Békés Megyei Hírlap, 2004. február (59. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-14 / 38. szám

2004. FEBRUÁR 14., SZOMBAT - 11. OLDAL A tenyésztők először fanyalogtak Imperiál láttán A világverő telivér Valentin napján született Negyvennégy éve, 1960. február 14-én született a kisbéri ménesben a XX. század legjobb magyar te­nyésztésű versenylova: Imperiál. A hírneve a nála nyolc és fél évtizeddel ko­rábban élt Kincsemével vetekszik. A győzelméért negyven évvel ezelőtt az ország lakossága éppúgy egy emberként szorított, mint az akkor még jóhírű focicsapatunk győzelmei­ért. Az aranyszőrű, „négy lábra kesely, homloktól a szájszélig széles hókával díszített sárga csődör” a magyar Imi és az olasz Hurry nászából fogant. A nyakigláb csikó első ráné­zésre nem sokat ígért, ráadá­sul a több évszázados te­nyésztői tapasztalat alapján joggal fanyalogtak sárga szí­ne, fehér lábai és hókája lát­tán, mert az ilyen küllemű te­livérek többnyire puhák, sé­rülékenyek, s versenyző ké­pességük sem az igazi. Imperiál azonban már első versenyén, sőt a futását megelőző felkészülés so­rán rácáfolt erre a babonára! Három versenyévadban — 1962 és 1964 között — nem akadt ló, aki magyar pályán le tudta vol­na győzni, 11 itthoni versenyé­ben. Ám Imperiál külföldön is bizonyítani tudta rendkívüli képességét! Már kétévesen el­kápráztatta Prága és Bécs ga- lopp-pályáinak közönségét fantasztikus gyorsaságával, pályarekordokat döntő győzel­meivel, majd háromévesen már azt is megmutatta, hogy nemcsak gyors, hanem a hosszabb távokat is klasszis­hoz illően bírja. így nyert pesti derbigyő­zelme előtt Bécsben Osztrák Derbyt, Ber­linben, majd idehaza nemzetközi nagy­iíjakat a környező országok és az akkori Szovjetunió legjobb lovai előtt - játszi könnyedséggel. Akik legyintenének: jó, jó, de hol van­nak ezek a telivérek a Nyugat hírességeitől Versenylóból apamén A dicsőség véges, a versenyló lábai, ízületei, inai bizony „elkopnak”. Imperiál ötévesen már nem állha­tott starthoz, viszont nemes feladat várt rá a tenyésztésben. Csaknem negyedszázadot töltött el apa­ménként - előbb a Tata melletti Dióspusztai, majd a bakonyi Kerteskői Ménesben. Micsoda negyed- századot, micsoda tenyészsikereket jegyezhettek fel jóvoltából a krónikások! 531 utódja közül 348 in­dult versenyben, s több mint 90 százalékuk nyert is futamot élete folyamán. Ivadékai 12 Magyar Derbyt nyertek, egy utódja az NDK derbijében lett győztes, Prince Ippi nevű csikója Európa-dijat nyert Köln­ben. Egy másik ivadéka, Immer pedig négy alkalommal volt a legeredményesebb apamén a szomszé­dos Ausztriában, majd - hazakerülve - itthon is leváltotta egy évben a „papát” a tenyészmének rang­listájának élén, ahol egyébként Imperiál 13-szor végzett elsőként 1972 és 1992 között. — ne tegyék! Imperiál hároméves korában a kontinens egyik legma­gasabban jegyzett ver­senyében, a baden-ba- deni Nagydíjban épp hogy a második helyre szorult az akkori Euró­pa legjobb lova, az an­gol Espresso mögött! Ez már olyan siker volt, amire a világ is felfi­gyelt. Sőt még a dölyfös Amerika is - ennek kö­szönhetően hívták meg 1963 késő őszére Wa­shingtonba, a vüág 11 legjobb lovának egysze­ri megmérettetésére. Ilyen megtiszteltetés magyar versenylovat sem azelőtt, sem azóta nem ért! És Imperiál — egy fárasztó idénnyel a lábaiban, a hosszú ha­jóút, a szokatlan talajú és ellenkező irányú for­dulókkal épített ver­senypálya ellenére — mint mindig, ezúttal is helytállt. Igaz, csak he­tedik lett, de ezzel is tovább öregbítette jó hírét, amit négyéves korában újabb nyu­gati meghívások igazoltak. így került a müncheni Auto Union díj, a hamburgi Nagy Hanza díj és a malmöi Jubileumi díj trófeája Imperiál akkori gazdájának, a Bábolnai Állami Gazdaságnak, il­letve a gazdasághoz tar­tozó állami ménesnek a birtokába. Tizennégy külföldi versenyéből 9- et nyert meg, így teljese­dett ki versenypályafu­tásának mérlege, 25 fu­tásból 20 győzelemre. Schöffer Jenő Imperial nemcsak a versenypályák közönségét varázsolta el, de a festőmű­vészeket is megihlette. Tíz éve távozott Simonyi Imre Tudunk-e kellő súllyal és méltósággal emlékezni a költőre? „Hogy egy században éltem veletek: / ez szégyenem. / Magam miatt. S he­lyettetek.” — vetette papírra valamikor a XX. század második felében az a Simonyi Imre, aki tíz esztendővel ezelőtt, 1994. február 10-én távozott az élők sorából. Ez az évforduló újabb jó alkalom arra, hogy megidézzük Simonyi Imre emlékét. Őrizzük értékeit annak az embernek, aki mindig jellem volt, s akinek versei ma is örökérvényű igazságokat hordoznak „simonyisan", úgy, ahogy arra más földi halandó képtelen. így egy évtizeddel halála után Simonyi Imre emlékét szülőfalujában, Simonyi- falván a róla elnevezett művelődési ház és a tavaly múzeummá berendezett szülő­ház (ahol 1920. szeptember 14-én Szmola Imreként a költő született) őrzi. Ezt az Annabring-ház (Simonyi Imre édesanyját Annabring Máriának hívták) a Simonyiak háza nevet viseli, mivel a költő mellett emléket állít Simonyi József huszár ezre­desnek, a falualapító báró Simonyi Lajos édesapjának is. Gyulán - ahol költőnk csaknem teljes életét töltötte - tavaly szeptemberben mellszobrot állítottak Im­re bácsinak, a Százéves cukrászda épüle­tében pedig kiállítás emlékezik rá. „Még emlékszem - az udvaron: / eperfa állt az udvaron, / két eperfa (tán három is?) / s egy alkalom (vagy három is?). / Bizony az udvaron / volt egy (két? három?) alkalom: / elszalasztottam — bánom is! / - Volt egy utolsó alkalom.” - fogalmaz Szülőhazám című versének első két versszakában a tíz éve eltávozott kiváló költő, aki számára nemcsak a simonyifalvi szülőház eperfái alatt, ha­nem az életben is adódtak le­hetőségek. De ugyanúgy, mint versében a szülőház udvarán, az életében is mindig az utolsó alkalmakat szalasztotta el. Im­re bácsit sohasem a siker haj- hászása, hanem a tiszta embe­ri jellem vezérelte. Címért, rangért, elismerésért egyetlen­egyszer sem hódolt be. Rend­szerek, kormányok jöttek- mentek, s ő örökös ellenzéki­ként szemlélte a világot. Szub­jektív énjében mindig önnön törvényei uralkodtak, s ezek­nek a sajátos folyamatoknak köszönhető az a kiváló Simonyi-költészet, amely Imre bácsi távozása ellenére is örökre itt maradt nekünk. Magyari Barna Annak idején egy ország mumusa. Várjuk Bokrost! Igen, várjuk Bokros Lajost, hogy vis­szajöjjön. De még jobban várjuk Kupa Mihályt. Legalábbis erre utal a Political Capital Institute közéleti elemző intézet januári közvélemény­kutatása. A megkérdezettek 27 száza­léka Kupa Mihályt tartja a rendszervál­tás utáni legjobb pénzügyminiszter­nek, a másodiknak pedig, 11 százalék szavazati aránynyal, Bokros Lajost. (A to­vábbi sorrend: Varga Mihály 9, Járai Zsig- mond 8, Medgyessy Péter 7, Békési László 6, Szabó Iván és László Csaba 2-2, Rabár Ferenc egy százalékkal.) Ha a felmérésből kiemeljük a nem sza­vazók arányát, akkor Kupa a véle­ményt nyilvánítók 36, Bokros pedig 15 százalékának a szimpátiáját élvezi. Most lépjünk eggyel tovább! A köz­vélemény-kutatók arra is kíváncsiak voltak, miként vélekedik az ország az új miniszter szavahihetőségéről. A megkérdezettek többsége - 62 százalé­ka - szerint Draskovics Ti­bor egyáltalán nem, vagy alig lesz képes be­tartani az ígé­reteit: csökken­teni a költségvetési hiányt, stabilizálni a forint árfolyamát, megreformálni a közigazgatást és az egészségügyet. Mel­lesleg a válaszadók mindössze 28 szá­zaléka hisz abban, hogy végig tudja verni az akaratát. Megdöbbentő továb­bá, hogy még a kormánypártokkal szimpatizáló megkérdezettek többsége sem bízik Draskovics elszántságában. A szocialistákkal szimpatizálók 48 százaléka, az SZDSZ-re szavazók 61 százaléka részben vagy teljes egészé­ben üres ígéreteknek tekinti Draskovics kijelentéseit. (A nem válaszolók ará­nya a két párt esetében 8, illetve 6 szá­zalék.) Fel kell tenni a kérdést: mi az oka an­nak, hogy Bokros Lajos - annak idején egy ország mumusa — az elmúlt 14 év második legnépszerűbb pénzügyminisz­tere, másfelől miért hisznek oly kevesen Draskovics Tibornak? A válasz aligha­nem a szavak erodálódásában, a politi­ka hitelének elvesztésében keresendő. Bokros pénzügyi országosának'idején (vagy azóta) sokan látták (belátták), hogy valamit lépni kell(ett), mert az or­szág a csőd felé rohan(t). A mumus — jól-rosszul, de - lépett, s az élet őt igazol­ta: megálltunk a szakadék szélén, s el­kezdtünk visszafelé araszolgatni. Mára megváltozott a helyzet. Elkoptatott sza­vak és be nem váltott ígértek halmazán ülünk, ahol a strázsák (a politikusok) többsége ahelyett hogy a bizalom vissza­szerzésén fáradoznának, egyre növelik ezt a halmot. Hogy mit tenne most Bok­ros, egyáltalán, képes lenne-e tenni va­lamit, nem tudom, bár elképzelését 130 pontba szedve közzé tette - jellemzően - egy irodalmi hetilapban. Azt viszont látom, hogy Draskovicsnak nehéz dolga lesz, ha legalább Bokros népszerűségét el akarja érni. Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu A KWS RAGT Hybrid Kft. Muronyi Kukoricanemesítő Telepe PÁLYÁZATOT HIRDET KÍSÉRLETVEZETŐI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. Feladatok: • mg.-i gépek működésének és karbantartásának felügyelete (parcellavetőgép, kombájn stb.) • nemesítőállomáson kívüli kísérletek megszervezése a kukoricanemesítő irányításával • kivitelezi és figyelemmel kíséri az állomás belső és külső kísérleteit. Általános elvárások: • agronómus (előny: mg.-i gépészmérnök) • műszaki jártasság (mg.-i gépek ismerete) • tapasztalat a kísérletek szervezésében • számítógépes ismeretek: word, excel, power point • jó angol nyelvtudás (írásban és szóban). Személyi elvárások: • csapatvezető • rugalmas (sok utazás) • dinamikus. Amennyiben felkeltette az érdeklődését ajánlatunk, várjuk jelentkezését (MAGYARUL ÉS ANGOLUL) a következő névre és címre: KWS RAGT Hybrid Kft., 5672 Murony, Pf. 19 Bővebb felvilágosítás: 06 (66) 537-200. Jelentkezési határidő: 2004. 02. 27. KWS ® Örökös el­) ’ lenzékikéni szemlélte a világot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom