Békés Megyei Hírlap, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-24 / 299. szám
2003. DECEMBER 24. KEDD KARÁCSONY 2 0 0 3 29. OLDAL A cigányprímás a vagány világot nem kedvelte Az Alföldben bizony még Jávor Pálnak is elhúzta a kedvenc nótáját Purcsi Ignác zenekarában volt brácsás Lakatos József édesapja. A kisfiú zenész családba született, nem is akármilyen famíliába! (A 30-as évek híres, orosházi cigányzenekara Amerikát, Jamaicát járta, ám a legenda szerint a zenészeket hazahozta a gyomruk.) A szülők kívánságának nem volt nehéz eleget tennie a kis Lakatos fiúnak, hiszen vérében volt a muzsika, a zene, a hangszer szeretete. S hogy miként lett a tehetséges, 7 éves kislegényből Orosháza híres cigányprímása? Olvassák csak! 1948 szeptemberében. Ott játszhattunk 1950. február 10-éig. Nagy élet volt akkoriban, elit közönség járt oda szórakozni, voltak értelmiségiek, orvosok, jogászok, akiknek külön helyet tartottak fenn. De minden jónak vége szakad egyszer. Úgy emlékszem, mintha ma történt volna! Február 10-én államosították a szállodát. Tőlünk nem vettek el semmit, hiszen csak a hangszerünk volt, de a mi lesz velünk, hogyan tovább kérdések foglalkoztattak valamennyiünket.- Kaptak-e ajánlatot az államosítás után?- Mai szóhasználattal élve, vendéglátóztunk 1959-ig. Hol Békéscsabára, hol Gyulára „vezényeltek” bennünket, mert úgy tartották, ha egy szórakozóhelyen kevés a vendég, akkor az a zenekar hibája... Mentünk hol ide, hol oda vendégcsalogatónak. tunk egyébként a Körös Hotel első zenekara, azután a megye számos szórakozóhelyén megfordultunk.- Zenekarvezetőként is megállta a helyét?- Nem voltam könnyű helyzetben. Azt a 7-8 embert nem volt egyszerű összetartani és fegyelmezni. Művészlélek volt valamennyi, sok bajom volt velük, értük! Ezért is volt számomra olyan megnyugtató, amikor Mezőkovácsházáról kaptunk felkérést 1975- ben. Abban az időben ott szórakozott az ország „krémje”, nagy volt a miniszterjárás, vadászni jöttek Mezőhegyesre, mi játszottunk nekik. Ott az egyszerű emberek is kulturáltan és elegánsan tudtak szórakozni.- A prímás vonójának húrjai közé csak- csak behúztak néhány ötszázast!- Nem szerettem én a kirívó dolgokat, de jó arcot kellett vágni, hiszen mindent a vendégért! S ha mégis adni akartak, akkor a borravalót a zsebembe tették. Egyébként is én józan életű ember voltam, a vagány világ nem vonzott, nem is akartam úgy élni, viselkedni. — Mikor került vissza Orosházára?- Amikor felépült és átadták az új Alföld Hotelt, akkor lett munkánk itthon. 1981-től 1985-ig zenéltem az étteremben a zenekarommal. Fantasztikus rendezvényeken dolgozhattunk, ötszázan is mulattak egy- egy bálon, vagy lakodalmakban, szilveszteri mulatságon. No, de szép volt, jó volt, elmúlt, vége — zárja rövidre élete hangos, muzsikus korszakát Orosháza cigányprímása, aki mára egyedül maradt.- Zenekarom utolsó tagját, Farkas Jánost a közelmúltban temettük el. Ő de sokszor mondogatta: pompában, fényben éltünk... Mára magam maradtam. Sajnos az én egészségem sem a régi, a szívem gyengélkedik, a modem kor vívmányainak (erősítők, hangfalak) köszönhetően a hallásom is nagyon rossz - morzsolja el szeme sarkából a fájdalmas emlékezés könnycseppjeit, majd amikor a kedvenc nótáiról faggatjuk, újra mosoly ül ki az arcára.- El tudok ám érzékenyülni! — magyarázza mentegetőzve Józsi bácsi, de nem vall színt, mi a prímás legkedvesebb nótája. Inkább a legjobbakat sorolja, akiket évtizedeken át kísért zenészként.- Ha hiszi, ha nem, még Jávor Pált is kísértem a zenekarommal! Sokat járt Orosházára a Záray-Vámosi házaspár is. Kovács Apollónia, Gál Gabriella, Vörös Sári és Solti Károly, Dóri József volt a kedvencem. A mai napig szívesen hallgatom őket a rádióban - nosztalgiázik a prímás, miközben végigsimítja néma hangszerét. Csak ritkán veszi elő hegedűjét, mert ami szép volt, az jó is volt, de az már a múlt. CSETE ILONA- Amikor megkaptam első hegedűmet, a szemben lakó Nagy Józsi bácsihoz jártam tanulni. Apám azt akarta, hogy a tudást több helyről szívjam magamba, így amikor megalakult Orosházán Iszlai Gabriella zeneiskolája (a zsidó templommal szemben volt), ott folytattam tanulmányaimat. A budapesti hegedűtanárom, Pfeifer Ede úgy vélte, igyekvő diák vagyok. Kölcsönösen megkedveltük egymást és ennek is köszönhetem, hogy elvégeztem három akadémiai előkészítőt. Apám a régi Alföld Hotel zenekarában játszott, én szülői engedéllyel este 10-ig gyakorolhattam a felnőttek között. Nagyon jól éreztem magam akkoriban! Szerettem volna továbbtanulni, de a háború közbeszólt — emlékezik a vérzivataros időkre Lakatos Józsi bácsi, Orosháza utolsó cigányprímása, miközben fotós kollégánk kérésére a hegedűjét keresi. Merthogy nincs kéznél, a lakás eldugott szegletében pihen a kedves hangszer, évek óta.- Minek köszönhette, hogy a háborút katonáskodás nélkül megúszta?- Olyan szegények voltunk, hogy nem volt jó bakancsom, nem vittek el leventének!- A zenész karriert is kettétörte a háború?- 1946-ban semmink nem volt, se pénzünk, se szórakoztatóiparunk. 1947-ben mintha fellélegzett volna az ország, így a mi kis városunk is. Gyopároson, a volt községi vendéglő nagyon kedvelt helye lett a táncolni, szórakozni vágyó vendégeknek. Ott alakítottunk egy zenekart azokból a muzsikusokból, akik az Alföldben is játszottak. Akkor még első hegedűs voltam, de hamarjában a zenekar élére állítottak. Játszottunk minden este - csillan fel a „fénykor” emlegetésekor az idős prímás szeme, de ahogy az életben szokás, minden jó csak rövid ideig tart...- Gyopárosról bekerültünk az Alföldbe Lakatos Józsi bácsi Orosháza utolsó cigányprímása csendesen éldegél feleségével, a nyolcvanas évek közepén hallgattatta el hegedűjét, akkor vonult nyugdíjba. wotói kovács Erzsébet- Azt hallottam, a forradalom idején a hatalom nem fogadta kegyeibe...- A zenész művészeti dolgozók szakszervezeti vezetőjévé választottak, párttag nem voltam, mehettem! — mondja nemes egyszeA család Orosházán, Józsi bácsiék hol itt, hol ott- Meg is untam ezt az életformát! Abban az időben sokat voltunk úton, ráadásul akkoriban már játszottunk a magyar nóták mellett jazzt és tánczenét is. Tagadhatatlan, tanulnunk is kellett fáradhatatlanul - emlékezik vissza Józsi bácsi. rűséggel Orosházáról való távozásának okát Józsi bácsi, aki 1961-ig Békésen kereste meg a kenyérre valót. A Dübögőben játszott már három éve, amikor hazahívták.- Az idősebbek még emlékeznek a régi Alföld épületére. Mikor is zárták be?- 1966-ban játszottam ott utoljára, majd áthelyezték a zenekarunkat a Táncsics utcai Béke étterembe. Majd újra ingáztunk. Mi volAz eleki románok minden karácsony előtt megtáncoltatják a Turkát. Ki van a Turka alatt? A hagyomány a hatvanas évekig élt Bágy György már negyvenkét éve táncol, az Eleki Hagyományőrző Táncegyesület tagja. Gyermekkorából emlékszik a Turka-járásra. A hagyomány Eleken körülbelül a hatvanas évekig élt a románok körében, majd 10-15 éves szünet után a táncosok ismét,,életet leheltek” a Turkába. Azóta, színpadon, minden karácsony előtt előadják valahol. Idén Erdélyben táncoltatták meg a Turkát.- A legények készítették a Turkát, ami leginkább egy hosszú orrú kecskefejre hasonlított. A szarvait tükrökkel, szalagokkal díszítették fel. A Turka-fej hosszú botban végződött, ezt tartotta egy táncos, aki a‘Turka leple alá bújt el. Hogy a leplet fel ne lebbent- sék a kíváncsiskodók, erre az úgynevezett Guda vigyázott. A fiatalok szenteste a román lányos házakat keresték fel. Megálltak az ablak alatt és karácsonyi dalokat kántáltak. A táncosok egyike, a szálláskérő kérdezte meg a házigazdát, bemehetnek-e a Turkával köszönteni? Ha a gazda igent mondott, bementek. A házban már zenészek kíséretében korindáltak, énekeltek. A háziak borral, pálinkával kínálták a turkásokat, akik Jézus születését ünnepelték. A Turka táncra kérte a háziakat, főként a háziasszonyt és a leányokat. Végigtáncolták az eleki jocot, vagyis a román táncrendet. Mikor a tánc végére értek, a Guda zsáktarisznyáját a házigazda mindenféle jóval megpakolta. Volt, amikor hajnalig tartott a fiatalok Turka-járása, lovaskocsival még a tanyákat is felkeresték. Reggel pedig az összegyűjtött adományt szétosztották egymás között - tudtuk meg Bágy Györgytől. Hogy ne merüljön feledésbe a Turka-járás, az egykori eleki Röpülj Páva Kör, a mai táncegyesület elődje, jó néhány évvel ezelőtt színpadra dolgozta át. Azóta minden évben megtáncoltatják a Turkát. KOVÁCS ERIKA Vers és rajz készült a karácsonyfa alá Azért szeretik az ünnepet, mert olyankor együtt a család Honfi Emese és Enikő 10 évesek, ikertestvérek, a kétegyházi Román Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola negyedik osztályos tanulói. Mindkét kislány tehetséges. Emese remek verseket ír, Enikő pedig a kézügyességével tűnik ki a társai közül. A lányok már nagyon készülnek a közelgő karácsonyra. A családot saját műveikkel lepik meg. Emese nyolcéves korában kezdett verseket írni.- Emlékszem, anyukám akkoriban találta meg a gyermekkori emlékkönyvét. Az első versem oda készült, majd anyák napja alkalmából is tollat ragadtam - mondta. Emese karácsonyi verseket is írt. Az egyiket nemrégiben az iskola által szervezett vers- és mesemondó versenyen is előadta. A vers elnyerte a zsűri tetszését is, a kislány produkcióját különdíjjal jutalmazták. Míg Emese a szavak embere, testvére, Enikő a képzőművészet iránt érdeklődik. Amikor találkoztunk, éppen egy karácsonyi képen dolgozott, meglepetés készült tehát, hiszen ajándéknak szánta. A kislány csak annyit árult el, ha elkészül a rajz, Emese verset ír mellé, így kerül majd a karácsonyfa alá. A lányok izgatottan készültek a karácsonyra.- Azért is szeretjük a karácsonyt, mert olyankor mindig összegyűlik a család, a nagyszüleink és a kereszt- szüleink is velünk ünnepelnek - fogalmazta meg Enikő.- Vannak olyan kívánságaitok, melyek szeretnétek, ha karácsonykor teljesülnének?- Igen, de nem ajándékokra, játékokra gondolunk. Mi azt szeretnénk, hogy mindenkinek, akiket szeretünk, váljon valóra az álma! - mondta Emese. Honfi Emese: A legszebb karácsony Karácsony napján, Izgulni kezdek, Várom az estet, Karácsony estet. Betoppan a család Többi tagja, várom, hogy kezdődjön a karácsony pillanata. Meleg szívünk énekelni kezd, a csendes éj dalával kezdődik az est. Jókedvűen énekelünk Melegség járja át a szívünk. A karácsonyfa szépen ragyog, Alatta mindenki mosolyog. A fa sok ölelő ága vigyáz a család minden tagjára. Egyformán kicsire és nagyra Ne múljon el soha ez a ritka csoda! A Honfi ikrek már hetek óta nagyon várták a karácsonyt. Azt szeretnék, ha szeretteik minden álma megvalósulna. DWTÓ: VERESS ERZSÉBET
