változásoknak. Örvendetesen gazdagodott a kórház klinikai osztályainak prokent, hanem inkább emelkedett a véradók száma (nagyüzemi véradások, brigádmozgalom). A 80- as évek végétől viszont a donorok száma jelenősen mérséklődött. 1995-ben mindössze 1662 véradója volt az állomásnak, ami 2562 E vér levételét jelentette. A táblázatban látható, hogy a donorokat évente többszöri véradásról kell meggyőzni. Szervezett véradásokat szorgalmazunk Elhunyt dr. Buda István, egykori főigazgatónk Buda István 1934. január 13-án Tótkomlóson született. Orvosi oklevelét a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte 1958-ban. 1964-ben belgyógyászatból, majd 1975-ben egészségügyi szervezésből szerzett szakvizsgát. Első munkahelye a Békés Megyei Határőrség volt, majd 1964-től az orosházi rendelőintézetben szakorvosként, he- --------lye ttes igazgatóként, majd igazgatóként dolgozott. 1966-tól intenzívebben foglalkozott a sportorvostannal, ennek hatására hivatásának gyakorlását megyénkben megszakította és a tatai edzőtáborban dolgozott. 1968. áprilisában visszatért a megyébe és 1971. őszéig körzeti orvosként gyakorolta hivatását. 1973-tól egy évig járási főorvos volt Orosházán, majd 1974. július 1-jétől a gyulai megyei kórház független főigazgató főorvosává nevezték ki. Ezt a pozíciót 1979. október 31-éig töltötte be. Dr. Buda István igazgatása alatt a gyulai megyei kórházban független szájsebészeti osztály létesült, átadták a II. sz. belgyógyászati osztály koronáriaőrzőjét, és a pszichiátriai osztályokat kisebb ápolási egységekre osztották fel. Az intézmény infrastruktúrája jelentősen bővült, hiszen főigazgató úr irányításával valósult meg az új rendelőintézeti épület átadása, támogatásával kezdte meg működését 1975-ben a III. sz. belgyógyászati osztály, éppen úgy, mint a 20 ágyas reumato- --------“ lógia. Vezetése alatt került sor a fertőzőosztály, az onkológiai osztály és a II. sz. belgyógyászat felújítására, valamint a pszichiátriai épülettömb és a patológia osztály részleges rekonstrukciójára. A fent említett eredmények bizonyítják, hogy az intézmény fejlődésének elengedhetetlen része a vezető elkötelezettsége és lelkesedése. Buda István főigazgató úr mindkét fontos követelménynek eleget tett. A gyulai kórház vezetőjeként is gyakorolta szakmáját, ellátta az üzemorvosi szolgálat feladatait, emberileg és orvosüag figyelt munkatársaira. Szakmai felkészültsége mind a vezetés, mind az orvosi szakma irányában magas színvonalú volt. Búcsúzunk tőle. DR. KOVÁCS JÓZSEF FŐIGAZGATÓ FŐORVOS A vérellátó állomás munkacsoportja felelősségteljes munkát végez. fiija, egyre több igényes sebészeti és traumatológiai műtéteket végeznek (hematológiai profil, onkológiai terápia), melyek azonban valószínűleg további feladatokat rónak a kórházi vérellátásra. A vérkészítmények előállítása a gyógyszerkészítés szabályai és feltételei között történik. Az úgynevezett GNP-követelmények bevezetése a vérellátás alapvető strukturális változásait vonja maga után, fokozva a vérkészítmények biztonságát és hatásosságát. A vérrel, illetve a vérkészítményekkel történő gyógyítás során követelmény a biztonság és az, hogy ne járjon semmiféle nem kívánt mellékhatással, kockázattal a terápia. Elgondolkozva a felvázolt perspektívákon, óhatatlanul a transz- fúziológiai helyzetét meghatározó medicina és a medicinát meghatározó társadalom jövője kerül előtérbe. Kérdés, hogy a társadalom kilábal-e — és ha igen, mikorra — a jelenlegi, világméretű válságból és ellentmondásaiból. Meddig képes egymás mellett élni a hatalmas mértékű élelmiszer-felesleg a tömeges méretű éhínséggel, a komputerizált szupermodern civilizáció a középkorinál is súlyosabb terrorizmussal. A pazarló luxus a nyomorgató szegénységgel, a legkorszerűbbnek tartott amerikai orvostudomány az AIDS-pandémiával és a tömeges méretű drogfogyasztással. Némi túlzással állítható, hogy az emberiséget napjainkban hatalmi és vagyoni érdekek, történelmi és faji előítéletek, idejét múlt nézetek és ideológiák osztják meg. Miközben figyelmét a jövő lehetőségeire, a világűrre fordítja, nem látja saját tragikus ellentmondását és egyre fenyegetőbb gondjait. Kérdés, hogy a má rohanó „szép új világban” a medicinának lesz-e saját ereje és tásadalmi támogatottsága a megújulásra, több ideje a betegek számára, több lehetősége az egészség értékének felmérésére és az egészséges élet rehabilitálására, a technikailag rohamosan tökéletesedő napi tevékenység hu- manizálására. Az évszázad fordulóján tudomásul kell vennünk, hogy a megvátozott világban meg- vátozott mikró- és makrókömye- zetben élünk, hogy nemcsak a Föld egyes részei kerültek közelebb egymáshoz, hanem a kórházon, a váoson és az országon belüli távolságok is lerövidültek, s hogy ugyanekkor felgyorsult időben élünk. Bizonyos, hogy ebben a változó világban jelentősen válto- zik munkánk értelme és célja, a beteg, vátozik helyzete és sorsa, vátoznia kell a kórháznak, az otthoni orvoslásnak és az egész medicinának is. A változó világban összetettebb kóroki tényezőkkel, új és intelligensebb kórokozókkal (az AIDS kórokozója HÍV, minden eddigi kórokozónál okosabb és ravaszabb, mert észrevétlenül, sérletes és klinikai orvostudomány ma már alig áttekinthető műhelyei, a gyógyító orvosok nyújthatnak, vissza kell térnünk a betegágyhoz, a beteg emberhez. A transzfuziológia számára ez azt jelenti, hogy a vérkészítményeket előállító preparatív transz- fúziológia a holnap biztonságával az immunológia (vércsoport-sze- rológia), a hemosztazeológia új eredményeivel felvértezve - a XX. század első évtizedeiben transzfúziót végző orvos elődeinkhez hasonlóan — nekünk is vissza kell térnünk a betegágyhoz. A VERVETELEK EREDMÉNYEI Donorok száma Levett vér (E) Felhasznált vér 1980 3450 3112 3275 1985 3387 3082 3465 1990 1890 2859 3341 1995 1662 2562 3006 2000 2541 4402 4119 2003 2697 4434 4453 nyom nélkül hatol be a szervezetbe, észrevétlenül fészkeli be magát a sejtekbe, szövetekbe, szervekbe és kezdettől a két legfontosabb információs rendszerünk, az immunrendszer és az idegrendszer kikapcsolására törekszik, mintegy modem stratégia, kiirthatatlanul beépül az őssejtekbe is...), szülte kibogozhatatlan társadalmi tényezőkkel kell számolnunk. Feltételezhető, hogy mindezek a XXI. század elején a medicina egész szerkezete, jelenlegi szakmai tagozódása, módszerei alapvetően megváltoznak. Ennek ma egyetlen trendje látszik biztosnak: századunk elején a tudástöbbletért az érdeklődés és a figyelem a laboratórium felé fordult, és egyre kevesebb idő jutott a betegre. Biztosra vehető, hogy mindazzal a többlettudással, amit a biokémia, a molekuláris genetika, a modern képalkotó eljárások, a kizáró gondolatként, köszönettel kell szólni azokról, akik nélkül nincs korszerű vérellátás, nincs differenciált haemotherápia, azokról az ezrekről, akik ezt a valóban „csodálatos folyadékot”, a vért, saját egészségük egy darabját a gyógyítás számára ajándékozzák: a véradókról és az emberi segítőkészséget szervezett formában megvalósító Magyar Vöröskeresztről, annak önzetlen aktivistáiról. Csodálat övezi ma is a humanitásnak ezt a különös megnyilvánulását, amely elanyagiaso- dott korunkban újra és újra optimizmust kölcsönöz. Úgy gondolom, a hematológia és a transz- fúziológia hazai eredményeiben a véradóknak és a Magyar Vöröskeresztnek meghatározóan fontos szerepe volt és lesz a jövőben is. DR. LESTYÁN KATALIN, A VÉRELLÁTÓ ÁLLOMÁS OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOSA
