Békés Megyei Hírlap, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-15 / 190. szám

4. OLDAL - 2003. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK R I P ŐRT Békés megye lovasságáról, két kötetben Megkérdeztük olvasóinkat Miért kellenek a civil szervezetek? Matyi bácsi biztatta:,,Senki nem tudná megírni, csak te, Dodi!” Szabadkígyós A Wenckheim-könyv megjelenése kö­rüli napokban, 2000 augusztusában az újkígyós! lóversenyen váratlan ajánlattal állt Hankó József elé Ba- gyinka György, a megyei lovas szövet­ség tiszteletbeli elnöke. Ekkor hang­zott el először a kérés a megyei lovas­ság történetének megírására. „Először tiltakoztam, hiszen tudtam, hogy hosszú évek izzadságos munkájával lehet csak valamilyen eredményre jut­ni. Azzal is tisztában voltam, hogy többen próbálkoztak már előttem, si­kertelenül. Gyuri bácsi nyugtatgatott: nem kell azonnal válaszolni, gondol­kodjak a dolgon” - emlékezett vissza Hankó József. Aztán megérkezett a megyei lovas szövetség hivatalos megbízása is. A döntésben végül a 104 esztendős nagybáty, Hankó Matyi bácsi, aki va­lamikor, a Wenckheimek idején a környéken jól ismert állattenyésztő volt, játszott nagy szerepet. Azt mondta: „Ezt senld nem tudná meg­írni, csak te, Dódi.” És még valamit megsúgott, a siker érdekében. Előbb az 1945 utáni korszakokat érdemes feldolgozni, mert egy­szerűbb a gyűjtőmunka, így történt. Menet köz­ben sorra bukkantak fel a régi időkhöz vezető szálak is. Ily' módon állt össze a történet 1850-től napjainkig. Mielőtt a gyűjtőmun­ka izgalmairól, s a két kö­tetben található érdekes­ségekről beszélgetnénk a szerzővel, érdemes tud nunk, honnan is ered a lovak ismere­te, szeretete.- Gyerekkorom mesekönyvei a lo­vakról szóltak - vágott élete történe-' tébe Hankó József. - A játékaim is mind lovak voltak. Apám, Hankó András és a testvére, Haraszti János felismerte bennem a lovak iránti sze­retetek megtanítottak lóra ülni, lova­golni. Tízéves koromban önállóan lo­vagoltam, fogatot hajtottam. Tizen­három éves koromban megajándé­koztak a lótenyésztésről szóló egye­temi tankönyvvel. Megtanultam, kí­vülről tudtam, mit tartalmaz. A bé­késcsabai méntelepen Erdei István és Kocsordi Sándor szakemberként is­mert el 16-17 éves koromban. A kiinduláshoz jó alapot nyújtottak a családban fellelhető képek, dokumentu­mok, majd valame­lyest tágabb körben az ismerős tenyész­tők segítsége. A kapcsolatok többek között Kanadáig is elvezettek (később visszatérünk rá, hogy mely földré­szekről, országok­ból érkeztek még szinte felbecsülhe­tetlen értékű írások, fotók, hiszen Hankó József egyszerre sokféle irányból gyűjtötte az adato­kat). Még egy adalék a könyv elé, s ez már minden ízében történelem: az 1880-as években Ferenc József császár az akkori svéd királlyal együtt meg akarta tudni, milyen lóállomány áll rendelkezésre a hadsereg számára. Ennek hatására gróf Wrangel svéd Találkozások a szerzővel * A közönség a közeljövőben négy bemutatón találkoz­hat a szerzővel, és ismerhet meg további kulisszatit­kokat, részleteket a könyvről. Augusztus 16-án 18 órakor az orosházi polgármesteri hivatal dísztermé­ben, augusztus 31-én 10 órakor a mezöhegyesi ló­versenypályán, szeptember 7-én Békéscsabán, a Pe­gazus lovasiskola lóversenyén, s ugyancsak szeptem­berben (időpontjáról később döntenek) a gyulai könyvtár dísztermében mutatják be a könyvet és szer­zőjét az érdeklődőknek. diplomata és lótenyésztő összeállítot­ta mindazt, amit a felségnek a lóállo­mányról tudnia kellett. Az idő tájt Bé­kés megyében 14 magánménest, egy méntelepet és egy állami ménest számlált. A diplomata könyvbe foglal­ta gyűjtésének eredményeit, mely 1894-ben Stuttgartban jelent meg. A könyv részletesen tartalmazza, hogy a XIX. század végén milyen lovak voltak Békés megyében. Ennyit ízelítőül, mely után Hankó József kalauzolásával bepillanthatunk a két kötet tartalmába. Mindenekelőtt a könyv katonai része vezet a múltba, egészen 1848 decemberéig, amikor itt, megyénkben alakult meg a XVI. Ká­Hankó József a Lovak és lovasok Békés megyében című dupla kötettel. Az első címoldalán a XVI. Károlyi huszárezred tisztjeit ábrázoló festmény, a másodikon pedig Kis Imre híres, négyes Nóniusz fogatával látható. D-FOTÓi LEHOCZKY PÉTER rolyi huszárezred, mely végigküzdötte a szabadságharcot. A könyv szól az 1872-ben Gyulán megalakult VI. hu­szárosztályról (az eseményre ma már a helybéliek sem nagyon emlékez­nek), mely 1897-ben áttelepült Nagy­váradra, s lett belőle a IV. huszárezred. A tenyésztést bemutató fejezet élén a báró Csekonics József által 1786-ban alapított mezöhegyesi állami ménesbirtok áll. A ménes története a kezdetektől nap­jainkig megtalálható a könyvben, a magánygyűjte­ményekben fellelt, s az 1800- as évekig visszatekintő réz­karcok, fényképek illusztrá­lásával. Helyet kaptak a mé­nek vezetői és a nevezetes lovak, valamint a nagyobb versenyeredmények, s nap­jaink sportlótenyésztése. Megtalálható a fejezetben többek kö­zött Magyar Imre hétszeres díjlovagló országos bajnok, a magyar díjlovas sport örökös győztese. A békéscsabai Magyar Királyi Ál­lami Méntelep történetének feldolgo­zása különösen nehéz feladatot je­lentett, hiszen sem a katonai, sem a polgári levéltárak nem őriznek róla adatokat. Ehelyett - és itt kanyaro­dunk vissza a szerteágazó gyűjtő­munkához - a szerző Brazíliából, Brit Kolumbiából, Kanadából, Angli­ából, Németországból és Ausztriából kapott értékes adalékokat a történet leírásához. Brit Kolumbiából szár­mazik például a békéscsabai ménte­A pesszimisták egészen mostanáig állították: nincs ember, aki képes lenne kötetbe gyűjteni, megírni Bé­kés megye lovasságának történetét. Nem azért, mert nincs hozzá képesség, hanem a téma gazdagsága, szerteágazó szálai, „rejtett”, olykor távoli kontinense­ken őrzött dokumentumai miatt. Most azonban meg­tört a jég, mégis akadt valaki, aki másfél évnyi gyűjtő­munka után, 2500 kép felhasználásával, két vaskos kötetben, 563 oldalon megírta a Békés megyei lovak és lovasok történetét. A szerző, a szabadkígyósi Hankó József neve egyébként nem ismeretlen olvasó­ink előtt. Három évvel ezelőtt, 2000. augusztus 14-én jelent meg a Wenckheim-család históriáját feldolgozó könyve. Mostani, második vállalkozása — mint írá­sunkból kiderül — valóban egyedülálló. lep alaprajza. A létesítmény valami­kor a Kazinczy u.-Tinódi u.- Szerdahelyi u.-Ihász u. határolt te­rületen állt. Nem választhatók el megyénk tör­ténetétől az egykori nagybirtokosok, mint neves lótenyésztők. Megtalálha­tó mindenekelőtt a Wenckheim- család Frigyessel, Dénessel, s világ­szerte ismert lovaikkal, a gerendási Aponyi Albert, Bajczai Beliczay Mik­lós, gróf Tisza István, az Almásy- uradalom, Reck Géza csorvási földbir­tokos, Prág Géza, a kondorosi Geist- család és világhírű lovai, Petőfi István, aki épp Kondoroson szolgált gazda­tisztként. AII. kötet azokat gyűjti egybe, akik a XX. század elejétől a '60-as évekig híres lótenyésztők voltak, néhányu- kat pedig ma is neves szakemberként jegyzik. Néhány név a sok közül: az orosházi Jankó Béla a legeredménye­sebb versenyző volt a lovas sportban, és a Tóth-családdal máig a legjobb ló­tenyésztők. Varga Lajos eredményes versenyző és tenyésztő, s ebbe a sor­ba tartozik a Plenter-család is. Külön említendő dr. Fehér Dezső, a magyar- országi angol telivérek legjobb isme­rője (egyben a két kötet lektora). Szó esik az orosházi Új Élet Szövetkezet Nagy László által vezette lótenyészté­séről (egy időben 80-nál is több teli­vérrel is büszkélkedtek a budapesti galopp-pályán, egy lovuk svájci derbit nyert). Nem maradhatott ki a sorból a szerző családja, élén idős Hankó Má­tyással, a nagyszülővel, aki a Polner- uradalmat bérelte 1902-től 1931-ig, s lovai kikerültek a párizsi európai kiál­lításra 1924-ben. Az írásunk elején említett idős Hankó Mátyás és fia (mindketten a szerző szaktanácsadói) angol félvéreket tenyésztett és verse­nyeztetett a fővárosi galopp-pályán. Ugyancsak ismert volt ezen a pályán versenylovaival az édesapa, Hankó András, aki egy időben Békésen ve­zette a lótenyésztési bizottságot. Sok érdekességet megtudhat az olvasó a már említett Polner-családról, Galló Ernőről (aki 1946-tól '50-ig szervezte megyénkben a lovas sportot), a Runa- családról, Belanka Istvánnéról, Békés megye első női versenyzőjéről a ga­lopp-pályán, a Szaszák-, a Milyó-, a Vereska-családról. Nem utolsó sorban a békéscsabai Szabadság Tsz teljes te­nyésztői és versenyzői múltja megta­lálható a könyvben. Hankó József fel­dolgozta a jelenkort is a számottevő múlttal rendelkező tenyésztőkkel, versenyzőkkel, nem felejtette el be­mutatni a lovas tornát, a második kö­tetet pedig Göttler Vilmossal, Herczegfalvi Tiborral, Balogi András­sal és Krucsó Ferenccel, azaz a lovas sport négy megyei olimpikonjával zárja. Hankó József Lovak és lovasok Bé­kés megyében című könyve a gyulai Linotype Bt. nyomdájában készült, s augusztus végétől megtalálható a könyvesboltokban. LÁSZLÓ ERZSÉBET Dankó Pál, a Szarvasi Nagycsalá­dosok Egyesületének elnöke:- Az egyesületünk még a hőskorban kezdte, harmincnégy családdal, kilenc- venegyben alakultunk meg. Volt, aki fél­reértette a célunkat, azt hitte, segélyező szervezet leszünk, ám mi érdekvéde­lemre jöttünk létre. Igen sok szabadidős programot is szervezünk. Kilencvennégy óta minden helyhatósági választáson részt veszünk, a képviselőnk ott ül az önkormányzatban. Ez a tény a szervezetünk súlyát is megmutatja. Minden városi nagyrendezvényen ott va­gyunk, hogy minél többen megismerjék azt a sokrétű munkát, amit a nagycsaládosok érdekében végzünk. Albertné Kmotricza Margit, szar­vasi adminisztrátor: — A munkám által kerültem kap­csolatba a szarvasi Tessedik Sámu­el Kertbarát Körrel. Elsőként mint ügyintéző segítettem a tevékenysé­güket, később a kör tagja lettem. A tevékenységük azért is közel állt hozzám, mert zöldségtermesztő a szakmám. Nő­ként is fontosnak tartom, hogy a lakásomat és a la­kókörnyezetemet növények tegyék széppé, harmo­nikussá. A kertbarátok sokat tesznek a harmonikus környezetért, a természetközeli élet népszerűsíté­séért. Ezekkel a célokkal magam is egyetértek. Fábri Judit, kardosi óvodapeda­gógus: — Kardoson a szlovák klubot ve­zetem, több mint hetven tagja van. Hagyományőrző rendezvényeket, sok közös programot szervezünk. Örömmel végzem ezt a munkát, mindig is szerettem az idős embe­rekkel foglalkozni, változatosságot vinni az életükbe. A szarvasi kulturális körrel is jó a kapcsolatunk. Kö­zeli település lévén barátí és rokoni szálak kötik ösz- sze a két klub tagságát. Az emberek igénylik a talál­kozást, s erre a közös programok jó lehetőséget ad­nak. A civil szervezetek a tagságuknak nagyon sok élményt adnak, az együvé tartozás érzését erősítik. Makan János, a Szarvasi Mé­hész Baráti Kör elnöke: — Az egyesületünk a tagságot a szakismeret-bővítésben segíti, to­vábbá népszerűsíti a méhészeti te­vékenységet. A közönség előtt való bemutatkozásra jó lehetőséget ad­nak a városi nagyrendezvények. A munkánk jellemző műveleteit igyekszünk minél látványosabban megjeleníteni. Úgy tapasztaljuk, hogy a méhészet érdekli az embereket. A méhé­szeti termékek fogyasztásához is szeretnénk ked­vet ébreszteni. Április 30-án nagy sikerrel rendez­tük meg a szarvasi főtéren a méhek napját, amely­ből hagyományt teremtünk. cs. r. D-FOTÓ: VERESS ERZSI Sárréti Piknik Vésztő-Mágoron A Körös-Sárrét egyik legnagyobb nyári szórakoz­tató rendezvénye a Sárréti Piknik, amelyet idén augusztus 16-án és 17-én tartanak Vésztő- Mágoron. A kétnapos esemény augusztus 16-án délelőtt a hagyományos sárréti birkapörköltfőző versennyel kezdődik. Majd 15 órától gyermekműsorok, divat- bemutatók és koncertek (Dupla Kávé, Stefi és Zsizsi) is várják az érdeklődőket. Másnap szintén 15 órakor kezdődnek a szórakoztató események, s a színpadnál minden korosztály talál magának tar­talmas programot. Ekkor megmérkőznek a kör­nyék legerősebb emberei a Sárrét Toldija címért, valamint tűzijáték és az Irigy Hónaljmirigy is szó­rakoztatja a résztvevőket. __________________________________________ül Tel epüléseink krónikája Orgonafelújítás Pusztaföldváron A pusztaföldvári evangélikus templomban 1995 pünkösdjén rendeztek először jótékonysági hang­versenyt, akkor Isten házának felújítására gyűjtöt­tek. Két év múlva egy földvári beteg gyógykezelés­ének támogatása érdekében szólt az invitálás. 1998- ban a helyi sérült fiatalok klubjának gyűjtöttek, majd a római katolikus templom rekonstrukciójára kellett az adomány.- Az evangélikus gyülekezet minden esztendő­ben megrendezi a jótékonysági koncertet, a gyűj­tött pénzből a harangunkat villamosítottuk, támo­gattuk a Pusztaföldvári Fiatal Művészek Társaságát, tavaly pedig könyvadományt juttattunk el az erdé­lyi testvérfalunk, Datk község iskolásainak - sorol­ta eddigi jótéteményeiket a lelkésznő, László Jenőné. Az idén augusztus 16-án, szombaton 19 órakor rendezik meg a jótékonysági hangversenyüket a földváriak, az evangélikus egyházközség felújított orgonáját Somogyi-Tóth Dániel szólaltatja meg, énekel: Tóth Nikoletta. Ezúttal az orgonafelújítás költségeinek fedezésé­hez járulhatnak hozzá adományaikkal a templom­ba érkezők. CS. I. Eladják a gázkötvényt Gyomaendrődön A gyomaendrődi önkormányzat gázközműva­gyonként 6605, tízezer forint címletértékű, 10,75 százalék hozamú, öt különböző lejáratú állam- kötvényt kapott egyenlő megosztásban. Ezek 9900 forintos beszámítási áron kerültek az önkor­mányzat tulajdonába. Az államkötvények mennyisége összességében jelentős üzleti nagy­ságrendet képviselnek a hazai piacon. 2001-ben, a kibocsátás után több pénzügyi cég tett ajánlatot a kötvények megvásárlására. Tekintve, hogy az államkötvények megfelelő hozamot biztosítottak, az önkormányzat várt az értékesítéssel. Időköz­ben a városban több olyan beruházás elindult, amely megvalósításában az önkormányzat is ér­dekelt. Tekintve, hogy az idei költségvetés nem biztosít megfelelő fedezetet, ezért a finanszíro­záshoz egyéb forrásokat is be kell vonni. Mivel a korábban meghirdetett nagy értékű ingatlanok ér­tékesítése bizonytalan, leggyorsabban az önkor­mányzat a gázkötvények eladásából tud pénzhez jutni. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen hatá­roztak róla, hogy a város az államkötvényeket az Államadósság-kezelő Központ Rt. részére jelöli ki értékesítésre. CS. R. Az ország egyetlen román tájháza Gondját átvállalná az országos kisebbségi önkormányzat Kétegyházán, a Kossuth utcában található az ország egyet­len román tájháza, amit hivatalosan 1985-ben nyilvánítot­tak tájházzá. Az ingatlan az önkormányzat tulajdona, amelynek üzemeltetését, fenntartását — információink sze­rint — átvállalná az Országos Román Kisebbségi Önkor­mányzat. Kétegyháza A házat, a rendelkezésre álló dokumentumok alapján az 1910-es évek végén, a '20-as évek elején építették, egy kétegyházi módosabb család tu­lajdona volt. A községi tanács az örökösöktől vásárolta meg. A tájházban két szoba és két konyha található, valamint gaz­dasági épületek.- Tájházunk hűen tükrözi, hogyan, milyen körülmények között éltek hajdan a kétegyházi román nemzetiségű emberek. A berendezési tárgyakat egyrészt a házzal vásárolta meg a telepü­lés, több adományt is kaptunk - mondta Szelezsán Péter, a Táncsics Mihály Művelődési Ház igazgatója, akivel a tájház tisztaszobájában ültünk le be­szélgetni. A tájház egyik érdekessége a szabadkéményes téli konyha. A kétegyházi román tájházat 1998-ban felújították. Cserép he­lyett akkor került nád a ház tetejé­re, az épületet alá is kellett falaz­ni. Az akkori felújítás 7 millió fo­rintba került.- Sajnos'az elvégzett munka minőségével nem lehetünk tel­jes mértékben elégedettek, mi­vel több helyen repedeznek a falak és pereg a vakolat. Szóba került, hogy az önkormányzati tulajdonú tájházunk fenntartá­sát és üzemeltetését átvállalná az Országos Román Kisebbségi Önkormányzat, hiszen ez az or­szág egyetlen román tájháza. döntés még nem született a kér­désben. Azért is jó lenne, ha ez megtörténne, mivel a két­egyházi önkormányzat nehéz gazdasági körülmények között működik - fogalmazott Sze­lezsán Péter. A tájházat előzetes bejelentke­zés alapján lehet látogatni. A mű­velődési ház kérésre idegenveze­tést is biztosít. K.E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom