Békés Megyei Hírlap, 2003. szeptember (58. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-20 / 220. szám

2003. SZEPTEMBER 20., SZOMBAT —11. OLDAL Az elvándorlás csatornát nyithat az értékes tudományos kapcsolatoknak Mitől zseniálisak a magyar tudósok? A Nobel-díjas fizikus, Enrico Fermi felesége az Amerikába emigrált tudó­sokról írott könyvében külön fejezetet szentelt a magyar tehetség titkának. A magfizika, a kvantumelmélet, a számítástudomány, a fizikai kémia és a biokémia történetében klasszikusként cseng Wigner Jenő, Neumann Já­nos, Szent-Györgyi Albert, Polányi Mihály és más magyarok neve. Milyen okai lehettek ennek a kiugró sikernek? A Mindentudás Egyetemének leg­utóbbi előadásán Palló Gábor tudománytörténész, filozófus (kis képün­kön) tudománytörténeti elmélkedésre invitálta a hallgatóságát. Tudománytörténeti mítosz, hogy a múlt század Ameri­kájában ki volt írva valami fontos iroda falára, hogy nem elég magyarnak lenni, érteni is kell valamihez. S bi­zony egyikünk sem látott még magyart a forgóajtón hamarabb kijönni, mint az előtte belépő. De azért ma is terjednek legendák a magyar tudósok, értelmiségiek különleges zse­nialitásáról. Állítólag olyan gondolata­ik támadtak, melyek soha senkinek sem juthattak volna eszébe ilyen töké­letesen, ilyen szellemesen. A tudománytörténetben kirajzolódó sajátos „magyar jelenség” jellegzetessé­ge: a népesség számához viszonyítva igen sok magyar tudós ért el kiemelkedő eredményeket a 20. századi természettu­dományban. Eredményeik a természet- tudományok markánsan újszerű ágaiban születtek. Ezek révén néhány tudós fellé­pett a történelem színpadára, és rendkí­vüli ismertségre tett szert. A kiemelkedő eredményeket nagyobb részt azonban nem Magyarországon, hanem külföldön érték el. Külföldön élve többé-kevésbé laza csoportot alkottak; informális együttmű­ködést alakítottak ki, amelyet kiterjesz­tettek a külföldön és itthon élő, kevésbé prominens magyar tudósokra is. A jelenség olyan tudóscsoport műkö­désén tanulmányozható, amelynek ala­nyai magyarok voltak (vagyis gondolko­dásukban világosan kimutathatóak a magyarországi hagyományokon nevel­kedésük nyomai) és a tudós elithez tar­toztak (Nobel-díjasok lettek, vagy a No- bel-díjasokkal azonos színvonalon áll­tak.) Kollektív zsenialitás A tudósok kortársaikkal és elődeikkel együtt, kollektívát alkotva érik el az eredményeiket. Együttműködésüket semmilyen szervezet nem szabályoz­ta: laza, informális hálózatot alkottak. Ennek magva Berlinben alakult ki Polányival és Szilárddal a középpont­ban. Lényege a folytonos vitatkozás tudományos, politikai és köznapi ügyekről. Nem számított, hogy ez Polányi laboratóriumában zajlott, vagy Szilárd lakásán, vagy éppen Einstein statisztikus mechanika sze­mináriumán. A kávéház, ahol Szilárd elmondta Gábor Dénesnek, hogyan le­hetne elektronmikroszkópot készíte­ni, vagy az állatkert, ahol Wigner a fi­zikai absztrakciókról elmélkedett Teherrel, egyaránt alkalmas volt a be­szélgetésre. A tudósok ilyenkor pesti életüket folytatták-, hiszen ilyen infor­mális körként szerveződött például a Galilei Kör, a Tár­sadalomtudományi Társa­ság, a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete, vagy Polányi édesanyjának híres értelmiségi szalonja, ahol Pólya György Karin- thyval beszélgetett, Ady Endre a kémikus Liebermann Leóval, Tangl Ferenc fiziológia professzor (Polányi Mihály kedvenc professzora) pedig Já­szai Marival. Közös vonások A csoport tagjainak gondolkodásában számos közös vonás alakult ki, melyeket vissza lehet vezetni magyarországi gyö­kerekre. A magyar jelenséget képező tudósok a tudományos feladatokat tágas elméleti perspektívából közelítették meg, amit megkönnyíteti jellemzően kiemelkedő matematikai készségük. Nemcsak Neu­mann és a matematikusok rendelkeztek matematikai képességekkel, hanem pél­dául Wigner, Teller, sőt a mérnököknél ritka módon Kármán is, vagy a közgaz­dász Harsányi. A csoportból meglepően sokan végez­tek kémiai stúdiumokat, illetve műszaki egyetemet. Többen a kémiában érték el legnagyobb eredményeiket (Hevesy, Oláh), mások előbb vagy utóbb pályael­hagyókká váltak, mint Neumann, Wigner. A csoport tagjai az újonnan keletke­zett, modern szakterületeken (radioké­mia, biokémia, röntgen-szerkezetvizsgá­lat, kvantummechanika, magfizika stb.) érték el legnagyobb sikereiket. Mivel be­vándorlók voltak, lényeges versenyhát­ránnyal indultak a helyben nevelkedet­tekkel szemben. Másfelől a szorongásteli hazai környezetből magukkal hozták azt az érzést, hogy a puszta túlélés föltétele a kiválóság, nem elég csupán jónak len­niük valamiben. A magyar jelenség tudósai szinte minden intellektuális probléma megol­dása iránt szenvedélyesen érdeklődtek. Lénárdot és Lakatos bizonyos korsza­kát kivéve minden tagot jellemzett to­vábbá a totalitarizmus ellenesség, ami legmarkánsabban a második világhábo­rú alatti tevékenységükben nyilvánult meg: Kármán vezető szerepet vállalt az amerikai légierő fejlesztésében, Szi­lárd, Wigner, Teher és Neumann az atombomba létrehozásában. Magyaror­szágon Szent-Györgyi antifasiszta párt­vezető is volt. A forró- és a hideghábo­rú időszakának jelentős formálóivá vál­tak, még akkor is, ha Szilárd, Szent- Györgyi és mások a fegyverkezés és a szuperhatalmak közötti viszony ügyé­ben más elveket képviselt, mint Teher, Wigner és Neumann. Tehetségből siker A magyar tudós-zsenik sikere három, ön­magában is bonyolult történeti folyamat összjátékával magyarázható. A tudománytörténeti tényező arra emlékeztet, hogy míg a század elején a kémia volt a vezető tudomány, ezt a szerepet fokozatosan átvette a fizika, majd pedig a biológia. Közben mindhá­Einstein Szilárd Leóval Fant«: www.áaBft«« cof« Neumann János Gábor Dénes Forrás: www.iKototencytiaineiSa.taKi I­n | forrás: www.8ersc.gov Polányi Mihály rom diszciplína átalakult. A fizika el­szakadt a mechanikai szemléletmód­tól: a műszerek működését és az ered­mények értelmezését, az adatok érté­kelését és egész gondolatrendszerét egyre inkább csak az absztrakt mate­matika nyelvén tudta kifejezni. A ki­emelkedő elméleti készség, a kiváló matematikai tudás és képesség egyene­sen kitárta a csak nagyon kevés tudós számára befogadható új gondolatokra nyíló kaput. A modern tudomány másik jellegzeT tessége, hogy egyre növekvő szerepet játszik a gyakorlatban, kezdetben fő­ként az iparban, majd a mezőgazdaság­ban, később egyre több területen. A ma­gyar jelenség tudósai kiváló matemati­kai készségük mellett gyakorlatiasan gondolkodni is megtanultak. Vegyészi, mérnöki, illetve orvosi képzettségük tu­dományos sikereik egyik forrásává vált. Legalábbis ezt mutatják az olyan ered­mények, amilyeneket a katonai alkal­mazás, kivált az atombomba előállítása terén mutattak fel, de Szent-Györgyi C- vitaminja, Hevesy radioaktív nyomjel­zése, Neumann számítógépe, Gábor Dé­nes holográfiája, vagy Kármán szuperszonikus repülői nem kevésbé. Sokan a magyarországi iskolák kiváló­ságából vezetik le a magyar tudósok si­kereit. Valójában ezek a gimnáziumok, még ha némelyikük csakugyan európai színvonalat képviselt is, annyira mégsem voltak jók, hogy megmagyarázzák a ma­gyar jelenséget. Nem kielégítő a magyar jelenséget a zsidó szellemi hagyománnyal magya­rázni csupán azért, mert a csoport tagja­inak többsége történetesen zsidó volt. A jelenség inkább a magyarországi polgári középosztály (beleértve a felsőközép­osztályt) történetével hozható összefüg­gésbe. A 19. században a fokozatosan li­beralizálódó gazdasági és jogi lehetősé­geket megragadták a nem hagyományos magyar osztályokhoz tartozók: zsidók, németek, szerbek, horvátok. Néhány év­tized alatt ők váltak a társadalmi élet leg­dinamikusabb szereplőivé. A tudománytörténeti magyar jelen­ség lényeges eleme a külföldi érvénye­sülés. Az itthon maradt Bródy Imre nem élte túl a holokausztot, Korodi Albert nagy nehézségekkel túlélte, aztán a Rá- kosi-rendszert is, de már nem Einstein­nel vagy Szilárd Leóval dolgozott együtt, és nem világrengető problémák­kal foglalkozott. A tudósok Magyaror­szágon aligha láttak volna neki az atom­bomba kifejlesztésének vagy a számító­gép gyártásának. Márpedig a sikerek alapvető eleme volt, hogy a Magyaror­szágról hozott szellemi muníciót kor­szakos feladatok megoldására használ­hassák fel. Az elvándorlás juttatta a te­hetségeket a centrumba, azaz a kiemel­kedő kutatási eredményekhez szüksé­ges anyagi, emberi és intézményi felté­telek közé. Mert a 20. századot bizony nem Magyarországon csinálták, hanem Németországban, Amerikában és né­hány más országban. Hány Keller ér egy Poltot? Apám pofonja Polt Péternek mennie kell, Lomniczi Zol­tánnak úgyszintén — a kormány szerint. A legfőbb ügyész személye a kabinet cső­rét, a legfelsőbb bíróság elnökéé (akit mellesleg a mostani kormány nevezte­tett ki) csak a szocialista pártelnökét ir­ritálja. Polt Péter bűne, hogy ellehetetleníti a Keller László közpénz­ügyi államtitkár által feldörzsölt ügyeket, Lomniczi Zoltáné pe­dig alighanem az, hogy nem születnek gyors és példás ítéle­tek. Jobbára azoknak a botrányos pénzköltéseknek (Happy End, Milenáiis Kht., Ezüsthajó, egye­bek) a kivizsgálásáról (pontosabban a vádemelés elmaradásáról) van szó, amelyek az előző kormány lelkiismeretét terhelik. A legfőbb ügyész masszív ellen­állása miatt egyre inkább úgy néz ki, nincsenek ügyek. A jelek szerint az urambátyámos kifizetéses pazarlás leg­feljebb az erkölcs és tisztesség határát sú­rolják, jogilag nem kifogásolhatók. (Nem új a következtetés ebben az or­szágban!) Úgy tűnik, a politikusok - mindkét ol­dalon - felte­szik a kérdést: hány Keller ér egy Poltot, ne­tán egy Lom­niczit, s viszont. Miközben az igazi kérdés: van-e ügyészi és bírói függet­lenség Magyarországon vagy nincs? Polt és utóbb Lomniczi céltáblává téte­lével egyre nyilvánvalóbb: nincs. Nem új keletű ez a következtetés sem, az idősebb indiánok jól emlékeznek még az előző legfőbb ügyész, Györgyi Kál­mán lemondatására és Polt Péter par­lamenten áterőszakolt polgári kineve­zésére. Elintézhetnénk tehát a mostani vircsaftot egy laza kézlegyintéssel: a kormánykoalíció csupán revánsot vesz Györgyiért. Csakhogy ez hasonlatos ar­ra, amikor apám szájon ver valakit, annak a valakinek a fia szájon ver en­gem, az én fiam szájon veri az ő fiát, és így pofozgatjuk egymást évezrede­ken keresztül, gyűlölettől fűtött indu­lataink lankadatlan hevében. Egyszer véget kellene végre vetni a pofozkodásnak és tiszteletben tartani a demokráciát, s benne a közjogi mél­tóság tekintélyét. Különben soha a bü­dös életben nem lesz itt becsülete a tisztességnek, a humánumnak, a rendnek. Ami pedig a konkrét kérdést illeti: tényleg komolyan gondolja bárki poli­tikus, hogy a legfőbb ügyész vagy a legfelsőbb bíróság elnöke az egész ügyészi és bírói kar szeme láttára szembe gyalogolhat a törvényességgel, hogy büntetlenül elfektethet ügyeket? Mellesleg én el tudom képzelni abban az esetben, ha az ügyészi és a bírói kar az elsőtől az utolsó emberig az el­lenzékkel szimpatizál. Ami persze képtelenség. Ha mégis így lenne, ak­kor ellenségkeresés és -gyártás helyett előbb ennek okairól kellene elgondol­kodni. Árpási Zoltán arpasiz@axels.hu TÓTH ZSOLTNAK é« NAGY MÓNIKÁNAK li házaiiági évfordulójukon szívből gratulálnak a Tóth szülők és a testvérek. HEGYESI SÁNDOR { és I TURBUCZ KATALIN ma ünnepük § 45 . házassági évfordulójukat I Sok szeretettel köszöntik lányaik, | vejeik, unokáik. g 35. házassági évfordulóját ünnepli holnap KAPÁS SÁNDOR és NOVÁK ERZSÉBET. Köszönti őket I Kati és Lajos. Gyula Város Polgármesteri Hivatala MUNKATÁRSAT KERES vagyonhasznosítással kapcsolatos feladatok ellátására. Feltétel: jogász vagy építészmérnöki szakképzettség. Előnyt jelent: közigazgatási gyakorlat. Az állás az elbírálást követően azonnal betölthető. Bér, juttatás: a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján. Jelentkezés: személyesen, szakmai életrajz beadásával, Becsyné dr. Szabó Márta jegyzőnél. Jelentkezési határidő: 2003. szeptember 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom