Békés Megyei Hírlap, 2003. szeptember (58. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-16 / 216. szám
4. OLDAL - 2003. SZEPTEMBER 16., KEDD HÁTTÉR Egy férfi őrlődései két világ között Zaklatás másképpen, avagy: akcióban a nők Néhány héttel ezelőtt a munkahelyi szexuális zaklatásról írtunk, amelyeket az erősebb nem képviselői követtek el nők ellen. A riport megjelenése után egy férfi keresett meg és kijelentette: márpedig vannak női zakla- tók is! íme az ő története. A férfi dühös. Azt kérdezi, miért hiszem azt, hogy csak a nőket lehet zaklatni? — Bosszant, hogy egyetlen férfiről sem hozott példát, akiket nem hagynak békén a hölgyek. Pedig itt is úgymond egyenjogúság van, elhiszi? Előbb telefonon hívott. Arra kértem, találkozzunk, megírom szívesen a történetét. így jöttünk össze Mihállyal, a magas, vékony, kopaszodó, kecskeszakállas, középkorú úrral. — Jó fél éve nem tudom lerázni magamról Rozit - vág a történet kellős közepébe és nagyot szív a cigarettájából. - Pedig valaha öleltem, igaz, mély érzelmek sohasem fűztek hozzá. Úgy kezdődött az ismeretsé- .günk, hogy két hónappal előtte összevesztem Icával, a feleségemmel, és elhatároztuk, hogy elválunk. Nehéz volt meghozni a döntést, mert tizennyolc évet töltöttünk házasságban, és azt kell mondjam, jól éltünk. Vita legfeljebb néha a gyerekek nevelése miatt volt. A fiam a váláskor 13, a kislányom 10 éves volt. Talán ebben az életkorban ?án' a legnagyobb szükségük apára. Jól tudtam ezt. Súlyos ok miatt váltunk el. A nejem ugyanis elkezdett inni. Eleinte arra hivatkozott, hogy munkahelyi problémái vannak, és így akar lazítani. Azt mondtam neki, inkább jógázzon, azzal lehet igazán ellazulni. Talán azzal követtem el hibát, hogy esténként nem ültem le vele, hogy kibeszélje, mi a bánata. Én is fáradt voltam, nekem is voltak gondjaim, hát belesüllyedtem a saját problémáimba. Nem vettem észre, vagy nem akartam észrevenni, hogy zugivó lett. Amikor az ágyban akart tőlem valamit, jól megszervezte. A kedvencemet főzte, aztán megitatott velem egy pohár bort, így legtöbbször nem éreztem rajta a szesz szagát. Egyik nap úgy jött haza, hogy erősen imbolygott. „Bedurrantam", és azt mondtam neki, ha nem hagyja abba az ivást, itt hagyom. A szemembe röhögött, azt mondta: gyáva vagy te ahhoz! Akkor még valóban úgy gondoltam, nem tudom megtenni, hiszen szeretem őt. Hónapok teltek el, és nem vettem észre rajta, hogy ittas lenne. Aztán egy hétfői napon - ezt nem kötődtem hozzá. Tudja, valahol olvastam egyszer, hogy az ember, ha nem lehet azzal, akit szeret, akkor azt szereti, akivel van. Hát nem jó mondás? Viszont azt vettem észre, hogy Rozi egyre jobban kapaszkodik belém, ragaszkodik hozzám. Amikor a gyerekekkel találkoztam, látszott, és mondták is, hogy hiányzóm nekik. Azt is megtudtam tőlük, hogy az anyjuknak van valakije. Elvégre fiatal volt, miért is ne lenne? De a szívem mélyén nagyon fájt. Hála istennek, a szívembe senki sem látott bele. Egyéves különélés után Ica váratlanul megjelent a munkahelyem előtt. Azt mondta, a gyerekek miatt, meg miatta is kezdjük újra, hiányzóm neki. Vállalta, hogy részt vesz egy elvonókúrán a szomszéd városban, hogy ne tudják meg a környezetünkben, mivel küszködik. Arra kértem, aludjunk rá egyet, aztán egy hét múlva térjünk vissza rá, és találkozzunk egy semleges helyen, a város népszerű cukrászdájában. Nem akartam Rozinak szólni, amíg végleg el nem dől, mi lesz velünk. Csakhogy az élet másként rendezte a komédiát. Rozi egyik munkatársnőjével fagylaltozni jött be, éppen abba a cukrászdába, ahol mi tárgyaltunk. Se szó, se beszéd, odajött hozzánk, és kiverte a dilit. Üvöltött a feleségemmel. A tulajdonos jött oda szólni, hogy a magánügyeinket az utcán intézzük. Lekurvázta a feleségemet, sajnos, Ica meg vissza őt. El kellett hagynunk a cukrászdát. Kint pedig szó szerint egymásnak esett a két nő, és megcibálták egymást. Nem akartam beleszólni a vitájukba, nem állt szándékomban egyiket sem megsérteni. A feleségem azt mondta, most már el kell döntenem,/ mit akarok, kihez akarok tartozni. Őt választottam. Ennek már fél éve. Azóta nincs nyugtunk, reggel, este, éjjel csörög a telefon, Rozi hívogat. Nem tudom honnan, de megszerezte Ica mobilszámát, és egyfolytában zaklat engem és őt is. Megmondtam neki, hogy feljelentem a rendőrségen. Nem hiszi el. Tényleg nem mentem még be a rendőrökhöz, mert nem akarom kiröhög- tetni magam. A múlt héten titkosítot- tuk minden telefonszámunkat. Ezután levelet kaptam tőle, azt írja, nem nyugszik bele, hogy ott hagytam. Az ügynek lesz még folytatása. Mondja, mi ez, ha nem zaklatás? BÉLA VALI A történet ugyanaz, a szerepek változnak: ezúttal a nő fegyvere a zaklatás. ILLUSZTRÄCI0: KOVÁCS ERZSÉBET sosem felejtem el — betelt a pohár. Este későn értem haza. A kislányom sírva fogadott. Elmesélte, hogy elment az anyja elé a munkahelyre és döbbenten látta: totál részeg. Úgy kellett annak a kisgyereknek hazavezetnie. Nem tagadom, a legrosszabbat tettem, amit lehet. Pofon vágtam az anyját. Hirtelen kijózanodott, mert az kiabálta, menjek a fenébe, elege van belőlem. Én meg dühömben fogtam egy bőröndöt, belevágtam a ruháimat és anyámhoz költöztem. Azt hittem, másnap keresni fog és tisztázzuk az ügyet. Nem hívott. Amikor kerestem telefonon, levágta a készüléket, szóba sem állt velem. Úgy éreztem, ennek a kapcsolatnak vége, nincs tovább. Anyám meg egyfolytában rágta a fülemet, menjek vissza a gyerekek miatt, Ica előbb- utóbb abbahagyja az italozást. Anyámból is elegem lett, albérletbe költöztem. Kilátástalannak éreztem a helyzetemet. Ekkor jelent meg az életemben Rozi, az átlagos külsejű, kicsit dundi, kedves, harmincas, vörös nő. Imádott főzni, megoldotta az esti étkezésem. Szerettem nála, mert szinte mindent meg tudtam vele beHol a női büszkeség? „Van nekem egy ismerősöm — meséli Mihály. — Őt is zaklatja a volt barátnője. Mondja, a nőkben nincs semmi büszkeség? Miért nem tudják tudomásul venni, hogy megunták őket? Nem általánosítok, persze. Magamból indulok ki. Igaz, a férfiaknak másként forog az agyuk, mint a nőknek. Hát, így kerek a világ!” szélni, ami érdekelt. A napi problémákat, a politikát, és még a sporthoz is értett. Az ágyban már nem volt ennyire szuper. Konzervatív volt, de azért ezzel sem volt probléma. Közben hivatalosan is elváltunk. Úgy éreztem, a feleségem elhidegült tőlem. Rozinál jól éreztem magam, de ahogy már mondtam, érzelmileg Megkérdeztük olvasóinkat A tűautomaták kihelyezéséről Gajdács Pál, 19 éves, sarkadi tanuló: — A híradásokból értesültem az első tűcsere-automata kihelyezéséről. Bármennyire is sajnálatos, a gondolattal meg kell barátkozni, hiszen egyre több fiatal válik a kábítószer rabjává. Ettől függetlenül az alapötlettel nem teljesen értek egyet, de azt végképp nem tudom megemészteni, hogy miért éppen a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter adta át a tűcsere-automatát. A sportminisztériumnak az egészséges életmóddal kapcsolatos dolgokban kellene élen járnia, nem a szenvedélybetegek kezelésében. Egyébként is, a szigorúbb büntetés híve vagyok kábítószerügyekben, s nem a liberalizációé. Krucsó Lászlóné, 42 éves, sarkadi betanított munkás:- Egyszerűen megáll az ember esze! Még ilyet, hogy az önként vásárolt szenvedéshez az állam asz- szisztáljon, s anyagi áldozatot is vállaljon. Senki nem kényszeríti arra a kábítószerest, hogy drogozzon! Ha meg a heroinhoz nyúl, akkor oldja meg a gondjait saját maga. A kötelező állami feladatok finanszírozására alig jut pénz! Arról nem is beszélve, hogy ezáltal a kábítószeres úgy érzi, lényegében legalizálták a cselekményét, és szabadon „lőheti” tovább magát. Sokkal inkább keményen büntetni kéne a kábítószer-használatot, mintsem segítem. Nagy Sándomé, 30 éves, sarkadi eladó:- Az, hogy a fiatalok droghoz nyúlnak, sajnálatos, de ha a homokba dugjuk a fejünket, és nem akarunk tudomást venni a problémáról, semmivel sem lesz jobb. Éppen ezért helyénvaló ötletnek tartom a sportminisztérium ártalomcsökkentési programját, ugyanis az nem a droghasználatot hirdeti. Pusztán arról van szó, hogy ha valaki mégis a kábítószerhez nyúl, akkor legyen esélye legalább a fertőzések veszélyét kivédeni. Egyetértek azzal, hogy ne csak a fővárosban, hanem vidéken, a terveknek megfelelően akár Gyulán is helyezzenek üzembe tűcsere-automatát. Kovács Istvánná, 35 éves, sarkadi háztartásbeli:-*•' Eléggé elszomorítónak tartom, hogy a fiatalok drogokhoz nyúlnak. Nem vagyok szakember, s különösebbképpen járatos sem a témában, de a tiltást, a büntetést mindenképpen elfogadhatóbbnak, s inkább visszatartó erejűnek vélem, mint az ilyen fajta, burkolt engedélyadást. Szerintem a sportminisztériumnak sokkal inkább a megelőzésben, az egészséges életmódra nevelésben kellene jó példával elöl járnia, s arra kellene fordítnia a rendelkezésére álló forrásokat. A kábítószerfüggők kezelése talán inkább egészségügyi feladat. b. i. D-FOTÓ: VERESS ERZSI Emberi játszmák Orosházán Az Egyesített Szociális Intézmény Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálata a módszertani feladatok ellátása keretében jelzőrendszeri találkozót szervez Orosházán. Szeptember 17-én 14 órakor az orosházi polgármesteri hivatal nagytermében a szolgálat munkatársai a szolgálathoz tartozó 23 település szakembereit, az oktatási, nevelési intézmények gyermekvédelmi felelőseit, védőnőket várnak arra az előadásra, amelyet Rácz Tünde pszichológus tart. A résztvevők az ember kielégítetlen igényeiből, szükségleteiből fakadó, a társas kapcsolatokban zajló „játszmákról”, a Gyermek és felnőtt játszmák a családban címmel hallhatnak előadást. ,CS| SZAVAZÁS AZ INTERNETEN j Lapunk internetes oldalán egy I héttel ezelőtt arról kérdeztük Önöket: Mit gondol arról, hogy 1 Gyulán a drogosoknak tűautomatát I állítanak fel? A szavazás a következőképpen alakult: Helyeslem, mert ez segít mérsékelni a fertőző betegségek terjedését. Helytelenítem, mert ez még több embert bátorít kábítószerezésre. A drogosok - attól tartva, hogy valaki megláthatja őket - úgysem merik használni az automatát. Ezen a héten alábbi témában kérdezzük véleményüket: Sikerrel jár-e a próbálkozás az aradi Szabadságszobor felállítására? Klikkeljenek a vmw.bmhirlap.hiHa! A kevermesi ikerborjak, Kávé és Kató „kézhez” szoktak, szívesen veszik a simogatást, a gazdától és az idegenektől is d-fotó, kovács Erzsébet Kávé, Kató, az ikerborjak Körömiék teheneinél nem ritka a tripla szaporulat A kevermesi búcsú napján, szeptember 7-én Körömi Lajosék gazdaságában ikerborjak születtek: Kávé és Kató. Kevermes A két kis boci, Kávé és Kató ismerősként fogadja a gazdát. Körömi Lajos büszke a most még aprócska jószágokra. Az elmúlt napokban nagy volt a nyüzsgés Körömiék udvarán, sokan jártak a bocik csodájára. Gyerekek és felnőttek kéredzkedtek be bocinézőbe és -simo- gatásra. Kevermesen az utóbbi években már jóval kevesebben tartanak szarvasmarhát, mint annak előtte, így ritkaságszámba megy az ikerszületés is. Nem úgy Körömi Lajoséknál. A nyugdíjas gazda örömmel meséli, hogy náluk egyáltalán nem ritka a dupla, sőt a tripla szaporulat.- Tavaly hármas ikreket ellett az egyik tehenem, de már idén is születtek egyszer ikrek a gazdaságunkban. Most Lepkének is két borja lett, a kis tehenet Katónak, a bikát pedig Kávénak neveztük el, utóbbit a színe alapján - tudtuk meg a gazdától, aki azt is elmondta, nem hívott állatorvost az elléshez, saját maga segítette világra a fajtájukat tekintve magyartarka borjakat. K.E.
