Békés Megyei Hírlap, 2004. június (59. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-12 / 136. szám

feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A férfiakat a márkás karóra, a nőket a finom táska teszi elegánssá Tetszik a külsőd, megbízom benned! Az üzleti világban a sikerhez a kifogástalan megjelenés éppúgy hozzátar­tozik, mint a fölényes szakmai tudás és a kommunikációs készség — ál­lítják a divatszakember. A vizuális kommunikációnak kétségkívül nagy a szerepe, a közelmúltban végzett amerikai felmérés értékelése mégis meg- leptést okozott. Ki gondolná, hogy a döntéseket 55 százalékban a tárgya­lópartner megjelenése határozza meg? Az idei nyári divat sokszínű, megenge­dő, így mindenki kedvére válogathat, íz­lésének és pénztárcájának megfelelően a bőséges kínálatból. Ezzel szemben az üzleti és közélet - bankok, biztosítók, tanácsadó cégek, politikusok - szereplő­inek szigorú előírásokat kell betartani a „munkaruha” kiválasztásánál. A busi­ness look (utcai viselet) útvesztőiben Schiffer Miklós, az ismert divattanácsadó segített eligazodni. & & g; «j $ & & ? Hét ékszer, nem több! A cipő és táska összhangján túl érde­mes ügyelni azok minőségére. Amíg a férfiaknál a márkás karóra a szimbólum, addig a gyengébb nem karakterét elő­nyösen emeli egy-egy Dior, vagy újabban Louis Vuitton táska. A kiegészítőknél „a kevesebb több" elv alapján az ékszerek hordásánál kötelező a hetes alapszabály betartása, azaz egy pár fülbevaló és leg­feljebb öt gyűrű a megengedett.- Az üzletember öltözetének részletei­ben és egészében - a megfelelő színek, formák, anyagok, kiegészítők összeválo- gatásával — harmonikusnak kell lenni — magyarázta a divatszakember, aki szerint a sikerhez vezető úton elsődleges cél az ügyfél bizalmának elnyerése. Schiffer sze­rint a nagy nyugati cégeknél, hogy kizár­ják még a tévedés lehetőségét is, Company Dress Code elnevezésű, részletes leírással köny- nyítik meg az új belé­pőknek az öltözködési tudnivalók elsajátítását. — Melyek azok az alapszabályok, melyek megsértése durva hibá­nak számít? — A hölgyeknek ügyelniük kell arra, hogy az üzleti be­mutatkozáskor karjuk és a válluk fedett, legyen. A blúz alá kötelező a melltartó viselé­se, csakúgy, mint a cipőhöz a haris­nya. Ellenben a melegben hord­ható papucshoz és szandálhoz megengedett a meztelen láb. Lé­nyeges, hogy a ruha a kényes pontokon — derék, csípő, has, fe­nék - még véletlenül se feszüljön. Egyszóval az egész megjelenéssel a női szeméremből faka­dó „eltakarás képessé­gét” illik hangsúlyozni. Ugyanakkora népszerű Legyen bár­milyen kínzó a hőség, az elegáns üzlet- asszonyok­nak nyáron is a finom vonalú kosztüm a munka­ruhájuk. A mini kerülendő, a szoknya legalább térdközépig érjen! body kosztümnél azért is nélkülözhetet- gyapjú, kasmír, viszkóz öltöny örök divat, len az elegáns melltartó, mert sem blúz, Az ingviseletet a fehér és a világoskék szí- sem top nem kell a felső alá. nek uralják, egyszínű, pöttyös vagy csíkos- A férfiakkal szemben milyen elvárá- nyakkendővel. Az ing mindig hosszú ujjú sok érvényesülnek? és mintegy 1,5-2 centivel kilátszik a zakó- Nekik könnyebb megfelelniük, mert ujja alól. Ha nagyon melegünk van az iro- a hangsúly a tradíción van. A sötét színű dában, megengedett, hogy feltűrt ingujjal dolgozzunk, tárgyalni azon­ban mindig zakóban kell - ettől eltérni csak akkor lehet, ha erre külön felhatalmazást kapunk. A hazai kereskede­lemmel ellentétben, a nyuga­ti üzletemberek sem a rövid ujjú inget, sem a bokazoknit nem engedik meg maguk­nak, hosszú ujjú ing és térd­zokni a kötelező viselet.- Ha a férfiaknál az öl­töny az előírás, akkor a nők­nél a kiskosztüm.- Valóban, a hölgyeknél a kosztüm az első számú vise­let. Egy-egy klasszikusan, hosszú, vagy rövid, illetve nyújtott blézerrel szabott kosztüm, mint alapruha száz­féleképpen variálható. Elő­ször is hordható legalább térdközépig érő szoknyával és nadrágos változatban is. A fekete favorit színt a sötétkék, a földszínek követik, de nap­jainkban a piros is elfogadottá vált. A kosztüm mellett kül­földön kedvelt a kompié. Vár­ható, hogy nyárra itthon is di­vatba jön a kisruha tubus vál­tozata, amely blézerrel kom­binálva az egész nap tetőtől talpig elegáns nő praktikus öl­tözéke. Hunyor Ágnes A válóperes ügyvédek szerint a férjek intemetszenvedélye csak előjáték az elhidegüléshez Házasságrobbantó aknát kerülgetünk? „A számítógéppel a párok házasságrobbantó aknát te­lepítenek a lakásokba. Az elmúlt 30 esztendő legve­szélyesebb megrontója elle­ni védekezésre készülni kell, de ha már együtt élnek vele, ismerni kell a semle­gesítés lehetséges módsze­reit” — tette közzé a tapasz­talatait az 1600 válóperes ügyvédet tömörítő, házas­ságjogokkal foglalkozó an­gol testület a Sunday Times című lapban. A hűtlenség, a válás új eszközt és okot kapott a számítógéppel. A tünetekről és a kezelésről kézikönyvben is felkészítenék a leendő és a gyakorló házas­párokat. A hajnali háromig e- mailen üzengető feleség elein­te alkalomszerűen hagyja ott a hitvesi ágyat, mint ahogy a fiatal férj internetszenvedélye is csak előjáték az elhidegüléshez, a szakításhoz - figyel­meztetnek a jogászok. Ezt a véleményt A számító­gépezés olykor hűtlenségre csábít. Sokan a világhálón szörfözve találnak új partnert. igazolják az érintettek: az amerikai há­zaspárok kétharmada úgy véli, hogy kap­csolatukra egyre nagyobb veszélyt jelent a számítógép. Minden második válóper pénzügyek, veszekedések miatt indul, s erre a számítógép csak ráerősít a kimara­dások, a hűtlenkedés technikai trükkjei- nek kínálatával. Beigazolódott az is, hogy a hűtlenség 68 százalékban a képernyőnél kezdődött, a vi­lághálón bóklászva új part­nert talált a kereső. Ez nőkre és férfiakra egyaránt vonatko­zik. „A megromlott családi kapcsolatnak a számítógép teszi be végleg a kaput, a pá­rok már meg sem kísérlik a problémák megoldását” - mondja egy kaliforniai ügy­védnő, alti szerint a válást kezdeményező asszonyok 56 százaléka úgy látja, hogy kapcsolatukat „a házastársuk pornográf helyek iránti gyöt­rő vonzódása rontotta meg”. Ami pedig az európai tapasz­talatokat illeti, ahhoz egy olasz ügyvédnő kínál adalé­kot. Véleménye szerint, ha a férfi és a nő korábbi kapcsola­ta már megromlott, az inter­nethez, a számítógéphez menekülnek, a hiányzó érzelmi kapcsolatot ezzel igyekeznek pótolni.-kir­Hétvégi oíva5márvg Hammerstiel, az analizálás mestere Az Európai Unióhoz való magyar csatla­kozás apropójaként keresve se lehetett volna a békéscsabai Jankay Galériába odaillőbb művészt találni, mint Robert Hammerstielt. Meglehetősen tipikus kö­zép-európai élet adatott meg neki. A bánsági Versecen született 1933-ban. Amikor a szovjet csapatok az akkori Ju­goszláviába bevonultak, a tizenéves gye­rek a németajkúak gyűjtőtáborában ta­lálta magát. 1947-ben Magyarországon át szökött a család Alsó-Ausztriába, és a művész azóta is Ternitzben él. Németül, szerbül és magyarul beszél a gyermek­kori környezet hatásaként. Több kis nemzet, nyelvi és vallási egységben él itt évszázadok óta, egymásra hatva. E sok- nemzetiségű nagy egység művészei most újraértékelik kapcsolataikat, elfo­gadható európai modellként néznek kö­rül a világban. Robert Hammerstiel mű­vészi kibontakozásán is kitapintható e multikulturális környezetnek a nyoma. A képzőművészet világába pék édes­apja vezette be, aki ikonfestészettel fog­lalkozott. Fia húszévesen kezdett érdek­lődni Paul Gauguin, August Macke és Käthe Kollwitz munkássága iránt. A pék- tanonckodást feladva 1955-től a temitzi acélművekben dolgozott. A képzőművé­szet iránt fogékony ifjút az osztrák szak- szervezeti szövetség ösztöndíja indította el a művésszé válás útján 1958-ban. Képezte magát, az acélművekbeli munka mellett Bécsbe járt festészetet ta­nulni Gerda Matejka-Felden professzor­hoz 1959-61 között. Európa számos tájá­ra tett tanulmányutat, többször járt Svájcban és az NSZK-ban, ahol megis­merte Karl Hofer műveit. Láthatták alko­tásait Bécsben, Berlinben, Budapesten, Londonban, Kairóban, Párizsban, Köln­ben, Prágában, Düsseldorfban és New Yorkban. 1981-ben forgatták róla az első portréfilmet, azóta egy televíziós fűm is készült róla és nyolc monográfia jelzi életútja állomásait. Elismertségét díjak sokasága bizonyítja, közülük is kiemel­kedik az 1973-as osztrák grafikai díj és az 1980-as római Cento Artistico Culturale díj és aranyérem. Robert Hammerstiel korán megtanul­ta, ha valaki lerajzol vagy lefest egy tár­gyat, az még nem művészet, az stúdium. Ha a valóságot alkotó bármely realitást ábrázoljuk, az még kevés. A legfőbb for­materemtő erő, a gondolat szükséges minden mű létrehozásához. Ham­merstiel minden művéről sugárzik, hogy analizálja a tárgyakat, természeti motívu­mokat. Már korai rajzain, fametszetein fekete-fehér erővonalakra bontja a kép­mezőt. így a zárt körvonalak egyre in­kább organikus jelekké és geometrikus formákká alakultak. Ebben az alkotói fo­lyamatban a tárgy, a motívum eltűnik és dinamikus struktúra keletkezik. Ham­merstiel kibontja a művet, s így a halha­tatlanságnak szánt formát kínálja a pub­likumnak. Nemcsak rögzíti a látványt, hanem szinte a mű saját átváltozását is bemutatja. Ezek a korai munkák olyan hatást keltenek, mintha öröktől fogva a látott alakzatban léteznének, mégis lassí­tott videofelvételként újabb és újabb réte­güket tárják fel. Első látásra homogén a felület, aztán a látvány egyre rétegzet­tebb, egyre erőteljesebbé válnak a síkból kitapintható geometrikus alakzatok. A fametsző kés vágta barázdák érzékeltetik a mélyedéseket, árnyékokat, figyelmez­tetve a befogadót arra, hogy ami látható, az a láthatatlanban gyökerezik. Művészi programjának középpontjá­ban az ember áll, ugyanakkor munkássá­ga tisztelgés a geometria, a konstruktív szellemiség előtt. Ez a felfogás tette má­sokkal összetéveszthetetlen hangúvá az Nem ábrázolhat meztelen nőt! Búcsú Váradytól Elloptak egy szobrot. Pontosabban ket­tőt, de a másikat, a Vöröskatonát, Kamotsay István munkáját most hagy­juk. Beszéljünk társáról, Várady Sándor Munkácsy-díjas, érdemes művész alko­tásáról. Közel harminc éve leplezték le a gyulai művelődési és ifjúsági ház melletti kertben, s immár ti­zennégy éve hevert a városszéli kertészet ud­varán Lenin és a már említett Vöröskatona társaságában. Onnan lopták el a minap, fel­tételezhetően fémgyűjtők. A tolvajlással fájdalmas veszteség érte Gyulát, amely maga is tehet arról, hogy jeles értéke rab­lóbanda kezébe került. Különös sorsa volt ennek a kétmá­zsás, nyilván csak emelődaruval moz­dítható alkotásnak. (Milyen őrzés lehe­tett a telepen, ahová néhány éve még nem engedték be a fotósunkat, hogy fel­vételt készíthessen az ott heverő, ledön­tött emlékművekről?) A szobrot, mely fekvő nőalakot ábrázolt, egyik kezében kard­dal, a másik­ban olajággal, 1976-ban he­lyezték el halai- *«*••♦»••♦ ........... má s mészkő talapzatra (utóbb, a nő­alak leemelése után a tömbből Bay Zol­tánnak faragtak sírkövet a gyulavári te­metőben). A mű formailag hasonlított a varsói gettó áldozatainak emlékére emelt alkotásra, amely előtt Willy Brandt német kancellár mintegy bocsá­natkérésként 1970-ben térdre ereszke­dett. Ami jó volt Varsónak és a német kancellárnak, az nem volt jó a rendszer- váltó Gyulának: az emlékmű mészkőta­lapzatára szerelt szám - 1945, a nyolc­vanas évek közepétől már csak 945 - miatt a szobornak távoznia kellett. Hangsúlyozom: az évszám miatt, mert az alkotást egyébként hivatalosan Sza­badság-szobornak nevezték el — a szo- borállítók és -leleplezők. Hogy a történet még cifrább legyen, a szobrász is csak az avatási ünnepségen szembesült ezzel. A négy éve elhunyt Várady Sándor ugyanis alkotásának a Géniusz nevet adta, máig így szerepel a katalógusokban és az élet­rajzi lexikonokban, a Mester haláláig nem értette meg, miért kellett eltávolíta- nia a munkáját. A kilencvenes évek végén ugyan felve­tődött a szobor hősi emlékműként való visszaállításának gondolata, de a Hadi­rokkantak és Hadiözvegyek Egyesületé­nek gyulai vezetője a javaslatot nyomós ,,esztétikai” indokkal elvetette: az em­lékmű nem ábrázolhat meztelen nőt! (Máig nincs hősi emlékmű Gyulán, a mintegy hétévi képviselő-testületi és pol­gármesteri hitegetés ellenére sem. Talán majd most.) Várady Sándor, mai áron, mintegy ti­zenötmillió forintot érő Géniusza a csibé­szek martaléka lett. Már csak abban re­ménykedhetünk, hogy egy lelkiismeretes - netán egy művészetbarát (ha van ilyen) — hulladékkereskedő felfigyel rá. Ha nem, oda egy értékes műalkotás. Hullajtsunk érte egy könnycseppet! Megérdemli. Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu osztrák és európai képzőművészetben. Olajképein hihetetlen precizitással szer­keszt, illeszt egymás mellé, rendel embe­ri alakokat síkba terített sokaságban. Üt­köztet, feleseket síkokat és így építi kom­pozícióit, újrafogalmazva a sík és a tér ha­tárait. Gazdagon pulzáló felület jön létre keze nyomán, mert a homogén felületek egymáshoz rendelt viszonyával vizuális izgalmat vált ki. A kündulópont mindig emberi alakok árnyéka, figurativitás nél­kül és pazar tobzódó színekkel elbeszél­ve. Miközben szűkszavú a fogalmazás, nyugodt, kimért, egyensúlyteremtő a kép, esélyt adva a formák játékosságának. Láthatóan élvezi az analizálást, izga­lommal bontja a tárgyból, alakból a for­mát. Hihetetlen erejű, gazdagságú, sze­mélyes és egyetemes formák alkotják így művészi oeuvre-jét. Cs. Tóth János (Robert Hammerstiel kiállítása a hét vé­gén még megtekinthető a Csaba Center­ben, a Jankay Galériában.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom