Békés Megyei Hírlap, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-18 / 192. szám

6. OLDAL - 2003. AUGUSZTUS 18., HÉTFŐ Z E N IT Sil Programajánló Augusztus 18., hétfő — a Csa­ba Center előtt 17.40: Fanfara „Diona” — a Casei Cultura Fúvószenekar, Lipova (Románia) 18.20: Csökmői Ifjúsági Fúvós- zenekar és a Szeghalmi Plasztik Mozgásstúdió 20.00: Gyulai Big Band 21.00: St. Martin koncertje Augusztus 19., kedd — a Csa­ba Center előtt 17.00: Szabadkai Fúvószene­kar (Jugoszlávia) 18.00: Derecskéi Bocskai Ist­ván Általános és Művészeti Iskola fúvószenekara 18.50: Blasorchester Musikfreunde „Westfalen-Echo”, Kamen (Németország) 19.40: Vasutas Fúvószenekar és a Vasút a Gyermekekért Alapít­vány diákotthonának mazsorett- csoportja (Békéscsaba) 21.00: A Határőrség Zenekará­nak koncertje Augusztus 20., szerda — a vá­rosháza előtt 10.00: Térzene, zászlófelvonás 10.30: Játszóház 10.30: Napsugár Bábegyüttes 15.00: Parchovjanka népi együttes (Szlovákia) 15.30: Boleráz Citerazenekar 16.00: Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttes 16.30: ZENIT-gála - ered­ményhirdetés, díjkiosztás, gála­műsor 18.00: Besh o droM együttes koncertje 19.45: Csík zenekar koncertje 20.45: Pap János polgármester köszöntője 20.55: Himnusz 21.00: Tűzijáték 21.35: A Berbécs együttes mű­sora - gyimes és moldvai táncok A fanfárok hírül adták... Elkezdődött Békéscsabán a Zenei Ifjúsági Találkozó Augusztus 20-áig most már minden nap zene(i élet) költözik a városba. Hétfőn és kedden a Csaba Center, szerdán a városháza előtt muzsikálnak. Napok óta látszik: valami készül a Csaba Cen­ter előtt. Pénteken még csak sárga szalagkorlát akadályozta meg az autókat, hogy a bevásárló- központ előtt parkoljanak tömött sorokban, szombaton már piros-fehér csíkos sátrak „nőttek” ki a földből. Végül padokat hoztak, majd felállították a színpadot. S vasárnap dél­után öt órakor felcsendült a fanfár, amely hírül adta: kezdődik az idei Zenei Ifjúsági Találko­zó, vagy ahogyan mindenki ismeri, a ZENIT. A meghirdetett időpont előtt néhány perccel már egyre többen tébláboltak a megyeszékhelyi Csa­ba Center előtt. Az egységes ruhába öltözött ze­nekarok még az utolsó szólamokat fújták, a né­zők pedig ácsorogtak a járdán, és várták, vajon, mi történik itt. A biciklisek is leszálltak a kerék­párról, mintha fejet hajtottak volna a zene előtt.- Augusztus 20-ához közeledve már nyári él­ményekkel telve sétálgatunk Békéscsaba utcáin. Élvezzük a meleg estéket, amelyhez ebben az időszakban 16 éve hozzátartozik a ZENIT - mondta köszöntőbeszédében Pap János, Békés­csaba polgármestere. - A legnagyobb tömeg mindig az államalapítás ünnepére tett gálán vár­ható, amikor a városháza előtt foglalnak helyet a zenészek, közülük sokan már ismerősként kö- szönük egymást. Tegnap tehát az egész város megtudhatta: a mu­zsika birtokba vette a teret. Délután a szlovák fúvó­sokat követően a Mezőtúr Város Ifjúsági Fúvósze­nekara fújta, majd a Kézdivásárhelyi Tanulók Klubja vette át a szerepet, őket a Körösparti Junior Fúvósok követték. A háromtagú zsűri — amely Stark Tibor zeneszerzőből és karmesterből, Balogh József, valamint Neumayer Károly elismert taná­rokból áll — pedig figyelt, hiszen mi, laikusok bár­mennyire is élvezzük a zenét, itt komoly megmé­rettetés folyik. Este a békéscsabai Blues Fools együttes koncertjét azonban mindenki együtt él­vezhette, ez már versenyen kívül program volt. Zfrv't A ZENIT a Széchenyi- terv turizmus- J fejlesztési * programja ke­retében a Gazdasági Mi­nisztérium költségvetési forrá­saiból a Békés Megyei Terület- fejlesztési Tanács által megítélt támogatással valósul meg. Támogatók: Békéscsaba Megye Jogú Város Köz­gyűlésének Közművelődési, Ifjúsági és Sportbizottsága, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Csaba Center Bevásár­ló- és Szórakoztató Központ, Zene­centrum Hangszerüzlet és Hangstú­dió, Békéscsabai Román Kisebbségi Önkormányzat, Csabai Szlovákok Szervezete, VIA—PERFECTA Bt. Az oldal a békéscsabai Ifjúsági Ház és Általános Társaskör tá­mogatásává készült. Szerkesz­tette: Fekete G. Kata. Fotó: Ve­ress Erzsi és Lehoczky Péter. Ha a hegy nem megy Mohamedhez... Oda kell vinni a rendezvényt, ahol a közönség megfordul Rendezvények jönnek és mennek. A legtöbbet hagyományte­remtő szándékkal alapítják, mégsem tartanak egy két évnél tovább. A ZENIT viszont már a 16. születésnapját ünnepli. A mindig augusztus 20-a körül rendezett, mindenki előtt nyitott fúvós verseny már hozzátartozik a város életéhez. — Amikor a ZENIT elkezdődött, az ifjúsági ház már akkor komolyan gondolta, hogy a műfajt hosszú tá­von is megéri népszerűsíteni a vá­rosban. Aki figyelemmel kísérte a nyári produkciókat tudhatja, hogy sok fél vagy teljesen play back fel­lépést láthat a közönség. Itt vi­szont hús-vér emberek lépnek színpadra, akik élőben zenélnek — mondta Herczeg Tamás szervező.- Idén, a tavalyi évhez hason­lóan, a Csaba Center előtt tartják a legtöbb rendezvényt. Miért ke­rült ki a városháza udvaráról a ZENIT?- Oda kell menni, ahol a közön­ség van. Kőépületbe vagy zárt ud­varba csak a vájt fülűek jönnek be, a sétálóutcán viszont a járókelők is megáinak, mert megfogja őket a zene. Taváy beigazolódott az el­képzelésünk: annyian nézték a ZENIT-et, mint még soha. Remél­jük, idén túlszámyájuk a rekordot.- Az eddigi évektől eltérően idén nem három-, hanem négy­napos a sorozat. — Három versenynapot tar­tunk, a negyediket az eredmény- hirdetéssel egybekötött gálának tartjuk fenn. Ezt a városháza előtt rendezzük majd, hogy ne szakad­junk el egészen a gyökerektől. Mindig este kilenc és tíz óra kö­zötti időpontra tervezzük azokat a zenekaro­kat vagy elő­adókat, akik a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. Fel­lép a Blues Fools, St. Martin, és a Budapesti Határőrség Zenekara. Változás a műsorfüzetben ki­adotthoz képest, hogy a Szabad­kai Fúvószenekar nem hétfőn, ha­nem kedden hallható. Egyébként a versenyprogramok is szórakoz­tató jellegűek. Nem koncert-fú­vószenekarokat hívtunk, hanem olyan együtteseket, amelyek tra­dicionális zenét és musicaleket is játszanak. Természetesen mazso- rett-csoportokat is láthat a nagyér­demű, így teljes a kép. Gitár, azután szaxofon Mindenki St. Martin­ként ismeri. Csak a vérbeli rajongók tud­ják, hogy valójában Szentmártoni Imré­nek hívják. Azért vá­lasztotta ezt a nevet, hogy ha már az inst­rumentális zenéje nyelvi akadályok nél­kül érthető, a neve se legyen akadály — külföldön sem. Mert St. Martin sokat játszik határon kívül, ám hétfő este Békéscsabán szórakoztatja a nagyérdeműt.- Sokáig csak szaxofonon matat­ta meg az érzelmeit, aztán egy­szer csak megszólaltatott egy új hangszert: az énekhangját. Bé­késcsabán is énekel majd?- Miután nem zenekarral, ha­nem egyedül érkezem, elképzel­hető. Az együttesnél pontos for­gatókönyv szabja meg, mi mikor következik, így viszont a magam ura vagyok. A legfontosabb, hogy. kellemes hangulatot teremtsek — játsszak szaxofonon, énekeljek vagy szóljon pánsíp.- Hatéves korától trombitált, húszévesen választania kellett a szaxofon és trombita között, mert más izmokat igényel a két hang­szer megszóltatása. Az életrajzá­ban azonban szerepel a basszus­gitár és a dob is. Most pedig a pánsíp. Ez honnan jött?- Egy barátomtól kaptam az első pánsípomat, és arra gondol­tam, díszítheti a szobámat. A vic­cet félretéve: minden lemezen szeretnék új hangzásvilágot mu­tatni a közönségnek, ezért választottam ezt a hangszert. A vi­lágban koncertezve mindig új hangokat hallok. Nemrég egy ír születésű, Német­országban élő és Franciaországban játszó zenész alkal­mi zenekarába álltam be. Az egyik fiú ausztrál kürtön játszott. Annak is megigézett a hangja.- Nem most érkezik először Békéscsabára. Másfél éve a Bala­toni rege című mesedarab bemu­tatóján tűnt fel, mint zeneszerző.- És mint fotós, de a költemé­nyeim egy részét is megismerhették az érdeldődők. A fényképezés, a ze­ne és a költészet jól kiegészíti egy­mást. Több darabnak komponál­tam már a muzsikáját. Jelenleg a Ti­hanyi visszhangot tűzték színre.- Balatoni rege és Tihanyi visszhang. Véletlen egybeesés a téma, vagy ragaszkodik a ma­gyar tengerhez?- Nagyon szeretem a tavat, szeretnék is érte tenni, de túl kicsi pont vagyok ehhez. Szívesen mú­latom ott az időt, de a hegyi tú­rákról sem mondanék le semmi pénzért. Mellesleg ez a szép a ze­nészek életében: sokfelé járunk. Minden meghívásnak örülök, a békéscsabainak is, és higgye el, ezt nem udvariasságból mon­dom. Kevés olyan zeneértő, ér­deklődő, befogadó közönséget láttam, amely nyitott az igényes zenére, mint a csabai. Gondolom, nem véletlen, hogy ott rendezik a fúvós együttesek versenyét. Határőrök trombitával Az egyenruhás zenekarok nemcsak Magyarországon, külföldön is igen régi hagyo­mányokkal bírnak. A kato­nákról, tűzoltókról, vám- és pénzügyőrökről, határőrök­ről mégis azt gondoljuk, hogy kizárólag szolgálatot teljesí­tenek, ritkán jut eszünkbe, hogy fújják is — mármint a hangszert. Várhatóan a Budapesti Határőr­ség Zenekara aratja az egyik leg­nagyobb sikert az idei ZENIT-en. Mindezt annak ellenére remélik a szervezők, hogy nem cseng olyan ismerősen a nevük, mint a másik két este szórakoztató sztárvendégeké, St. Martiné és a Blues Foolsé. A három formációt természetesen -botorság lenne összehasonlítani, hiszen más műfajban „utaznak”. Az 1946- ban alapított határőr zenekar esztrád és katona fúvószene, va­lamint a big band műfaj darabjai mellett a szvingtől napjaink irányzatáig sok mindent előad.- Az együttes két éve ünne­pelte fennállásának 55. évfordu­lóját. Nemrég jelentettük meg az első hanghordozónkat is — mondta Csizmadia Zsolt, a zene­kar vezetője, aki három éve vette át a fúvósok irányítását. Azóta ki­cserélődött a csapat. No, nem azért, mert a kollégák menekül­tek volna a keze alól. Sokan nyugdíjba vonultak, a csapatban sem játszottak tovább. A mostani felállásban a zenészek zöme har­minc-harmincöt év körüli. A határőr zenekar számos fel­kérésnek tesz eleget. A napokban Csopakon és Sajószögeden ját­szottak, de külföldön is gyakran képviselik a határőrséget. Auszt­riában, Németországban, Svájc­ban és Izland színpadain is meg­fordultak már.- A zenekarban mindenki egyenruhát visel, szolgálatot tel­jesít, csak nem fegyverrel, hanem trombitával - jegyezte meg Csiz­madia Zsolt. . - Mikor próbálnak? — Munkaidőben — vágja rá a legtermészetesebb módon. Ne­künk ez a foglalkozásunk, az éle­tünk és a hivatásunk: a zene. Min­denféle muzsikát játszunk, de a legjobban a big bandet szeretjük, amellyel Békéscsabára is érke­zünk. Mindent megteszünk, hogy kellemes hangulatot varázsoljunk. A mindig fekete ruhában játszó Pribojszki Mátyás szájharmonikával forró hangulatot teremt minden koncerten. Minden zenésznek a hangszer a szerelme Nem tévedés: a Blues Fools külföldön ismertebb zenekar, mint Békéscsabán, bár itt is minden alkalommal megtölti a közönség a ter(m)et, ha színpadra lépnek. Ha valaki csak hallgatná a zenéjüket, de nem tudja, milyen stílust játsza­nak, annak elmondjuk: a West - Coast Jump Blues kategóriá­jához esnek legközelebb, sok boogie-woogie, szving és funky elemmel ötvözve. Természetesen a szájharmonika sem ma­radhat el a dallamvilágból.- Ha az interneten kalando­zunk, csak angol nyelvű honla­pot találunk a zenekarról. Ennyi­re nagy a szakadék a külföldi és a magyar érdeklődés között? - kérdeztük Pribojszki Mátyást, a zenekar énekesét és szájharmo- nikását.- Ez elsősorban azért alakult így, hogy akit érdekel a zenénk, az interneten is meg tudja hallgat­ni. Mostanában szerencsére egy­re kisebb szükség mutatkozik, hogy a világhálóra hivatkozzunk külföldön. Az elmúlt években több, mint húsz országban mu­tatkoztunk be.- A Blues Fools zenekar hivata­losan négy zenészből áll, ehhez képest néha heten lépnek szín­padra. — Ha van rá igény, kiegészítjük a csapatot a fúvós szekcióval is. Ők más zenekarokban is részt vesznek, többek között a Grandmother's Jamben, amellyel sokat lépünk egyszerre színpad­ra. A ZENIT-es meghívást is a fú­vósoknak köszönhetjük. — Miért éppen blues? — Én „erőszakoltam” a bluest a fiúkra, bár nem kellett sokat győzködnöm őket. Élőben ezt a műfajt a legjobb játszani, mert érzelmeken alapuló muzsika. Nem lehet, nem szabad nem élőben játszani. Nagyon harag­szom, semmibe veszem azokat a sztárocskákat, akiket semmi­lyen tehetséggel nem áldottak meg, de azért ott tátognak a színpadon. Az egész előadás ter­mészetellenesen tökéletes. Egy élőkoncertet a bakik teszik iz­galmassá. Sajnos, most az a di­vat, hogy minden legyen kocka, élére vágott, azonos. Az emberi vonásokat, hibalehetőséget zár­juk ki!- A szájharmonika nem túl gyakran kerül elő egy koncerten. Miért éppen ezt választotta?- Számomra ez a legkülönle­gesebb hangszer a világon. Itt nem láthatja, csak hallhatja a kö­zönség, milyen hangokat csalok ki belőle, mert a markomba zá­rom a hangszert. Bár minden ze­nész azt mondja, a hangszere olyan, mint a szerelme, de én ezt tartom a legintimebbnek mind közül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom