Békés Megyei Hírlap, 2003. december (58. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-11 / 288. szám

4. OLDAL - 2003. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK--------------------------­RI PORT Tanítványa keltette életre Illyés Imrét Produktív kényszerűség,,szülte” két évtizeddel ezelőtt az iskolagalériát „Tette mindig a dolgát, de sosem hivalkodott. Pedagógusként az élete volt az iskola. Mindig annyi­ra közöttünk volt, s most újfent — igaz, agyagba formázottan — visz- szatért közénk. Lelkűnkben örök­kön él, mindvégig velünk marad” — ennél nemesebb laudációt, posztumusz jellemrajzot csak égi mesterétől kaphat Illyés Imre. A napokban alapítása húszéves ju­bileumát ünnepelte a sarkadi 1. számú általános iskola galériája. A galériaalapító, Illyés Imre hat­vanhét éves lenne... Imre — a 10 éves évforduló apropó­ján - papírra vetett gondolatai: „Iskolánk növendékei nehezen vagy egyáltalán nem jutnak el kiállítóter­mekbe, múzeumokba. Ez a kényszer szülte az ötletet, hogy a kortársmű- vészetet iskolánk falai közé hozzuk. Ezzel lehetőséget nyújtva tanulóink­nak és városunk felnőtt, művészetet szerető, értő és támogató lakosai­nak”. — Az iskolavezetés, Szilágyi Sándor igazgatóval az élen felkarolta az ötle­tet. A festőkkel Imre levelezett, s akko­riban egy-egy kiállítás megszervezése állítás-megnyitón - vont gyorsmérle­get az iskolagaléria szervezését Illyés Imre váratlanul jött halála okán is ma­gára vállaló Nagy Ferenc. Szavaiból az is kiderült: „Illyés Im­re olyan, mintha ma is élne. Lassan hat éve, hogy én szervezem a tárlato­kat, de a műalkotások elhelyezésénél még mindig az a tudat motoszkál a fe­jemben, hogy majd Imre megnézi, minden rendben van-e?” Nem mellesleg maga Nagy Ferenc is - nem egyedüliként - Illyés Imre, illetve az általa szervezett iskolaga­léria hatására ragadott ecsetet. Az el­Örökös, tanítvány és atyai tanítómestere. Felvételünkön balról jobbra Nagy Ferenc, Bende Róbert, illetve - immár agyagba formázottan - Illyés Imre, a ga­lériaalapító. &EOTÓ1 KOVÁCS ERZSÉBET Sarkad ______________ Az on a fagyos karácsonyon, közel hat esztendővel ezelőtt tért meg égi mes­teréhez. A fentebb idézet gondolatokat — minden bizonnyal Illyés Imre vala­mennyi tanár kollégája, művész barát­ja nevében - Tokai Györgyné, a sarkadi 1. számú általános iskola igaz­gatója öntötte szavakba. A direktor asszonnyal, illetve kollégáival — a sta­fétabotot örökölt Nagy Ferenc magyar szakos tanárral, valamint a tanár urat életre keltő Bende Róbert rajztanárral - a galéria elmúlt húsz évéről s az ala­pító, Illyés Imre máig élő örökségéről beszélgettünk. „Vive ut post vivas”, azaz: Úgy élj, hogy azután is élj! — hangoztatták a régi rómaiak, s bölcs emberként minden bizonnyal Illyés Imre is bir­tokában lehetett ezen tudásnak, ami­kor 1983-ban az országban az elsők között iskolagaléria alapítására adta a fejét. S azt, hogy produktív kény­szer hívta életre az iskolagalériát, mi sem igazolja hívebben, mint Illyés hónapokat vett igénybe. Általában évi két-három tárlatot sikerült tető alá hozni. Az elmúlt húsz esztendőben 34 művésznek volt kiállítása. Sajnos, kö­ször megfordultam nála. Mindig szí­vesen látott, örömmel fogadott — gom­bolyította tovább az emlékek fonalát, az ünnepi alkalomra atyai tanítómes­terét „életre keltő” Bende Róbert.- Illyés Imre a szó legnemesebb ér­telmében tanított, de nem csak ezt tet­te. Rajzolt és festett is, de sajnos nem eleget. Eleve az volt az elképzelésem, hogy a 20 éves jubileum apropóján ki­zárólag az ő műalkotásaiból rendezek egy kiállítást. Nem sikerült viszont elégséges alkotás nyomára bukkan­nom, így az iskolagalériában megfor­dult 34 művész által adományozott 43 alkotásból állítottam össze a tárlatot - tudatta Nagy Ferenc, hogy iskolájuk a művészek nemeslelkűségének kö­szönhetően mára tekintélyes műgyűj­teménnyel is büszkélkedik.- Egyszer náluk voltam és rákér­deztem, hogy miért nem fest gyakrab­ban és többet. Nem válaszolt. Szája szögletében jellegzetes mosolyával beleszívott örökkön parázsló cigaret­tájába, s másról kezdett érdeklődni. Mindig közvetlen és természetes volt. Éppen ezért úgy éreztem, hogy Illyés Imréhez az agyag illik leginkább, azért döntöttem a természetes, élő anyag mellett. A leleplezés pillanatáig kettős teher nehezedett rám. Első, a szélesebb nyüvánosság által is látandó szobrom, s ráadásul a személyes is­meretség édes terhe is kötelezett - pil­lanthattunk bele az művészi lélek al­kotó vívódásaiba. — A tízéves jubileum apropóján — 1993. szeptember 24-én — felejthetet­len hangulatú ünnepséget szervezett. Valamennyi művészt meghívta Szegfű utcai kertjébe, s onnan lovas kocsikkal érkeztek be az iskolába. Lázas izga­lomban égett, s végig azon drukkolt, hogy nyüjanak még a virágai. A taní­tás mellett másik szerelme meseszép kertje volt. Igazi tündérkert - tavasz­tól őszig -, nyíló virágok ezreivel, hó­dító illattal, szobrokkal. Olyan ropo­gós cseresznyét, mint ami a kertjében termett, azóta se ettem sehol. Akkoriban még nem funkcionált a vendégház, s így minden művészt saját otthonába invitált. Igaz, a felesége, Eliz is teljes mértékig partner volt ebben - jegyezhettünk egy újabb adalékot. Szerette a míves alkotásokat, s ál­dozott is értük. Ugyanakkor arra min­dig figyelt, hogy a művész sose érezze azt, mintha a baráti koszt, kvártély fe­jében tartozna neki. Nem egyszer volt rá példa, hogy mást bízott meg azzal, vásárolja meg a neki tetsző festményt, alkotást. — Felemelő és ugyanakkor szívszo­rongató élmény volt. Egy idős bácsi egy szál rózsát szorongatott a kezé­ben, mindvégig a megnyitó alatt. Az­tán a megnyitót követően odajött hoz­zám, s megkérdezte, hogy hová tehet­né, hiszen a kertjéből való és Illyés Im­rének szánta. Utóbb derült ki, hogy ál­talános iskolai osztálytársa volt... — elevenített fel egy még friss emléket Tokai Györgyné. BOTH IMRE Megkérdeztük olvasóinkat Ki számít gazdagnak? Nagy Károly, 82 éves, vésztői nyug­díjas:- Szerintem a gazdagságot na­gyon nehéz meghatározni, ezt em­bere válogatja. Van, aki akkor sem lenne elégedett, ha havonta egy­millió forintot keresne, más viszont havi 20 ezer forintból is megpróbál állandó siránkozások nélkül „kijönni”. Nem biz­tos, hogy mindig az akar legtöbbet költeni, aki azt meg is teheti. S ez a legnagyobb baj. Sokan csak el­játsszák, hogy gazdagok. Ok valósággal szórják a pénzt, pedig nem biztos, hogy megengedhetnék a luxust. Ám így néznek fel rájuk, mert ma azt érté­kelik, akinek pénze van. Homoki Dóm, 18 éves, füzesgyar- mati tanuló:- A gazdagságot nem lehet konkrét összegben kifejezni. Én még hiszek abban, hogy az ember gazdagsága nem csak forintokkal mérhető. Ahhoz, hogy viszonylag nyugodtan élhessünk, bizonyos rendszeres jövedelemre szükségünk van, de a ri­deg forintok önmagukban még kevesek az érző ember számára. Ahogy mondani szokták: „a pénz nem boldogít”. Én ezt úgy fogalmaznám át: a pénz önmagában nem boldogít, de ha nagyon hiányzik, akkor boldogtalanná tesz. Aki így gondolkozik, az már kevesebb pénzzel is gazdagnak érezheti ma­gát. Persze, minden nézőpont kérdése. Perjési Dániel, 14 éves, füzesgyar­mati tanuló: — Megítélésem szerint arról mondható el, hogy gazdag, akinek jó jövedelme van. Például ha az ille­tő havonta rendszeresen legalább 500 ezer forintot keres. Sajnos, ilyen bérekre a mi hátrányos helyzetű vi­dékünkön nem nagyon van példa. Azért gondolom, hogy az igazán gazdag az, aki maga teremti meg a nagy összeget, mert így a gazdagság folyamatos. Ha viszont valaki örököl egy nagyobb összeget, akkor azt a pénzt - mivel nem ő dolgozott meg érte - le­het, hogy rövid időn belül elveri, elszórakozza. Polgár Ferencné, 76 éves, vésztői nyugdíjas: — Azokat az embereket, akik csak pénzben mérik az értékeket, én nem tartom gazdagoknak. Sze­rintem azok az igazán gazdagok, akik átérzik mások problémáinak súlyát, megpróbálnak törődni em­bertársaikkal. Én itt, Vésztőn a Borostyánkő Idő­sek Otthonának a lakója vagyok. Nagyon örülök, hogy bejöttem az otthonba, mert itt nagyon sok olyan embert ismertem meg, akiknek van szíve. Én már elég idős vagyok ahhoz, hogy tudjam, mi az igazi érték: a szeretet minden pénznél többet ér. Ha bajban vagyunk, nem az anyagi gazdagság, ha­nem érző embertársunk segíthet rajtunk. m. b. ____________________WOTÓi LEHOCZKY PÉTER Mozgáskorlátozott gyerekeknek A Medgyesegyháza és Bánkút Mozgáskorlátozott Egyesületnek hét gyermekkorú tagja van, többsé­gük mozgásbeli fogyatékossága igen súlyos. — Gyermekkorú tagjainkra ltiemelt figyelmet fordítunk. Tagdíjat nem kell fizetniük, rendezvé­nyeinken, kirándulásainkon térítésmentesen ve­hetnek részt — tudtuk meg Gál Jánostól, az egye­sület elnökétől. A mozgáskorlátozott felnőttek Mikulás ünnepén sem feledkeztek meg a gyerekekről. A közösség ajándékcsomaggal lepte meg a legifjabb tagokat. A közelmúltban az egyesület tízenötezer forintot nyert egy pályázaton, amit, szintén Mikulás alkal- mából, szétosztottak a gyermekek között. k. e. Munkahely is a beruházás? Lassan regényt lehetne írni a csanádapácai önkormányzat szennyvízberuházásáról, próbálkozásairól, az újrakez­désről. Ám a lakosság nem a múltra, hanem a közeli jövő­re kíváncsi: mikor köthet rá a hálózatra? Hol lesz a tisztító- telep? CSANÁDAPÁCA Valamikor Csabaszabadival, Ge­rendással és Pusztaföldvárral kö­zösen Csanádapáca is „futott” egy pályázati kört annak érdeké­ben, hogy kiépülhessen a telepü­lésen á szennyvízhálózat. Fizet­ték a terveket, a tervezőket, telt az idő, de a megvalósításból sem­mi nem lett, az együttműködés megszűnt, azóta mindenki a ma­ga útját járja. Mára új koncepció született új tervezőcéggel, az új tervek elkészültek, az öblözetek besorolása is megvan. Érdemes lesz Apácán gravitációs rendsze­rű hálózatot építeni, a település nyugati részén pedig a tisztítóte­lepnek helyet biztosítani - hang­zott el a napokban tartott köz­meghallgatáson. Az érdeklődők arra is kíváncsiak voltak, ha a be­ruházás nem a falu egészére ter­jed ki, mi lesz azokkal, akiknél továbbra is szippantani kell.- A szennyvíztisztító telep fogadókész lesz a szippantott szennyvízre is - mondta a pol­gármester, aki a költségeket ille­tően beszámolt a beruházás 800 millió forintos várható összegé­ről, arról, hogy a még szükséges tervezésre a költségvetésben van fedezet. A lakosság rákötése 80- 100 ezer forintba kerül majd. Az érdeklődők rákérdeztek, vajon a fejlesztés teremt-e új munkahe­lyeket a településen. A kivitele­zés idején szinte biztos, később a tisztítótelepen 2-3 embernek le­het munkája. ________________________(<*"■) Kisebbségek napja Vésztőn Békés Megye Képviselő-testületének nemzeti és etnikai bizottsága, Vésztő Cigány Kisebbsé­gi Önkormányzata és Vésztő Város Önkor­mányzata ma 15 órától a vésztői Sinka István Művelődési Központban rendezi meg az im­már hagyományosnak mondható Békés me­gyei kisebbségi napi díszünnepséget. Balogh Sándornak, a helyi kisebbségi ön- kormányzat elnökének üdvözlése után Ka­szai János polgármester mond ünnepi kö­szöntőt. Varga Zoltán, a megyei közgyűlés el­nöke elismerő plaketteket, okleveleket ad át. A rendezvényen kulturális műsort adnak a Békés megyében élő kisebbségek. ______________________________________ül Sz ociális juttatások Gyarmaton Füzesgyarmaton is nehéz anyagi helyzetben van a lakosság. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a város önkormányzata idén összessé­gében 195 millió 527 ezer forintot költ szoci­ális célokra. Ebből 151 millió 501 ezer forint rendszeres pénzbeli ellátás. Eseti juttatá­sokra 21 millió 26 ezer forintot fordít a tele­Településeink krónikája pülés. Az első lakáshoz jutókat összesen 7 millióval támogatják. Ez duplája az előző éveknek. A város azzal is segíti a lakosságot, hogy alacsonyan tartja az önkormányzati térítési és szolgáltatási díjakat. Idén 25 közhasznú, 148 közcélú és 35 közmunkást foglalkoztatottak Füzesgyarmaton. Ezek az átmeneti jövedel­mek szintén segítséget jelentettek a lakosság­nak. ______________________________________ül Szarvas on szelektíven is gyűjtenek Szarvason arra használják a hulladékszigete­ken elhelyezett konténereket, amire azok va­lók - röviden így összegezhetnénk a 2003- ban elkezdett szelektívhulladék-gyűjtéssel kapcsolatos helyi tapasztalatokat. A kihelye­zett konténerekből a KOMÉP Városgazdálko­dási Kft. gépkocsijain eddig mintegy 130 köb­méter papírt, több mint kétszáz köbméternyi műanyag hulladékot, negyven köbméternyi fehér és 30 köbméternyi színes üveget szállí­tottak el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy Szarvason, a forgalmasabb helyeken, élelmi­szerüzletek mellett kihelyezett szelektívhulla­dék-gyűjtő edényekbe sok esetben valóban el­hozzák az emberek a műanyag- és üvegpalac­kokat, papírhulladékokat, s nem dobálják azt bele egyszerűen otthon a kukába._______y. Sz entandráson nem emelik az adókat Jövőre nem emelik a helyi adókat Békés- szentandráson. A képviselő-testület a döntés meghozatalakor azt is szem előtt tartotta, hogy a település lakói közül sokaknak igen nagy kiadást jelent a rácsatlakozás a most ki­épített csatornahálózatra. A községben egyébként igen alacsony mértékű például a telekadó. A törvényben meghatározott négy­zetméterenkénti kétszáz forintos felső érték­kel szemben az ittenieknek csupán 11 forint telekadót kell fizetniük egy négyzetméter után. A település iparűzési adóbevétele idén várhatóan eléri a 16 millió forintot, jövőre pe­dig 17 milliós bevételt terveznek. Mint isme­retes, a gépjárműadóra vonatkozó törvény módosítása szerint jövőre egységesen 1200 forint adót kell fizetniük (minden megkez­dett száz kg után) a gépjármű-tulajdonosok­nak. így természetesen ez az adóteher a szentandrásiakra is többletkiadást ró. l j. ‘ r* d I ső kiállítását is a tanár úr nyitotta meg. — Igaz, a mester azt javallottá, hogy ne intézményesített oktatási keretek A művészet örök, az élet rövid! A teljesség igénye nélkül: az elmúlt húsz esztendőben dr. Kesztyűs Fe­renc, Koszta Rozália, Slezák Lajos, Mottl Román (Nagyvárad), Szeverényi Mihály, Volent Kati, Plugor Sándor (Sepsiszentgyörgy), illet­ve Cs. Pataj Mihály alkotásait egyaránt megtekinthette a nagyérdemű. „Kedves Imre! Nagyra értékelem a pedagógiai tevékenységedet. Kitágí­tottad a vizuális nevelést a felnőttekre is! Szülőket, barátokat, a települé­sen kívüli területet is az iskolagaiériába vonzod - bár minden iskolában volna hozzád hasonló, megszállott tanár, nevelő” - méltatta a galériaala- pítót a dokumentumok között fellelhető, baráti hangvételű levelében Cs. Pataj Mihály festőművész, nyugalmazott tanszékvezető főiskolai tanár. Illyés Imre a misszionáriusok megszállott hitével hitt az esztétikum, a mű­vészet erejében, s a felkentek bölcsességével vallotta, hogy „Ars longa, vita brevis”. Azaz: A művészet örök, az élet rövid! zülük 11-en örökre itt hagytak ben­nünket... A húszéves jubileum apro­póján valamennyi még élő művészt meghívtuk, s huszonhármuk közül ti­zennégyen meg is jelentek. Erdélyből és a Vajdaságból is részt vettek a szo- boravatóval egybekötött jubileumi ki­között mélyítsem tudásom — idézett fel egy újabb epizódot kettőjük kap­csolatából.- Bár az iskolában Szalai Sándor volt a rajztanárom, szakkörre Imre bá­csihoz jártam. Később, már gimnazis­taként, Uletve főiskolásként is több-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom