Békés Megyei Hírlap, 2004. február (59. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-21 / 44. szám

2004. FEBRUÁR 21., SZOMBAT - 11. OLDAL

Nagy Erika társadalomkutató, a földrajztudomány kandidátusa, az MTA Regionális Kutatások Központja tudományos főmunkatársa:

Van egy kétéves kisfiam, s az első gondolatom az volt: de jó, hogy nem lesz katona! Pacifista vagyok, annak örülnék, ha egyetlen fegyver sem lenne a világon. Belátom azonban, hogy a konfliktusok miatt szükség van a védelemre. A hatékony, jól szervezett hadsereg hosszú távon nem kerül többe, mint a kelletlen emberekkel feltöltött, szervezetlen honvédség. Ahhoz, hogy valaki felelősséget érez- zen a hazájáért, nem kell feltétlenül sorkatonának lennie.

A rendszerváltozás hajnalán az alternatív elektronikus és nyomtatott sajtó, köztük a Tilos Rádió haladó jelenség volt. Ma, a rendszerváltozás utáni társadalomban és közéletben ezek a médiumok nem találják a helyüket. A Tilos Rádió története tünet, ami arra figyelmeztet, hogy a magyar közélet beteg. A tanulsága pedig az, hogy akit ma politikai támadások érnek, az végérvényesen elveszti a jóhírét és a hitelét. Az utóbbi években millióknak rendült meg a tájékoztatás iránti bizalma, ami odavezetett, hogy az emberek ma már gyanakvással fogadják a híreket, képtelenek bárminek teljes hitelt adni. *

A leszakadt régiók fel- emelkedése szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen messze vannak a gazdasági fejlődés dinamikus centrumaitól. Hazánkban a fő centrum Budapest. A magas autópályadíj mindenképpen hozzájárult az elmaradottság konzerválásához. A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, a mostani döntéssel tisztességes és józan kompromisszum született. Jó esély van arra is, hogy néhány éven belül reális áron, a teljes tulajdonrészt kivásárolja az állam. A vidék felzárkóztatásához azonban az autópályadíjak további mérséklése nélkülözhetetlen.

¥

A Baumgartner család nagyobb tisztánlátásról tett tanúbizonyságot, mint a sportminisztérium. A kormány döntése méltánytalan volt a többi sportolóval szemben.

*

Ma a gazdaság és az erre épülő politikai struktúra nem olyan elvek szerint működik, amely fontos szempontként kezelné a környezetvédelmet és az emberi erőforrást. Ezért is nagyon jó, hogy a Greenpeace tagjai ott voltak a Zengőn. Ez a szervezet a emberiség élő lelkiismerete, szembesít a fonákságokkal. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy egy-egy, nukleáris hulladékot szállító vonatot ugyan meg lehet állítani, de mindet nem. Nyugtalanító, hogy a fiatalokban egyre erősebb a fogyasztásra orientált gondolkodás, amely minden környezettudatos szemléletet nélkülöz. S hogy mi lesz a lokátorral? Felépítik máshol.

*

A tudomány számára lelkesítő, de az emberiségnek kevésbé jó hír. Az ember természetes igénye, hogy meglegyen az a személyes tere, ahol háborítatlan lehet. A klónozás a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzését kelti az emberekben. Kérdés, ez meddig fokozható? Mindez Huxley Szép új világ című regényét juttatja eszembe, ahol totális ellenőrzést gyakorolnak az emberek felett. Rémisztő vízió, ám ha belegondolunk, hogy a klónozással tetszőleges irányt szabhatnak az ember fejlődésének, mégsem tartozik a lehetetlenség tartományába. A társadalomtudományoknak, köztük a jognak lenne feladata, hogy ezekre a kérdésekre megoldást találjon, de csak az események után kullog, s utólag igyekszik értelmezni a történteket.

Az idén vonul be az utolsó sorköteles katona, s 2005 első félévének végére létrejön az önkéntes haderő.

Az ügyészségnek az az álláspontja, hogy a Tilos Rádióban karácsonykor elhangzott kijelentés nem valósítja meg a közösség elleni izgatás bűntettét, ezért a nyomozás meg- szüntetését javasolja.

_______

A ko

rmány úgy döntött, hogy 40 százalékos kisebbségi tulajdont vásárol az M5-ös autópályát üzemeltető AKA Rt.- ben.

A Baumgartner család arra az elhatározásra jutott, hogy megköszöni a magyar kormány korábban felajánlott, négymillió dolláros segítségét, de nem kívánja azt igénybe venni._____________

A Me

csek csúcsára tervezett NATO-lokátor ellen tiltako- zók szállták meg a Zengőt.

Harminc emberi embriót hoztak létre dél-koreai és amerikai kutatók, kifejezetten gyógyászati céllal, őssejtek kinyerése céljából a szöuli egyetemen.________________

Hé

tvégi olvasmány

Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója, erdőmémök:

Nagyot változott a világ, ezen belül a hadviselés és a honvédelem is. Szomorú nézni, amikor műholdakon keresztül irányított, pilóta nélküli robotrepülőgépek és jó fizetésért felbérelt katonák támadnak családjukat és otthonukat kézifegyverekkel védő emberekre. A korunk jellemzője az ilyen egyenlőtlen és nehezen értelmezhető küzdelem. Ebben a környezetben kell megtalálnunk a honvédelem jövőképét, oly módon, hogy hazánk az európai tagállamok szokásjogához is igazodjon.

*

Alapvetően azt kellene eldönteni, a kijelentés otromba megnyilvánulás volt-e, vagy a műsorpolitika része. Mivel a Tilos Rádió adását vidéken nem lehet fogni, a történtekről csak a különböző híradásokból értesültem, s ezekben burkoltan az állásfoglalás is benne volt. Éppen ezért nem mernék felelősségteljesen ítélni. Jó lenne, ha újságolvasó, rádiót hallgató emberként úgy tájékozódhatnánk, hogy közben számunkra megmaradna a vélemény- alkotás szabadsáBékésben élő emberként nagyon örülök a döntésnek. Meggyőződésem, hogy a térség elzártságát nem kis részben a mértéktelenül magas autópályadíj okozta. Remélem, tavasztól olyan díjat állapítanak meg, hogy minél többen választhatják majd a közlekedés biztonságosabb, kényelmesebb és gyorsabb módját.

*

A sportot sportként, az üzleti tevékenységet üzletként kellene kezelni. Egyre nehezebb azonban megfogalmazni, hol a sport és hol az üzlet határa. Ma már gyakran reklámügynökségek hirdetnek meg világbajnokságot és kereskedelmi csatornák közvetítik a versenyeket. Vegyes a megítélése annak is, egyes sportokat támogasson-e és milyen mértékben az állam. Annyi bizonyos, a Forma-les versenyekhez országonként másképp viszonyulnak a kormányzatok. Ami a Baumgartner család döntését illeti, a mögött olyan üzleti megfontolás húzódik, amit a maga teljességében nyilván nem osztanak meg a közvéleménnyel.

A lokátorépítés összetett problémájában a természeti értékek épp úgy jelen vannak, mint a magyar állam nemzetközi kötelezettségei. Gyermekkorom óta természetszerető vagyok. Legyen az bármilyen beruházás, akár NATO-beruházás is, a környezeti szempontokat kiemelten kezelendő kérdésnek tartom. Ez nem szenvedhet csorbát, kivált ott, ahol a Bánáti bazsarózsa is honos.

¥

A klónozással kapcsolatos hírek hallatán belső félelmet érzek. Ezek költséges kutatások, amelyek mellett törvényszerű, hogy megjelenik a pénz és az üzlet. Az eredményeket mindig úgy tálalják, hogy azok az orvostudomány és az emberiség javát szolgálják. Kérdés, a kutatók vüága képes-e olyan önszabályozásra, hogy csak a nemes célok érdekében mozgósítja a tudást? Ahol megvan a lehetőség rá, hogy rendelésre lehessen szöveteket és szerveket előállítani, ott a kísértés is munkál, hogy ezt megtegyék. Talán nincs is olyan mesz- sze az idő, amikor megválaszthatjuk, hogy milyenek legyenek a gyermekeink. Rémiszt a gondolat, hogy a dédunokáim talán majd az akkori amerikai sztárokra, színészekre vagy popzenészekre fognak hasonlítani. Ezzel az élet számomra legkedvesebb értéke, a sokféleség veszne el. Csath Róza

Sehogyan sem sikerül Gyuláról egy igazán jó fotóalbumot összehozni! Gyula — Régen és ma címmel már a második ilyen jellegű kiadvány jelent meg, közreműködők népes seregével. Úgy tűnik azonban, hogy sok tehetséges ember jószándéka és igyekezete kevés ahhoz, hogy összeálljon a remélt eredmény.

Jó elképzelés a régi és a jelenlegi Gyula szembesítése korabeli lapok és Bagyinszki Zoltán képeinek segítségével, de a szándék helyenként megbicsaklik: a várfürdő, a virágos felvételek, az épületrészletek, néhány egyházi oldal, a gyulai panteon (nem is igazán érti az ember, hogy került a könyvbe) másfajta albumba illenek. Emellett, úgy tűnik, a szerkesztőnek nem volt szíve a sok régi képeslapból kidobni néhányat. A várról nyolc, a kastélyról hat, a volt vármegyeházáról hét, az Erzsébet-szoborról öt (ebből kettő egyforma!) lapot közölt, lényegében azonos információértékkel. Ügyesebb válogatással feszesebb lett volna a kötet.

Gyula régen és ma — fotóalbum bíborban

A kérdésre, hogy kiknek készült az album, nehéz válaszolni! A helyiek talán tudják, mit ábrázolnak a képek, a vendégek kevésbé. Bosszantóan hiányos ugyanis az eligazító szöveg.

Hol találunk képaláírást, hol nem: például a tíz emléktábla és emlékmű (107. oldal) közül csupán a Simonyi-szobornak van képaláírása, nem tudni, mi a vár melletti kerek épület, a Dürer-képtáron lévő dombormű és a világháborús emlékmű, s nem tudni, az aradi vértanúk közül kilenc vagy tíz tábornokot és kiket fegyvereztek le Gyulán. Továbbá a cukrászda behívójának, az Eszperantó téri szobornak és a templom seccoinak alkotója megérdemelte volna, hogy a nevüket leírják.

A szöveg egyébként igen informatív, de hézagos, következetlen és dühítő elírásokkal találkozunk. Például az Almásy-kastély ugyanazon az oldalon Almásy Kastélyként is szerepel, de más a jelentése a „100 éves” és a „Százéves” szónak. A képeslapok aláírása rendetlen, nem következetes, gyakoriak a szóismétlések, még mondaton belül is.

Bagyinszki Zoltán ugyan tisztességes munkát végzett, de látszik, hogy inkább műemléki fotós, mint életképek rögzítője. Amilyen szépek a várról készített oldalak, olyan egysíkúak a várfürdőt bemutató felvételek: figyelme nem terjedt ki a létesítmény megkülönböztető értékére, a parkra és a wellnes-részlegre.

Nagyon hiányoznak az idegenforgalmi jellegű, hangulatos fotók a Végvári estékről, a néptáncfesztiválról, a pálinkafesztiválról, a várszínházról, a tűzoltófesztiválról. És persze hiányoznak a gyulai emberek, a piaccal, a belvárossal, hiányoznak a kifejező felvételek az egyházi életről, a hívekről, az ortodox papokról, a szertartásokról. Jó lett volna néhány légifelvétel is a városról, több esti kép naplementével, díszkivilágítással, a vár környékéről, különösen a várszínház napjaiból.

Dicsérendő az igyekezet a virágos Gyula bemutatására, de a kétoldalas összeállítás a szovjet fotóalbumokat idézik. Hasonlóan élvezhetetlenek a házrészletekről készített képek - a hozzájuk tartozó épületek mellett lenne a helyük. Az iskolákat bemutató oldalak teljes zűrzavarról árulkodnak, az 1. számú iskoláról szóló szöveg mellett-alatt további négy intézmény képét helyezték el. Nem nagyon érteni továbbá a főispánok névsorának közlésének okát.

Annak idején egy ország mumusa.

Szerencsétlenség

No, akkor csapjuk fel a Magyar értelmező kéziszótárt és nézzük meg, mit jelent Áder János Medgyessyt minősítő kijelentése. A volt házelnök a kormányfő hétfői, országértékelő beszéde után - az Élet és Irodalom című hetilap egy cikkére hivatkozva — azt találta mondani a miniszterelnökről, hogy „olyan, mintegy rakás szerencsétlenség”. A szótár szerint a kifejezés szóláshasonlat, pontos értelme: nagyon iigyefo- gyott, tehetetlen ember. Van erre persze egy másik, sokkal kifejezőbb, tömörebb magyar szó, a gyerekek szokták a házak falára firkálni, újabban fújni szprével, az iskolázat- lanabbja általában pontos j-vel. Neveltetésünknél és jó ízlésünknél fogva mi maradjunk a hivatalos, szótári változatnál!

Áder minősítése, finoman szólva is, képtelenség, és sértő a nemzetre nézve, hiszen nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a magyarok miniszterelnöke nagyon ügyefo- gyott, tehetetlen ember. Az ügyefogyottság és tehetetlenség emberi adottság, az •••••*•••••••••

viszont már presztízskérdés, hogy ilyen személyt választ magának az ország. A szavazati arányokat elemezve megállapítható, hogy Ader ellenében a szavazópolgárok közel felének megfelel kormányfőnek Medgyessy, s aligha hihető, hogy a másik fele osztaná a volt házelnök véleményét. Már csak azért sem teheti, mert a polgár egyik ismérve, hogy mások emberi méltóságát tiszteletben tartja, testi vagy szellemi gyengéivel nem ékelődik.

Akkor miért tette a szintén polgár volt házelnök, akit a média meglehetősen sótlan politikusnak tart, s aki, pesti szóhasználattal élve, a spájzba jár mosolyogni. Nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy Áder akkorát akart mondani, hogy felfigyeljenek rá. Kétségtelen, nehéz helyzetben vannak a politikusok. Ha nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. Egy karcos kijelentéssel viszont belépőt lehet váltani a híradókba, a reggeli csevegő műsorokba, felkerülni a lapok címoldalára, egyszóval forog az illető neve a közvélemény előtt.

Nagy kérdés persze, hogy szabad-e, érdemes-e egy jó ötletért feláldozni az embernek a saját hitelét, koptatni a róla kialakult kedvező képet. Szakmánk alapszabálya: ha használni nem tudsz, legalább ne árts! Itt sincs másról szó: ebben a politikailag erősen tagolt világban inkább közelíteni, mint távolítani kellene az embereket és a nézeteket egymáshoz. Azon fáradozni, hogy a politikusi vélemények és kritikai megjegyzések ne sértsék mások tisztességét. Ha valakinek, akkor épp a T. Ház volt elnökének kellene erre jó példával elöl járnia.

Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu

A képeslapokat a szerkesztő ferdén helyezte el, így különítve el azokat a Bagyinszki-fotóktól. A megoldás zavaró, ahogy egyes képek hajtásba helyezése és lapszélre futtatása is, utóbbiak valósággal „kiesnek” a könyvből. A leghatásosabbak a fél-, vagy egész oldalas képek, de még a negyedoldalasak is elég jól élvezhetők, ennél kisebbeket általában nem szabadott volna közölni.

Úgy tűnik, mintha egy kicsit elkapkodták volna az album készítését. Sürgethetett az idő, vagy a vágy, hogy mihamarabb letehessék a város asztalára? Hagyni kellett volna érni pár hónapot, kiadni éles szemű gyulaiaknak, szakembereknek, korrektoroknak. Talán akkor a címoldali, egyébként remek és a könyv közepén feleslegesen megismételt felvétel sem úszna bíborban. Sajnos, már csak a tanulságok összegyűjtésére van lehetőség. Ezzel a pár sorral is ezt szeretnénk megtenni, nem kérdőjelezve meg a könyv szerzőinek, szerkesztőinek rendkívüli teljesítményét. Higgyük, a harmadik nekifutás sikeresebb lesz. Á. Z.

y

I

A hír szent, a vélemény szabad — az újságírás örök törvénye ez. A mértékadó lapokban a száraz tényeket közlő híreknek, továbbá a véleménynek és kommentároknak egyaránt megbecsült helyük van.

Havonta jelentkező rovatunkban a közelmúlt érdekes hazai és külföldi híreiből idézünk fel egy csokorra valót, s megkérdezünk a világ dolgaiban tájékozott két megyebélit, mit gondolnak ezekről.

Együtt-ható