Békés Megyei Hírlap, 2004. március (59. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-13 / 62. szám

10. OLDAL - 2004. MÁRCIUS 13., SZOMBAT- Verselő---------------­Ko sztolányi Dezső A vér és tűz dala A fiatal, viharos hajnalon egyszerre meghal minden fájdalom. Acél-szárnyú, betyár tavasz-szelek riognak az alvó világ felett. Reánk kacag a vérvörös tavasz, az orgonás, a zengő sugaras. Itt jár közöttünk, csendbe gyújtogat, vérnél vörösebb véres álmokat. A napszekér is dörgő ködbe jő és harsonáz a vörös levegő. Minden sötétbíbor tűzben ragyog, a vér, a láng, az élet és a csók. Tüzes káprázat fekete odúnk és tűz a párna, melyen álmodunk. Tűzláng a hajnal, vér az éjszaka... Vegyétek: ez a vér és tűz dala! * Igen, ma lázadozva dörgöm én: királyok vagytok pincék börtönén. És látom a kaján homályon át bús főtökön az arany koronát. Koldus, kirugdalt, rongyos, halavány s királypalást leng mindnek oldalán. Fegyvertelen bár, fegyveres a kar, a gyenge szó is mennydörgést kavar. Szemünkben az egész tavasz lobog, szívünkben új pünkösdi mámorok. Az élet csókolózik most velünk, orgona-királynő a kedvesünk. S virágos templom a nyomortanya... Vegyétek: ez a vér és tűz dala! * Ma pap vagyok s a szent ígéretet közétek harsogom: Ne féljetek! Tüzem, mi úgy égett oltárokon, testvéri kézzel mind nektek dobom. Testvéri kéz és forradalmi csók: egy ércgyűrűbe formák milliók. Mezítlen testünk fénybe tündököl és égre lázad a kemény ököl. Ki szolga volt, ma fényes, glóriás, ki törpe és rab, bátor, óriás. Amerre mentek - zengő kürt szavam - falak lerogynak s győztök untalan. Űzhet rabostor, sápadtarcú kín, urak lesztek ti poklok kapuin. A lelkem küldöm csatasorba ma... Vigyétek: ez a vér és tűz dala! 1908 Az 1848—49-es forradalom és szabad­ságharc eszméje, múltbéli öröksége hosszú ideig ihletűje volt költőinknek. A nemzeti ünnepünkre Kosztolányi De­zső 1908-ban írt szép versével emléke­zünk. A Nyugat első nemzedékének ki­emelkedő alakjaként tisztelt költő sorai arra tanítanak, minden évben új tavasz jön el, lelkesítő, erőt adó. (hétvége A vésztői születésű fafaragónak mánkéit ad a történelem Magyarok és császáriak a sakktábla mezején Az első figurákat seprűnyélből faragta. Gurmai Ferenc azonban nem hétköz­napi fafaragó művész. Például a főváros­ban egyedüliként készíti a busó népszo­kás jellegzetes maszkjait. Munkája mi­nőségéről pedig mi sem árulkodik job­ban, mint az, hogy a vörös­fekete tónusú, télriasztó arcokra már az igazi bu­sóktól, Mohácsról is kapott megrendelést.- Nemrégen már­cius tizenötödike még munkanapnak számított — tér át egy aktuális témá­ra. - Abban az időben a negyven­Gurmai Ferenc fafaragó művész otthona igazi sakkbirodalomnak számít. Ezernyi igénynek megfelelően tud összeállítani egy komplett készletet. Ő maga azonban nem szokott játszani — mint mondta —, neki elég örömet okoz a bábuk kifaragá­sa is.- Negyvenöt évvel ezelőtt költöztem a fővárosba - mesélte faillatú műhelyé­ben. - Előtte a szüleimmel Vésztőn él­tem. Édesapámék gazdálkodók voltak, és a hétköznapi élet tárgyait, szerszáma­it maguk készítették el. Kisgyermekként lestem el tőlük ezt az egyszerű és termé­szetes kreativitást, és a magam módján megpróbáltam utánozni őket. így szület­tek az első játékaim is. Sok-sok évvel ké­sőbb, Budapestre költözésünk után az élet úgy hozta, hogy sikerült helyet kap­nom a Néprajzi Múzeumban, ahol a fá­ból készült tárgyak restaurátoraként 26 éven keresztül, egészen a nyugdíjazáso­mig megőrizhettem a népművészethez való kötődésemet. A polcokon körben természetesen hiába keresném a Pinokkióból megis­mert kakukkos órákat és fajátékokat, hiszen korunk már régen nem a mesék világát idézi. Helyükön szépen elren­dezett pásztoralakok, corpusok (fake­resztek), busó álarcok és sakkfigurák sorakoznak. Egy részük már megfest­ve, a többiek csak úgy, még pácolatla- nul.- Kivált azokat a tárgyakat szeretem megfaragni, amelyek valamilyen népszo­tásból faragtak régebben a pásztorok a nyáj őrzése közben, és akkor még műkö­dött a magyar „virtus” is, azaz e hétköz­napi mesterek mindig arra törekedtek, hogy minden egyes munkájuk az előző­eknél szebb és jobb legyen. nyolcas hősökről csak elvétve lehetett megemlékezni. Furcsa ellentmondás­ként azonban a munkahelyemen, a Néprajzi Múzeumban a tárgyak több­sége naponta magában hordozta az 1848-as események szellemiségét. Per­sze az akkori akarattal nem lehetett volna egyedül szembeszállni, így ma­radtak a sakkfigurák, amelyeken ke­resztül burkoltan, de legalább a saját gondolataimat fogalmazhattam meg. A Gurmai-féle sakk-készlet ugyanis speciális. A szokványos, esztergált bá­bukat kézzel, aprólékosan megfara­gott figurák helyettesítik. A népi témá­jú alakok között az Árpád-házi király mellett ki más is lehetne a királynő, mint a Nagyboldogasszony. A gyalo­gok pedig a magyar társadalom pa­raszti rétegét szimbolizálják. Egyik ol­dalon fehér, a másikon pedig fekete szűrben. Élesebb az ellentét a tiszteket adó, 48-as sakkfigurák között. A koc­kás mezőn ugyanis egymással szem­ben a zöld színűre festett, huszár­egyenruhás magyar sereg és a fehér uniformisba bújtatott császári regi­ment sorakozik fel. A figurák élethű- ek, és egytől egyig önálló alkotásként is megállják a helyüket. Az egyik fiókból előkerülnek az alap­anyagok: különböző nagyságú fadarab­ok, az egyik fenyőből, a másik pedig hársból. Ezek már csak formázásra vár­nak, nem úgy, mint a kezdetekkor, ami­kor is az első sakkfigurák 1958-ban még egy használaton kívüli seprűnyélből ké­szültek el.- Van egy nagyon jó barátom, aki a honfoglalás emlékeit kutatja. Ő irányítot­ta rá a figyelmemet a múltunknak eme távolabbi, fontos eseményére. S bár ed­dig még nem volt időm hozzákezdeni, a fejemben azért csak ott motoszkál a gon­dolat, hogy jó lenne egyszer az Árpád ko­ri sakkfigurákat is elkészíteni. Legköze­lebb már lehet, hogy a szittyakészletet is meg tudom a látogatóknak mutatni — ígérte Gurmai Ferenc. Riersch Tamás Az ételt úgy tették elé, mintha Isten irgalmából adnák Költőnk éhes maradt a Körös-Sárréten Amikor Petőfi Sándor 1847-ben Bu­dapestről Nagyszalontára, Arany Já­noshoz ment, a mai körös-sárréti kistérség több településén is átha­ladt. Nagy költőnk naponta átlago­san 35-40 kilométert gyalogolt, s a térségben Körösladányban és Okányban szállt meg. Körösladányban 1847 nyarán járt elő­ször Petőfi Sándor. Nagy költőnk a mostani községházával majdnem szemben lévő épületben szállt meg, amelyik akkor fogadóként működött. Puszta föld ez, ahol most állok címmel a költő verset is írt Ladányban. Ám a lí­rai ihlet ellenére sem mondhatjuk azt, hogy Petőfi elégedett lett volna a ladányi fogadó szolgáltatásával. Sem a Petőfi megverselte a körös-sárréti élményeit. kiszolgálással, sem a körülményekkel nem volt megelégedve. Azért nem távo­zott rossz szájízzel Körösladányból. Büszkén jegyezte meg: a tapasztaltak­ból is kitűnik, a magyar nép nem szol­gaságra való. Körösladány után Okányban pihent meg a nagy lírikus. Ott a mai általános is­kola központi épületének helyén állt fo­gadóban étkezett, és aludt. Költőnk itt sem volt megelégedve a vendégszeretet­tel. Ezt az elégedetlenségét egyik versé­ben is megörökítette. Úti levelében pedig ezt írta: „Ettem is, nem is. Azt adtak, ami nekik tetszett, nem amit kértem, s ezt is úgy tették elém, mintha Isten irgalmából adnák.” Az okányiak mégsem haragudtak meg a költőre. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 5 esztendővel ezelőtt, 1999-b«n a kiváló lírikust ábrázoló domborművet avattak az okányi isko­laépület falán, az oktatási intézmény pedig a Petőfi Sándor Általános Iskola nevet vette fel. M. B. Holnap is A kis hamis Hét eljárás keretében már több mint 20 gyanúsítottja van a bé­késcsabai fizetőparkolási visz- szaéléseknek. A hamis moz- gássérülti igazolványok és parkolóbérletek terjesztői, va­lamint felhasználói ellen köz­okirat-hamisításban vizsgáló­dik a rendőrség. VASÁRNAPI VASARNAP > Csak egy nagy le­vegő, lemerülés négy-öt méterrel a Körös közepén, j és máris válogat­hatunk a tenyér­nyi méretű vagy még annál is na­gyobb kagylók kö­zött. Az édesvízi f kagylók kinézetre, szépségre nem maradnak alul a tengeri kagylókkal szemben. Kagylóból teknősbékdt Megteptek a lányt A sértett kitépett bajtincseit eltette em az a négy lány, akik „barátnőjüket” az egyik békéscsabai utcán ütötték és rugdosták a minap. A MEZOKER KFT. TERMELTETÉSI SZERZŐDÉST kedvező feltételekkel köt az alábbi növényekre: FÉNYMAG, MUSTÁRMAG, NAPRAFORGÓ stb. TAKARMÁNYBOLTjÁBAN BORSÓVETŐMAG, NAPRAFORGÓ-VETŐMAG, KUKORICA-VETŐMAG, TAVASZIÁRPA-VETŐMAG, ZABVETŐMAG, illetve a szerződött növényekre vetőmag nagy választékban kapható. Mezőker Kft., Békéscsaba, Orosházi út 32. Tel.: (66) 444-344/12. IRODAVEZETŐ-KÉPZÉS A képzés állami normatív támogatással valósul meg, tehát a résztvevők számára ingyenes! OKJ 54343901. A képzés főbb tanulmányi területei: idegen nyelv (angol vagy német) 300 óra informatika 90 óra szóbeli és írásbeli kommunikáció 120 óra szakmai ismeretek 300 óra (közgazdaságtan, marketing, pénzügy, jog stb.) A jelentkezés feltétele: érettségi bizonyítvány. Jelentkezési határidő: 2004. március 16. j A képzés tervezett kezdete: 2004. március 22. A képzés befejezése: 2004. december. Iskolába járás: heti 3-4 alkalom délután 13 órától, az egyik alkalom szombat délelőtt. A szakmai záróvizsgára bocsátás feltétele: alapfokú „A" típusú nyelvvizsga egy idegen nyelvből. Jelentkezési lap igényelhető személyesen, telefonon vagy Interneten: Eötvös József Iskolaalapítvány Szakközépiskolája, 5600 Békéscsaba, Andrássyút 11-17. Tel./fax: (66) 446-220. E-mail: eotvos@eotvos.bmk.hu A dicső ‘48-as napokról ki-ki ismeretei, történelmi tanulmányai és egyéni­sége szerint emlékezik meg. A vésztői születésű Gurmai Ferenc fafaragó­ként sem tagadja meg önmagát: a Néprajzi Múzeum nyugdíjas restauráto­ra a szabadságharc két hajdani harcoló felét, mint sakkfigurákat mintázta meg. A kockás mezőn egymással szemben sorakozik a zöld színűre festett, huszáregyenruhás magyar sereg és a fehér uniformisba bújtatott császári regiment. kásunkhoz kötődnek. Szá- j mos betlehemet készítettem J már, és gyakori témáim közé E: tartoznak még a pásztorok, az egyszerű földműves embe­rek, az állatok, a faragott fa­ládák vagy a piéták. Az em­berek többségében talán még benne van az a manuális kény­szer, ami arra készteti őket, hog} kézi munkával alkossanak va­lamit, ám az is biztos, hogy az ehhez szükséges idővel és legfőképpen türelemmel már nem sokan rendelkeznek. J Pedig éppen ilyen indítta- m

Next

/
Oldalképek
Tartalom