Békés Megyei Hírlap, 2004. március (59. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-18 / 65. szám
6. OLDAL - 2004. MÁCIUS 18., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY •FIKÍaML'jUI hírlap Koszorúzás az aulában A Szentkereszty-emléktábla. A Réthy Pál kórház aulájában márványtábla hirdeti az intézmény egykori igazgatójának, dr. Szent- kereszty András belgyógyász főorvosnak az emlékét, aki 1992. március 11-én hunyt el autóbaleset következtében. Az elmúlt héten csütörtökön, a kora délutáni megemlékezésen és koszorúzáson nemcsak az elhunyt főorvos családtagjai, volt munkatársai vettek részt, hanem a nevét viselő alapítvány képviselői is. Az egykori igazgató-főorvos épp a rendszerváltás első éveiben vezette a kórházat, amikor - volt kollégái szerint - nagyon nagy szükség volt Szentkereszty főorvos határozott egyéniségére. Korai halála alig pótolható veszteséget jelentett a Réthy Pál kórháznak, de bátran mondhatjuk, hogy egész Békéscsaba városának is. Az igazgató emlékét sokan őrzik, ezért is koszorúzzák emléktábláját. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu A kórházi gyógyszerfelhasználás bonyolult rendszerű , Meglehetősen behatárolt, hogy mely gyártótól, mit és mennyit vásárolhatunk” Váltakozó intenzitással folyik a vita az egészségügy különböző területei, jelenségei körül, s a témák között mindig visszatérő, mondhatni örökzöld téma a gyógyszerkérdés. A hazai gyógyszerellátás sokszereplős történet: a betegek, a közforgalmú patikák, a kórházak, az orvosok, a gyártók, forgalmazók, no és persze az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), sőt a mindenkori kormányzat érdekei, elvárásai és szándékai ütköznek folyamatosan. Mindebben nem könnyű eligazodni, még akkor sem, ha leegyszerűsítve fogalmazzuk meg a problémát: a gyógyszerügyben tulajdonképpen a hatékony gyógyítás követelményeit a piaci verseny működési szabályaival igyekszik a politika - jól-rosszul - összeegyeztetni.- Hogyan jelenik meg mindez a kórházak munkájában? — erre adott választ Takács Gézáné dr., a békéscsabai Réthy Pál kórház főgyógyszerésze.- A kórházi gyógyszerfelhasználás eléggé bonyolult rendszerben történik — kezdi válaszát a szakember. — Az intézmény kötelezettségeit, a betegek jogait az egészségügyi törvény rendelkezései szabályozik, ugyanakkor a törvény végrehajtásánál a kórházaknak mindenképp figyelemmel kell lenniük az OEP finanszírozási rendszerére is. A rendelkezések értelmében, a kórházban a beteget el kell látni a számára szükséges gyógyszerekkel. Az egyes osztályok általában rendelkeznek a profiljuknak megfelelő betegségek gyógyításához szükséges készítményekkel. Természetesen azt nem mondhatom, hogy a több mint ötezerféle készítmény mindegyikéből állandóan van készletünk, de az egy bizonyos hatóanyagot tartalmazó többfajta gyógyszer valamelyikét mindenképpen tudjuk biztosítani az osztályok gyógyító munkájához. Az osztályvezető főorvos az aktuális igény szerint rendeli meg a készítményeket, és a kórház igyekszik ezeket a legkedvezőbb feltételekkel beszerezni. Idézhetném példaként, hogy amennyiben Tréntal drazsét rendelnek, és nekünk a Chinotal nevű készítményünk van, akkor ezt adjuk fel az osztálynak. A két készítmény ugyanazon hatóanyagtartalmú és a terápiás mennyiségek is egyenlők. A különbség „csupán annyi”, hogy az utóbbi kedvezőbb áron kapható. Ennek oka, hogy a két gyógyszergyártó más-más árakon tudja szállítani készítményét, de ennek körülményeit ne firtassuk, hiszen ehhez ismernünk kellene a generikus készítmény fogalmát és még számtalan egyéb jellegzetességet.- Ez megtakarítást jelent az intézmény számára?- Természetesen számottevő megtakarítást jelent, de a valóságban mi tenderpályázatok alapján szerezhetjük . be gyógyszerkészletünket, és így meglehetősen behatárolt, hogy mely gyártótól, mit és mennyit vásárolhatunk. A kórházakat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a HBCS (Homogén betegségcsoportok) szerinti pontrendszer keretében finanszírozza. Nehéz lenne néhány szóban elmondani a lényegét, azt azonban feltétlenül ki kell emelni ebből a kérdéskörből, hogy az egészségbiztosító jószerével csak az alapbetegség gyógyításának anyagi hátterét biztosítja meglehetősen szerény mértékben. Nyilvánvaló azonban, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor a gyógyítás során sokkal drágább készítményre van szükség, mint a finanszírozás mértéke. Ezt a különböze- tet, ami alkalmasint százezreket is jelenthet, ki kell valahogyan gazdálkodnia az intézménynek. Az OEP ugyanis nem egyedileg, az egyes betegre elkülönülten felhasznált gyógyszereket fizeti meg, hanem az osztályokon, illetve az intézményben összességében felhasznált készítményeket a HBCS-rendszer keretében. Ezért állandóan figyelnünk kell a gyógyszerfelhasználást, és törekednünk kell arra, hogy egyensúlyban tudjuk tartani a keret szerinti finanszírozás adta lehetőségeket. Amennyiben sikerül egy-egy előnyösebb szerződés keretében bizonyos készítményeket olcsóbban beszereznünk, ez lehetőséget teremt alkalmanként (ritkán előforduló betegségek vagy életveszély esetén) a drágább gyógyszerek felhasználására, a keretek túllépésének, végső soron a pénzügyi megrendülésnek a veszélyé nélkül. — Mégis makacsul tartja magát a köztudatban az az állítás, hogy a kórházakban nincs pénz gyógyszerre, a betegeknek maguknak kell ezeket megvásárolni. E téren mi a helyzet1 — Mint említettem, a rendelkezések előírják, hogy a beteget a szükséges gyógyszerekkel el kell látni a kórházban. Ami a szóbeszéd alapjául szolgálhat, azon egyedi esetek valamelyike, amikor a beteg tartósan olyan gyógyszert szed, amit a kórházi gyakorlatban, általánosságban nem alkalmazunk. Ebben az esetben segítséget jelent, ha magával hozza a rendszeresen használt gyógyszerét. Akkor is előfordulhat ilyen körülmény, amikor valaki hirtelen kerül be, baleseti vagy más sürgősségi ellátást igényel, de van valami krónikus betegsége is, amire rendszeresen gyógyszert szed. Ilyenkor is célszerű a biztonság kedvéért a hozzátartozóknak a készítményt azonnal behozni, hiszen előfordulhat, hogy intézményünkben nem alkalmazott a gyógyszer, vagy éppen kifogyott a készletből, és csak egy-két nap múlva tudnánk adni. Néha az is előfordul, hogy a beteg sérelmezi, amiért nem a megszokott nevű gyógyszert kapja. Ebben az esetben próbáljuk megmagyarázni, hogy a készítmény hatóanyaga ugyanaz, hatásai, mellékhatásai is, pusztán arról van szó, hogy egy másik gyártó más néven olcsóbban forgalmazza a szert a szabadalmi védettség (tíz év) lejárta után. De az esetek többségében nincs ilyen gond, a beteg megkapja a szemcseppjeit, a vérnyomáscsökkentőjét, egyéb gyógyszereit akkor is, ha ezeknek az osztály profiljához, vagy az alapbetegséghez, ami miatt a beteg kórházba került, semmi köze nincsen.- Megütötte a fülemet, amikor azt mondta: épp kifogyott. Hogyan fordulhat elő, hogy egy ekkora kórházban bizonyos gyógyszerekből hiány van?- Ez a másik bonyolult ügy, és ez is a finanszírozás szövevényes útjára vezet. Le kell szögeznem mindenekelőtt, hogy a hiány mindig csak nagyon rövid ideig állhat fenn, egy-két nap után a szükséges készítményt beszerezzük. A készletezési zavaroknak egyfelől piaci jellegű okai vannak, másfelől az egészségügy korlátozott tervezhetőségéből adódnak. A gyógyszergyárak volumenszerződést kötnek az OEP-pel, amely maximálja az egyes készítményekből a támogatási körbe vonható mennyiségeket. Ha ezt a gyár túllépi, azaz az OEPnél a megengedettnél nagyobb mennyiségre jelenik meg a finanszírozási igény, a többlet- költség a gyártót terheli. Ezért a gyárak óvakodnak túllépni a keretet. A nagykereskedelem, a közforgalmú patikák, sőt a kórházak sem szívesen tartanak drágább szerekből nagy meny-; nyiséget készleten, hiszen ha a készítmény a szavatosság lejárta előtt nem fogy el, komoly pénzügyi veszteséget szenvednek. Az viszont nyilván nem tervezhető teljesen pontosan, hogy mikor, hol, milyen betegségek fordulnak elő nagyobb számban, vagyis miből érdemes többet rendelni.- Eszerint eléggé ki kell centizni a gyógyszerellátásért felelős szervezeteknek a munkát...- így igaz. Állandóan figyelni kell, nyomon követni a fogyasztást, ismerni a gyártók és forgalmazók gondjait, helyzetét, és ugyanakkor maximálisan kiszolgálni a gyógyítók igényeit. Ha csak egy egészen apró fennakadás történik, az az osztálynak, az orvosnak, és mindenekelőtt főleg a betegnek súlyos problémát jelenthet. Persze, ha valaki, mondjuk fogamzásgátlót vagy különböző vitaminokat szed rendszeresen, azt a kórház nem tudja biztosítani, ezeket a betegnek hoznia kell magával.- A minap valaki azt mesélte, hogy az egyik osztályon a betegeknek az utolsó tubus fájdalomcsillapító kenőcsön kellett osztozniuk. Elképzelhető ez?- Nehezen. A fájdalomcsillapítás külön téma, ilyen készítményekből mindig van elegendő készletünk. Az lehet, hogy az illető osztályon a heti gyógyszer-vételezési nap előtt délutánra éppen elfogyott egy bizonyos fajta kenőcs. Tudnunk kell azonban, hogy fájdalomcsillapító kenőcsök nem tartoznak feltétlenül a gyógyítás első számú fegyvertárába. Aki kórházba került, annak nyilvánvalóan komoly betegsége van, amelyet megfelelően kombinált külső és belső terápiával kell kezelni. Arra pedig, tudomásom szerint, még nem volt példa, hogy egy megkezdett terápiát gyógyszerhiány miatt meg kellett volna szakítani. Azt sem árt tudni, hogy a betegeknek különböző mértékű a fájdalomtűrő képessége. Ebből is adódhatnak néha panaszok, bár meg kell jegyeznem, hogy az orvos itt nincs könnyű helyzetben. A betegnek ugyanis joga van a fájdalomcsillapításhoz, viszont a túladagolást mindenképpen el kell kerülni. Fájdalomcsillapító-team alakul A Réthy Pál kórház vezetése tervbe vette, hogy fájdalomcsillapító-teamet hoz létre, amely ebben a körben egyénekre és betegségekre tekintettel fog tevékenykedni a fájdalomcsillapítás ügyében. Ez minde- nekfelett fontos, hiszen méltatlan és megengedhetetlen, hogy bármely beteg is a jelenlegi gyógyszer- választék birtokában fájdalomtól szenvedjen. A kórházi gyógyszertár laboratóriumában számos gyógyszert helyben készítenek el. A Koch-bacilus ma már nem válogatós Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) március 24-ét a tuberkulózis világnapjává nyilvánította. Ezen a napon a különböző szervezetek szerte a világon igyekeznek felhívni a figyelmet az ezredforduló táján újra támadó betegség terjedésének veszélyeire. A WHO és a Világbank 2001-ben Washingtonban útjára indította a tuberkulózis elleni világprogramot. — Annak ellenére, hogy a berlini professzor, Robert Koch már 1882-ben felfedezte és azonosította az addig láthatatlan rémet, a tbc kórokozóját, a hatékony gyógymódra sajnos még évtizedeket kellett várni. A XX. század elején Magyarországon talán a legrettegettebb népbetegségként tartották számon a tüdőtuberkulózist, a 15 milliós lakosságból mintegy 360 ezer ember kapta meg évente a fertőzést, s ebből körülbelül hatvanezer halálos kimenetelű volt - tájékoztatott dr. Tébi Károly főorvos, a békéscsabai tüdőgondozó vezetője. Igazi változást csak a második világháború utáni évtized hozott, ekkor jelentek meg a hatékony gyógyszerek (mint például a Streptomycin), majd elindult a gondozóhálózatok, a szűrőállomások és szanatóriumok kiépítése is. Mindennek köszönhetően a hatvanas évektől kezdve az éves megbetegedések száma folyamatosan csökkent, s 1990-ben már 100 ezer főre csak 34 tbc-fertőzést regisztráltak. Tébi főorvos szerint a szűrési fegyelemnek a rendszerváltás éveiben történt fellazulása és az egyidejűleg megindult erős migrációs hullám együttesen okozta, hogy öt év elteltével ismét emelkedni kezdett a fertőzések száma olyannyira, hogy itt a mi határ menti megyénkben az ÁNTSZ 1999-ben ismét előírta a kötelező tüdőszűrést a veszélyeztetett csoportok számára. - Sajnos az idézetteknek alig 70 százaléka vette komolyan a felszólítást - mondta dr. Robert Koch fedezte fel a tbc kórokozóját. Tébi Károly -, ennek ellenére sikerült a tbc ezredvégi előrenyomulását ismét megállítani. 2001-ben a kritikus 22 fő alá süllyedt a friss fertőzések száma megyénkben, egy év múlva pedig már csak 16 megbetegedést észleltek. (Országos adat: 29) Békéscsabán és vonzáskörzetében ugyanez a szám 10 körül mozog. Bár a statisztikai adatok szerint az egykoron a szegények betegségeként számon tartott tbc ma minden társadalmi réteget elér, a szakemberek azt mondják: a szociális körülmények szerepe ma sem elhanyagolható. Tébi főorvos arra is rámutatott: a nagyobb iparvárosok szegényei, a hajléktalanok, az elmaradottabb területekről Európa országaiba menekülők a táplálkozási és higiéniai lehetőségeik folytán inkább veszélyben vannak, mint a kisvárosok, falvak lakossága. - A Koch-bacilus természetesen nem válogatós - tette hozzá végül. - A gyakori utazások, a ki- és bevándorlás tömegessé válása miatt bárki megfertőződhet. Ezért célszerű eljönni szűrésre akkor is, ha nem idézik be az embert. A tüdő-tbc ugyanis gyógyítható, s annál könnyebb a dolgunk, minél hamarabb derül ki a baj.
