Békés Megyei Hírlap, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-26 / 198. szám

4. OLDAL - 2003. AUGUSZTUS 26., KEDD INTERJÚ Svájcban „Inter Kati” néven nyitott irodát Egy autó csomagtartójában szöktették ki a határon Egy baráti találkozón is­merkedtem meg vele. Habzda Kati éppen látgató- ban volt itthon, otthonról Svájcból! A hölgy még most is nagyon csinos, arcvoná­sai őrzik hajdani fiatalsá­gának szépségét. Sok min­denről esik szó köztünk, de a történet, amely írásra késztet, valamikor a 60-as évek elején kezdődött. Ta­nulni szeretett volna, ám a földművelésből élő szülei épphogy meg tudtak élni, lányuk tanulására semmi sem jutott. Kati, gondolt egy merészet, és Kondoros­ról a fővárosba indult, hogy szerencsét próbáljon. A 16 éves lányt vonzotta az éj­szakai élet, a fény, a pompa. Minden porcikájában érezte, táncolnia kell, ahhoz van érzé­ke. Eleinte önszorgalomból, majd privát tánctanár segítsé­gével tanulta a mozgást, a ba­lett alapszabályait. Napról napra fejlesztette a tánckultú­ráját. Nemsokára egy kamara­varieté alkalmazta is a tehetsé­ges lányt. Csakhogy a kaland­vágy a varietéből tovább repí­tette, s egy cirkuszi akrobata csoport tagja lett.- Ilyen gyorsan peregtek az események? — Nem egészen, természe­tesen sokat kellett dolgoznom ahhoz, hogy több lábon álljak, illetve mozogjak — eleveníti fel Kati a múltat. — Évek teltek el, amíg nyugodtan kiállhattam a porondra akár a tánccal, akár az akrobata számmal. S aho­gyan az várható volt, huszon­három évesen szerelembe es­tem, s férjhez mentem egy szakmabelihez. Sokat vendég­szerepeltünk külföldön, akkor, amikor még Magyarországról a cigány alig-alig lehetett kijutni. Jugo­szláviában, Lengyelországban, Dániá­ban, Spanyolországban, Svájcban lép­tünk fel egy közös számmal. Rövid időn belül kiderült, nem vagyunk egy­máshoz valók. Éppen Svájcban ven­dégszerepeltünk, amikor úgy döntöt­tünk, válunk. A férjem hazament Ma­gyarországra, én a szerződés szerint még egy évig Svájcban maradtam.- Nem volt rossz egyedül? — Nem volt időm ezen töprenge­ni, szerencsére Sokat dolgoztam, sikerem volt, egyre többen ismer­tek. Egy év múlva ismerkedtem meg egy francia férfivel, akivel sze­relembe estünk. Csakhogy nekem lejárt a szerződésem és haza kellett utaznom. Miután elváltam a fér­jemtől, nem kaptam útlevelet, te­hát bezárult a határ mögöttem. A francia kapcsolatom utánam jött, nem nyugodott bele, hogy nem vi­het magával, felajánlotta, hogy ki­szöktet az országból. Huh, még tánccal Habzda Kati mindig vastapsot aratott. most is beleremegek, mit vállaltam akkor. Soha nem felejtem el, 1976. október 23-a volt. Begyömöszölt a kocsija csomagtartójába és irány a határ...- Nem féltél? Azt hi­szem, én nem vállaltam volna ezt a kockázatot.- Persze, hogy féltem, de másként nem jutottam volna ki külföldre. Ne fe­lejtsd el, 1976-ot írtunk... Szóval, árkon-bokron, ha­tárokon keresztül kijutot­tunk Párizsba! Miután az ismeretségi köröm Svájchoz kötött, vágytam vissza. Csakhogy nem volt útlevelem!- Csak nem azt akarod mondani, hogy oda is kiszöktetett a ,, francia kapcsolat”?- Nem volf más lehetőségem. Be a kocsi csomagtartójába, és irány Svájc. Sikerült. És dolgoztam tovább. Harminchárom éves voltam, amikor úgy éreztem, most kell abbahagyni, akkor, amikor még fiatal és sikeres az A porond kondorosi művészei Érdekességként jegyezzük meg, hogy Kondorosról többen is hírnevet szereztek a cirkusz világában. így például Nagy Péter, aki Amerika legnagyobb cirkuszá­ban dolgozott, mint erőművész, s akkoriban, a 60-as években a világ legerősebb emberének tartották. In­nen indult Petróvszki Judit is, aki a Liliputi cirkusszal járta a világot. S természetesen írásunk főszereplője, Habzda Kati is kondorosi kötődésű. ember. El kellett gondolkodnom, ho­gyan tovább. Nem értettem csak a va­rieték és a cirkusz világához. Nem volt más lehetőség számomra, hogy megéljek, impresszárió lettem. „Inter Kati” néven nyitottam meg az irodá­mat.- Hogyan kaptál munkát, hiszen semmi hivatalos papírod nem volt...- Sok ismerős segítségével menekültstátust kaptam Svájcban. Igazán még nem beszéltem jól franciául, de ott volt a szakmai tapasztalatom, valahogy mégis megértettük egymást az ügyfeleimmel. Nagyon jól menő ügynöki irodám lett, ahol a világ sok­sok országából megkerestek, és akiket ki tudtam közvetíte­ni.- Több évtizede házasság­ban élsz. A férjed svájci!- A francia kapcsolatom­nak is vége szakadt, és har­madszor is nagy szerelembe estem. A férjemmel egy szó­rakozóhelyen ismerkedtünk meg. Igaz, futólag már több­ször találkoztunk, mert egy szerelő javította a kocsijain­kat. A szerelő felesége jó ba­rátnőm volt, és hivatalosan, ahogyan az illik, ő mutatott be egymásnak bennünket. 1984-ben ismerkedtünk meg, 1986-ban házasodtunk ös­sze.- A férjed is szakmabeli?- Nem, nem. Neki egy ká­beltévét üzemeltető cége van. Büszke vagyok rá, mert ő volt, aki Európában először beindí­totta a kábeltelevíziózást. A kezdetekben 20-25 alkalma­zottja volt, de amióta kiépítet­ték a rendszert, a karbantar­táshoz már 5-6 emberrel dol­gozik.- Ha jól tudom, édesanyád itt él, Kondoroson...- Jól tudod. Sűrűn járunk haza őt meglátogatni, és ter­mészetesen édesanyám is jár hozzánk. Budapesten él a fiú testvérem és a családja. Ide köt még a kis keresztlányom .is, aki Békéscsabán él és még sok-sok barátom.- Mi történt az „ Inter Kati­val”?- Most is működik, bár a férjem kérésére 1986-ban abbahagy­tam a munkát. Azóta is stabil és jól működő az ügynöki iroda. Megmaradt az eredeti neve, de eladtam ezt a vállalkozást.- Hogyan telnek a napja­id?- Jó néhány évig nem dolgoztam, és nagyon jó volt lazítani. Most, nyugdíj előtt úgy gondoltam, mégis csak kellene valamit csinál­nom. Egy divatbutikot nyi­tottam abban a kisváros­ban, ahol élünk, Sierrében. Ketten üzemeltetjük, így gond nélkül utazgathatunk. — A napokban elutaztok Békéscsa­báról. — Igen, Budapesten a testvérem családját és a Balatonon a barátainkat látogatjuk még meg, mielőtt hazain­dulunk. BÉLA VALI Megkérdeztük olvasóinkat Él-e a perzsaszőnyeg hagyománya? Kiss József, békésszentandrási nyugdíjas:- Nekünk is élnek Romániában rokonaink. Ezért is hallottam öröm­mel, hogy Békésszentandráson már harmadszor nyaraltak csángó gyer­mekek. A támogatásukat jó dolog­nak tartom, s örülök annak is, hogy szőnyegszövésre tanítják őket. Hajdan az egész fa­lu ebből élt, s ezt a tudást ma is sokan őrzik. A fe­leségem szőnyegszövő volt, most is nagy mestere. A gyermekeket nagyon szeretjük. Hét unokánk van, ám ha lehetőség lenne rá, szívesen elvállal­nánk öt-hat csángó gyermeket egy hétre, teljes ellá­tással. Szatmári János, békésszentandrási postás:- A perzsaszőnyeg-szövésről gyermekkori emlékeim vannak. A nagymamám szövőnő volt, ott­hon még nyugdíjas korában is dolgozott. Segítségképpen az üzemből én hordtam neki a mat- ringokat. A csángók zárt világban élnek, ahol még nehezebb a boldogulás. A tanításukat he­lyeslem, a szőnyegszövés tudománya a hasz­nukra lehet. Békésszentandráson a fiatalok ke­véssé érdeklődnek a szőnyegszövés iránt, hosz- szú távon ez a hagyomány nem marad meg. A perzsaszőnyeget drága előállítani és nehéz pia­cot találni neki. Tomonyiczka Andrásáé, békés­szentandrási nyugdíjas: — Tizennégy éves koromtól a szőnyegüzemben dolgoztam, to­rontálit szőttem. Azt hiszem, mi, szentandrásiak büszkék lehetünk a perzsaszőnyegeinkre, amelyek az országban egy sor híres épületben ott vannak, többek között a parlament épületében is. Korábban a családokban átöröklődött ez a mes­terség. Én már nem adtam tovább, mert fiam szüle­tett. Örülök, hogy a csángó gyermekek messze vi­dékre elviszik a perzsaszőnyeg hírét. Remélem, idővel ott is ilyen szép munkák kerülnek majd ki az asszonyok keze alól. Tomanyiczka Zsuzsa Mariann, békésszentandrási joghallgató: — A kézműves mesterségeknek nagy tisztelője vagyok. Mindig is kellettek a mesteremberek, akik szaktudással értékest és maradan­dót teremtettek. A fonás és a szövés is ilyen ősi mesterség, a hagyomá­nya nem veszhet el. A határon túli magyarokkal va­ló kapcsolattartást ugyanilyen fontosnak tartom. A nyelvi kötelék erősítése, az egymás hagyományai­ba, szokásaiba való beavatás az összetartozás kife- jezésének hatásos módja lehet. cs. r. ______________D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Ka rbantartás, meszelés PUSZTAOTTLAKA A település legfontosabb intézményeiben: az ál­talános iskolában, az óvodában, a napközis konyhán, az orvosi rendelőben és az egészség­házban, megtörtént a szokásos nyári tisztasági meszelés, elvégezték a szükséges karbantartá­sokat is. A munkálatokat az önkormányzat közmunkásai és az intézmények dolgozói végezték. Az önkor­mányzat mintegy háromszáz ezer forintot fordított a feladat végrehajtására. __________________________________________(W| SZAVAZÁS AZ INTERNETEN Lapunk internetes oldalán egy héttel ezelőtt arról kérdeztük Önöket: az aszályt összefüggésbe hozzák az emberi tevékenységgel. Tehetünk-e a globális felmelegedés ellen? A szavazás a következőképpen alakult: Elenyésző jelentőségű az emberi tevékenység, egy idő után hülni fog a Föld klímája. Nem tehetünk semmit, az emberi kapzsiság megállíthatatlan. *14% Tehetünk, csak sokkal több figyelmet, energiát kellene fordítani a cél elérésére. ■ 43% Ezen a héten alábbi témában kérdezzük véleményüket: Érdemes-e költekezni a nyári vásárokon? Klikkeljenek a www.bmhirlap.tuHa! NEPDALOLTAK JAM IN AB AN. (esz) Második alkalommal rendezték meg a közelmúltban a nemzetiségi népdalkörök találkozóját kétszáz résztvevő­vel, Békéscsabán. A három csabai népdalkor mellett érkeztek csoportok Csabacsüdröl, Tótkomlósról, Szabadkígyósról, Mezőmegyerről és Csabaszabadiból. Az együttesek szlovák és magyar dalokat adtak elő, emellett hangszeres szólisták is felléptek. Képünkön a vendéglátó jaminai Orgován Népdalkor. a Segítik a tanévkezdést Dombiratos Dombiratoson a rendszerváltozás óta hagyomány, hogy az önkormányzat segíti a családok számára nem kis anyagi terhet jelentő tanévkezdést. Az elmúlt időszakban mindössze egy évben ma­radt el a támogatás - az önkormányzat nehéz anyagi helyzete miatt. - Beiskolázási támogatás­ban részesült a településen élő valamennyi dombiratosi gyermek és fiatal, a legkisebbektől egészen az egyetemistákig, főiskolásokig. A támo­gatást a napokban kapták meg a családok - tudtuk meg Róka Rudolfnétól, Dombiratos polgármesteré­től. A legkisebbek, 0-6 éves kor között, gyermeken­ként 2000 forint, a 6-14 év közöttiek 3000 forint, a középiskolások 12 000 forint, a főiskolások, egyete­misták pedig 15 000 forint támogatásban részesül­tek. A helyi általános iskolába járó gyerekek ezen felül a tankönyvet is ingyen kapják az önkormány­zat jóvoltából, ami további 6-8000 forintos támo­gatást jelent a családoknak. Dombiratos önkormányzata összesen 826 ezer forintot fordított a tanévkezdés anyagi terheinek csökkentésére. K.E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom