Békés Megyei Hírlap, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-01 / 229. szám

4. OLDAL - 2003. OKTÓBER 1., SZERDA HATTER Iskola őrzi gyermekük nevét A Szigeti házaspár rakta le a sárréti szakképzés alapjait Amikor 1936-ban Szi­geti István és Koós- Patai Margit fia, a 9 éves Szigeti Endre hir­telen elhunyt, a szü­lők elhatározták, új középiskola alapítá­sával állítanak emlé­ket gyermeküknek. A nemes lelkű Szigeti házaspár óhaját és próbálkozását siker koronázta: a ma Pusz­ta csárdaként ismert halaspusztai épület­ben az 1942/43-as tanévvel indult útjára a szeghalmi Reformá­tus Szigeti Endre Me­zőgazdasági Középis­kola. Az oktatási in­tézmény hamar hír­nevet szerzett magá­nak, s az ország kü­lönböző vidékeiről ér­keztek ide diákok. Azután 1950-ben a felsőbb vezetés Mező­túrra tette át a mező- gazdasági szakkép­zést, az 1990-es évek közepétől viszont Szeghalmon újra in­tézmény viselheti Szi­geti Endre nevét. Szeghalom Szigeti István és felesége, Koós-Patai Margit 9 évesen elhunyt gyermekük emlékére alapított iskolát. REPRODUKCIÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Szigeti István presbiter, tehetős me­zőgazdasági gazdálkodó a múlt szá­zad harmincas és negyvenes éveinek fordulóján látta azokat a küzdelme­ket, amelyeket a Péter András Gimná­zium fenntartása és megőrzése, más­részt egy mezőgazdasági középiskola létesítése érdekében folytatni kellett. Ezért Szigeti István és felesége elha­tározta, hogy még életükben vágyó-, nuk jelentős részét egy mezőgazda- sági középiskola létesítésére adomá­nyozzák. Szigeti István és felesége, Koós- Patai Margit a szeghalmi református egyházközséggel - amely részéről Tildy Zoltán lelkész és Czeglédi Imre gondnok volt jelen - 1942. január 29- én kötött ajándékozási szerződést. Ebben a szerződésben Szigeti Istvánék 200 ezer pengővel létrehoz­ták alapítványukat, s a 40 katasztrális hold 481 négyszögöl területű ingatla­nukat az egyháznak adományozták, hogy mindezek segítségével egy me­zőgazdasági középiskolát létesítsen és tartson fenn az egyház. Az ajándé­kozási szerződés függelékeként elké­szült alapító levélben a Szigeti házas­pár kikötötte, hogy a mezőgazdasági középiskola és ennek tangazdasága 1936. szeptember 7-én elhunyt kisfiúk, Szigeti Endre nevét viselje. Megígérték, hogy az alapítvány elfo­gadása, illetve az iskola létesítése ese­tében összes meglévő és azután meg­szerezendő vagyonukat ugyanerre a célra fogják hagyományozni. Az ala­pítólevél 3. pontjában kikötötték azt is, hogy a nyolcosztályos Péter And­rás Gimnázium csonkítatlan épség­ben fenntartandó, mert nem akarták azt a látszatot kelteni, mintha adomá­nyukkal a gimnáziumnak ártani akarnának. A békésbánáti egyházmegye taná­csa 11/1942., a tiszántúli egyházke­rület tanácsa pedig 41/1942. számú határozatával elfogadta a Szigeti End­re Alapítványt és jóváhagyta az alapí­tólevelet. így az iskolaszervező mun- ka megindulhatott,, és a Református Szigeti End­re Mezőgazdasági Kö­zépiskola 1. osztályát 1942-ben megnyithatták anélkül, hogy a Péter András Gimnázium V. osztályát meg kellett vol­na szüntetni. Az első tanévben földrajzot és számtant heti 4 órában, termé­szetrajzot, magyart, kémiát és fizikát 3-ban, történelmet, hittant, egészségtant és testne­velést 2-ben, éneket és honvédelmi ismereteket 1-ben, gaz­dasági és kertészeti gyakorlatokat 6- ban tanultak a diákok. A gyakorlati oktatás megvalósítása érdekében a tanulók állandóan végez­tek mezőgazdasági munkát az iskola udvarán, a parkban, botanikus kert­ben és konyhakertben. A tangazdaság területén minden diáknak volt egy-egy 100 négyszögöles kertje, amelyet telje­sen egyedül munkált meg. Az iskola tangazdasága 40 kataszt­rális hold földterület volt, amelyet Szi­geti István és felesége adományozott az iskolának. A terület a Szeghalom— Csökmő országút — mai nevén 47-es főút - mellett helyezkedett el, Szegha­lom belterületétől mintegy 3 kilométer távolságra. A tanulók mindig két cso­portban dolgoztak a szakmai gyakor­laton: egyesek állattenyésztési, mások növénytermesztési munkálatokat vé­geztek. A megtermelt növények egy részét a diákotthon ellátására használ­ták, a felesleget pedig a Péter András Negyven diákkal kezdtek Az első tanévre 40 tanuló iratkozott be a szeghalmi Református Szigeti Endre Mezőgazdasági Középisko­lába. A diákok 19 iskolából kerültek össze. Tizenként diák szeghalmi volt, a többiek Hódmezővásárhelyről, Kecskemétről, Beregszászról, Budapestről, Oroshá­záról, Szegedről, Battonyáról, Csongrádról, Endréd­ről, Pásztóról és Komáromból érkeztek. A kezdeti ne­hézségek után a fiatalok egységes és fegyelmezett osztállyá kovácsolódtak össze. Ez a kedvező változást Vidonyi Dániel osztályfőnök és Parragh Attila igazgató magas szintű oktató-nevelő munkájának volt az ered­ménye. Az iskola igazgatótanácsának elnöki tisztsé­gét Tildy Zoltán református lelkész töltötte be. alapítványbirtok saját zöldséges bolt­jában eladták. Az első évfolyam 1946-ban érettsé­gizett a Református Szigeti Endre Me­zőgazdasági Középiskolában. Na­gyon szép és különös ballagása volt a gazdászoknak az úgynevezett „sár- gulás”. A sárgulás napján a végzős hallgatók régi magyar ruhába öltözve - ki lóháton, ki ökörszekérrel — nó­tával vonultak végig Szeghalmon. Ezt követően bankettet rendeztek, ahová meghívták az iskolaalapító Szigeti házaspárt is. — A Szigeti Endre Mezőgaz­dasági Középis­kola működése 1950-ben Szeg­halmon meg­szűnt. A szak­képzést akkor Mezőtúrra vitték át azzal a céllal, hogy ott techni­kummá fejlesz­tik. Az iskola tangazdasága, a rajta lévő gazda­sági épületekkel együtt a szeghal­mi állami gazda­ság tulajdonába került. Az egyko­ri öregdiákok vi­szont folyamato­san őrizték volt iskolájuk emlé­két, ápolták a kapcsolatokat. Az 1990-es évek elejétől még to­vább erősödtek a hagyományápo­lások. Mind­ezeknek köszön­hetően 1996 szeptemberétől a Szigeti Endre ne­vet vehette fel a helyi szakképző isko­la, amelyet 1999-ben a Péter András Gimnáziumhoz integráltak. Az intéz­mény teljes neve azóta Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakkép­ző Iskola. Abban, hogy a Szigeti End­re nevet újra felvette az iskola, s hogy a név megmaradhatott, nagyban kö­szönhető dr. Bérkéné dr. Sajti Ilona és Vaszkó Tamás igazgatóknak - mon­dotta Makráné Farkas Anna, a szeg­halmi önkormányzat főtaná- cSosa, aki közeli rokonság­ban áll a Szigeti családdal, és sokat segítette munkatársun­kat írásunk elkészültében. Szigeti István és Koós- Patai Margit nemes lelkű adományozása, kitartó munkája tehát nem volt hi­ábavaló. Kilencéves korá­ban elhunyt gyermekük ne­vét és emlékét ma is intéz­mény őrzi a Sárrét főváro­sában. Akik pedig 1942— 1950 között Halaspusztán tanultak a Református Szi­geti Endre Mezőgazdasági Középiskolában, örökre áldják az is­kolaalapítókat. Az akkori oktatás ré­vén a társadalom jó szakemberekkel gazdagodott. A mai Puszta csárda épületében végzett egykori diákok közül sajnos már egyre kevesebben vannak az élők sorában. Az 1936- ban eltávozott Szigeti Endre édesap­ja, Szigeti István 1956-ban, édesany­ja, Koós-Patai Margit 1979-ben hunyt el. Azt viszont biztosan állít­hatjuk: a szeghalmi Szigeti házaspár nem élt hiába. MAGYARI BARNA Megkérdeztük olvasóinkat A sport fontos az életében? Göböly Lajos, 15 éves, árpádhalmi tanuló: — A szabadidőm egy részét a sport tölti ki. Már az édesapám is futballozott 15-20 éven át, volt ki­től örökölnöm a sport iránti szerete- temet. Az általános iskolában 10 éves korom óta kísérletezgetek, mi­vel is foglalkozzak. Kipróbáltam a kosarazást, mert az adottságaim jók, de olyan hirtelen megnőttem, 187 centi magas lettem, hogy inkább váltottam. Két éve én is a zöld gyepet választottam. Nem akarok híres focista lenni, de amíg jól érzem magam a tár­saságban, amíg nem teher a mozgás, addig focizok. Gábor Péter, 15 éves, fábiánse- bestyéni diák: — A Némann Valéria Általános Iskolában a kézilabdázással kezdő­dött a sport iránti érdeklődésem. A birkózással is próbálkoztam, de a labdajátékok jobban érdekeltek. Most nyolcadikos vagyok, két éve aktívan kézilabdázók a klubomban, beállós va­gyok. Hetente két edzést tartanak, hétvégén edző­meccsekre járunk. Nagyon jó a társaságunk, a ma­gam szórakoztatására sportolok, nincsenek irreá­lis terveim. Nincs példaképem, egyszerűen jó ját­szani, elfáradni, a meccseken egy kicsit izgulni. Károlyi Csilla, 40 éves, kardos- kúti gyesen lévő anyuka:- Gimnazistaként az orosházi Táncsicsban kézilabdáztam. A pá­rom jelenleg is aktív játékosa az egyik orosházi kispályás csapatnak, bajnokságokban szerepelnek, ez igen gyakori elfoglaltságot jelent a családnak. A rokonság többi férfi tagja is a futball szerelmese. Minden mérkőzésükön ott állok a pálya szélén és a kétéves kisfiúnkkal szurkolunk. A gyerek is nagyon szereti már a labdát, azt hiszem, tőle sem lesz idegen a sport. De nem erőltetek rá semmit, ha elérkezik az idő, majd dönt, mit szeretne csinálni. Héjjasné Licska Magdolna, 32 éves, gádorosi házigondozó: — Általános iskolában kézilab­dáztam, de nem akartam élsportoló lenni, egyszerűen jól éreztem ma­gam a csapattal. Középiskolában folytattam a labdajátékokat. Miután férjhez mentem, Gádoroson egy „öreglány” csapatba is eljártam játszani. Ezek a ta­lálkozások csak ritka alkalmak voltak, de jó volt egy kicsit újra mozogni. Ma már én is inkább a focipálya szélén szurkolok, mert a férjem kispályázik, 40 éve­sen még nagyon jól megy neki a játék. A lányunk 12 éves, a gádorosi iskolában kézilabdázik. cs. i. _____________________________DWrti KOVÁCS ERZSÉBET Tí z köbméter szemét Civil szervezetek, iskolák és a polgármesteri hiva­tal is képviseltette magát a békéscsabai Élővíz-csa­torna elmúlt hétvégi takarításán. Az akcióban tíz köbméter hulladék gyűlt össze. Ez volt az első hivatalos akciója a közelmúltban megalakult Békéscsabai Környezetvédelmi Koordiná­ciós Bizottságnak. Elnökétől, dr. Fórján Mihálytól meg­tudtuk, sikeresnek mondható a kezdeményezésük, hi­szen mintegy tíz köbméter hulladékot gyűjtöttek össze a víz felszínéről és a partról. Nagyon sok műanyag pa­lackot találtak, valamint több olyan tárgyat, amelyeket horgászok hagytak ott, például dobozokat, zacskókat. Dr. Fórján Mihály nyilatkozatában kitért arra, bizottságuk a jövőben szükség szerint, de legalább negyedévenként ülésezik, s ezeken a megbeszélés­éken áttekintik a legfontosabb teendőket. A mosta­nihoz hasonló akcióik is lesznek, hosszú távon vi­szont a megelőzés, a szemetelők tudatának meg­változtatása a cél. p. r. A „Virágos Kondoros” verseny jelesei Az intézmények egy része is bekapcsolódott a mozgalomba Szeptember utolsó hétvégéjén, a kondorosi kukoricanapok ke­retében adták át a tavasszal meghirdetett „Virágos Kondoros” verseny díjazottjainak az okleveleket és az ajándékokat. Kondoros Ez év márciusában hirdette meg a nagyközség képviselő-testülete a „Virágos Kondoros” versenyt, melynek célja elsősorban az volt, hogy a település magánházai előtti közterületek, az utcák még szebbé váljanak. A felhívásra (ta­lán mert új kezdeményezésről van szó), meglehetősen kevesen, mindössze 14-en jelentkeztek. Közülük a verseny lebonyolításá­ra létrehozott „virágos munka- csoport” a Klapka utcában lakó Kiszely Jánosné háza előtti terü­letet találta a legszebbnek, így ő vehette át Dankó Béla polgármes­tertől az első díjat. Kasnyik Magdolna, a virágos munkacsoport elnöke (aki egy­ben a Faluszépítő Baráti Társaság elnöke is) elmondta: a munka- csoport tagjai minden hónapban megnézték a jelentkezők ingat­lanjai előtti területeket, s pontoz­ták azt. Időközben annyi változás következett be a versenyben, hogy a 14 fős munkacsoport tag­jai maguk is javaslatokat tettek olyan ingatlantulajdonosok díja­zására, akik nem jelentkeztek ugyan a versenyre, de a házuk előtti utcarészt nagyon szépen gondozzák. A különdíjra javasol­tak között a legtöbb pontot Závogyán Szilvia Pipacs utcai la­kos nyerte, ő szintén a kukorica­napok keretében vehette át a dí­jat. A kondorosi önkormányzat a díjazottak jutalmazására költség- vetési keretéből 150 ezer forintot fordított. A munkacsoport vezetője tájé­koztatott arról is, hogy szeretné­nek a versenyből hagyományt te­remteni, bár javasolták az elneve­zés megváltoztatását, hiszen nemcsak annak a háza előtti terü­let lehet szép és gondozott, aki vi­rágokkal ülteti be. Hozzátette: örömmel tapasztalták, hogy a nagyközség intézményeinek egy része is bekapcsolódott az akció­ba és széppé tette az épületei előt­ti utcarészt. Ugyanakkor sajnála­tos - tette hozzá -, hogy nem minden intézmény érezte köte­lességének azt, hogy rendben tartsa a közterületet. _________ LJ. A f aluszépítés programjában a szökőkút környékén is parkosítottak, virágosítottak az idén Kondoroson. d-fotó: kovács Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom