Békés Megyei Hírlap. 2003. november (58. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-06 / 258. szám

A BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP BÉKÉS MEGYEI 0 Takarmány KNutriMax m-m. IAR Arim AH T Ä |#jjobh b#Ukf#t4#, amm* Ai ér Magéért teliéi! tápok és takarmánykiegészitők. Viszonteladókat keresünk! Már utánfutó-kölcsönzés is! DM RAKTARARUHAZ, Vésztő, Békési út 87-89. Tel.: (30) 3827-854. FVM-pályázatok nyomában Erre csörög a dió..., de mikor? Kötegyánban és környékén igen alacsony aranykorona értékű földek vannak, alig érik el a tizenhetes átlagot, ez itt azonban nem azt jelenti, hogy a terméseredmények is nagyon rosszak, sőt több esetben még a megyei átlagot is meghaladták, mint ebben az aszályos évben is. A hozzáértők azonban még több jövedelmet akarnak kicsikarni ebből a földből, mint az ott la­kó Hajdú Mihály is, a valamikori mezőgazdasági szövetkezet agrármérnöke, aki már évek óta biogazdálkodást folytat, és emellett egy folyamatos ültetvénytelepítésbe kezdett.- Miből gondolja, hogy az itteni termőföld jobban hasznosítható ezen a módon: bio és dió?- Az itteni földek nagy része belvizes terület, bár az utóbbi pár év aszályos időjárása ezen némileg módosított, így elfogadhatóak let­tek a terméseink, de nem biztos, hogy ez mindig így lesz. A valami­kori szőlőskertek még őrzik a száz­éves diófák emlékét, és úgy gondo­lom, ezt a kultúrát is ki lehet itt próbálni. Akkor is, ha a nagyüzemi diótermesztésnek errefelé nincs hagyománya. Valamivel több mint két hektárra adtam be a pályázatot és nyertem. Ez nagy segítség volt, hiszen több mint 1 millió forint egy hektár létrehozásának költsége, ebben természetesen az ültetvény körbekerítése is benne van. De a telepítésnek még nincs vége...- Tovább bővíti a dióültet­vényt?- Folytatom, de nein dióval, hanem mogyoróval.- Mikorra lesz Kötegyánban aktuális a közismert gyermekdal: ,,Erre csörög a dió, erre meg a mogyoró"? Egyáltalán, megéri ma ültetvénytelepítésbe fogni, hi­szen köztudott, hogy arra éveken át csak költeni kell és türelmesen várni, amíg hoz valamit?- Bizonyosan így van, jogos a kérdés, de, ha.az ember átgondol­ja a lehetőségeket, megpróbál hosszú távra tervezni. Én ezt vá­lasztottam, ugyanis a dióültet­vény mellett lévő földbe a mogyo­ró mellé még bodzát is telepítek, ugyancsak pályázati pénz segítsé­gével, még ebben az évben. Való igaz, ha csak ebből kellene megél­nem, nagyon nehezen menne, hi­szen nálam csak 8-10 év múlva „csörög a dió”, kicsit korábban a mogyoró. Őstermelőként már évek óta gazdálkodom: biobúzát, repcét, lucernát, kukoricát, nap­raforgót, szóját és héj nélküli tök­magot termelek, így ebből az öko­lógiai gazdálkodásból van jöve­delmem. A dióültetvényem indu­lása nem volt könnyű, hiszen elég érzékeny növény ahhoz, hogy ne bírja a hosszan tartó, 20 fokos mí­nuszokat. Sajnos, szinte száz szá­zalékban elfagyott, és ezeket a te­lepítéskori egy-, másfél méteres hajtásokat a tél elvonulása után, mind vissza kellett metszenem, s várni, vajon „feléled” a kétszáz- negyven diófa, vagy odaveszett a befektetett pénz, energia, munka. Szerencsére a tavasszal biztatóan megeredt, bár tíz százalékát még így is újra kell ültetnem, de a koc­kázat szinte minden növénynél megvan. Ez a fagykatasztrófa ugyan biztosan visszavetette egy évvel az állományt, mégis meg­nyugodhatok.- Aki szántóföldi biogazdál­kodást folytat, hagyományos mó­don kezeli-e majd a gyümölcsöst, vagy része lesz az is a környezet­barát termelésnek? — Az ültetvényeimen ugyan­csak bioterméket szeretnék előál­lítani, amire az átállási idő bőven meglesz a termőre fordulásig. Saj­A tavalyi tél olyan súlyosan károsította a fiatal ültetvényt, hogy valamennyi fát vissza kellett metszeni. Egy évvel visszavetette a fejlődést. Egyik helyen most kerül a földbe a búza, a másikon meg már bokáig ér. A kettő egyszerre igaz az őszi határban, ami „gazdanyelvre” fordítva annyit tesz, hogy elhúzódik az őszi kalászosok vetése. Elhúzódott, késett is, sőt volt, ahol végleg elmaradt a gabonanövényeket rendesen megelőző repce veté­se. Csak éppen azt az augusztusi-szeptemberi aszályos körül­mények — és az ebből adódó magágykészítési gondok — hát­ráltatták, ezzel szemben az októberi vetést a megkésett, de mégis hasznos esőzések. Hogy a csapadék mennyire jól jött, azt a talajelőkészítéssel küszködő traktorosok tudnák igazán megmondani, hiszen végre rendesen el lehetett mun­kálni a földet az őszi vetéshez, ám annak ellenére, hogy az el­múlt hónap volt február óta az első, amikor több esett a sokévi átlagnál [plusz 13 milliméter), mégis deficites a csapadékmér­leg. Mint Lipták János, a megyei FM-hivatal főfelügyelője el­mondta, a lehullott 70 millimé- ternyi eső ellenére még 90 milli­méter hiányzik a talajból. Ennek ellenére a napjainkban is még folytatódó vetéssel jó földbe ke­rülnek a magok. A kérdés persze az, hogy a későbbi kelésű nö­vény mennyire lesz ellenálló a téli fagyokkal szemben. A tava­lyi tél után főleg a repce estében a leggyakoribb növényápolási eszköz a tárcsa volt - hogy ne szenvedjen tovább. E növény­nek a vetésterülete az idén végül is a tavalyinak a felét sem érte el: 5500 hektár lett. Az őszi búza az eddigi jelzések alapján mintegy 130 ezer hektá­ron fog jövőre teremni, ami némi növekedést jelent az előzőekhez képest. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy már kénytelenek számolni a gazdák a kukoricabo­gár kártételével, s a búza javára növelik a vetésterületet. Lipták Já­nos ezzel összefüggésben arra hívta fel a figyelmet3 hogy a rekordgyenge, mondhatni, min­den idők legrosszabb békési ku­koricaterméséért nemcsak az aszály, hanem a kíméletlenül ter­jedő amerikai jövevény pusztítá­sa is felelős. A végleges adatok birtokában viszont kiderült, hogy a naprafor­gó az aszály hőse volt, a 2,2 ton­nás megyei átlag jónak mondható, az viszont nem, hogy a felvásárlá­si ár miatt ez a jó is rossz: nyeresé­get ugyanis csak a megyei átlag fö­lötti termésmennyiség hozott. Szépen fejlődik az időben elvetett őszi búza a dombegyházi Agrár Rt. táblájában. A múlt héten még volt olyan gazdaság, ahol javában folyt a vetés. A betakarítást már csak a ke- amelynek esetében olyan infor- vés helyen vetett - és az aszály mációt kaptunk, hogy a feldolgo- miatt gyengébb termést ígérő - zó kampány rövidebb lesz a ko- cukorrépa felszedése jelenti, rábbiaknál. ___________________■ It t most én beszélek! Sertéstartók, Dániára figyelve A sertéstenyésztésről beszélgetve, nincs olyan szakmai társaság, ahol ne vetné fel valaki, hogy „bezzeg a dánok”! Európa, sőt a világ piacá­nak legmarkánsabb szereplőivel joggal példálóznak, akik tudják, hogy kontinensünkön velük kell versenyezni a magyar gazdáknak is. Számunkra különösen fontos a versenytársról szóló adat, az adaptál­ható eredmény, mert az egyetlen ország hazánk, amely ma is pozitív exportmérleggel szállít sertéshús termékeket az Európai Unióba. Ad­dig azonban, amíg a 15 ezer tonnás többlet mellett is csak a veszte­ségtől való félelem a meghatározó, nehezen várható el az optimiz­mus. A magyar gazdát az érdekli, mennyit kap egy kiló élő sertésért. Kevesen tudják, hogy a dán termelők semmivel sem kapnak többet a disznó kilójáért, mint a magyar sertéstartók. Sőt, kevesebbet. Mégis jobban megélnek belőle! Csakhogy az északi ország termelői már régen nincsenek arra kényszerülve, Ha a két ország termelői­nek tevékenységét, annak egyes mutatóit összehason­lítjuk, kiderül, a szigorúan vett versenypályán, azaz a szakmában igenis verseny- képesek vagyunk! hogy az árakat tekintsék a biz­tonság egyetlen és kizárólagos tényezőjének. \ Természetesen lényeges a felvá­sárlási ár, azon­ban nem mind­egy, milyen egyéb dolog segíti a gazdát, hogy a kevesebből is jobban éljen. Az ott évek óta működő magasabb támogatásokon kívül olyan elemei említ­hetők az ágazati,, védőhálónak", mint a gazdák gondjait - termelés­től a piacig - egységes szemlélettel kezelő szakigazgatási rendszer, a terméktanács szolgáltató - és nem tűzoltó - szerepe, az ingyenes ál­lami juttatások, és még sorolhatnám. Az ottani szaktárcánál műkö­dő sertésfőosztály léte számunkra annak példája, hogy a termékpá­lyás termelést,,termékpályás szakigazgatás” irányítja. Aligha fordul­hat elő, hogy túltermelési válság közepette állami támogatással vem- heskoca-kihelyezési akciót folytassanak. S a szakmai testület, a ter­méktanács sem a hirtelen támadt piaci zavarok intervenciós kezelé­sére költi a tagok pénzét, hanem a tenyésztés biztonságára. Ott pél­dául állatorvosokat, szakértőket foglalkoztatnak, akik ingyen látják el a szakfelügyeletet, az állam pedig gyógyszerköltségek, hatósági vizsgálatok díját vállalja át. Sok olyan kiadást, amelyet a versenyre kényszerülő magyar sertéstartónak saját zsebből kell fizetnie. Ha a két ország termelőinek tevékenységét, annak egyes mutatóit összehasonlítjuk, kiderül, a szigorúan vett versenypályán, azaz a szakmában igenis versenyképesek vagyunk! Érdemes volt Békéscsabára jönnöm a közelmúltban. A Csabai Kol­bászfesztivált kísérő agrárfórumon hangzott el először a minisztéri­um képviselőjétől, hogy tervezi a szaktárca az említett kiadások mér­séklésének lehetőségét. Gyógyszertámogatás, hatósági vizsgálatok dí­ja, termelési körülményeket támogató pályázatok... A termelőnek mindegy lenne, mivel javul a gazdaságosság mérlege. Csak javuljon, hogy ne versenyhátránnyal érkezhessen az uniós rajtvonalhoz. ____ __ PR. ZÁPORI LÁSZLÓ, A VÁGÓÁLLAT ÉS HÚS TERMÉKTANÁCS TITKÁRA ER DŐKJOKEZEKBEN! MEZŐGAZDÁK, SZŐLÉSZEK! Különböző kertészeti kultúrák (alma, körte, uborka, paradicsom, málna, szőlő) kordonrendszerét összeállíthatja, kémiai kezelés nélkül Is ellenálló, környezetbarát AKÁC gömb és fűrészelt felezett, negyedelt oszlopok, szőlőkarók, nevelőkarók felhasználásával. Áraink az Önök számára is elérhetőek: érdeklődjön a kereskedelmi és marketing- irodánknál! I A t Határhelyzet a megyében Az esős október, csapadékdefidt, elhúzódó vetés nos, ma még Magyarországon na­gyon kevesen foglalkoznak biotermeléssel, s még kevesebben vannak, akik hajlandók is megfi­zetni az ilyen termékeket. Márpe­dig van értelme ezzel az egyéb­ként nehezebb termesztési mód­szerrel foglalkozni. Igenis van al­ternatívája a kemizációs termelés­nek, hiszen Nyugat-Európa piacai folyamatosan bővülnek. Amikor szinte minden fronton értékesíté­si gondokkal küszködik az or­szág, érdemes messzebbre is lát­ni, és a lehetőségeinkhez képest változtatni a hagyományokon. Természetesen itt is van egy idő­szak, amikor jóval kevesebb jöve­delem képződik, hiszen három év kell ahhoz, mire kitisztul a talaj és benne biotermék állítható elő, en­nek nagyon szigorú előírásai van­nak, amit mindenkinek kőkemé­nyen be kell tartani. Ezen időszak alatt még nem bio az áru, és a megtermett mennyiség is jóval kevesebb, mint a korábbi techno­lógiával előállított, tehát erre a jövedelemkiesésre is fel kell ké­szülni, amit azonban kompenzál­hat a kormány és az Európai Unió támogatása a jövőben. _________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom